Megérted-e mindig, amit mondani akarnak neked?
AZ idősebb testvér rettenetes haragra gerjedt. Felgerjedt haragja öccse ellen irányult. Miért? Mert öccse olyan elismerésben részesült, amit ő nem kapott meg. Ahogy nőtt a dühe, egy bölcs ismerőse azt tanácsolta, vegyen erőt sértődöttségén, különben bajt hoz magára. A férfi figyelmen kívül hagyta a jó tanácsot, és megölte öccsét. Micsoda tragédia!
A szóban forgó férfi Kain, ősszüleink, Ádám és Éva legidősebb fia volt. Kain azért ölte meg öccsét, Ábelt, mert Jehova Ábel áldozatát elfogadta, az övét ellenben nem. Ebben az esetben a bölcs ismerős maga Jehova Isten volt, aki szeretetből tanácsot adott neki, de Kain nem fogadta meg. Ennek következtében a tapasztalatlan emberi családba betört a gyilkosság, és Kainnak élete végéig kitaszítottan és számkivetetten kellett élnie. Milyen szomorú következménye van annak, ha valaki nem szívleli meg a tanácsot! (1Mózes 4:3–16.)
Több évszázaddal Kain után Dávid, Izrael királya házasságtörést követett el Betsabéval, a Hitteus Uriás feleségével. E viszonyból Betsabé terhes lett. Dávid úgy akarta eltitkolni ezt a bajt, hogy Uriást mindenáron be akarta küldeni feleségéhez. Mivel Uriás nem ment be feleségéhez, Dávid úgy intézkedett, hogy Uriás olyan helyzetbe kerüljön a csatában, hogy meghaljon. Dávid ezután feleségül vette Betsabét, hogy ne kelljen neki meghalnia házasságtörő nőként. Isten egyik prófétája később felkereste Dávidot és feltárta, milyen súlyos bűnt követett el. Dávid nyomban megértette, amit mondtak neki. És jóllehet élete végéig viselte bűnének következményeit, Jehova elfogadta szívből jövő őszinte megbánását. (2Sámuel 11:1—12:14.)
Ez a két történelmi példa mutatja, milyen fontos a tanács megszívlelése. Siker vagy kudarc, boldogság vagy bánat, sőt élet vagy halál függhet tőle. Nem csoda, ha a Biblia ezt mondja: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra” (Példabeszédek 12:15, Ökumenikus fordítás). Ennek ellenére nem mindig könnyű a tanácsot megfogadni. Miért nem könnyű? Hogyan fejleszthetünk ki magunkban olyan helyes magatartást, mint Dávid király, és hogyan kerülhetjük el Kain rossz példáját?
Az alázat segít
Az embereknek gyakran azért esik nehezükre a tanácsot megfogadni, mivel nem akarják belátni azt, hogy segítségre van szükségük. Vagy ha mégis meglátják, nem akarják megérteni, miért éppen attól a személytől fogadják el azt. Útjukban áll a büszkeség, pedig józan belátással könnyen úrrá lehetnének rajta. Például Pál ezt mondta: „Mert mindannyian vétkeztek és nem érik el Isten dicsőségének mértékét” (Róma 3:23). Ebből kitűnik, hogy időről időre mindenki tanácsra szorul, és még azok is, akiktől kapjuk a tanácsot, hibát követhetnek el. Senki sem kivétel ez alól. Ne engedjük meg tehát, hogy valakinek nyilvánvaló hibája visszatartson attól, hogy elfogadjuk felkínált segítségét.
Jézus kihangsúlyozta, hogy küzdenünk kell a büszkeség ellen. Ezt mondta követőinek: „Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek királyságába” (Máté 18:3). A kisgyermekek akkor érzik magukat biztonságban, ha szüleik tanácsot adnak nekik és irányítják őket. Te is ezt érzed, ha valakitől tanácsot kapsz valamiben, és felismered-e, hogy a kapott tanács éppen annak a bizonyítéka, hogy az illető szeret téged és törődik veled? (Zsidók 12:6.) Dávid király, akinek Jehova elfogadta megbánását, mert elég alázatos volt ahhoz, hogy megszívlelje a tanácsot, a következő szavak leírására érzett indíttatást: „Ha megütne is az igaz, az szerető kedvesség lenne, és a feddése olaj lenne fejemre” (Zsoltárok 141:5).
