Ügyes tanácsadók — áldásul szolgálnak testvéreiknek
„Ismét bírákat hozok vissza neked, mint először és számodra tanácsadókat, mint kezdetben” (Ésaiás 1:26).
1., 2. a) Hogyan mutat rá a tanács értékességére a Példabeszédek 12:15, [12:14, Károli] és a 19:20? b) Mi szükséges először is ahhoz, hogy elfogadjunk tanácsot, és milyen tapasztalat szemlélteti ezt?
TERI keresztény szülők leánya. Az iskolában volt egy barátnője, aki szintén „az igazságban” volt. Teri azonban észrevette, hogy az általános iskola vége felé barátnője nem olyan buzgó a hitben, mint eleinte. Amint együtt végezték a középiskolát, a barátnő kezdett rendszertelenül járni a keresztényi összejövetelekre és hibát találni a Watch Tower Society-ben és a gyülekezetben. Teri buzgón imádkozott barátnőjéért, és szüntelenül tanácsolta neki, hogy maradjon állhatatos keresztény. Teri erőfeszítései végül elnyerték jutalmukat. A tizedik osztályban, a barátnő újra rendszeresen látogatta az összejöveteleket és végül alámerítkezett. Milyen áldás ez számára! És milyen nagy jutalom a barátnőjének, Terinek!
2 Tekintettel erre a tapasztalatra, kételkedhet-e valaki annak szükségességében, hogy a keresztények időről időre szeretetteljes tanácsot adjanak egymásnak? A Biblia arra buzdít minket: „Hallgass a tanácsra és fogadd el a feddést, hogy később bölcs lehess” (Példabeszédek 19:20; 12:15, [12:16, Károli]). Teri barátnője megfogadta ezt a tanácsot. Mi történt volna azonban, ha Teriben nem lett volna meg a szeretet, kitartás, és bátorság, hogy állhatatosan, éveken át felajánlja segítségét? Ahhoz, hogy bármelyikünk tudjon „hallgatni a tanácsra”, tanácsadóra van szükség. Ki legyen az?
Tanács — Kitől?
3. Kikről gondoskodott Jehova, hogy időszerű tanácsokat adjanak a krisztusi gyülekezetben?
3 Jehova Isten megígérte, hogy a mi időnkben ellátja népét tanácsadókkal. Ő mondotta: „Ismét . . . hozok vissza . . . számodra tanácsadókat, mint kezdetben” (Ésaiás 1:26). Ez az ígéret legfőképpen a keresztény gyülekezet kinevezett véneiben teljesedett be. A tanácsadás a tanítás egyik formája, a vének pedig elsősorban „tanításra képesített” férfiak. (1Timótheus 3:2.) Pál apostol valószínűleg a vénekre gondolt, amikor ezt mondta: „Még ha valaki félrelép is anélkül, hogy észrevenné, ti szellemi képesítésűek, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyen embert a szelídség szellemével” (Galata 6:1). De vajon csak a vének képesek tanácsot adni?
4., 5. a) Milyen szentírási példák mutatják, hogy nemcsak a vének tudnak tanácsot adni? b) Milyen tipikusan mai helyzetekben tudnak tanácsot adni a vének mellett mások is?
4 Nem. Teri nem volt vén, tanácsa mégis jó eredményt ért el. Emlékezz vissza a szíriai hadvezérre, Naámánra is. Ő eredetileg egy fiatal izraelita kislány felvilágosítására, majd a szolgáinak tanácsára cselekedett. Dávid pedig megmenekült attól, hogy vérbűnt vegyen magára, Nábál feleségének, Abigailnak időben adott tanácsára. És a fiatal Elihunak is volt néhány jó tanácsa Jób és három ’vigasztalója’ számára. (1Sámuel 25:23–35; 2Királyok 5:1–4, 13, 14; Jób 32:1–6.)
