TITUSZNAK ÍRT LEVÉL

Pál apostol írta ezt a levelet egy munkatársának, Titusznak, akit Krétán hagyott, hogy az ottani gyülekezetekben ’hozza rendbe a hiányosságokat, és nevezzen ki véneket’ (Tit 1:1, 4, 5). A levél hitelessége mellett szól a Keresztény Görög Iratok minden ismert ősi kánonjegyzéke, egyebek közt már az i. sz. II. századból való Muratori-töredék is.

Mikor és hol íródott? Mivel semmi sem utal arra, hogy Pál az első római fogsága előtt járt volna Krétán, és ott szolgált volna, ezért nyilván akkortájt járhatott ott Titusszal, miután kiszabadult, de még azelőtt, hogy újra Rómában raboskodott. Vagyis az írás ideje i. sz. 61–64-re tehető. Feltehetően Makedóniából küldte a levelét Titusznak. Úgy tűnik ebben az időszakban és itt írhatta meg Timóteusznak is az első levelét (1Ti 1:3).

Miért íródott? A levél célja nyilván az volt, hogy segítse Tituszt, illetve az apostol ezzel hatalmazta fel őt arra, hogy a Krétán lévő gyülekezetekben ellássa a feladatát. Titusz nem volt könnyű helyzetben, hiszen lázadó személyekkel volt dolga. Pál ezt írta róluk: „sok a nyakas ember, a hasztalan beszédű és az elmét ámító, kiváltképpen azok, akik ragaszkodnak a körülmetéléshez. Ezeknek a száját be kell fogni, mivel éppen ezek azok, akik egész háznépeket dúlnak fel minduntalan azzal, hogy olyasmiket tanítanak tisztességtelen nyereségért, amiket nem kellene” (Tit 1:10, 11). Ezenkívül sok krétai hazudozó volt, nagyevő és lusta, és nyilván néhány kereszténynél is megmutatkoztak ezek a rossz szokások. Ezért Titusznak szigorúan meg kellett feddnie őket, és el kellett mondania, hogy mi várható el egy kereszténytől, legyen az fiatal vagy idős, férfi vagy nő, rabszolga vagy szabad. Neki magának pedig példát kellett mutatnia a jó cselekedetekben, tiszta tanokat tanítva (1:12–3:2).

[Kiemelt rész az 1129. oldalon]

A TITUSZNAK ÍRT LEVÉL ÁTTEKINTÉSE

Tanácsok egy vénnek, aki azt a feladatot kapta, hogy oldjon meg nehéz helyzeteket

Pál apostol írta, nyilvánvalóan az első római fogva tartását követően

Felvigyázók kinevezése és súlyos problémák rendezése

Titusz azt a feladatot kapja, hogy Kréta gyülekezeteiben hozza rendbe a hiányosságokat, és nevezzen ki felvigyázókat városonként (1:5)

Annak, akit felvigyázónak neveznek ki, vádtól mentesnek kell lennie, olyannak, aki példamutatóan éli az életét és igazgatja a háznépét, aki vendégszerető, kiegyensúlyozott, akinek önuralma van, aki megfelelően adja át az igazságot, amikor tanít, és így buzdítani tud másokat, és meg tudja feddni az ellentmondókat (1:6–9)

A gyülekezetben lévő nyakas embereket el kell némítani, elsősorban azokat, akik ragaszkodnak a körülmetéléshez, és akik egész háznépeket dúlnak fel; szigorú feddésre van szükség, hogy mindenki egészséges lehessen a hitben (1:10–16)

A kérdések felőli bolond vitákat, a nemzetségtáblázatokban való kutatgatást, a Törvény körüli harcokat kerülni kell; az olyan embert, aki szektát mozdít elő, kétszeri intés után el kell utasítani (3:9–11)

Hasznos tanácsok az összes kereszténynek

Az idős férfiak legyenek mértékletesek, komolyak, józan elméjűek, legyen bennük hit, szeretet és kitartás (2:1, 2)

Az idős asszonyok legyenek példaképek; a jóra tanítsanak, és segítsék a fiatalabb asszonyokat, hogy megfelelően tekintsenek a kötelezettségeikre mint feleségek és anyák, és így ne hozzanak szégyent Isten szavára (2:3–5)

A fiatalabb férfiak legyenek józan elméjűek (2:6–8)

A rabszolgák rendeljék alá magukat a tulajdonosaiknak, hogy ékesítsék Isten tanítását (2:9, 10)

Az Isten ki nem érdemelt kedvessége indítson minket arra, hogy nemet mondjunk az istentelenségnek, és hogy józan gondolkodással éljünk e jelenlegi világrendszer közepette, mialatt várjuk Istennek és Jézus Krisztusnak a dicsőséges nyilvánvalóvá válását (2:11–15).

Rendeljük alá magunkat az uralkodóknak; ne legyünk kötekedők, hanem legyünk ésszerűek és szelídek (3:1, 2)

Egykor Pál és a keresztény társai is rossz dolgokat tettek, de Isten ki nem érdemelt kedvessége folytán megmenekültek, és biztos reményük lett: örökké élhetnek; Titusznak mindezt újra meg újra el kell mondania a hívőknek, hogy buzdítsa őket, és hogy arra tudják irányítani az elméjüket, hogy jó cselekedetekkel legyenek elfoglalva (3:3–8)