Az önfeláldozás szellemével törekedj a Királyság-érdekek előmozdítására!
1 Olyan világban élünk, amelyből szinte teljesen kiveszett az önfeláldozás szelleme. Sokan vannak ma az olyan emberek, akik vajmi keveset törődnek mások megsegítésével. Az önmaguk iránt engedékeny, saját személyüket mindig előtérbe helyező egyének vannak ma többségben. Ezt az időt jellemezve, Pál ezt írta: ’Az emberek önzők, mohók . . . hálátlanok lesznek’ (2Tim 3:2, TEV). A keresztények álljanak ellen a világ istentelen szellemének, ha meg akarnak maradni Isten kegyében. De vajon miért ilyen a helyzet ma, és hogyan lehetünk önfeláldozók a Királyság-érdekek előmozdítása céljából?
Miért legyünk önfeláldozók
2 Jehovától ered minden jó (Jak 1:17). Minden, amivel rendelkezünk, az Ő tulajdona. Ha átérezzük, hogy az adósai vagyunk, az arra indít minket, hogy az Ő szolgálatára áldozzuk fel az időnket, a képességeinket, a javainkat, sőt az életünket is. (Vö. 1Kor 4:7.) Minden szempontból tartozunk neki ezzel az önátadással (Jel 4:11).
3 Jézus Krisztus tökéletes példát mutatott abban, hogyan kell önfeláldozónak lenni. Félretette egyéni érdekeit, hogy Isten akaratát cselekedje és Atyja tetszését kereste. Teljesen a Királyság-érdekek előmozdításával volt elfoglalva (Ján 5:30). Pál apostol szintén felismerte az önfeláldozás értékét és arra buzdította Rómában élő testvéreit, hogy ’ajánlják fel testüket élő áldozatul Istennek’ (Róma 12:1).
Milyen módon lehet áldozatot hozni
4 Napjainkban sem kevesebb Isten szolgáinak az önfeláldozása. Sok testvérünk és testvérnőnk otthagyta otthonát és javait, hogy teljes idejű szolgálatot végezhessen. Mások — bár nem a teljes idejű szolgálatban munkálkodnak — nagylelkűen áldozzák fel idejüket, pénzüket és energiájukat, hogy segítsenek felépíteni az imádat gyakorlására szolgáló épületeket. Igen, önkéntes férfiak, nők és gyermekek segítsége tette lehetővé, hogy csak a legritkább esetben kelljen igénybe venni fizetett munkások vagy szakemberek közreműködését Királyság-termek vagy Kongresszusi termek építésében. Ezt az önkéntes munkát úgy tekintik, mint hozzájárulást a Királyság-érdekek előmozdításához, mint ahogyan a szántóföldi szolgálatot is annak tekintik. Nagyra értékelik a felbecsülhetetlen szellemi áldásokat, amelyben ők és mások is részesülnek az ilyen létesítmények használatakor, ezért alkalmazzák Jézus alapelvét, aki ezt mondta: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Máté 10:8).
5 És mi a helyzet velünk? Vajon megvan-e nálunk az önfeláldozás szelleme? Vajon úgy szolgáljuk-e Jehovát, ahogyan azt a körülményeink lehetővé teszik? Nem engedhetjük meg, hogy a világ szelleme uralja a gondolkodásunkat. Nem fordíthatnánk-e több időt a Biblia személyes tanulmányozására? Talán segíthetnénk a betegeknek, az időseknek a kedvesség és a szeretet keresztény cselekedeteinek a gyakorlásával? Nem tervezhetnénk-e még több időt arra, hogy a szomszédságunkban élő embereknek a jó hírről beszéljünk? Nem foglalhatnánk-e bele a szolgálatunkba a kisegítő — vagy az általános úttörő szolgálatot? Az önvizsgálat talán megmutatná, hogy miben javíthatnánk meg a szolgálatunkat (Zsid 13:15, 16).
6 Miközben egyre közeledünk a dolgok jelenlegi rendszerének a végéhez, mindig nagyobb szükség lesz arra, hogy növeljük áldozatkészségünket és elfogadható módon szolgáljuk Istent. Sátán tudja, hogy egyre fogy az ideje. Semmit sem szeretne jobban, mint azt, hogy a világ önző útjára csábítsa Jehova népét. Ezért álljunk ellen az ördögi terveknek és ápoljuk a zsoltáros szellemét, aki ezt mondta: „Készségesen áldozom neked; magasztalom a te nevedet, ó Jehova, mert jó” (Zsolt 54:6 [54:8] Károli).