’Megmentésre nő-e fel’ gyermeketek?

MINDEN keresztény szülőnek az a szíve vágya, hogy gyermekéből érett, felnőtt keresztény legyen. Sajnos ez nem mindig szokott így lenni. Nem feltétlenül válik automatikusan egy keresztény szülő gyermeke kereszténnyé. Mivel magyarázható ez?

Az egyik okra Péter szavaiból következtethetünk: „Mint újszülött kisgyermekek vágyakozzatok a Szó hamisítatlan teje után, hogy ezáltal felnövekedhessetek a megmentésre” (1Péter 2:2, 3). Péternek ez a buzdítása, hogy ’vágyakozzatok a szellemi dolgok után’ , azt sejteti, hogy a gyermekeinkben természetüknél fogva nincs ilyen vágyakozás a szellemi dolgok iránt. Valószínűleg ezt a vágyakozást először fel kell bennük szítani vagy elő kell segíteni náluk. Ahogy a bibliaszöveg a továbbiakban kimutatja, ettől függ a megmentés. Mint ahogy a gyermekeket hozzá kell szoktatni az egészséges táplálékhoz, hogy egészséges felnőtekké váljanak, ugyanúgy meg kell tanítani őket arra is, hogy örömmel vegyék magukhoz a szellemi táplálékot, ha azt szeretnénk, hogy a ’megmentésre növekedhessenek fel’ .

Szülők, vannak-e serdülőkorú gyermekeitek? Van-e jól bevált gyermeknevelési és fegyelmezési programotok e cél elérése érdekében? Ha van, akkor boldogok lehettek. De a serdülőkorban változhatnak a dolgok. Jóllehet a serdülőkor problémáit olykor-olykor eltúlozzák, a tapasztalt szülők azonban helyesen figyelmeztetnek arra, hogy ebben az időszakban igenis számítani lehet arra, hogy lesznek bizonyos gondok. Fel tudtok-e időben készülni erre, amikor még gyermeketek kicsiny? Természetesen vannak olyan konkrét lépések, amiket megtehettek. Például segítenetek kell őket, hogy kifejlesszék magukban . . .

A Jehovához fűződő bensőséges kapcsolatot

Az ifjú Sámuel, akit édesanyja válaszul kapott kifejezett könyörgésére, „Jehova mellett nőtt fel” (1Sámuel 2:20, 21). Milyen csodálatos felnövekedése volt! Vagy gondolj arra az esetre, amikor a szülők kicsinyeiket odahozták Jézushoz! A tanítványok először nem akarták őket hozzá engedni, de „amikor Jézus látta ezt, méltatlankodott, és így szólt: ’Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké Isten királysága’ ” . Jézus nagyon is helyeselte, hogy a szülők kisgyermekeiket oda hozták őhozzá. Ezeket a kisgyermekeket ölébe vette és megáldotta. (Márk 10:13–16.)

Megtehetik-e a mai szülők, hogy gyermekeik „Jehova mellett növekedjenek fel” és oda hozhatják-e gyermekeiket Jézus Krisztushoz abból a célból, hogy bensőséges viszony alakuljon ki bennük Jehova és Jézus Krisztus iránt? Ez lehetséges, de időt igényel. És ha Jézus örömmel töltött időt mások gyermekeivel, mennyivel inkább tölthetünk mi is időt saját gyermekeinkkel! Ha lehetséges, kezdjük oktatásukat rögtön a csecsemőkorban, ahogy erre Timótheus édesanyja példát mutatott. (2Timótheus 3:15.) Beszéljünk nekik Jehováról és Jézus Krisztusról, mint valóságos személyekről, és tanítsuk meg őket arra, hogy értékeljék Jehova csodálatos teremtési műveit. Ha parkban, állatkertben, vagy kinn a szabadban járunk velük, ragadjuk meg az alkalmat és láttassuk meg velük a természet csodáiban Jehova alkotó kezét. Beszélgetéseink során keltsünk bennük vágyat, hogy „jót tegyenek” , méghozzá olyan indítékból, hogy ezzel elnyerjék Jehova és Jézus Krisztus tetszését. (Vö. 5Mózes 6:7.) Ne halogassuk ennek megtételét. Túl rövid az az idő, amikor gyermekeink kicsinyek. Nagyon gyorsan felnőnek. Így a velük töltött idő nagyon értékes. (Máté 19:13–15.)

