Ápoljuk az önfeláldozás szellemét!
„Isten könyörületességére kérlek titeket, testvérek, hogy ajánljátok föl testeteket élő, szent és elfogadható áldozatul Istennek, gondolkodó képességetekkel végzett szent szolgálatként.” — Róma 12:1.
1. Miért méltó Jehova az érte hozott áldozatokra?
AHHOZ, hogy az emberek akarjanak áldozatokat hozni, annak, akiért áldozatot hoznak, méltónak kell bizonyulnia arra és nagy becsben tartott kell hogy legyen. Jehova Isten bizonyára minden tekintetben méltó az érte hozott bármilyen áldozatra. Ő a Teremtője az egész bámulatos, magasztos világegyetemnek, és forrása minden életnek. Ő a Teremtője az igazságosság új rendjének is, amely orvosolja majd az emberiség összes problémáit. Találóan mondja a Biblia: „Méltó vagy Jehova Istenünk, hogy végy dicsőséget, tiszteletet és erőt, mert te teremtettél mindent, s a te akaratodért léteznek és teremttettek.” (Jel 4:11) Mivel Jehova ennyire méltó az áldozatra, Pál arra buzdít minket, hogy ,ajánljuk fel testünket élő áldozatul’ neki. — Róma 12:1.
2. Mit foglal magába az „áldozat” szó? (Olvasd el a Zsidók 13:15, 16-ot!)
2 De mit foglal magába Jehovának bemutatott élő áldozatként élni? Az „áldozat” szó egyik meghatározása így hangzik: „ . . . lemondani valami értékesről vagy kívánatosról egy értékesebbnek tartott valamiért.” Az „áldozat” további jelentése az „élet felajánlása egy istenségnek”. Mivel Jehova nem kívánja, hogy szó szerint megöljenek minket valamilyen oltáron, ezért életünk feláldozása a neki végzett szolgálatot jelenti. Péter apostol, amikor e rendszer eljövendő pusztulásáról beszélt, arra buzdította a keresztényeket, hogy „a viselkedés szent cselekedetei és az isteni önátadás tettei” által megkülönböztetett személyek legyenek. (2Pét 3:11) Az Istennek bemutatott elfogadható áldozat tehát tényleges, pozitív tetteket követel, valamint olyan cselekedetek elhagyását jelenti, amelyeket Jehova helytelenít, vagy amelyek akadályozzák a neki végzett szolgálatunkat.
3. Vajon Jehova minden olyan áldozatot helyesel, amely imádatot foglal magába?
3 Vajon azt jelenti az önfeláldozás útja, hogy Isten fanatizmust, ésszerűtlen dolgok elvégzését követeli az emberektől? Egyesek például hosszú utat tesznek meg térden csúszva valamelyik szent helyig, azt gondolva, hogy Istennek tetszenek az ilyen áldozatok. Mások szándékosan szegénységben élnek vagy koldulnak. Vannak, akik megtagadják bizonyos ételek evését mint imádatuk részét. Pedig Jehova nem kívánja, hogy szolgái szándékosan nehéz körülmények között éljenek. Helyteleníti az ember alkotta rendeléseket, amelyek ,a bölcsesség látszatát keltik az imádat maga csinálta formájában, képmutató alázatoskodásban, a test szigorú sanyargatásában’. — Kol 2:23.
4. Mit jelent áldozatot hozni Jehova érdekeiért ma?
4 A Jehova által megkívánt ésszerű önfeláldozás azt jelenti, hogy személyes vágyainkat oly mértékben csökkentjük, hogy minél teljesebb mértékben képesek legyünk szolgálni az ő ügyét. Ez az ügy egy dologra összpontosul, Isten eljövendő, föld feletti kormányzatára, a Krisztus kezében levő mennyei királyságára. Mivel nemsokára ez a kormányzat lesz a föld feletti egyetlen uralkodó hatalom, mindazoknak, akik élni szeretnének igazságos ügyintézése alatt, meg kell tanulniuk törvényeit, alapelveit és céljait. Azonkívül támogatniuk kell érdekeit ,a Királyság jó hírét prédikálva’ a mai emberiség között. A Jehova érdekeiért hozott áldozat tehát azt jelenti, hogy engedelmeskedünk törvényeinek és első helyre helyezzük életünkben királyságát: „Keressétek azért továbbra is először a királyságot és az ő igazságosságát” — mondta Jézus. — Máté 6:33.