5 Így a tanácsadás ma sem kizárólag a vének kiváltsága. A szülők rendszeresen adnak tanácsokat gyermekeiknek. A Terihez hasonló fiatalok gyakran sikeresen adnak jó tanácsokat hasonló korú társaiknak. A Biblia különösen buzdítja az idősebb asszonyokat, hogy „legyenek . . . jóra tanítók” , különösen a gyülekezetben levő fiatalabb asszonyok számára. (Titus 2:3–5.) Valójában, általános értelemben mindannyian kötelesek vagyunk ilyen módon segíteni egymást. Pál apostol mondotta: „Ezért továbbra is vigasztaljátok és építsétek egymást, ahogy valójában teszitek is” (1Thessalonika 5:11).
A keresztényi tanács céljai
6. Milyen céljai vannak a keresztényi tanácsoknak?
6 Mik a keresztényi tanács céljai? Hozzásegíteni valakit az előrehaladáshoz, a helyes úton való megmaradáshoz, a nehézségek leküzdéséhez, és esetleg a rossz viselkedés megjavításához. Pál a tanácsadásnak néhány formájára utalt, midőn így buzdította Timótheust: „ . . . feddj, dorgálj, buzdíts, teljes hosszútűréssel és [művészi] tanítással” (1Timótheus 4:1, 2). Igazán művészet valakinek úgy tanácsot adni, hogy megértse anélkül, hogy sértve érezné magát.
7., 8. a) Milyen helyzetekben várnak el tanácsot a krisztusi gyülekezetben? b) Milyen esetekben nem vár tanácsot egy keresztény, noha szüksége lenne rá?
7 Mikor kell tanácsot adni? A szülőknek mindig van alkalmuk tanácsot adni gyermekeiknek, és a gyermekek többé-kevésbé megfogadják azt. (Példabeszédek 6:20; Efézus 6:4.) A gyülekezeti összejövetelen a tanulók elvárják a tanácsot, amikor gyakorló előadást tartanak a Teokratikus Szolgálati Iskolán. Az új Királyság-hírnökök is segítséget várnak és tanácsot igényelnek, mialatt előrehaladnak keresztényi szolgaként az érettségre. (1Timótheus 4:15.) Olykor egyének keresnek fel véneket vagy másokat a gyülekezetben segítségért és tanácsért.
8 Vannak emellett alkalmak, amikor olyanoknak is kell tanácsot felajánlani, akik nem kérik és nem is óhajtják. Esetleg valakinek meggyöngül a buzgósága Jehova szolgálatában, ’sodródni kezd’ , mint Teri barátnője. (Zsidók 2:1.) Lehet valakinek komoly nézeteltérése a gyülekezet másik tagjával. (Filippi 4:2.) De az is lehet, hogy másvalakinek a helyes hajviselet vagy illő öltözék dolgában, vagy a barát és a zene megválasztásában kell tanácsot adni. (1Korinthus 15:33; 1Timótheus 2:9.)
9., 10. a) Miért kell bátorság krisztusi tanács adásához? b) Miért kell mégis tanácsot adni kereszténynek, ha szükséges?
9 Midőn Hanáni próféta tanácsot ajánlott fel Asának, Júdea királyának, Asa annyira zokon vette, hogy a prófétát ’tömlöcbe vetette’ . (2Krónika 16:7–10.) Bátorságra volt szüksége akkoriban annak a férfinak, aki a királynak tanácsot akart adni. De ma is bátorságra van szükség a tanácsadáshoz, mert az kezdetben neheztelést vált ki. Egy tapasztalt keresztény vonakodott megadni a szükséges tanácsot egy fiatalabb társának. S mi volt az oka? Így indokolta: „Mindeddig jó barátok voltunk és én meg akarom őrizni ezt a barátságot! ” Pedig valójában a segítség megtagadása szükség idején, nem a jó barátság jele. (Példabeszédek 27:6; vö. Jakab 4:17.)
10 Valóban azt tapasztaljuk, hogy ha a tanácsadó ügyes, a rossz érzést minimálisra lehet csökkenteni, és így a tanács gyakran eléri célját. Mi kell ahhoz, hogy jó tanácsadók legyünk? Hogy felelni tudjunk erre, vizsgáljunk meg két példát, egy jót és egy rosszat.
