Karácsony — Miért oly népszerű Japánban?
A TÉLAPÓBAN való hit mélyen él a gyermekekben Japán buddhista-sinto vallású országában. A japán gyerekek 1989-ben 160 000 levelet írtak a svédországi Santa World szervezetnek. Egyetlen országból sem küldtek ennél többet. Annak reményében írták leveleiket, hogy a Télapó majd teljesíti a szívük kívánságát, legyen az akár egy 18 000 jenbe (136 USA-dollár) kerülő játék „Graphic Computer”, vagy egy 12 500 jenbe (95 USA-dollár) kerülő hordozható videojáték.
A fiatal japán lányok esetében a karácsonyesti randevúnak különleges jelentősége van. „A fiatal nők körében végzett egyik felmérés szerint — mondja a Mainichi Daily News — a megkérdezett nők 38 százaléka már egy hónappal azelőtt terveket szőtt karácsonyestére.” A fiatal férfiak nem minden hátsó gondolat nélkül szeretnék együtt tölteni a karácsony estét a barátnőjükkel. „Jó ötlet csendben együtt imádkozni a barátnőddel — javasolta az egyik folyóirat a fiatalembereknek. — Tegyétek ezt valahol elegáns helyen. A kapcsolatotok ettől gyorsan meghitté válik.”
A japán férjek is csodatévő erőt tulajdonítanak annak a karácsonyi hagyománynak, hogy munkából hazafelé menet „díszített tortát” vásároljanak. Úgy gondolják, hogy a Télapó szerepének eljátszásával kárpótolhatják a családot azért, hogy az év többi részében elhanyagolják őket.
A karácsony csakugyan gyökeret vert a nem keresztény japánok között. Való igaz, hogy az egyik bevásárlóközpont felmérése szerint a megkérdezettek 78 százaléka azt mondta, valami különleges dolgot készít karácsonyra. Ez az arány óriásinak számít egy olyan országban, ahol a lakosság mindössze 1 százaléka állítja azt, hogy hisz a keresztény vallásban. Noha buddhistának vagy a sinto követőjének vallják magukat, nagyon kedvelik a „keresztény” ünnepet. A japán ünnepek felsorolása mellett a híres sinto Ise évkönyvben december 25-ét „Krisztus születésnapjának” nevezik. A nem keresztény életképek belevegyültek a karácsonyi mulatozás elemei közé, amelyek felvetik a kérdést:
Kinek az ünnepe a karácsony?
A Webster’s Ninth New Collegiate Dictionary szótár úgy határozza meg a karácsonyt, mint ami „keresztény ünnep december 25-én, . . . amely megemlékezik Krisztus születéséről”. Az ünnepet úgy tekintik, mint ami a „keresztények” számára annak az ideje, hogy „Krisztus születésnapján egyesüljenek az örömérzéseikben”.
Akik csupán vallási ünnepként ünneplik a karácsonyt, úgy találhatják, hogy bosszantók, sőt istenkáromlók azok, akik világi vonásokkal, például mulatozással és ajándékozással elegyítik azt a napot. „Japánban ez a korlátlan üzleti szellem uralkodik: nincs Krisztus” — írta egy Japánban élő amerikai. „A nyugatról jött ember szemében — írta egy másik amerikai a japán karácsonnyal kapcsolatban — nem a pulyka az [amely nem mindennapos árucikk a japán piacokon], ami hiányzik, hanem a legnélkülözhetetlenebb tényező, a karácsony szelleme.”
Mi hát a karácsony szelleme? Vajon az egyházi istentisztelet hangulata lenne az, karácsonyi énekekkel, krisztustövisekkel és gyertyákkal, amelyek közül sokat csak évente egyszer használnak és visznek zarándokútra a templomba? Vagy talán a szeretet, a vidámság és az ajándékozás, mely sokakat arra indít, hogy nagylelkűek legyenek? Talán az a nyugalom lenne, amely ilyenkor a frontokon uralkodik, amíg a katonák néhány napig betartják a „békét a földön”?
Meglepő azonban, hogy a karácsony szelleme gyakran nem hoz békét még az otthon frontján sem. Egy 1987-es angliai felmérés szerint várható volt, hogy abban az évben a brit otthonok 70 százalékában kitör a ’polgárháború’ a karácsonyi ünnepek alatt. A veszekedés fő oka a pénz. A túlzott italfogyasztás és a családi szerepek betöltésének az elmulasztása szintén veszekedéshez vezet.
„Azon tünődöm, hogy nem hiányzik-e nekünk valami a karácsony igazi érzéséhez — írta egy Japánban élő nyugatról jött férfi, aki a közelmúltban hazalátogatott a karácsonyi ünnepek alatt. — Minden évben, december 25-én egyformán vágyódást érzek a hajdani régimódi karácsonyok után — azután a pogány szertartás után, amely a téli napfordulót ünnepelte meg fák imádata és orgiák által. Még ma is használjuk az összes pogány diszítőelemet — fagyöngyöt, krisztustövist, fenyőfákat stb. — de a karácsony valahogyan már soha nem ugyanaz, amióta a keresztények átcsempészték magukhoz és vallási ünneppé alakították.”
A karácsony tagadhatatlanul pogány ünnep. A korai keresztények nem ünnepelték, „mivel bárki születésnapjának a megünneplését pogány szokásnak tekintették” — mondja a The World Book Encyclopedia. A szaturnália és az újév pogány ünnepe a forrása a mulatozásnak és az ajándékok cseréjének.
Ha a karácsony lényegében pogány, akkor az őszinte keresztényeknek fel kell tenniük azt a kérdést, hogy a keresztényeknek való-e a karácsony? Lássuk, mit mond a Biblia Krisztus születésnapja megünnepléséről.
[Kiemelt rész a 4. oldalon]
A karácsony megünneplésének az eredete
Bár a pontos részletek elvesztek az ókor homályában, utalások léteznek arra vonatkozóan, hogy i. sz. 336-ban a római egyház már ünnepelte a karácsony bizonyos formáját. „A karácsony időpontját szándékosan december 25-ére tűzték ki — fejti ki a The New Encyclopædia Britannica —, ezzel a nap istenének nagy ünnepe szolgált a karácsony háttérünnepeként.” Ez volt az az időszak, amikor a római szaturnália valamint a kelta és germán eredetű téli napforduló ünnepein a pogányok nagy élvezettel orgiákba merültek. A The New Caxton Encyclopedia szerint „az egyház megragadta az alkalmat arra,hogy keresztényiesítse ezeket az ünnepeket”.