Egységes imádat Pásztor-Királyunk alatt
„Ezt mondja a szuverén Úr, Jehova: ’Íme, kihozom Izrael fiait . . . és egy király fog uralkodni felettük’” (EZÉKIEL 37:21, 22).
1., 2. a) Mit ábrázol az Ezékiel 37:16-ban szereplő két bot? b) Mi történt ezzel a két „bottal”?
AZT MONDJUK: Királyság-egység! És ez teljesen összhangban van Ezékiel 37. fejezete utolsó részével. Ott, a 16. versben Jehova azt parancsolja Ezékielnek, hogy vegyen két botot. Az egyikre írja azt: „Ez Júdáé, meg a hozzátartozó Izrael fiaié.” A másikra viszont ezt: „Ez Józsefé, Efraim botja, meg a hozzátartozó Izrael egész házáé.” Mit ábrázol ez a két bot?
2 Izrael királyságának két részét ábrázolja, amely a délre eső Júdára és az északra eső Efraimra vált ketté. Mindegyik a maga idején fogságra ment — az északi királyság i. e. 740-ben, a déli királyság pedig i. e. 607-ben. De i. e. 537-ben Izrael mind a 12 törzséből egy maradék visszatért Jeruzsálembe, hogy Jehova egyesült imádatában újra megszilárduljanak. Hogyan utal erre az Ezékiel jövendölése?
3. Az Ezékiel 37:19 ábrázolása szerint minek kellett uralkodnia Isten helyreállított népe között?
3 Figyeljük meg, mit mond Jehova Ezékielnek a 19. verstől kezdve:
„Így válaszolj nekik: Ezt mondja a szuverén Úr, Jehova: ’Íme, fogom Józsefnek botját, amely Efraim kezében van, meg a hozzátartozó Izrael törzseit és rájuk teszem Júda botját, és egy botot csinálok belőlük, és eggyé lesznek kezemben.’”
Jehova helyreállított népe között egységnek kellett uralkodnia!
Egységesek az imádatban
4. Hogyan teljesedett be az Ezékiel 37:21. verse: a) i. e. 537-ben? b) az újkorban?
4 Isten népe nem maradhatott többé megosztottan két nemzetként, két királyságban, északon és délen, hanem „egyetlen nemzetként” kellett élnie a saját „földjén”. Ezékiel vigasztaló szavakat intéz hozzájuk Jehova parancsa szerint:
„És így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a szuverén Úr, Jehova: ’Íme, kihozom Izrael fiait a népek közül, ahová elhurcolták őket, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket saját földjükre . . . és egy király fog uralkodni felettük.’” (Ezékiel 37:21, 22).
Amiképpen ezek a szavak beteljesedtek az egységesített Izrael maradékán, amikor i. e. 537-ben hazatértek a fogságból, ugyanúgy tapasztalta a felkent Tanúk maradéka is az egység örömét a szellemi jólét paradicsomi földjén. (Lásd Ezékiel 36:33–36.)
5. Hogyan tisztult meg Isten népe a tisztátalanságtól?
5 Isten népe ugyanakkor megtisztult minden szellemi tisztátalanságtól, amit a hamis vallás sátáni világbirodalma, „Nagy-Babilon” okozott (Jelenések 17:5; 18:2, 4). A hamis vallásos tanításoktól és szokásoktól való megszabadulásuk újkori és nagybani beteljesülése volt annak a próféciának, amely kisebb méretekben az ókori Izraelen teljesedett be, amikor visszatértek a betű szerinti Babilon fogságából:
„És nem szennyezik be többé magukat undok bálványaikkal, utálatos dolgaikkal és minden bűnükkel. Én pedig biztosan megmentem őket onnan, ahol laknak, ahol vétkeztek, és megtisztítom őket, és ők bizony az én népemmé lesznek, én pedig az ő Istenük leszek” (Ezékiel 37:23).
6. a) Miért örvendhet a szellemi Izrael az Istennel való bensőséges kapcsolatban? b) Milyen egységet kell megfigyelnünk még akkor is, ha valaki eltér az igazságtól?