Pál — az ügyes tanácsadó
11. Miért fogadták el a keresztények Pál tanácsát, bár gyakran teljesen nyíltan beszélt?
11 Pál apostolnak sok alkalma volt tanácsot adni, és néha kemény dolgokat kellett mondania. (1Korinthus 1:10–13; 3:1–4; Galata 1:6; 3:1.) Tanácsa mindazonátal hatásos volt, mert azok, akikhez intézte, tudták, hogy Pál szereti őket. Mint ahogy a korinthusiaknak mondta: „Sok szorongással és szívbeli aggodalommal írtam nektek, sok könnyhullatással; nem azért, hogy megszomorítsalak titeket, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amelyet kiváltképpen irántatok táplálok” (2Korinthus 2:4). A legtöbb korinthusi elfogadta Pál tanácsát, mert tudta, hogy önző indíték nélkül hangzik el, hiszen „a szeretet . . . nem keresi a saját érdekeit” . Abban is bíztak, hogy nem személyes haragból, mert a „szeretet . . . nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet” (1Korinthus 13:4, 5).
12. Milyen képesség teszi könnyebbé a keresztény tanácsadónak jó eredmény elérését? Szemléltesd ezt.
12 Ma is könnyebb elfogadni még szigorú tanácsot is, ha tudjuk a tanácsadóról, hogy szeret bennünket, és nem személyes haragból és nem önző indítékból beszél. Ha egy vén csupán az összejöveteleken beszél az ifjakhoz és bírálja őket, a fiatalok könnyen úgy érezhetik, hogy neheztel rájuk. Mi történik azonban, ha jó kapcsolatban van a vén a tizenévesekkel? Ha magával viszi őket a szántóföldi szolgálatba, ha megközelíthető a Királyság-teremben, és ha bátorítja őket, hogy mondják el neki nehézségeiket, reményeiket, kétségeiket, sőt ha olykor (a szülők beleegyezésével) meghívja őket az otthonába is? Nos, ha majd tanácsot kell nekik adnia, a tizenévesek nagyobb valószínűséggel megfogadják azt, mert tudják, hogy a barátjuktól származik.
Szelídség és alázatosság
13. a) Mire kell alapozni végsősorban a krisztusi tanácsot? b) Éppen ezért, mit kell kerülni azoknak, akik tanácsot adnak a keresztény gyülekezetben?
13 Még egyéb oka is volt Pál tanácsai sikerének. Az ugyanis, hogy ő isteni bölcsességre támaszkodott, nem a saját véleményére. Ahogy a tanácsadó Timótheust is emlékeztette: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságban való nevelésre” (2Timótheus 3:16; vö. 1Korinthus 2:1, 2). A keresztény tanácsadók ma is éppúgy az Írásokra alapozzák, amit mondanak. Igaz, hogy a szülők nem mindig idéznek a Bibliából, amikor a családban tanácsot adnak gyermekeiknek. Mindazonáltal, valahányszor engedelmességre, tisztaságra, mások figyelembevételére, pontosságra, vagy valami másra buzdítják gyermekeiket, mindig kell lennie bibliai alapjának, ha mondanak valamit. (Efézus 6:1; 2Korinthus 7:1; Máté 7:12; Prédikátor 3:1–8.) A gyülekezetben óvakodnunk kell attól, hogy saját személyes nézetünket vagy ízlésünket megpróbáljuk ráerőszakolni másokra. A vének pedig ne akarják úgy csűrni-csavarni az Írásokat, hogy azok nézőpontjuk vagy kedvenc eszméik támogatójának tűnjenek. (Vö. Máté 4:5, 6.) Mindig valódi bibliai oka legyen annak, ha tanácsot adnak. (Zsoltárok 119:105.)
14., 15. a) Nevezz meg egyéb képességet, amely könnyűvé teszi a tanács elfogadását? b) Miért fontos a tanácsadónak kifejleszteni ezt a képességet?
14 A tanács még hatásosabb, ha szelídség szellemében ajánlják fel. Pál tudatában volt ennek. Ezért buzdította arra a képesítetteket, hogy ha olyannal beszélnek, aki félrelépett, anélkül, hogy észre vette volna, ’próbálják meg helyreigazítani az ilyen embert a szelídség szellemében’. (Galata 6:1.) Titusnak is azt tanácsolta, hogy emlékeztessen másokat is: „senkiről ne szóljanak megvetően, ne veszekedjenek, hanem legyenek józan gondolkodásúak. Tanúsítsanak mindenki iránt szelídséget” (Titus 3:1, 2; 1Timótheus 6:11).