5. Szabad-e túl nehéznek tartanunk az önfeláldozás útját?
5 Könnyű-e az önfeláldozó életút? Nem, egyáltalán nem az. De Jehova Isten és Jézus Krisztus hív minket erre az életútra. Ez azt jelenti, hogy nem lehetetlen, mivel az embereket teremtő, szerető Atya és Fia tisztában vannak vele, mit képesek az emberek megvalósítani. S mivel Jehova és Krisztus nagyon szeretik az embereket, biztosak lehetünk benne, hogy semmi olyat nem kérnek tőlünk, ami sértené legjobb érdekeinket. Ha pedig az előttünk álló nagy jutalomra tekintünk, bizalommal elmondhatjuk, hogy áldozatokat hozni Jehova szolgálatában az egyetlen érdemes életút manapság. Minden másféle életmód előbb-utóbb csalódásba torkollik. — Máté 19:26; Róma 9:33; 1Ján 4:16.
6, 7. a) Milyenfajta áldozatokat hozott Noé? b) Elkeseredett-e az idő múlásával?
6 Nagy buzdítást kapunk önfeláldozó életpályánkon, ha megvizsgáljuk a bibliai történelmet, és megfigyeljük, hogyan tudtak más egyszerű emberek sikeresen folytatni ilyen életutat, s milyen áldásokban részesültek ezért. Noétól például Jehova azt kérte, hogy áldozzon fel dolgokat egy olyan munka elvégzése érdekében, amelyet az ő korabeli világ ostobaságnak tartott. Isten egy óriási építmény, egy bárka építésére utasította őt. Csakhogy addig még sohasem esett eső. Azonkívül Noé nem volt hajóépítő, és családi kötelezettségei is voltak.
7 Egy ilyen óriási bárka építése Noétól azt követelte, hogy időt vonjon el olyan dolgoktól, amelyeket szívesen csinált. Valóban, ha ugyanannyi időt és energiát fordított volna anyagi gazdagsága növelésére, kétségkívül kényelmesebben élt volna. Fel kellett azonkívül áldoznia jó hírnevét a környezetében, mivel a bárkakészítés gúnyolódásnak tette ki őt. Elkeseredett-e vagy abbahagyta-e a munkát, mivel munkája sok évet vett igénybe, miközben egyre várta az akkori rendszer végét? Ellenkezőleg, Noé türelmesen folytatta önfeláldozó életútját. Ez az életút azt is magába foglalta, hogy az „igazságosság prédikálója” legyen. (2Pét 2:5) Megértette, hogy nem egy „normális” világban élt, hanem olyanban, amely „megromlott az igaz Isten szemében, és . . . megtelt erőszakkal”, s amelynek végül el kell pusztulnia. Ezért a Biblia azt mondja: „Noé hozzáfogott, hogy mindent úgy tegyen, ahogyan Isten parancsolta neki. Pontosan úgy tett.” — 1Móz 6:11, 22.
8. Hogyan érint mindnyájunkat Noé engedelmessége?
8 Nagyon boldogok lehetünk, hogy Noé nem volt hajlandó csatlakozni napjainak önző egyéneihez. Engedelmessége révén élhetünk mi is ma, mivel mindannyian Noé leszármazottai vagyunk. Az önmagukért élők mindent elveszítettek: otthont, javakat, az úgynevezett „normális” életmódjukat. Még az életüket, és gyermekeik életét is elvesztették, mikor „az akkori világ, vízzel elboríttatván, pusztulást szenvedett”. — 2Pét 3:6.