6 Jehova helyreállított népe félretette a kereszténység és a pogányság vallásainak utálatos bálványimádását. Soha többé nem bálványoznak teremtményeket és nem követik a világi vallás szokásait, mint például az Istent gyalázó „ünnepek” megtartását. Imádatukat nem osztják meg egy háromtagú istenség között vagy nem intézik valamilyen titokzatos háromság fő istene felé, hanem egységes népként az egyedüli igaz Istent, Jehovát imádják. Egybehangzóan dicsőítik a világegyetem legfőbb Urát, és ez a föld egyetlen más népénél sem tapasztalt csodálatos egységbe kovácsolja őket! (Ésaiás 52:8). Még ha egy korábbi társunk gonosz lelkiismeretet fejleszt is ki magában, és eltér az igazságnak attól a magvától, amelyről Jehova gondoskodott számunkra, mi egységben maradunk Isten szervezetével és annak munkájával, és fenntartjuk bensőséges kapcsolatunkat Istenünkkel (Példabeszédek 3:32; Zsidók 10:22, 23).
Mi elismerjük a Királyt
7. Az igaz imádaton kívül milyen egyéb egyesítő erőt ígért meg Isten az ő népének?
7 Amikor az ókori Izrael visszakerült a „földjére”, az igaz imádat egyesítő erőnek bizonyult közöttük. A királyság azonban nem került helyreállításra. Akkor miért beszél mégis az Ezékiel 37. fejezet 22. és 24. verse egy felettük uralkodó „király”-ról? A 24. és 25. versben pedig ezt olvassuk:
„És az én szolgám, Dávid lesz majd király felettük; egy pásztoruk lesz mindnyájuknak. S bírói döntéseim szerint élnek majd, és megtartják és végrehajtják rendelkezéseimet. És azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, s amelyen ősatyáitok is laktak, és ők ott lesznek majd fiaikkal és azok fiaival együtt határtalan ideig, és Dávid, az én szolgám lesz fejedelmük határtalan ideig.”
8. a) Miért vonatkozik ez a vers a szellemi Izraelre? b) Hogyan tudjuk megállapítani a beteljesedés pontos idejét?
8 A jövendölésnek ez a része sohasem teljesedett be a testi Izraelen, és már nem is fog teljesedni rajtuk. Tehát csakis a szellemi Izraelen teljesedik. De vajon mikor? Nos, mikor jött el a „törvényes jog” szerinti király, hogy Dávid trónjára üljön? Az újkori 1914-es évben, amikor lejárt a „nemzetek meghatározott ideje”. Amikor a pogányok ideje véget ért vagy lejárt, „a világ királysága a mi Urunknak”, Jehovának „királysága lett”, aki „királyként uralkodik örökkön örökké”, és az ő „Krisztusáé”, akit Dávid király szemléltetett vagy árnyékolt elő (Ezékiel 21:26, 27; Lukács 21:24; Jelenések 11:15).
9. Melyik két dolog szolgál ma egységesítő valóságként?
9 Ma tehát nemcsak az igaz imádat egyesít minket, Jehova Tanúit — jóllehet ez az imádat nagyon is fontos —, hanem egységesek vagyunk abban az értelemben is, hogy „Fejedelem” Királyunk alatt egyesültünk! Mind az imádat, mind a Királyság valóság számunkra. És mindkettő egy célt szolgál: hogy egy egész világraszóló testvériségben egyesüljünk.
10. a) Hogyan vélekedünk mi a Pásztor-Királyunkról? b) Hogyan hajtjuk végre Jehova „bírói döntéseit”?
10 Mennyire szeretjük Királyunkat! Mindannyiunk számára ő a mi „egy Pásztorunk”, a kedves Pásztor, aki az örök élet vizének forrásához vezet el bennünket. Név szerint ismer valamennyiünket, érdeklődéssel fordul felénk, hogy kiszólítson és elvezessen a dús, szellemi legelőkre. De a nyáj juhaihoz hasonlóan nekünk is egységben kell maradnunk, ’Jehova bírói döntései szerint kell járnunk’. Kerülnünk kell Sátán szervezetének három fő részét: korrupt politikáját, kapzsi kereskedelmi szellemét, és bálványimádó vallását. Jézus és korai tanítványainak egységéhez hasonlóan nekünk is meg kell mutatnunk, hogy „nem vagyunk része a világnak”. Ehhez az is hozzátartozik, hogy kerüljük a világ erkölcstelenségét (János 17:14, 16, 20, 21; 18:36). Nem szabad szakadásnak lenni közöttünk, amikor megtartjuk Jehova rendeléseit és ’feltétlenül teljesítjük őket’.