Az alázatos magatartás akkor is segít nekünk, amikor a kapott tanács olyan területeket érint, amelyekre nincs konkrét szabály. Ha például valaki az öltözködés vagy a külső megjelenés tekintetében adna nekünk tanácsot, egyesek megbotránkozhatnak a gyülekezetben, mert ahhoz igazi alázat szükséges, hogy megszívleljük ezt a tanácsot. Kedvező reagálásunkat bizonyíthatja, ha Pál apostol intése szerint járunk el: „Senki se keresse egyre a maga előnyét, hanem a másét” (1Korinthus 10:24).
Szerencsére Jehova gondoskodott számunkra a Bibliáról, amely bőséges tárháza a jobbnál jobb tanácsoknak. A Bibliában a „tanács” szó és annak rokonértelmű kifejezései több mint 170-szer fordulnak elő. De Isten gondoskodik szerető pásztorokról is, akik segítségünkre vannak abban, hogy a tanácsot megfelelőképpen alkalmazzuk. Maga a családi elrendezés is Jehova egy további gondoskodása arra, hogy a felelősségük tudatában levő szülők tanácsukkal szeretetteljes segítséget nyújthassanak gyermekeiknek. Bárcsak mindig alázattal fogadnánk a tanácsot!
’Legyetek gyorsak a hallásra’
Jakab 1:19. verse azt tanácsolja nekünk: „Mindenki legyen gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra.” Ez különösen akkor érvényes, ha tanácsot kapunk. Miért? Először is azért, mert ugye gyakran előfordul velünk, hogy nem vesszük észre, hogy hibát követtünk el, és akkor lepődünk meg, ha egy érintett barátunk hibánkra felhívja a figyelmünket és tanácsot ad nekünk. Minden érdekelt számára az a jó, ha ki-ki gyorsan felismeri, amit a másik szeretett volna neki mondani, és azután kellő alázattal elfogadja a szeretetből fakadó segítséget.
Helyes azt is figyelembe venni, hogy az a barátunk, aki tanácsot akar adni nekünk, esetenként lehet, hogy ideges, mivel nem könnyű tanácsot adni. Lehet, hogy éppen azt mérlegeli, milyen szavakkal mondja el tanácsát, vagy hogyan kezdjen hozzá. Egy vén talán azzal kezdi a beszélgetést, hogy megdicsér bennünket a keresztényi szolgálatunk egy bizonyos területén elért jó eredményünkért. De nem kellene kétségbe vonnunk indítékait akkor sem, ha tanácsadásra tér át. Az, aki tanácsot ad, lehet, hogy közvetve teszi ezt, mivel nem akar tapintatlan vagy sértő lenni. Ha kellő felfogóképességgel rendelkezünk, gondolatait gyorsan felfogjuk, és így megkönnyítjük a dolgát, és talán mi sem sértődünk meg.
Olykor a tanácsadó példát vagy szemléltetést alkalmaz, hogy jobban megértesse velünk a lényeget. Egy fiatalember még nem követett el súlyos bűnt, de már abban a veszélyben forgott, hogy rossz útra tér. Egy idősebb keresztény elővett egy vonalzót, meghajlította kezével, és megkérdezte ezt a fiatalembert, akivel beszélgetett: „Ha meghajlítom ezt a vonalzót, tudok-e vele egyenes vonalat húzni?” A fiatalember megértette a lényeget. Ugyanis úgy próbálta a szabályokat alakítani, hogy azok mindig saját kívánságaihoz igazodjanak. Ennek a szemléltetésnek segítségével követni tudta a Példabeszédek 19:20. vers bölcs tanácsát: „Hallgass a tanácsra és fogadd el a fegyelmezést.”
