Hogyan lehetünk eredményes szolgák
„Ezért küldöm el hozzátok Timótheust, mivel szeretett és hű gyermekem az Úrban; ő emlékeztetni fog titeket az én módszereimre a Krisztus Jézussal kapcsolatban, ahogyan én tanítok mindenütt minden gyülekezetben” (1KORINTHUS 4:17).
1., 2. Milyen fontos tényező szükséges ahhoz, hogy valaki vonzást érezzen az igazság iránt? (Cselekedetek 8:12).
MIUTÁN i. sz. 33 pünkösd napján a szent szellem kiáradt, a keresztény gyülekezet gyors növekedésnek és terjeszkedésnek indult (Cselekedetek 2:40–42; 4:4; 6:7; 11:19–21). Mi volt vajon ennek az eredménynek a kulcsa? Miért fogadta el oly sok zsidó, majd szamaritánus és pogány is Krisztust és az Isten Királysága üzenetét? (Cselekedetek 8:4–8; 10:44–48).
2 Ahhoz, hogy valaki elfogadja a keresztény jó hírt, néhány tényezőnek közre kell működnie. Először is, az illetőnek értékelnie kell Isten ki nem érdemelt kedvességét az emberiség iránt, ami abban nyilvánult meg, hogy saját kezdeményezéséből elküldte Fiát a földre váltságáldozatul. János, a Biblia egyik írója így fejezte ki ezt: „Az Isten szeretete irántunk abban nyilvánult meg, hogy Isten az egyszülött Fiát elküldte a világba, hogy életet nyerjünk általa. Ebben a tekintetben a szeretet nem az, hogy mi szerettük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1János 4:9, 10).
3. Miért kell tudatában lennünk szellemi szükségletünknek?
3 További lényeges tényező, hogy az egyén milyen magatartást tanúsít a szellemi értékek iránt. Jézus azt mondta: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mert övék a mennyek Királysága. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert megelégíttetnek” (Máté 5:3, 6). Az önelégült, magát igazságosnak nyilvánító személy általában nincs tudatában semmilyen szellemi szükségletének és nem kész az igazság befogadására. Amikor Jehova Tanúi felkínálják neki a Királyság-üzenetet, az ilyen egyén gyakran így válaszol: ’Engem ez nem érdekel. Nekem megvan a saját vallásom.’ Ugyanígy áll a dolog azzal is, aki mélyen belemerült az anyagi javak hajszolásába; az ilyennek nincs ideje arra, hogy szellemi dolgokkal foglalkozzon (Máté 6:33, 34; 7:7, 8; Lukács 12:16–21).
4. Milyen kérdéseket kell megvizsgálni?
4 De mi a helyzet azokkal, akik „tudatában vannak szellemi szükségletüknek”, és akik készek arra, hogy Istent és az ő Királyságát keressék? Hogyan lehet megtalálni és felismerni az ilyen embereket? Mint Isten Szavának szolgái, vajon mit tehetünk azért, hogy az üzenetünk még érthetőbb legyen? Hogyan lehetünk még eredményesebb szolgák?
Kinek a módszerét kell használnunk?
5. Pál szerint mit kellett Timótheusnak tanítania Korinthusban?
5 Amikor Pál apostol az első levelét írta a korinthusi keresztényeknek, azt mondta nekik, hogy elküldi hozzájuk Timótheust, aki ’emlékeztetni fogja őket [Pál] módszereire Jézus Krisztussal kapcsolatban’. A „módszer” szó helyett néhány fordítás „életmódot” vagy „életutat” említ. A Thayer profeszor-féle angol nyelvű Görög—angol újszövetségi lexikon azonban erre a szövegrészre vonatkozóan ezt az értelmezést adja: „A módszerek, amelyeket én, mint Krisztus szolgája és apostola alkalmazok hivatalom ellátásában.” Mivel Pál így fejezi be a mondatot: „ahogyan én tanítok mindenütt minden gyülekezetben”, joggal következtethetünk úgy, hogy a megjegyzése a tevékeny szolgálatára is vonatkozik, nem csupán a személyes keresztény viselkedésére (1Korinthus 4:17).
6. Miért volt eredményes Jézus szolgálata?
6 Jézus szolgálata nem volt ötletszerű. Ő is módszer szerint végezte a prédikálást. Például, gondosan tanította apostolait, majd pedig a 70 evangéliumhirdetőt arra, hogy hogyan prédikáljanak eredményesen. Amikor szüntelenül szemléltetéseket használt, valamint kérdéseket tett fel és idézett az Írásokból, ezzel példát mutatott nekik. Ma is ez a legjobb módszer (Lukács 9:1–6; 10:1–11).