11. Miben különbözik a mi életutunk a világi vallásoskodókétól?
11 Mennyire különbözik ez az életforma a világ vallásoskodóinak életétől! Velük rendszerint valami egészen más történik. Megtűrik a társadalomban az erkölcstelenséget és engedékenyek a bűnnel szemben. Gyakran, a földrészektől függően, más-más erkölcsi zsinórmértékeket követnek. A gazdag országokban például többé-kevésbé az egy férj-egy-feleség elrendezés uralkodik; de földünk másik féltekéjén befogadják maguk közé azokat, akik egyszerre több feleséggel élnek együtt. (Vö. Máté 19:4–6; 1Timótheus 3:2, 12.) De mi, akik Krisztus, Pásztor-Király alatt eggyé lettünk, a Biblia szabályait és alapelveit egységesen követjük az egész világon. Így, ha a nemzetek hadba vonulnak, mi nem vagyunk hajlandók megölni a más nemzetbeli testvérünket, mert Ésaiás szavai érvényesek ránk: „Hadakozást többé nem tanulnak” (Ésaiás 2:3, 4).
12. Hogyan mutatjuk meg, hogy egységesek vagyunk, „miként a nyáj az akolban”?
12 A szellemi izraeliták maradékának ezt az egységét szépen illusztrálja a Mikeás 2:12. verse is, ahol Jehova ezt mondja: „Egységbe gyűjtöm őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, hangosak lesznek az emberektől.” Ilyesmit figyelhetünk meg Jehova népének kongresszusain: Sok ezren hallgatnak figyelmesen, nyugodtan, lesve minden szót, mintha legelnének szerető Istenük, Jehova, és az ő Pásztor-Királya vezetése alatt. Keletiek, feketék, fehérek mind egységben vannak itt ebben az akolban — a felkent maradék és a „más juhok” egyaránt. Kongresszusaink, nagy összejöveteleink, gyülekezeti összejöveteleink is cáfolhatatlan bizonysága annak, hogy a Királyság alatt megvalósuló egység ma világraszóló valóság!
13. Hogyan lett a nyáj „hangos az emberektől”?
13 De mit mondjunk Mikeásnak ezekről a szavairól: „Hangosak lesznek az emberektől”? Figyeljétek csak meg, mi történik az összejöveteleink és a kongresszusaink előtt és után! Szinte halljátok a boldog társaság zaját, amikor kellemes beszélgetésekben osztjuk meg másokkal a keresztényi közösségünket, és beszélünk Istennek végzett szolgálatunkról. És a világraszóló gyülekezet attól is „zajos” vagy „hangos”, hogy állandóan növekszik; amikor új gyülekezetek jönnek létre, a Jehovát dicsőítő énekek összhangja hangterjedelemben is erősödik szerte a földön! (Zsoltárok 96:1–3).
14. Szemléltesd, hogyan vette észre a világ a mi egységünket.
14 Ez a boldog egység, miként a nyáj békessége a karámban, nem marad észrevétlen a világ előtt. Például Jehova Tanúi 1983-as „Királyság-egység” Kerületkongresszusa idején a koreai Taegu rendőrsége 30 rendőrt küldött az első napon a kongresszusi terembe, de látva a jó rendet, és azt, hogy a Tanúk hogyan irányítják a forgalmat a termen kívül is, a többi napon már csak két rendőrt küldtek oda. Taejönben a terem igazgatója megjegyezte: „Úgy látszik, hogy titeket a mennyből inspirálnak — ez valami csodálatos!” Talán túlzás ez a kijelentés — de mindenesetre találó! A burmai Rangoonban a Gandhi-Hall bizottsága így nyilatkozott: „Ha az egész világon mindenütt ilyen társadalom lenne, mint az önöké, egyáltalán nem lenne probléma a világon.”
Jehova „békeszövetsége”
15. Milyen kívánatos békéről ad leírást az Ezékiel 37:26. verse?
15 Igazi békének azok örvendenek, akiket Pásztor-Királyuk, Jézus Krisztus elvezet legelőire. Ez a béke az egységből fakad, és ez az egység Jehova Tanúi között az egész földön igazi valóság a Királyság alatt. Csodálatosan írja le az Ezékiel 37. fejezet 26. vers e szavakkal:
„És békeszövetséget kötök velük; határtalan ideig tartó szövetséget. És letelepítem és megsokasítom őket, szentélyemet pedig közéjük helyezem határtalan ideig!”