Ismerd fel a közvetett tanácsot
Ilyen jó ítélőképesség birtokában javunkra tudjuk fordítani a közvetett tanácsot is anélkül, hogy bárkinek is bele kellene avatkozni dolgainkba. Ez történt egy portugál fiatalemberrel is. Tanulmányozta a Bibliát és kapott egy könyvet: Ifjúságodat tedd eredményessé! Néhány nap múlva jelezte a fiatalember, hogy már háromszor elolvasta a könyvet, és sokat tanult belőle. Mit például? Erről így nyilatkozott:
„Nem volt semmilyen reményem a jövőre, de már a második fejezetből [Miért tekinthetsz bizalommal a jövőbe?] megértettem, mi az élet értelme. Néhány év óta önkielégítést végeztem; senki sem mondta nekem, hogy ezt Isten nem helyesli és káros számomra. Az ötödik fejezet [Önkielégítés és homoszexualitás] elolvasása után elhatároztam, hogy leszokok róla. A hetedik fejezet [Külső megjelenésed — mit árul el rólad?] felismertette velem, hogy adnom kell a külső megjelenésemre is, és amint látható a hajamon, már jártam is a fodrásznál.”
Így folytatta: „Több éve cigarettáztam. A 15. fejezet [Kábítószerek — kulcs a valódi élethez?] arra késztetett, hogy ezen a területen is rendezzem életemet. Imádkoztam Jehovához, és vasárnap óta egyszer sem gyújtottam rá. Egy bizonyos idő óta nemi viszonyt folytattam egy leányismerősömmel, de a 18. fejezet [Előnyös-e a jó nemi erkölcs?] felhívta a figyelmemet arra, hogyan vélekedik erről a dologról Isten. Azóta beszéltem már erről a lánnyal, és ő úgy döntött, hogy véget vet nemi kapcsolatunknak.”
Milyen öröm látni, ha ekkora változás megy végbe egy fiatalember életében ilyen rövid idő alatt! És mi tette ezt lehetővé? Az, hogy felismerte az olvasottakban, hogy az a tanács rá is vonatkozik.
A tanács megszívleléséből fakadó előnyök
Egy tanács — amit akár közvetve a Bibliából vagy bibliai irodalomból, akár közvetlenül egy barátunktól kapunk — hasznos lehet. Ez annak az édesapának a tapasztalatából is kitűnik, aki segítség céljából felkereste a gyülekezet szellemileg érett férfiait, mert 18 éves fia nem hajlott a fegyelmezésre. A keresztény vének szeretettel elbeszélgettek vele. Az édesapa, bár buzgón szolgálta Istent, de családjával való bánásmódjában szemmel láthatóan nem volt kiegyensúlyozott.
Felolvasták neki Pál apostol következő szavait: „Ti pedig atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” (Efézus 6:4). Majd megkérték, gondolkozzon el a következőkön: Vajon az a mód, ahogyan megpróbálta — még ha jó szándékból is — buzdítani a fiát, valójában ingerelte őt? Elvárta-e tőle, hogy ugyanolyan buzgó legyen a keresztényi összejövetelek látogatásában és a prédikáló-szolgálatban, mint ő, anélkül, hogy megpróbálta volna szívébe beleültetni a vágyat e dolgok iránt? Segített-e fiának abban, hogy „megtanulja félni Jehovát, az ő Istenét”? (5Mózes 31:12, 13.)
Az édesapa meghallgatta a tanácsot és alkalmazta. És mi lett az eredmény? 18 éves fia most eljár a keresztényi összejövetelekre, és az édesapa bibliatanulmányozást folytat a fiával minden héten. És mit mond az édesapa? „Megjavult a kettőnk közötti kapcsolat.” Igen, az édesapa is, a fia is megértette a tanács lényegét.
Nem kétséges, mindannyian követünk el hibákat, és időről időre szükségünk van tanácsra. (Példabeszédek 24:6.) Ha mi megértjük azt, amit mondani akarnak nekünk, és megszívleljük a bölcs tanácsot, sok hasznot meríthetünk belőle. Ezek közül is az elérhető legértékesebb áldás: szoros, személyes kapcsolat jön létre Jehovával, a mi szerető mennyei Atyánkkal, amit ápolhatunk és fenntarthatunk. Dávid király következő szavait mi is visszhangozhatjuk: „Áldom Jehovát, aki tanácsot adott nekem” (Zsoltárok 16:7).