7. Hogyan adhatnánk tovább a jó hírt a lehető legtöbb embernek?
7 Mivel a keresztény szolgálat élet-halál kérdése, hogyan adhatnánk tovább a jó hírt a lehető legtöbb embernek? Igen, hogyan lehetnénk ’tiszták minden ember vérétől’? Úgy, hogy felhasználjuk a szolgálat minden szóbajöhető ágát, amihez — ahogy Pál apostol mondta — hozzátartozik a „házról házra” végzett szolgálat is. A Cselekedetek 20:20. versének spanyol magyarázata szerint: „Ebben láthatjuk azt a prédikálási módszert, amit Pál Efezusban követett” (Cselekedetek 20:20–27).
Az első akadály
8., 9. a) A legtöbbször mi az első akadály a szolgálatban? b) Miért beszélhetett Jézus teljes bátorsággal?
8 Az első akadály, amit a szolgálatban le kell küzdenünk: saját magunk. Sokan hajlamosak arra, hogy zavarban legyenek, alkalmatlannak, nem eléggé képzettnek érezzék magukat azokkal szemben, akikkel találkoznak. De vajon mit érzett Jézus ezen a téren? Talán a rabbiképző iskolában tanult? Talán magasabb képzettséget szerzett? Mégis, amikor prédikált, hogyan reagált rá a saját népe? Máté ezt mondja nekünk erről: „Felettébb elcsodálkoztak és azt mondták: ’Honnan vette ez az ember ezt a bölcsességet és ezeket a hatalmas cselekedeteket?’” Igaz, Jézus tökéletes volt, és az Isten Fia. De a módszerei egyben gyakorlatiak is voltak a többnyire „tanulatlan” tanítványai számára, akiknek őt kellett követniük ebben. És vajon milyen reakciót váltottak ki még a vallásos ellenségeik körében is? „Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak” (Máté 13:54, ÚV; Cselekedetek 4:13, Ö.f.).
9 De hát honnan vette Jézus mindazt, amit tanított? És miért volt olyan eredményes a szolgálata? Vajon a modern tv-prédikátorokhoz hasonlóan túlzott érzelmi hatásokra törekedett, hogy befolyásolja a hallgatóit? Nem. Jézus alapja maga az egyszerűség volt: a köznép nyelvén szólt, tisztában volt szellemi szükségletükkel, és ami a legfontosabb, Jézus tudta, hogy Atyja támogatását élvezi. Ezt ki is nyilvánította, amikor bejelentette szolgai küldetését lakóvárosa zsinagógájában, a galileai Názáretben. Ésaiás próféta könyvtekercséről ezeket a szavakat olvasta fel: „’Jehova szelleme van rajtam, mert felkent engem, hogy jó hírt mondjak a szegényeknek, elküldött engem, hogy szabadságot hirdessek a foglyoknak és a vakoknak látásuk helyreállítását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, hogy hirdessem Jehova jóakaratának esztendejét.’ . . . Ezután ezt mondta nekik: ’Ma teljesedett be az Írásnak ez a beszéde, amelyet hallottatok’” (Lukács 4:16–21).
10., 11. a) Mit kell éreznünk a szolgálatunkkal kapcsolatban? b) Hogyan válaszol erre Pál?
10 Ma ugyanannak a támogatásnak örvendhetünk a szolgálatunkban: Jehova Isten, a világegyetem szuverén Ura áll mögöttünk! Az ő üzenetét, az ő bölcsességét hirdetjük. Az ő Szavára támaszkodunk és bátran szóljuk azt a beszélgetéseink során. Miért lenne hát kisebbségi érzésünk a prédikálásra még a képzettebb, vagy gazdagabb emberekkel szemben is?
11 Pál így válaszol a feltett kérdésre: „Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? . . . Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket; és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt” (1Korinthus 1:18–29, Ö.f.).
12. Mitől függ a szolgálatunk sikere? (Jakab 4:8).
12 A szolgálat sikere nem a műveltségünktől, sem a származásunktól függ. Magától a Királyság-üzenettől függ, amely kedvezően reagáló húrt pendít meg annak a szívében, aki tudatában van szellemi szükségletének. További tényező Jehova jóakarata az illető iránt, mert Jézus ezt mondta: „Senki sem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza” (János 6:44).
