Cselekedetek
22 „Férfiak, testvérek és apák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most elétek tárok!”+ 2 Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még csendesebbek lettek, ő pedig ezt mondta: 3 „Zsidó vagyok,+ a ciliciai Tárzuszban születtem,+ de ebben a városban nevelkedtem Gamáliel+ tanítványaként*. Az ősi törvény szigora szerint oktattak,+ és buzgó voltam Isten iránt, mint a mai napon ti is mindnyájan.+ 4 Halálra üldöztem azokat a férfiakat és asszonyokat, akik ezt az Utat követik, megkötöztem és börtönbe juttattam őket,+ 5 amit a főpap is, meg a vének egész gyűlése is tanúsíthat. Leveleket is szereztem tőlük, hogy elvigyem a damaszkuszi testvérekhez, és úton voltam, hogy az ottaniakat megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megbüntessék őket.
6 Miközben úton voltam, és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban az égből hirtelen nagy világosság ragyogott fel mindenütt körülöttem,+ 7 mire én a földre estem, és hallottam, hogy egy hang így szól hozzám: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?« 8 Így válaszoltam: »Ki vagy, Uram?« Ő így szólt hozzám: »A názáreti Jézus vagyok, akit te üldözöl.« 9 Akik pedig velem voltak, látták ugyan a világosságot, de a velem beszélőnek a hangját nem hallották.+ 10 Ekkor ezt mondtam: »Mit tegyek, Uram?« Az Úr így szólt hozzám: »Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott elmondanak neked mindent, amit tenned kell.«+ 11 De mivel semmit sem láttam a dicsőséges világosság miatt, úgy érkeztem meg Damaszkuszba, hogy kézen fogva vezettek a velem lévők.
12 Majd egy Anániás+ nevű, istentisztelő férfi, aki megtartotta a törvényt, és aki jó hírben állt minden ott élő zsidó körében, 13 eljött hozzám. Megállt mellettem, és ezt mondta nekem: »Saul, testvér, nyerd vissza a látásod!« Én abban a pillanatban feltekintettem, és megláttam őt.+ 14 Ő így szólt: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megismerd az akaratát, lásd az igazságost,+ és halld a hangját, 15 mert tanúja kell hogy legyél neki, hogy elmondd minden embernek mindazt, amit láttál és hallottál.+ 16 Most pedig miért késlekedsz? Menj, keresztelkedj meg, és mosd le bűneidet+ azáltal, hogy segítségül hívod őt*.«+
17 Mikor visszatértem Jeruzsálembe,+ és a templomban imádkoztam, önkívületbe estem, 18 és láttam őt, amint ezt mondja nekem: »Siess, és menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják majd el a rólam szóló tanúságodat!«+ 19 Én pedig így szóltam: »Uram, ők maguk is jól tudják, hogy azelőtt bebörtönöztem és megvertem zsinagógánként azokat, akik hittek benned.+ 20 És amikor Istvánnak, a te tanúdnak a vérét kiontották, ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem azoknak a felsőruháit, akik végeztek vele.«+ 21 Ő mégis ezt mondta nekem: »Indulj, mert távoli nemzetekhez küldelek el téged.«”+
22 Azok egészen eddig figyeltek rá, majd felemelve a hangjukat ezt mondták: „Távolítsd el a földről az ilyet, mert nem méltó rá, hogy éljen!” 23 Mivel kiabáltak, és eldobálták felsőruháikat, meg port szórtak a levegőbe,+ 24 a parancsnok elrendelte, hogy vigyék Pált a kaszárnyába, és azt mondta, korbácsolással kell kihallgatni, hogy pontosan megtudja, miért kiáltoztak így ellene. 25 Mikor azonban kifeszítették az ostorozásra, Pál így szólt az ott álló katonatiszthez: „Szabad-e nektek megkorbácsolnotok egy rómait, aki nincs elítélve*?”+ 26 Amikor a katonatiszt hallotta ezt, odament a parancsnokhoz, és jelentést tett, így szólva: „Mit szándékozol tenni? Hiszen ez az ember római.” 27 Erre a parancsnok odament, és így szólt hozzá: „Mondd meg nekem: római vagy?” Pál ezt mondta: „Igen.” 28 A parancsnok így válaszolt: „Én nagy pénzösszegen vásároltam ezt a polgárjogot.” Pál így szólt: „Én pedig már beleszülettem.”+
29 Ezért akik kínvallatásnak készültek alávetni őt, azonnal távolabb álltak tőle. A parancsnok pedig megijedt, amikor megtudta, hogy római, és hogy ő megkötözte.+
30 Így aztán másnap, mivel biztosan tudni akarta, hogy miért is vádolják Pált a zsidók, eloldozta, és megparancsolta a magas rangú papoknak meg az egész szanhedrinnek, hogy gyűljenek egybe. Aztán lehozta Pált, és közéjük állította.+