15 De miért van szükség szelídségre? Azért, mert a féktelen, szabadjára engedett indulatok ragályosak. Haragos szavak még haragosabbakat váltanak ki, és igen nehéz érvelni, midőn az ingerültség már forrpontra jutott. Még ha az, akinek tanácsot adunk, haragosan reagál is, az sem indokolja, hogy a tanácsadó maga is azt tegye. Ehelyett a tanácsadó szelíd magatartása segíthet lecsendesíteni az indulatot. „A szelíd felelet elfordítja a dühöt” (Példabeszédek 15:1). Ez igaz, akár szülő a tanácsadó, akár vén, akár valaki más.
16. Miért kell mindig tisztelettudónak lenni, ha tanácsot adunk?
16 Végezetül, figyeljük meg, amit Pál a fiatalabb vénnek, Timótheusnak mondott: „Idősebb férfit ne bírálj szigorúan. Ellenkezőleg, kérleld, mint atyát, a fiatalabb férfiakat, mint testvéreket, az idősebb asszonyokat, mint anyákat, a fiatalabb nőket, mint nőtestvéreket, teljes szemérmességgel” (1Timótheus 5:1, 2). Milyen kiváló tanács! Képzeljük el, hogy érezné magát egy idősebb asszony, ha egy fiatalabb vén, aki akár a fia is lehetne, csípős kritikával vagy tiszteletlenül adna neki tanácsot. Ennél sokkal többet érne, ha előbb néhány pillanatig arra gondolna a tanácsadó: ’Tekintettel az illető korára és személyiségére, vajon hogyan lehetne a legszeretetteljesebb és leghatásosabb módon felkínálni ezt a tanácsot? Ha én volnék az ő helyében, hogyan szeretném, ha megközelítenének?’ (Lukács 6:31; Kolossé 4:6.)
A farizeusok tanácsa
17., 18. Mi volt az egyik oka annak, hogy a farizeusok tanácsa nem segített?
17 Hagyjuk most a Pál jó példáját, és vizsgáljunk meg egy rossz példát — Jézus napjainak vallási vezetőiét. Ők sok tanácsot adtak, de a népnek rendszerint nem volt haszna abból. Miért nem?
18 Ennek sok oka volt. Először, vegyük tekintetbe azt az időt, amikor Jézus tanítványai nem mosták meg a kezüket étkezés előtt, és a farizeusok Jézust szidták meg érte. Természetesen sok szülő tanácsolja gyermekeinek, hogy mossák meg a kezüket étkezés előtt higiéniai szempontból, sok minden tanácsossá teszi ezt. A farizeusok azonban elsősorban nem higiéniás okokkal törődtek. Számukra hagyomány volt a kézmosás, és ezért voltak felbőszülve, mert Jézus tanítványai nem követték ezt a hagyományt. Jézus azonban tovább ment és kimutatta nekik, hogy sokkal nagyobb bajok is vannak Izraelben, amik figyelmet érdemelnek. Némelyek például arra használják fel a farizeusok hagyományait, hogy kibúvót találjanak a Tízparancsolat ötödik parancsolata iránti engedelmesség alól: „Tiszteld atyádat és anyádat” (2Mózes 20:12; Máté 15:1–11). Sajnos a farizeusok és írástudók annyira belebonyolódtak a részletekbe, hogy ’a törvény fontosabb dolgait figyelmen kívül hagyták, éspedig az igazságot, az irgalmasságot, és a hűséget’ (Máté 23:23).
19. Miért kell kerülni a mai keresztényeknek azt a csapdát, hogy a saját önző érdekük tartsa fogva őket?
19 A mai tanácsadóknak ügyelniük kell, nehogy beleessenek ugyanabba a hibába. Kerülniük kell, hogy saját önző érdekük annyira elmerítse őket a részletekbe, hogy „a fontosabb dolgokat” figyelmen kívül hagyják. A kis dolgokkal kapcsolatban olyan buzdítást kapunk, hogy „szenvedjétek el egymást” szeretettel. (Kolossé 3:12, 13.) Az a képesség, hogy meg tudjuk különböztetni, mikor nem kell ügyet csinálni valamiből és mikor van szükség valóban tanácsra, egyik olyan dolog, amely hozzátartozik az ember „szellemi képesítéséhez”. (Galata 6:1.)
