A szabadság határai

„Senki sem nagyobb rabszolga, mint az, aki önmagáról azt hiszi, hogy szabad.” — Goethe.

SZABADSÁG! Hogyan cseng e szó a füledben? És mit jelent számodra? Azt jelenti talán, hogy elidegeníthetetlen jogod van azt tenni, amit csak akarsz, illetve másokra való tekintet nélkül akkor és úgy cselekedhetsz, amikor és ahogyan neked tetszik? Természetesen nem ezt jelenti! A törvényhozó testületek határt szabnak cselekedeteidnek, de ezzel mások jogait és érdekeit védik. Tagadhatná-e valaki, hogy minderre szükség van az egy közösségben élők számára?

Vegyük azt a példát, hogy szabadságodban van elutazni. Járművedet azonban már csak a törvény szabta határokon belül vezetheted. Ezek a korlátok vagy törvények védelmeznek téged is, de másokat is. Az igazi szabadság korántsem jelent kötetlenséget minden korlátozás, fegyelmezés és áldozat alól; nem jelenti, hogy fölöslegesek az igazságos és jó törvények. Érdekes módon, Black Law Dictionary című műve a szabadságot így határozza meg:

„Szabadnak lenni annyit jelent: egyéb ellenőrzés, akadályoztatás vagy tilalom nélkül élni azokon kívül, amelyeket az igazságos és szükséges törvények és a társas együttélésből fakadó feladatok megszabnak.”

Ha igazán szabadon akarunk élni, nem hághatjuk át azokat a törvényeket, amelyek kétféle formában is befolyásolják életünket, mégpedig egyrészt a természeti törvények, másrészt az erkölcsi törvények formájában.

A fizikai törvények határt szabnak az embernek

Még ha valaki a végtelen óceán kellős közepén egy piciny szigeten élne is, ott sem örvendhetne abszolút szabadságnak. Testünk természetes szükségletei és a környezetünkre való ráutaltságunk határt szabna szabadságunknak. Ezeket a természeti határokat a Teremtő, Jehova Isten szabta meg, de ő egyéb korlátokat is felállított. Itt vannak a törvényei vagy alapelvei (Cselekedetek 17:26–28).

Isten a természeti törvényeket azért hozta működésbe, hogy az egész világegyetem csodálatos harmóniáját biztosítsa. Ezek a törvények javunkat szolgálják. Vajon korlátozónak vagy elnyomónak érezzük a nehézségi erő törvényét? Természetesen nem! Erre szükség van, különben mi tartaná össze a világegyetemet, és mi óvna meg bennünket attól, hogy kiröpüljünk a földről a világűrbe?

És mi lenne, ha szándékosan fittyet hánynánk a nehézségi erő törvényének, és leugranánk egy 30 m magas szikláról? Bizonyára halálra zúznánk magunkat, vagy legjobb esetben is súlyosan megsérülnénk. Vagyis az eredmény: nem szabadság, hanem több korlátozás. A természeti törvényeket senki sem hághatja át büntetés nélkül. De ha e törvények keretén belül maradunk, élvezni fogjuk ennek áldásos hatását.

A viselkedésünket szabályozó törvények

Körülbelül háromszáz évvel ezelőtt, John Locke angol filozófus így összegezte a szabadságról és az emberi törvényről való felismerését: „Ahol nincs törvény, ott nem lehet szabadság. A szabadság ugyanis azt jelenti, hogy mások ne szabjanak korlátozásokat nekünk, és ne alkalmazzanak erőszakot velünk szemben, ami törvények nélkül elképzelhetetlen; de nem lehet minden embernek szabadsága — ahogy egyesek gondolják —, hogy azt tehessen, amit akar. Ugyanis ki érezné magát szabadnak, ha mindenkinek a szeszélye szabadon érvényesülhetne felette?”

Mennyire találóak ezek a szavak, ha azokra az emberi törvényekre vonatkoztatjuk, amelyek tiltják a másoknak kárt okozó magatartást. De ha az ember is képes belátni, hogy szükség van a társas együttélést szabályozó törvényekre, mennyivel inkább szükségét látta ennek maga a Teremtő! Vajon elképzelhető Istenről, hogy az ember számára csak természeti törvényekről gondoskodott volna, de olyan törvényekről már nem, amelyek viselkedését szabályoznák? Elképzelhetetlen! (Máté 6:8).

A Teremtő az emberek számára leíratta és megőriztette törvényeit, hogy tisztában legyenek azzal, hogyan intézhetik ügyeiket a legsikeresebben (2Timótheus 3:16, 17). E törvényről The Bible in Living English fordítás ezt mondja: „Jehova utasításai tévedhetetlenek, életet mentenek; Jehova leckéi megbízhatók, megörvendeztetik a szívet; Jehova parancsa egyszerű, megvilágosítja a szemet” (Zsoltárok 19:7, 8, [19:8, 9, Károli]).

Az olyan személy, aki megpróbál minden erkölcsi gátlás nélkül élni, hasonlít az iránytűjét és kormánykerekét vesztett hajóhoz. Ő is, miként a hajó, csak sodródni fog ide-oda, és biztos útmutatásra van szüksége, hacsak nem akar bajba jutni. Felvetődik hát a kérdés: Irányíthatjuk-e biztonságosan az életünket Istentől függetlenül?