Mindenesetre a családi bibliatanulmányozás alakalmával tanulják meg gyermekeink elsősorban az igazságot, és itt tudunk segítséget nyújtani nekik, hogy bensőséges kapcsolat alakuljon ki bennük Jehova iránt. Ez azonban csak akkor lesz sikeres, ha . . .

A tanulást szórakoztatóvá tesszük

Ha egy anya gyermekét egészséges táplálékra szeretné szoktatni, ezt nem úgy éri el, ha folyton ezzel tömi tele gyermeke száját. Inkább ízletesen elkészíti az ételt, és azután apránként kis falatokban adja szájába, hogy a gyermek fokozatosan szokjon hozzá az ízéhez. A szellemi táplálék tekintetében is ez a helyzet. Ez nemcsak akkor helyénvaló, ha egy tanulási program elkezdődik, hanem akkor is, ha változtatni kell egy kicsit a programon, mert a gyermek unatkozik. Azon kell fáradozni, hogy a program érdekes legyen.

Kisgyermekeknél nem kell ragaszkodni a megszokott kérdés-felelet módszeréhez. Az sem szabály, hogy a tanulás egy óráig tartson. A tanulást a gyermekhez kell szabni. Beszélj neki történeteket bibliai szereplőkről. Ecseteld előtte, milyen lehetett egy-egy bibliai jelenet. Hagyd azután, hogy gyermekeid lejátszanak bizonyos bibliai eseményeket vagy drámákat. Tedd élővé és változatossá a tanulást. Ha azt szeretnéd, hogy gyermekeid „vágyakozzanak” a Szó után, amennyire csak tőled telik, tedd ízessé és kívánatossá a tanulást. (1Péter 2:2, 3.)

Az eredmények — éppen tartósságuk miatt — biztosan megérik a fáradozást. Ha gyermeked már kiskorában megtanul örvendeni a szellemi dolgoknak, ez hathatós segítség lesz számára, hogy olyan meghitt kapcsolat fejlődjön ki benne Jehova iránt, amely egész életén át elkíséri. „Indítsd el a fiút a jó úton, és még ha megöregszik is, nem tér el róla” (Példabeszédek 22:6, The New English Bible). De van még más is, ami segíthet gyermekednek, hogy kifejlődjék benne a szellemi dolgok iránti szeretet. Mi ez?

A boldog és kiegyensúlyozott családi élet

Pontosan így van. Mint ahogy a növény is akkor tud a legjobban fejlődni, ha jó talajba kerül és kedvezőek az éghajlati körülmények, a kisgyermek szellemi növekedése is akkor a legkedvezőbb, ha a családban boldog légkör uralkodik. Ilyen légkör akkor jön létre, ha a család tagjai tudnak időt szentelni egymásnak. Ti szülők, gondoskodtok-e arról, hogy rendszeresen együtt legyen a család és közösen megbeszéljetek mindent? Megmondjátok-e gyermeketeknek, milyen tévéfilmet nézhetnek meg, milyen kapcsolódást vagy zenét választhatnak? Vagy tudják-e magukat tartani a családi tanulmányozáshoz és egyéb szellemi tevékenységhez? Milyen a családi légkör az esti étkezés idején? Sok otthonban a vacsora a legjobb alkalom az együttlétre. Ilyenkor el tudnak beszélgetni a napi eseményekről, egy kicsit eltréfálkoznak és kötetlen beszélgetést folytatnak egymással. Ez mindenki számára hasznos lehet.

Gondoljunk ezenkívül arra is, hogy jóllehet a gyermekeknek szükségük van a szellemi tevékenységekre és a ház körüli teendők ellátására, de arra is, hogy jusson idejük a játszásra. Charles R. Foster, Psychology for Life Today című könyvében ezt mondja: „Mivel a játszás a gyermekek életében fontos szerepet játszik, a szülők kötelesek gondoskodni arról, hogy gyermekeik e téren is hozzájuthassanak ilyen élményekhez. . . . A gyermekeknek — ahogy korosodnak — fel kell ismerniük, milyen kapcsolat van a játszás és a családi kiadások, valamint a ház körüli teendők között. Ha felismerik ezeket a kölcsönkapcsolatokat, és a játszást nem a ház körüli teendők és feladatok elől való menekülésnek tekintik, akkor a családban boldogabb légkör fog meghonosodni. ”