9. Hogyan részesült áldásban Ábrahám, amiért kész volt áldozatokat hozni?
9 Ábrahám szintén megértette, hogy Jehováért áldozatokat kell hozni. Jehova utasította őt: „Menj ki országodból, rokonaid közül és atyád házából abba az országba, melyet én mutatok neked.” (1Móz 12:1) Ábrahám nem rettent vissza azért, mert Jehova azt kérte tőle, hogy hagyjon el egy biztonságos életmódot egy bizonytalanért. Bízott abban, hogy bármit kérjen is Jehova, az helyes, és az ő javát szolgálja. „Erre Ábrahám kiment, pontosan úgy ahogy Jehova mondta neki.” (1Móz 12:4) Igaz, ez jelentős áldozatokat jelentett sok éven át. De Jehova nagyon megáldotta a szolgálatra való készségét: Ábrahám láthatta Jehova sok csodálatos tettét a maga és családja érdekében; nem szűkölködött anyagi javakban; „Jehova barátjának” nevezték. (Jak 2:23) Ezenkívül Isten megígérte Ábrahámnak, hogy egy egész nemzet fog származni tőle. Jelentőségteljesen mondja erről a Biblia: „Miután Ábrahám türelmet tanúsított, elnyerte ezt az ígéretet.” (Zsid 6:15) Abban a további kiváltságban is részesült, hogy Jézus Krisztus őse volt.
10. Milyen két ellentétes magatartást figyelhetünk meg az első században, s milyen következménnyel járt az egyik, s a másik?
10 Az időszámításunk szerinti első században sok egyszerű ember — férfi és nő — áldozta fel saját érdekeinek egy részét Jehova érdekeinek a kedvéért. Bizony, keményen dolgoztak és nehézségeket tapasztaltak, de nagy megelégedést okozott nekik az a tudat, hogy a helyeset teszik és tetszenek Istennek. Azonkívül bíztak abban, hogy Jehova megemlékezik az iránta tanúsított hitükről és az érdekében végzett munkájukról, s biztosan nagyszerű jutalmat ad nekik a jövőben. És mi történt azokkal, akik túl sokat törődtek saját vágyaikkal, akik fenn akarták tartani „normális” életmódjukat, s akik attól való félelmükben utasították el Jézust, hogy ,a rómaiak eljönnek, s elveszik országukat és nemzetüket’? (Ján 11:48) Életmódjuk és életútjuk még abban a nemzedékben teljesen véget ért. Római seregek pusztították végig az országot, s nagy veszteséget okoztak emberéletekben és anyagi javakban. Az önfeláldozó keresztények azonban megszívlelték Jézus tanításait, elmenekültek arról a vidékről, s megmentették életüket, bár hátrahagyták otthonukat és majdnem összes anyagi javaikat. Valóban „boldognak” számítottak. — Luk 21:20-24; 22:28-30; Jel 20:4-6.
ÁLDOZATOK A MI IDŐNKBEN
11. a) Fel kell-e áldozniuk a mai keresztényeknek az összes anyagi javaikat? b) Milyen kapcsolatban van a Jehováért hozott áldozat a másokért végzett tevékenységünkkel?
11 Elmondhatjuk-e, hogy Isten minden mai szolgájának le kell mondania otthonáról és más anyagi javakról Istenért hozott áldozatként? Nem, erről nincs szó, bár az előbb említett Noé, Ábrahám és az első századi keresztények példája alapján készek ezt megtenni, ha szükséges. A lényeg az, hogy az ember kész legyen Isten érdekeit első helyre helyezni életében, bármilyen áldozatot tesz is ez szükségessé. Nem az számít, hogy valakinek mije van, vagy mije nincs, hanem az, hogy hol van a szíve. Vajon elsősorban Jehova érdekeire irányul, vagy pedig inkább személyes érdekekre? Jehova érdekei viszont másokért végzett cselekedeteket is magukba foglalnak, mivel Isten Igéje szerint ,ne csak a saját személyes érdekeinket tartsuk szem előtt, hanem a másokét is’ és „ne [csak] magunknak kedvezzünk, hanem mindegyikünk kedvezzen felebarátjának abban, ami jó az ő épülésére”. — Fil 2:4; Róma 15:1, 2.
