Maimonides — A judaizmus újrafogalmazója

„MÓZESTŐL Mózesig, nem volt senki Mózeshez hasonlatos.” Ezt a rejtélyes mondást sok zsidó a XII. századi zsidó filozófus, jogalkotó, valamint a Talmud és az Írások szövegmagyarázója, Móse Ben Maimon (Maimonides és Rambama néven is ismert) iránti csodálat kifejezéseként tartja számon. Maimonides ma már sokak számára ismeretlen, írásai mégis nagy hatást gyakoroltak korának zsidó, iszlám és keresztény egyházi gondolkodására. Fundamentalista beállítottsággal újrafogalmazta a judaizmust. Ki volt Maimonides, és miért tekinti őt sok zsidó „második Mózesnek”?

Ki volt Maimonides?

Maimonides Córdobában, Spanyolországban született 1135-ben. Apja, Maimon, akinek Maimonides korai vallásos neveltetését nagyrészt köszönheti, egy előkelő rabbinikus család nagynevű tudósa volt. Amikor az Almohádok 1148-ban elfoglalták Córdobát, a zsidók azzal a választással kerültek szembe, hogy vagy áttérnek az iszlámra, vagy elmenekülnek. Maimonides családja számára ezzel hosszú vándorlás időszaka vette kezdetét. 1160-ban a marokkói Fezben telepedtek le, ahol Maimonides orvosi képzésben részesült. 1165-ban családjának Palesztinába kellett menekülnie.

A helyzet azonban bizonytalan volt Izraelben. A kicsiny zsidó kolóniát a kereszténység keresztes vitézei és a muzulmán erők egyaránt veszélyeztették. A „Szentföldön” töltött kevesebb mint hat hónap múltán Maimonides és családja az egyiptomi Fosztátban, Ó-Kairóban talált menedéket. Maimonides tehetsége itt került teljes egészében felszínre. 1177-ben a zsidó kolónia vezetőjévé vált, 1185-ben pedig ő lett a híres muzulmán nagyvezér, Szaladin kinevezett udvari orvosa. Maimonides mindkét állását megőrizte egészen az 1204-ben bekövetkezett haláláig. Orvosi szaktudása olyan híres volt, hogy állítólag még a távoli Angliából Oroszlánszívű Richárd is megkísérelte kieszközölni, hogy ő legyen a személyi orvosa.

Mit írt?

Maimonides termékeny író volt. Első nagyobb művének, a Misna-kommentárb című munkának jelentős részét abban az időben fejezte be, mialatt a muzulmán üldözés elől menekült, rejtőzködött és számkivetettként élt. Az arabul íródott mű számos fogalmat, illetve kifejezést értelmez a Misnából, időnként pedig kitérőt tesz, hogy Maimonides judaizmusról alkotott filozófiáját magyarázza. Abban a szakaszban, ahol Maimonides a Szanhedrin traktátust magyarázza, megfogalmazza a zsidó hit tizenhárom sarkalatos alaptételét. A judaizmus addig soha nem határozott meg szabályszerű hitvallást. Maimonides tizenhárom hittétele abban az időben az ezt követő zsidó hitvallások mintájává vált. (Lásd a bekeretezett részt a 23. oldalon.)

Maimonides megpróbálta meghatározni minden dolognak — akár fizikai, akár szellemi — a logikai rendszerét. Elutasította a vakhitet, és minden dologra az általa racionális bizonyítékoknak és logikának tartott elemekre alapozott magyarázatot követelt. Ez a természetéből fakadó hajlandósága sarkallta főművének, a Misné Tóránakc megírására.

Maimonides korában a zsidók nézete szerint a „Tóra”, illetve a „Törvény” nemcsak a Mózes által feljegyzett írott szavakra vonatkozott, hanem a Törvény valamennyi rabbinikus értelmezésére is, melyek az évszázadok során keletkeztek. Ezek a gondolatok feljegyzésre kerültek a Talmudban, és a Talmudról készült több ezer rabbinikus döntésben és írásban. Maimonides felismerte, hogy az információ puszta mérete és rendezetlensége az átlagos zsidó embernek lehetetlenné tette, hogy mindennapi életét érintő döntéseket hozzon. Legtöbbjük nem volt abban a helyzetben, hogy egész életében a rabbinikus irodalmat tanulmányozza, melynek legnagyobb része nehezen érthető arám nyelven íródott. Maimonides úgy oldotta meg ezt a kérdést, hogy ezt az ismeretanyagot a gyakorlati döntések kiemelésével szerkesztette össze, és egy tizennégy könyvből álló rendszerbe szervezte, amely témakörök szerint tagolódott. Írásában mesterien tisztán és gördülékenyen használta a héber nyelvet.

