Milyen álláspontra helyezkedjenek a keresztények a felszabadítás kérdésében?

A KERESZTÉNYEK ellenzik az olyan felszabadítást, amely tiltakozik a helyes értelemben gyakorolt hatalom ellen. Miért? Mert ez nem felszabadulással, hanem újabb rabszolgasággal jár együtt. Szolgáljon szemléltetésül a következő egyszerű példa:

Egy fiatal háborog a szülői tekintély ellen, mivel a szülők nem engedik meg neki a dohányzást és a szeszes italok fogyasztását. Képtelen felfogni, hogy a szülők tekintélyüket az ő érdekében gyakorolják. Ő azonban szabadulni akar e tekintély alól. Amikor végre nagykorúvá lesz és elhagyja a szülői házat, lehetősége nyílik, hogy hőn óhajtott szabadságát élvezhesse. Időközben eltelik egy pár év, és ő erősen rászokik a dohányzásra, és majdnem alkoholista lesz. Orvosa ekkor egészségi okokból a dohányzás és a szeszesital-fogyasztás abbahagyását javasolja neki. Nem megy könnyen e tanács megfogadása. Megkapott szabadsága a nikotin és a szeszes ital rabságához, szenvedélye kialakulásához vezetett.

Szabadulni vágyás a korlátlan tekintély alól

Isten tekintélye korlátlan, és ez teremtői mivoltán alapszik. Teremtői jogán méltán megszabhatja teremtményeinek, milyen helyes viselkedéshez tartsák magukat, és joga van eldönteni, mi az erkölcsös és mi az erkölcstelen számukra. A Biblia részletesen tárgyalja, mik azok az irányadó mértékek, amiket Isten az ember javára megszabott. „Ne engedjétek félrevezetni magatokat! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célra fenntartott férfiak, sem olyan férfiak, akik férfiakkal hálnak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem gyalázkodók, sem zsarolók nem öröklik Isten királyságát” (1Korinthus 6:9, 10).

Különösen a nagyon művelt, tudományos érdekeltségű huszadik századunkban az emberiség megpróbálta magát függetleníteni ezektől az irányelvektől. De ez az ugynevezett kivívott szabadság nem mentesíthette az embereket azoktól a következményektől, amelyek az Isten szerint bűnnek minősített viselkedésből eredtek. Ezek az emberek, ahelyett, hogy igazán megszabadultak volna, saját vágyaiknak és szenvedélyeiknek lettek a rabszolgáivá. Jézus így utalt erre félreérthetetlenül: „Mindenki, aki bűnt követ el, a bűn rabszolgája” (János 8:34; lásd még Róma 6:16).

Szabadulni vágyás a viszonylagos tekintély alól

Egy államban fennálló uralom képviselőinek joguk van a hatalom gyakorlására, mint ahogy a szülőknek is a családban, vagy a tanároknak az iskolában, és a véneknek a keresztény gyülekezetekben. Ez a hatalom természetesen csak viszonylagos. Például Jehova korlátlan hatalma folytán megparancsolhatja szolgáinak, hogy olvassák az ő Szavát és rendszeresen összejöjjenek keresztény testvéreikkel. Ennek a hatalomnak elsőbbsége van a férj viszonylagos hatalmával szemben, aki megpróbálná feleségét ezekben a dolgokban akadályozni (Cselekedetek 5:29).

Mivel a keresztények elismerik az állam viszonylagos hatalmát, ezért nem vehetnek részt olyan felszabadító mozgalmakban, amelyek a fennálló hatalom megdöntésére irányulnak. Nem érthetnek egyet az állampolgárok részéről megnyilvánuló engedetlenséggel sem, amikor ők a kormány politikáját nem helyeslik. Azt sem tehetik meg, hogy ne fizessenek adót, tiltakozásul egy konkrét politikai eljárás ellen. „Aki szembefordul a hatalommal, Isten elrendezésével szegül szembe” — mondta Pál apostol, és hozzáfűzi: „Akik pedig szembeszegülnek vele, önmagukra hoznak ítéletet” (Róma 13:1–4).