12. Miért kell napjainkban értékelnünk mások önfeláldozó magatartását?
12 Látunk-e ilyen önfeláldozó szellemet napjainkban? Minden bizonnyal. Az a több millió személy, aki Jehova tanúinak az egész földön levő, több mint 40 000 gyülekezetében manapság örvend a Biblia igazságainak és a keresztényi közösségnek, azokat az áldozatokat fordítja javára, melyeket Isten azon lojális szolgái hoztak, akik a modern idők korábbi részében éltek. Az 1800-as évek végén, és az 1900-as évek elején sok önfeláldozó személy dolgozott keményen, hogy a Biblia igazságait tanítsa másoknak, s hogy megalapozza Jehova mai látható szervezetét, amelytől ma kapjuk a Jehováról szóló igazságot és sok más áldásos dolgot.
13. Milyen áldozatokat hoznak sokan, hogy Jehovát még teljesebben szolgálják?
13 Ma az egész földön sok tízezer önátadott férfi és nő hoz nem mindennapi áldozatokat Isten szolgálatában. Egyesek szó szerint feláldozták otthonukat és anyagi javaikat, hogy teljes idejű munkát tudjanak végezni Jehova érdekeiért a misszionárius munkában, Béthel-otthonokban, vagy mint a gyülekezeteket szolgáló utazó képviselők. Mások azért hoznak áldozatokat, hogy különleges, általános vagy kisegítő úttörő munkát végezhessenek, s így nagyobb mértékben taníthassanak másokat Jehova eljövendő új rendjére.
14. Hogyan tekinti Jehova azokat, akik a körülményeik miatt csak korlátozottabb mértékben tudják Őt szolgálni?
14 A Jehova iránti önátadásban élő személyek közül nem mindenki rendelkezik azonban olyan mértékű önállósággal, hogy teljes idejű szolgálatot végezzen. Sokan küszködnek egy bonyolult gazdasági rendszerben azért, hogy fenn tudják tartani családjukat, mivel tisztában vannak vele, hogy ha ezt nem tennék, ,rosszabbak lennének a hitetlennél’. (1Tim 5:8) A keresztény szülők felelősek gyermekeikért. Megértik, hogy fel kell bizonyos dolgokat áldozniuk a saját kedvteléseikből, hogy időt tudjanak fordítani a „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása” szerinti gyermeknevelésre. (Ef 6:4) Vannak aztán olyanok, akik gyenge egészségi állapotuk, idős koruk vagy más korlátozottságuk miatt csak keveset tudnak felajánlani Jehova közvetlen szolgálatára. Ilyen értelemben hasonlítanak a szűkölködő özvegyhez, aki csupán „két kis értékű pénzérmét” tudott felajánlani Isten templomában. (Luk 21:1-4) Mégis, minden ilyen személy, aki megteszi amit csak tud annak érdekében, hogy másoknak segítsen megismerni Jehovát, minden bizonnyal olyan áldozatokat hoz, amelyek tetszenek Istennek. Jehova szereti őket, mivel készek elviselni nehéz állapotokat, s közben mégis végeznek valamennyi szolgálatot neki, amennyire körülményeik lehetővé teszik. — Jak 5:11.
VIZSGÁLD MEG MAGAD!
15. Milyen kérdéseket jó feltenni magunknak?
15 Te rendelkezel-e az önfeláldozás szellemével? Vagy talán hajlamos vagy arra, hogy önmagadért, vágyaid kielégítéséért élj? Szolgálod-e olyan mértékben Jehovát, ahogy a körülményeid megengedik? Miért nem vizsgálod meg magad, hogy meglásd: nem javíthatnál-e Istennek végzett keresztényi szolgálatodon?
16. Hogyan ,vásárolhatjuk meg az alkalmas időt’? (Olvasd el a Róma 10:9, 10-et!)
16 Például tudnál-e több időt áldozni a személyes bibliaolvasásra? Ha van családod, folytatsz-e rendszeres bibliai beszélgetéseket velük? Nem tudnál-e szabad idődből többet fordítani arra, hogy a „jó hírről” beszélj környékeden az embereknek? Vagy tudnál-e némi időt fordítani arra, hogy a kedvesség és szeretet keresztényi cselekedeteivel segítsd a betegeket, öregeket és másokat? Talán összehasonlíthatnád azt az időt, amelyet mondjuk kikapcsolódással, például tv-nézéssel töltsz, azzal az idővel, amelyet Jehova szolgálatának egyik vagy másik területére fordítsz. Egyensúlyban van-e a kettő? — Ef 5:15.