13. a) Hogyan reagált Pál és Barnabás az ellenállásra? b) Hogyan lehet mindig örömünk a szolgálatban?
13 Ha tehát Jehova támogatásában bízunk, képesek leszünk betölteni a szolgálatunkat azzal a meggyőződéssel, amellyel Pál és Barnabás az első században. Amikor Ikoniumban prédikáltak, a prédikálásuk igen éles véleménykülönbséget idézett elő, és némelyek erősen ellenezték a prédikálásukat. Vajon ettől meghátráltak? Lukács beszámolója elmondja: „Elég sok időt töltöttek ott, és bátran beszéltek Jehova tekintélyével, aki tanúskodott ki nem érdemelt kedvességének szava mellett és megadta, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezük által.” Ha mi is ilyen határozott jóindulattal vagyunk a területünkön élő emberek iránt, és Jehovára bízzuk az eredményt, a szolgálat sohasem lesz teher számunkra, hanem mindig nagy örömünket találjuk benne (Cselekedetek 14:1–3; Jakab 1:2, 3).
Hogyan reagálnak az emberek?
14. Hogyan reagáltak az emberek Pál prédikálására?
14 Prédikálása során sem Jézus, sem Pál nem találkozott minden alkalommal az emberek kedvező reagálásával. Hogyan reagált például a tömeg, amikor Pál Athénban prédikált? A beszámoló elmondja: „Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, akik közül egyesek azt kérdezték: ’Mit akarhat ez a fecsegő mondani?’ Mások azt mondták: ’Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője’, mivel Jézust és a feltámadást hirdette. Ekkor megfogták és az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: ’Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Mivel idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő, amint halljuk’” (Cselekedetek 17:18–20; Ö.f.).
15. Hogyan reagálnak az emberek a te szolgálatodra? Mire kell emlékezned ezzel kapcsolatban?
15 El kell ismernünk, hogy az üzenetünk és annak a hírközlő szervek és az ellenségeink által közölt változata szintén idegennek tűnhet a modern közönség előtt. Ezért sokan, akik csak hallomásból ismernek minket, előítélettel vannak az üzenetünk iránt, és meghallgatás nélkül elutasítják. Mások, az athéniakhoz hasonlóan, több információt is elfogadnak, mielőtt döntenének. Természetesen még a meghallgatás után is gúnyolódhatnak a Királyság-reménység felett, hihetetlennek tartva azt. Ne feledjük azonban, hogy Krisztust és az ő üzenetét utasítják el, nem minket! (Cselekedetek 17:32–34; Máté 12:30).
Idegenekből jó barátok
16. a) Hogyan reagálhatunk, ha egy idegen keres fel az otthonunkban? b) Mit kell elérniük a bevezető szavainknak?
16 Mit érzel, amikor idegenek jelentkeznek az otthonodban? Milyen gondolatok futnak át az agyadon? Valószínűleg az, hogy: Vajon kik ezek? És mit akarnak? Talán valami kellemetlenséget okoznak nekem! Amikor mint Isten szolgái megjelenünk valakinek az ajtajánál, erre is gondolnunk kell. Ezért hát a bemutatkozásunk olyan legyen, hogy megnyugtatólag hasson az elméjükre. De hogyan mutatkozzunk be? Nos, mit javasolt Jézus bevezetőnek? Azt mondta: „Ha beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet! És ha a ház méltó arra, kívánságotok szerint béke szálljon rá, de ha nem méltó, a békétek szálljon vissza rátok” (Máté 10:12, 13).
17. Hogyan könnyíthetjük meg az emberek dolgát a bevezető szavainkkal?
17 „Kívánságotok szerint béke szálljon rá.” Vajon mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a szolgálatunk során a békességünket kívánjuk minden személynek és az egész háznépnek. Bevezető szavaink tehát tükrözzék vissza, hogy mi Isten békeszerető szolgái vagyunk. A zsidók és a muzulmánok mind a mai napig ezt az üdvözlést használják: „Béke legyen veled!” vagy „Béke!” („Shalom aleichem” vagy „Shalom” héberül, és „Asszalām ’alaikum” vagy „Szalām” arabul). Természetesen az üdvözlésünk országonként más és más a helyi szokások szerint. A célja azonban ugyanaz: feloldani az üdvözölt személy szorongását vagy feszültségét, hogy meghallgassa a Királyság-üzenetet. Ha előbb elmondod a nevedet és utalsz arra is, hogy hol van a lakóhelyed, talán segíthet ezen a téren. Azt bizonyítja, hogy nincs rejtegetnivalód. Mindenki láthatja, hogy becsületesen és milyen céllal közeledsz hozzá. Ezután megteheted azt, amit Pál tanácsol: „Legyen gondotok arra, hogy a nyilvánosság előtti viselkedésetek minden kritikán felüli legyen. Amennyiben rajtatok múlik, mindenkivel békességben éljetek” (Róma 12:17, 18, Phillips).
