A hegyi beszéd — „Egyáltalán ne esküdjetek”

MIUTÁN Jézus a házasságtörésről és a válásról beszélt, a Hegyi Beszédét az esküvel tett kijelentések témájára irányította. Kijelentette: „Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: ,Ne esküdj anélkül, hogy megtartanád, hanem teljesítsd a Jehovának tett fogadalmadat.’” — Máté 5:33.

A zsidók, akik hallották Jézust, tudták, hogy ősatyáik sokat hallottak a mózesi törvényben az esküvel tett kijelentésekről. Bizonyos esetekben az eskütétel kötelező volt. (2Móz 22:10, 11; 4Móz 5:21, 22) Isten Igéje ismételten hangsúlyozza az eskü megtartásának fontosságát. — 4Móz 30:2, 3; 5Móz 23:21–23; Préd 5:4, 5.

„Én azonban azt mondom nektek — folytatta Jézus —, egyáltalán ne esküdjetek, se az égre, mert az Isten trónja, se a földre, mert az a lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajad szálát sem vagy képes fehérré vagy feketévé tenni.” — Máté 5:34–36.

Vajon az volt Jézus szándéka, hogy eltöröljön minden fogadalmat és esküt? Nem, mert Isten törvénye, amely egyes esetekben megparancsolta az eskütevést, még mindig érvényben volt. (Gal 4:4) Amikor maga Jézus a főpap előtt állt kihallgatáson, nem tiltakozott az ellen, hogy esküvéssel megerősített vallomásra kényszerítsék. (Máté 26:63, 64) Amikor Jézus azt mondta, hogy „egyáltalán ne esküdjetek”, akkor az eskütétel elferdítésére és megrontására utalt. Vajon hogyan?

A Bibliában kedvezően említett, esküvel tett kijelentések mindig valamilyen nagy jelentőségű dologra vonatkoztak, mint például az igaz imádattal kapcsolatos döntésekre, szövetségek megkötésére, bírói kihallgatásoknál tett tanúvallomásokra. (1Móz 24:2–4, 9; 31:44, 50, 53; 2Móz 22:10, 11) Az idők során azonban a zsidók megszokták, hogy a mindennapi ügyek számtalan vonatkozásával kapcsolatban is esküt tegyenek. Az ókori rabbinikus írások például megemlítenek egyéneket, akik megesküdtek, hogy nem alszanak, nem beszélnek, nem járnak és nem folytatnak nemi viszonyt a feleségükkel. Számos esküt a „korbán” szóval kapcsolatban használtak, ami „Istennek ajánlott adományt” jelentett. Azt hitték, hogy ennek a szónak a kiejtése által valaki éppen olyan tiltott dolognak jelenthet ki bizonyos dolgokat a saját maga vagy mások számára, mint amilyenek a templomi áldozatok voltak. E tekintetben Jézus azt mondta a farizeusoknak:

„Ügyesen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy megtartsátok saját hagyományotokat. Például Mózes azt mondta: ,Tiszteld atyádat és anyádat’ és ,Aki gyalázza atyját vagy anyját, halállal bűnhődjék.’ De ti azt mondjátok: ,Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: „Az, amit tőlem kaphatnátok, korbán [vagyis Istennek ajánlott adomány]”’, akkor már nem engeditek, hogy az illető bármit is tegyen atyja vagy anyja érdekében, s így érvénytelenné teszitek az Isten szavát hagyományotok által, melyet továbbadtatok.” — Márk 7:9–13.a

Így az eskütétel módja is romlottá lett. Ahelyett, hogy az esküvés szentírási példáit követték volna, melyeket Isten nevében mondtak, népszerűvé váltak az „égre”, a „földre”, a „Jeruzsálemre”, sőt a más ember „fejére” (vagy életére) tett esküvések. (5Móz 6:13; Dán 12:7) A zsidó szaktekintélyek között is vitatkoztak számos olyan eskü érvényessége tekintetében, melyeket az ilyen teremtett dolgok nevében mondtak. Némelyek nyilvánvalóan úgy vélték, hogy büntetlenül visszavonhatnak esküvel tett kijelentéseket. — Hasonlítsd össze a Máté 23:16–22-vel!

Jézus azonban rámutatott, hogy mivel az ég „Isten trónja”, a föld a „lábainak zsámolya” és Jeruzsálem a „nagy Király városa”, az ezekre való esküvés ugyanazt jelentette, mintha Isten nevében tettek volna fogadalmi esküt. (És 66:1; Zsolt 48:3) Hasonlóképpen, valakinek a „fejére” vagy életére esküdni annyit jelentett, mintha Isten nevében esküdtek volna, mivel Ő az élet Alkotója és Fenntartója, és egyetlen ember sem képes uralmat gyakorolni a saját élete felett úgy, hogy ,fehérré vagy feketévé tegye a saját hajszálát’. — Zsolt 36:9.

Miután elvette hallgatóinak a bátorságát a válogatás nélküli esküvésektől, Jézus így folytatta: „A ti beszédetekben az Igen azt jelentse: Igen, a Nem pedig azt, hogy Nem; mert ami ezeken túl megy, az a gonosztól van.” — Máté 5:37.

Igen népszerűvé lett az esküvés abból a célból, hogy a hazugság és a csalás elterjedése miatt hitelt adjon az ember a kijelentésének. Jézus megmutatta, hogy a mindennapi életben az egyszerű Igen és Nem önmagában is hitelt érdemlő kell hogy legyen és nincs szükség esküvel tett kijelentésre, hogy ezeknek a szavaknak nagyobb nyomatékot adjanak. Azok, akik úgy érzik, hogy „túlzásokba” kell bocsátkozniuk azzal, hogy állandóan ,esküsznek’ arra, amit mondanak, alapjában véve megbízhatatlannak jelentik ki magukat. A „gonosznak”, Sátánnak, az ördögnek szellemét nyilvánítják ki, akit a Biblia a „hazugság atyjának” nevez. — Ján 8:44; Jak 5:12.

[Lábjegyzet]