Azok a szülők, akik megértetik gyermekeikkel, mi a helyes szemlélet a játszás, a munka, és a szellemi dolgok tekintetében, jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekek szívesen foglalkozzanak a szellemi dolgokkal és közelebb kerüljenek Jehovához. (Vö. 2Timótheus 3:4b; Titus 3:3.) Kétségtelenül örvendeni fognak, ha ezen a téren előrehaladást tapasztalnak náluk. És van még valami, amit már egész zsenge kortól kezdve megtehetnek abból a célból, hogy a gyermek értékelése elmélyüljön a szellemi dolgok iránt, ez pedig:

Segítség érdemes célok kitűzésében

Bölcs Salamon király a gyermeknevelés tekintetében a következő jó tanácsot adta: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Példabeszédek 22:6, Ökumenikus fordítás). „A neki megfelelő módon” jelentheti egyrészt, hogy képességének megfelelően, vagy még valószínűbben, olyan életmód, olyan út és olyan életcél szerint, amelyet ő maga szívesen választana magának. Az egyik legfontosabb mód, amellyel a szülők elősegíthetik a gyermekük örömét és szellemiségét az, ha érdemes célok kitűzésében nyújtanak segítséget nekik. Ezek legyenek kívánatos és reális célok, amelyek belátható időn meg is valósíthatók. Ha a gyermek biztos célt tudott elérni, sikere újabb, nagyobb cél elérésére serkentheti.

Gyakran abba a hibába esnek a szülők, hogy a gyermekükre bízzák annak eldöntését, mi legyen belőlük, mi legyen az életcéljuk. Egy gyermek rendkívül kevés tapasztalattal rendelkezik. Ha a szülők nem nyújtanak neki segítséget az életcél megválasztásában, valaki más majd megteszi helyettük: például, az iskolatársak, egy tanár vagy pályaválasztási tanácsadó. A keresztény szülők segíthetnek gyermekeiknek abban, hogy olyan célokat tűzzenek ki, amelyek összhangban vannak a szellemi dolgok iránti értékeléssel. Kisgyermekek célul tűzhetik ki, hogy alkalmassá váljanak a Teokratikus Prédikáló-szolgálati Iskolán való részvételre. A szántóföldi szolgálatban a következő elérendő célokat tűzhetik ki maguk elé, amelyeket fokozatosan meg is valósíthatnak. Például, ajtóknál meghívócédulát adhatnak át, folyóiratot kínálhatnak fel, vagy egyszerű szavakkal tanúskodhatnak az embereknek. Tanulási célokat is ki lehet tűzni. Kisgyermekek apránként megtanulhatják a bibliai könyvek sorrendjét, sőt kívülről megtanulhatnak bizonyos kulcsidézeteket. Elég korán el kell kezdeni velük beszélgetni a hivatásbeli célokról. Könnyen lehet, hogy az iskolában bizonyos életpályát javasolnak majd nekik, a keresztény szülőknek viszont olyan célokat kell hangsúlyozni előttük, amelyek kielégítik gyermekeik Jehova szolgálata, például az úttörőszolgálat, a Béthel- és misszionárius-szolgálat iránti egyre növekvő érdeklődését.

A szülők biztosan szeretnék azt is, ha gyermekükben komoly felelősségtudat alakulna ki. Ezt oly módon érhetik el, ha a gyermek lelkiismeretét a bibliai alapelvek szerint iskolázzák ki. Ahogy a gyermek növekszik korban, tudathatják vele, hogy most már őrá tartozik, hogy a helyeset cselekedje, de közben bizonyos téren lehetőséget biztosítanak neki, hogy éljen a korlátozott szabadság lehetőségével, és még ha hibázna is, segíthetnek neki, hogy okuljon belőle, de semmiképpen se kritizálják túlságosan. A gyermekek büszkék arra, ha a felnőttek már megbíznak bennük, és ez nagyban hozzájárul, hogy ’megmentésre növekedhessenek fel’ .