20. Miért nagyon fontos a személyes példa, amikor tanácsot adunk?
20 Még valami egyéb is hatástalanná tette ezeket az első századi vallásos tanácsadókat. Azt a politikát követték, hogy „tedd, amit mondok, nem amit csinálok” . Jézus azt mondta nekik: „Jaj nektek is, akik jártasak vagytok a Törvényben, mert nehezen elviselhető terheket raktok az emberekre, de ti magatok egy ujjal sem érintitek a terheket! ” (Lukács 11:46). Milyen szeretetlen eljárás! Ma a szülőknek és a véneknek, meg másoknak is, akik tanácsot adnak, egyaránt biztosnak kell lenniük abban, hogy ők maguk is azt teszik, amit másoknak tenni ajánlanak. Hogyan mondhatjuk másoknak, hogy legyenek szorgalmasak a szántóföldön, ha mi magunk nem járunk elöl jó példával? Vagy hogyan figyelmeztethetünk másokat az anyagiasság ellen, ha anyagiasság uralkodik a saját életünkben? (Róma 2:21, 22; Zsidók 13:7.)
21. a) Hogyan igyekeztek a farizeusok megfélemlíteni a népet? b) Hogyan intse óvatósságra a krisztusi tanácsadókat a farizeusok taktikája?
21 Még azért is csődöt mondtak a zsidó vallásvezetők mint tanácsadók, mert megfélemlítő taktikát alkalmaztak. Egy alkalommal embereket küldtek Jézus elfogatására. S amikor ezek az emberek Jézus tanítási módszerétől nagyon meghatódva, nélküle tértek vissza, a farizeusok így korholták őket: „Talán csak nem vezetett félre titeket is? Hiszen senki sem hitt neki az elöljárók és a farizeusok közül! Csak ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt, ez az átkozott nép” (János 7:45–49). Vajon helyes alap volt-e a szidásra — a tekintély zsarnoksága és a sértegetés? A keresztényi tanácsadóknak sohasem szabad az ilyen tanácsadás bűnébe esni! Fokozottan kerülni kell mások lehurrogását vagy megfélemlítését, olyan benyomás keltését, hogy: „Hallgass rám, mert én egy vén vagyok! ” Vagy ha testvérnővel beszélnek, ne utaljanak arra, hogy: ’Hallgatnod kell rám, mert én férfi testvér vagyok. ’
22. a) Hogyan és miért adjanak tanácsot a Krisztus követői? b) Milyen további kérdéseket kell megtárgyalni?
22 Bizony, a tanácsadás a szeretet megnyilvánulása, amellyel mindannyian — különösen a kinevezett vének — időről időre a keresztény testvéreinknek tartozunk. Tanácsot sohase adjunk valamilyen ürüggyel. De ha szükség van rá, adjuk bátran. Legyen szentírási alapja, és a szelídség szellemével adjuk. Azonfelül, sokkal könnyebb tanácsot elfogadni olyantól, aki szeret minket. Néha mégis nehéz tudni, hogy mit mondjunk, amikor tanácsot adunk. Hogyan adjunk hát tanácsot úgy, hogy az hatásos legyen? Ezt tárgyaljuk meg a következő cikkben.
Meg tudod magyarázni?
◻ Kiknek a kiváltsága és feladata, hogy krisztusi tanácsot adjanak?
◻ Miért kell bátorság ahhoz, hogy tanácsot adjunk?
◻ Miért tette könnyebbé Pál tanácsának elfogadását az a tény, hogy Pál szerette a korinthusi keresztényeket?
◻ Miért kell a keresztény tanácsadónak mind szelídnek, mind alázatosnak lennie?
◻ Miért kell kerülnie a keresztény tanácsadónak, hogy tanácsa zsarnokinak tűnjék?
[Kép a 18. oldalon]
Pál arra buzdította Titust, hogy emlékeztesse a többieket: „legyenek józan gondolkodásúak, tanúsítsanak mindenki iránt szelídséget”