17. Miért fontos a szülőknek megvizsgálniuk, mit kívánnak gyermekeiktől, hogy tegyék?
17 Szülő vagy? Vizsgáld meg gyermekeiddel való kapcsolatodat! Légy tisztában azzal, hogy gyermekeid számára a gyermekkor a legalkalmasabb idő elkezdeni megtanulni az önfeláldozó életutat. Adj a gyermekeidnek valamilyen hasznos munkát a ház körül! Értesd meg velük, hogy az élet nemcsak játékból áll, hanem munkát, áldozatot is jelent. Gyermekkorodban talán szegényes ruháid voltak, nem volt sok részed szórakozásban, s talán még enni sem tudtál eleget. Valószínűleg nem szeretnéd, ha gyermekeid is nélkülöznék ezeket a dolgokat. Ha viszont mindent megadsz gyermekednek, amit kíván, ez az életébe kerülhet! Azt gondolhatja, hogy az élet könnyű, hogy bármit könnyen megszerezhet, hogy Jehova szolgálata nem jelent nehézséget. Később aztán nem lesz hajlandó áldozatokat hozni Jehováért. Amint ti felnőttek már tudjátok, az élet nem könnyű, nem könnyű megszerezni valamit, és Jehova akaratának cselekvése sem megy szükségszerűen nehézségek nélkül. Segíts tehát gyermekeidnek kiegyensúlyozottabb életszemléletet szerezni. Tanítsd meg őket arra, hogy van ugyan ideje a kikapcsolódásnak, de van ideje a munkának, a Biblia tanulmányozásának, az áldozatnak is. Neveld fiaidat és lányaidat az ésszerű önfeláldozás útján. Valószínűleg az ilyen nevelés, fegyelmezés gyümölcse lesz a legértékesebb dolog, amit örökölhetnek tőled. (Ef 6:4; Zsid 12:11) Saját jó példád pedig legjobb alátámasztása lesz szóbeli oktatásodnak.
18. Hogyan javíthatjuk meg Jehovának végzett szolgálatunkat még akkor is, ha nem vagyunk képesek több időt fordítani a szolgálatra?
18 Akár házas, akár egyedülálló vagy, előfordulhat, hogy egy becsületes önvizsgálat után is úgy látod, hogy annyi időt fordítsz a Királyság érdekeinek szolgálatára, amennyit csak tudsz. Tehetsz-e még valamit? Igen, tehetsz. Dolgozhatsz azon, hogy jobb keresztény légy, hogy megtanuld még teljesebb mértékben kinyilvánítani Isten szellemének gyümölcseit, amely a „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom”. (Gal 5:22, 23) Ezenkívül azon is dolgozhatsz, hogy megjavítsd Istennek végzett szolgálatod minőségét.
19. Miért kell akarnunk ápolni az önfeláldozás szellemét? (Olvasd el a Zsidók 6:11-et és az 1Korinthus 15:58-at!)
19 Milyen megelégedéssel fog eltölteni majd Isten új rendjében, ha visszatekintesz abban a tudatban, hogy amikor az valóban fontos volt — a jelenlegi sürgető időben —, ,nekigyürkőztél’, meghoztad a szükséges áldozatokat, és kivetted részed Jehova szolgálatából. Igen, légy kész helyezni saját érdekeidet Jehova érdekeinek kedvéért, s tartsd szem előtt az előtted álló boldogító jutalmat! Ápold a zsoltáros által leírt szellemet: „Készséggel áldozok neked. Dicsérem neved, ó Jehova, mert jó az.” — Zsolt 54:8 [Károli: 54:6].
[Képek a 14–15. oldalon]
Péter, Noé, Ábrahám és mások áldozatokat hoztak Jehováért, s áldásban részesültek tőle