Béke Istennel! Örökké tartó béke, köszönet érte a mi Pásztor-Királyunknak, aki szeretetből áldozatot hozott értünk ittléte alatt a földön!
16. Mi vezetett el a nyáj „megszaporodásához”?
16 Most, amikor a szellemi Izrael felszaporodott a 144 000 teljes számra, a „más juhok” nagy sokasága velük együtt végez szent szolgálatot Jehova szentélyében. Még nem ért véget a „juhok” megsokasítása, jóllehet számuk már milliókra rúg. Ezek a Királyság-hírnökök teljes egységben az egész világon elmennek házról házra. Ez a nyilvános imádat valóságos, és célja van számunkra: olyan népként azonosít bennünket, amely az egész földön egy néppé egyesült, mégpedig abból a célból, hogy felmagasztalja Jehova nevét és hirdesse a béke Királyságát. Mennyire boldogok vagyunk, hogy mi is tagjai lehetünk a békeszövetségének!
17. a) Milyen bátorítást ad Jehova az Ezékiel 37: 27, 28-ban? b) Honnan tudjuk, hogy Jehova szerető gondoskodása és védelme nem csupán a szellemi Izraelre terjed ki?
17 Az Ezékiel 37:27, 28-ban olvashatjuk Jehova buzdító zárószavait, melyeket egyesült nyájához intéz:
„És sátorom fölöttük lesz és én Istenük leszek, ők meg az én népem. Akkor megtudják a nemzetek, hogy én vagyok Jehova, aki megszentelem Izraelt, amikor szentélyem közöttük lesz határtalan ideig.”
Milyen öröm, hogy Jehova kiterjeszti védelmét, mint egy sátort az ő népe fölött! Ez a szerető védelem nem korlátozódik a szellemi Izraelre, mert azt olvassuk a „nagy sokaság”-ról, hogy „a trónon ülő majd kiterjeszti sátorát felettük”. Jehova nemtetszésének perzselő heve sem sújtja többé őket (Jelenések 7:9–17).
18. a) Hogyan „szenteli” meg Jehova Izraelt? b) Hogyan válik a „nagy sokaság” is igazságossá Jehova előtt?
18 Milyen boldogok lehetünk azért is, hogy Jehova a szellemi Izrael közt lakozik és „határtalan ideig” ott állítja fel a szentélyét! Amiképpen az imádatnak ez a központja szent, ugyanúgy szentnek, megszenteltnek, az Istenük szolgálatára elkülönítettnek kell lenni mindazoknak, akik imádat céljából odajárulnak. A felkent keresztényekről azt olvassuk, hogy ’megmosattak . . . megszenteltettek . . . igaznak lettek nyilvánítva az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk szelleme által’ (1Korinthus 6:11). És amint a Jelenések fentebb már idézett 7:9–17. verse megmutatja, a földi reménységet valló „nagy sokaság” tagjai szintén „megmosták ruháikat és megfehérítették azokat a Bárány vérében”, hogy ’szent szolgálatot végezhessenek neki éjjel és nappal az ő templomában’. Micsoda óriási tanúskodást eredményez ez az egységes, világméretű szolgálat!
19. a) Hogyan lesznek kénytelenek a nemzetek elismerni Ezékiel 38:23. versének a szavait? b) Mit kell addig is tennünk?
19 Persze örömünk akkor lesz igazán teljes, amikor előrehaladunk a Királyság-egységben és elérkezünk Jehova igazolásának napjához. Akkor dicső neve tisztán fog ragyogni minden reá zúdított gonosz rágalomtól. A nemzetek kénytelenek lesznek meglátni Jehova neve népének megszabadítását. De ami ennél is fontosabb, s erről maga a szuverén Úr így szól: „Megtudják, hogy én vagyok Jehova!” (Ezékiel 38:23). Tartsunk ki hát állhatatosan Királyság-egységünkben mindaddig, amíg Jehova dicső neve meg nem szenteltetik az egész világegyetemben!
Hogyan teljesedett az Ezékiel 37:15–28 a következő szempontokból:
◻ Amikor „egyetlen bottá” lett Jehova népe?
◻ Amikor ’egy király és egy pásztor’ került uralomra felettük?
◻ Amikor Isten „békeszövetséget” kötött velük?
◻ Amikor Isten hajléka kiterjedt felettük”?
[Kép a 29. oldalon]
Jehova egységes népével köt most „békeszövetséget” és biztosítja számukra a jólétet a paradicsomi földön