18. Milyen irányadó mértéknek kell mindenkor megfelelnünk a szolgálatunk tekintetében?
18 Akár házankénti szolgálatot, akár utcai tanúskodást végzünk, a nagy nyilvánosság szeme előtt vagyunk. Beszélgetésünk és viselkedésünk ezért legyen mindig kifogástalan és kellemes. Jóllehet a mondanivalónk legyen békés és szelíd, mégse legyen mentegetőző, bocsánatkérő. Mi nem szégyeljük, hogy Isten nyilvános szolgái vagyunk (Márk 8:38).
19., 20. a) Hogyan lehet az utcán megszólítani a tartózkodóbb embereket is? b) Miért volt Jézus eredményes az alkalmi megközelítésben?
19 Vannak nemzetek, ahol az emberek tartózkodóbbak és óvatosabbak. Egyeseket zavar az, ha megszólítja őket valaki, aki folyóiratokat kínál. Ha ez a helyzet, miért ne alkalmaznál más, közvetlenebb megközelítési módot? Lehet tapintatosan beszélgetést kezdeményezni olyan valakivel, aki nem siet, és később természetes módon elő lehet venni a bibliai irodalmat.
20 Jézus feltétlenül alkalmas volt az ilyen jellegű prédikálásra. Mivel a szamaritánusok és a nők általában megvetett személyeknek számítottak a zsidók előtt, Jézus tapintatosan közeledett az erkölcstelen szamaritánus asszonyhoz Jákob kútjánál. Az ő beszélgetése minta lehet arra, hogyan kell alkalmi vagy utcai tanúskodást végezni. Egyben jó példa arra is, hogyan lehet együttérző és építő módon tanítani (János 4:5–30).
21. Milyen további fontos tényezőket tár fel szemléletes módon Pál szolgálata?
21 Egy további lényeges tényezőt is tekintetbe kell venni, amikor a Királyság jó hírét akarjuk közölni valakivel. Pál ebben is kitűnő mesternek bizonyult. Vajon felismered-e ezt a tényezőt néhány bevezető mondatából, amelyeket a Cselekedetek 13:16–20; 17:22 és 22:1–3-ban olvashatunk? Figyeld meg, hogy minden alkalommal közös alapot keresett a hallgatósággal. Azonosult velük és a társadalmi, nevelési hátterükkel. Az eredmény az lett, hogy meghallgatták még akkor is, amikor nem értettek egyet vele. Hasonló módon a mi bevezető szavaink is megragadhatják az emberi érzelmeket, felszínre hozhatják azt, ami azonos bennünk és a házigazdában. Talán megfigyeled, hogy a családban gyermekek is vannak, és te magad is szülő vagy. Máris van valami közös bennetek, egy baráti alap. Van beszédtéma, amely a Királyság-üzenet elmondásához vezethet! (Máté 18:1–6).
22. Milyen kérdések várnak ezek után válaszra?
22 Ezek a javaslatok azonban még csak a kezdetet jelentik. Milyen további lépésekre van szükség ahhoz, hogy valakiből végül is tanítvány legyen? Igen, mire van még szükség ahhoz, hogy segítsük embertársunkat jó kapcsolatot kialakítani Istennel Jézus Krisztus által? Milyen tulajdonságok teszik még eredményesebbé a szolgálatodat?
Hogyan válaszolnál rá?
◻ Milyen tényezőktől függ az, hogy valaki elfogadja-e a Királyság-üzenetet?
◻ Hogyan lehet leküzdeni a szolgálatban a félénkséget és a bizonytalanságot?
◻ Mi legyen a bevezető szavaink célja, amikor szántóföldi szolgálatot végzünk?
◻ Hogyan segít nekünk Jézus és Pál példája abban, hogy helyesen közelítsük meg az embereket?
[Kép a 25. oldalon]
Jézus a szolgálat hatékony módszereire tanította a tanítványait
[Kép a 27. oldalon]
Milyen kérdések merülnek fel az emberek agyában, amikor egy idegent látnak a lakásuk ajtajánál?