A Misné Tóra olyan gyakorlati útmutató volt, hogy néhány zsidó vallásvezető attól félt, teljesen átveszi a Talmud helyét. Sőt még azok is elismerték a mű lenyűgöző tudományosságát, akik kifogásokat hoztak fel ellene. Ez a magas szintű szervezettséget felmutató törvénygyűjtemény forradalmi vívmány volt, mivel új életerőt adott a judaizmus azon rendszerének, mellyel az átlagember már nem tudott összekapcsolódni, és nem tudott hasonulni hozzá.

Ezt követően Maimonides egy másik nagy műnek, A tévelygők útmutatójának megírását határozta el. Azáltal, hogy a görög klasszikusokat arabra fordította, több zsidó ismerkedett meg Arisztotelésszel, valamint más filozófusokkal. Egyesekben zavart keltett, hogy nehéznek találták a bibliai kifejezések szó szerinti jelentését összeegyeztetni a filozófiával. A tévelygők útmutatójában Maimonides, aki nagy csodálattal adózott Arisztotelész iránt, megpróbálta a Bibliának és a judaizmusnak a lényegét a filozofikus gondolkodással és a logikával harmonizáló módon magyarázni. (Vö. 1Korinthus 2:1–5, 11–16.)

Ezeken a nagyobb műveken és egyéb vallásos írásokon kívül Maimonides hitelt érdemlően írt az orvostudomány és a csillagászat tárgykörében. Termékeny írói munkásságának egy másik vonásáról sem feledkezhetünk meg. Az Encyclopaedia Judaica megjegyzi: „Maimonides levelei korszakalkotóak voltak a levelezésben. Ő az első olyan zsidó levélíró, akinek levelezése nagyobbrészt fennmaradt . . . Maimonides levelei a levelezőtársak elméjére és szívére hatottak, és váltogatta a stílusát, hogy a címzetthez formálja azt.”

Mit tanított?

A hit tizenhárom alaptételében Maimonides világosan felvázolta a hittételeket, melyek közül némelyek az Írásokban gyökereztek. Viszont a hetedik és a kilencedik tétel ellentmond az Írás szerint megalapozott hit lényegének, miszerint Jézus a Messiás.d Ha figyelembe vesszük a kereszténység hitehagyott tanításait, mint amilyen a Háromság, illetve azt az égbekiáltó képmutatást, amit a keresztes háborúk példáznak, akkor nem meglepő, hogy Maimonides nem hatol mélyebbre Jézus messiási voltának fejtegetésében (Máté 7:21–23; 2Péter 2:1, 2).

Maimonides ezt írja: „Lehet-e ennél [a keresztényiségnél] nagyobb botránkozást keltő kő? Az összes próféta úgy beszélt a Messiásról, mint Izrael megváltójáról és megmentőjéről . . . [Ennek ellentéteként a keresztényiség] előidézte, hogy a zsidókat karddal ölték le, maradékuk szétszóródott és megaláztatott, a Tórát megváltoztatták, a világ legnagyobb része pedig tévelyeg, és más Istent szolgál, nem az Urat” (Misné Tóra, „A királyok törvényei és háborúik”, 11. fejezet).

Mindazon tisztelet ellenére, amelyet iránta mutattak, sok zsidó mégis inkább figyelmen kívül hagyja Maimonidest bizonyos kérdésekben, amelyekről nyíltabban szólt. A misztikus judaizmus (kabbala) növekvő befolyásával az asztrológia egyre népszerűbbé vált a zsidók körében. Maimonides ezt írta: „Bárki, aki asztrológiába keveredik, illetve a munkáit vagy egy utazást az egeket kémlelő személyek által meghatározott időpontokhoz köti, ki van téve annak, hogy csúfosan megveretik . . . Ezek a dolgok mind hazugság és csalás . . . Aki hisz bennük . . . csak balgának mondható, kinek elment az értelme” (Misné Tóra, „Törvények a bálványimádatról, 11. fejezet; vö. 3Mózes 19:26; 5Mózes 18:9–13).

Maimonides egy másik szokást is élesen bírált: „[A rabbik] pénzbeli követelést támasztottak a maguk számára az egyének és települések felé, és elérték, hogy az emberek azt gondolják teljes balgaságban, mindez kötelező és helyénvaló . . . Holott mindez jogtalan. Sem a Tórában, sem a [talmudi] bölcsek mondásaiban nincs egyetlen szó sem, mely ezt hitelesítené” (Misna-kommentár, Abot 4:5). A rabbikkal ellentétben Maimonides serényen dolgozott, hogy orvosként eltartsa magát, és vallásos szolgálataiért soha nem fogadott el fizetséget. (Vö. 2Korinthus 2:17; 1Thessalonika 2:9.)