De mi a helyzet akkor, ha egy kormánytisztviselő jogtalanul jár el és visszaél hatalmával, vagy ha magánszemélyekkel vagy egy népszerűtlen kisebbséggel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaz? A Biblia tanácsa így hangzik: „Ha azt látod, hogy elnyomják a szegényeket és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot a bíróságon, ne csodálkozz rajta; mert a magas rangúra vigyáz egy magasabb rangú, és arra is egy még magasabb rangú” (Prédikátor 5:8). Ilyen esetben talán érdemes egy felettes hatósághoz vagy egy felsőbbfokú bírósághoz folyamodni. De ha Isten szolgáinak nem sikerülne még ilyen módon sem orvoslást nyerniük, bízzák ügyüket Jehovára, akinek „szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi” (2Krónika 16:9, Ökumenikus fordítás).

Hasonló a helyzet a családban. Ha a férj vagy az apa visszaél a hatalmával, nyugodtak lehetünk afelől, hogy Isten végül is igazságot szolgáltat, és nem fogja megengedni, hogy a most már oly közeli igazságos új rendjében olyanok éljenek, akik jogtalanságot követnek el. Addig is azonban a keresztény feleségek és gyermekek kötelesek a krisztusi főségi alapelvet tiszteletben tartani, még ha ezt a hatalmat olykor helytelenül gyakorolja a férj vagy az apa. Meg kell értenünk, hogy ezzel a magatartással nem a krisztusi elveket becsülnénk le, hanem éppen ezáltal mozdítjuk elő a családban és a keresztényi gyülekezetben a békét és az egységet (1Korinthus 11:3).

„Megszabadulás” a gyülekezeten belül érvényesülő hatalom alól

A krisztusi gyülekezeten belül érvényesülő főségi alapelvről Isten Szava kijelenti: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket és hallgassatok rájuk, mert folyton őrködnek lelketek felett, mint akiknek számot kell adniuk rólatok” (Zsidók 13:17). Igaz ugyan, hogy a vének hatalma csak viszonylagos, de tudnunk kell, hogy Isten ruházta rájuk ezt a hatalmat szent szelleme által. Így közvetlenebbül kapják meg ezt a viszonylagos hatalmat, mint például a kormánytisztviselők (Cselekedetek 20:28).

Egyesek úgy érzik, hogy Isten látható szervezete részéről jövő szabályok és utasítások túl korlátozóak részükre, és nem biztosítanak kellő személyes szabadságot nekik. Emiatt megszakítják Jehova Tanúival a kapcsolatot, és nem kívánnak többé engedelmeskedni azoknak, akik lelkük felett őrködnek. Lehetséges, hogy bár szabadoknak érzik magukat ezek a személyek, de „szabadságuk” valójában rabszolgaságot jelent, mert újra a hamis vallás tanításának vagy szokásának lesznek a rabjává.

Az igaz keresztények tiszteletben tartják a hatalmat, legyen az akár Isten korlátlan hatalma vagy az emberek viszonylagos hatalma. A hatalomról vallott helyes nézetük megóvja őket attól, hogy visszaéljenek krisztusi szabdságukkal, amelyhez az igazság megismerése révén jutottak.

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Isten tekintélye korlátlan és ez teremtői mivoltán alapszik

[Oldalidézet a 12. oldalon]

A keresztények nem lázadnak fel az államrend ellen, még ha az olyan politikát folytat is, amelyért Isten előtt felelőséggel tartozik

[Oldalidézet a 12. oldalon]

Az igaz keresztények tiszteletben tartják a hatalmat, legyen az akár Isten korlátlan hatalma vagy az emberek viszonylagos hatalma

[Képek a 12. oldalon]

Adjuk meg a világi hatalomnak, ami neki jár

Ismerjük el a gyülekezeten belül érvényesülő viszonylagos hatalmat

Ismerjük el a Legfőbb Hatalmat: Jehova Istent