A gyermek kora növekedésével összhangban, a szülőknek figyelniük kell, milyen változás megy végbe bennük, és rugalmasan az új helyzethez kell igazítaniuk a nevelést és a fegyelmezést. Legyenek gyermekükkel szemben nyíltak és becsületesek. Például, mondják meg neki, miként vélekednek bizonyos eljárásról és magatartásról. A nyíltság és a becsületesség azt eredményezi majd, hogy ő is őszinte lesz és megnyílik, és nem idegenként fogja magát otthon érezni.

Az ifjú Dávid ápolta magában a szellemi dolgok iránti vágyakozását. Zsoltárai szépen tükrözik, milyen mélyen értékelte Jehova szeretetét. (Zsoltárok 23:1–6.) Jehovába vetett ilyen bizakodással tudott szembeszállni a vad medvével, az oroszlánnal, és végül az óriás filiszteus Góliáttal, aki Izrael egész seregét megrémítette. Gondoljuk csak el, milyen büszke lehetett Dávidra Jesse, Dávid édesapja, látva az ő hitét! Dávid olyan meghitt kapcsolatot alakított ki Jehovával, hogy ez egész életén át elkísérte. (1Sámuel 17:32–37, 45–50; Zsoltárok 19:9, 10, 14; 15:1, 2; 24:3, 4.) Gyermekeink is hasonló meghitt kapcsolatra tehetnek szert Jehovával a mi segítségünkkel, és erre méltán lehetünk büszkék. De ezt saját erőnkkel nem tudjuk elérni.

Könyörgés segítségért

Amikor Manoah megtudta, hogy hamarosan apa lesz, Istentől útmutatást kért, hogyan nevelje és oktassa majd gyermekét. Jehova meghallgatta kérését. (Bírák 13:8, 12, 24.) A mai szülőknek sem volna szabad elmulasztaniuk, hogy imádkozzanak gyermekeikért. Jó volna, ha könyörögnének bölcsességért, hogy az élet útján vezethessék őket. Sámuel, Jehova prófétája „Jehova elleni bűnnek” tekintette, ha elmulasztott volna Jehova népéért imádkozni. (1Sámuel 12:23; vö. Példabeszédek 1:24, 25.) Nekünk is hasonlóképpen felelősséget kell éreznünk gyermekeinkért. Azt szeretnénk, ha jó szellemi érzület alakulna ki bennük. Ezért lényeges, hogy rendszeresen imádkozzunk segítségért.

Ne adjuk fel a harcot

Vajon könnyű lesz mindez? Egyáltalán nem! De megéri, ha nem is könnyű. Ha gyermekünk eléri a serdülőkort, biztosan jelentkeznek majd problémák és válságok az életében. De ne essünk pánikba. Vegyük sorra ezeket, és oldjuk meg egyenként ezeket a nehézségeket és ne várjunk csodákra. Legyünk határozottak, de ne reagáljunk túl érzékenyen ezekre; tartózkodjunk a csípős megjegyzésektől, inkább türelmesen kezeljük az ügyet. Ha megőrizzük hidegvérünket, rendszerint gyorsan elmúlik a válság, és újra helyreáll a jó viszony gyermekünkkel.

Minden istenfélő szülő a legjobbat szertné gyermekeinek. Őszinte vágyunk az, hogy gyermekeink ’értékeljék a szellemi dolgokat’ és vágyakozzanak Isten Szava iránt, hiszen ezáltal ’nőhetnek fel a megmentésre’ . Olyan eset is előfordul, hogy egyes szülők, noha komolyan fáradoztak azon, hogy gyermekeikből keresztények legyenek, kénytelenek megállapítani, hogy gyermekeik nem akarják az igazságot követni. De minden bizonnyal sokkal kevesebb lesz a valószínűsége ennek, ha őszintén a jó nevelésen fáradozunk. Jehova segítségével arra szeretnénk törekedni, hogy gyermekeink a nekik megfelelő módon nevelődjenek. Bárcsak sikerülne meglátnunk jutalmul azt, hogy gyermekeink kitartanak az igazság útján egész életükben! (Zsidók 12:16; 1Péter 2:2; Példabeszédek 22:6.)

[Oldalidézet a 29. oldalon]

Ha Jézus örömmel töltött időt mások gyermekeivel, mennyivel inkább tölthetünk mi is időt saját gyermekeinkkel

[Oldalidézet a 30. oldalon]

Ha azt szeretnéd, hogy gyermekeid ’vágyakozzanak a Szó iránt’, amennyire csak tőled függ, tedd ízessé a tanulást