Milyen hatással volt ez a judaizmusra és más hitnézetekre?

Yeshaiahu Leibowitz, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora kijelenti: „Maimonides a judaizmus történetében a legnagyobb hatást kifejtő személyiség a patriarchák és próféták korától egészen napjainkig.” Az Encyclopaedia Judaica megjegyzi: „Maimonidesnek a judaizmus további fejlődésére gyakorolt hatása kiszámíthatatlan . . . C. Tchernowitz . . . odáig megy, hogy azt állítja, ha Maimonides nem lett volna, a judaizmus különböző szektákra és hitnézetekre szakadozott volna . . . Az általa elért nagy eredmény, hogy egységesítette a különböző áramlatokat.”

Maimonides újrafogalmazta a judaizmust, amikor új rendszerbe foglalta a zsidó gondolkodást azzal a céllal, hogy a rendről és a logikáról alkotott elképzeléseihez idomítsa azt. A tudósok és a tömegek egyaránt gyakorlatiasnak és vonzónak találták ezt az új megfogalmazást. Végül még ellenzői is sok mindent elfogadtak Maimonides felfogásából. Jóllehet írásait azzal a szándékkal készítette, hogy a zsidókat megszabadítsa attól, hogy végeláthatatlan magyarázatokhoz kelljen fordulniuk, hamarosan saját műveiről is terjengős magyarázatok íródtak.

Az Encyclopaedia Judaica ezt az észrevételt teszi: „Maimonides volt . . . a középkor legkiemelkedőbb zsidó filozófusa, A tévelygők útmutatója pedig a legjelentősebb filozófiai mű, melyet zsidó alkotott.” Jóllehet A tévelygők útmutatója arabul íródott, még Maimonides életében lefordították héberre, majd nem sokkal ezután latinra, hogy szerte Európában hozzáférhető legyen tanulmányozás céljából. Ennek következtében, a Maimonides által egyedi módon elegyített arisztotelészi filozófia és zsidó gondolkodás hamarosan utat talált magának a kereszténység gondolatvilágának főáramába. Az akkori kor keresztény tudósai, mint Albertus Magnus és Aquinói Tamás gyakran hivatkoznak Maimonides nézeteire. Maimonides az iszlám tudósokra is befolyást gyakorolt. Filozofikus szemléletmódja később arra indított zsidó filozófusokat, mint például Baruch Spinozát, hogy teljes egészében szakítsanak az ortodox judaizmussal.

Maimonides reneszánsz előtt élt reneszánsz embernek tekinthető. Máig is érvényben levő alapelv az, amihez ragaszkodott, tudniillik, hogy a hit legyen összeegyeztethető az értelemmel. Ez az alapelv sarkallta őt arra, hogy szenvedélyesen szót emeljen a vallásos babona ellen. A kereszténység rossz példája és Arisztotelész filozofikus hatása azonban gyakran megakadályozta őt abban, hogy a bibliai igazsággal teljes mértékben egybehangzó következtetésekre jusson. Jóllehet talán nem mindenki ért egyet Maimonides sírjának sírfeliratával — „Mózestől Mózesig, nem volt senki Mózeshez hasonlatos” —, ő mindenesetre újrafogalmazta a judaizmus irányvonalát és szerkezetét.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

MAIMONIDES 13 HITTÉTELEe

 1. Isten minden dolog Teremtője és Uralkodója. Egyedül ő az, aki minden dolgot megalkotott, alkot és alkotni fog.

 2. Isten egy. Nincs olyan egység, amely bármilyen módon hasonlítana rá.

 3. Istennek nincs teste. A fizikai fogalmak nem vonatkoznak rá.

 4. Isten az első és az utolsó.

 5. Egyedül csak Istenhez helyénvaló imádkozni. Senki máshoz és semmi máshoz nem imádkozhat az ember.

 6. A próféták valamennyi szava igaz.

 7. Mózes próféciája teljes mértékben igaz. Ő volt a legnagyobb valamennyi próféta között, sem előtte, sem utána nem volt nagyobb.

 8. Az a teljes Tóra adatott Mózesnek, amellyel ma rendelkezünk.

 9. A Tórát soha nem fogják megváltoztatni, és Isten sem fog soha másikat adni.

10. Istennek tudomása van az ember összes tettéről és gondolatáról.

11. Isten megjutalmazza azokat, akik megtartják parancsolatait, és megbünteti azokat, akik vétkeznek ellene.

12. A Messiás el fog jönni.

13. A halottak visszatérnek majd az életbe.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 21. oldalon]

Héber részleg /The New York Public Library/ Astor, Lenox és Tilden alapítványok