Féltékenynek lenni Jehova tiszta imádatáért
„Az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten” (2MÓZES 34:14, Katolikus fordítás).
1. Mi Isten uralkodó tulajdonsága, és hogyan függ össze az a féltékenységével?
JEHOVA „féltékeny Istennek” írja le magát. Kíváncsi lehetsz, miért, hisz a „féltékenység” szónak negatív jelentései is vannak. Isten uralkodó tulajdonsága természetesen a szeretet (1János 4:8). A részéről megnyilvánuló bármilyen féltékeny érzések ezért az emberiség javát kell hogy szolgálják. Valójában látni fogjuk, hogy Isten féltékenysége létfontosságú a világegyetem békéjéhez és összhangjához.
2. Egyebek közt milyen módokon adhatók vissza a „féltékenységet” jelölő héber szavak?
2 A „féltékenységgel” összefüggő héber szavak több mint 80-szor fordulnak elő a Héber Iratokban. Ezeknek csaknem fele Jehova Istenre utal. „Amikor Istenre vonatkozik — magyarázza G. H. Livingston —, a féltékenység fogalma nem egyfajta elfogult érzelem jelentését hordozza, hanem inkább ragaszkodást jelent Jehova imádatának az egyedüliségéhez” (The Pentateuch in Its Cultural Environment). Ezért a New World Translation olykor így adja vissza a héber főnevet: ’kizárólagos odaadáshoz való ragaszkodás’ (Ezékiel 5:13). Egyéb megfelelő fordítások még a ’buzgalom’ vagy a ’buzgóság’ (Zsoltárok 79:5, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása; Ésaiás 9:7, Káldi fordítás).
3. Milyen módokon szolgálhat néha jó célt a féltékenység?
3 Az ember azzal a képességgel teremtetett, hogy féltékenységet tudjon érezni, de az emberiség bűnbeesése eltorzult féltékenységhez vezetett. Az emberi féltékenység mindamellett jóra ösztönző erő is lehet. Arra indíthat valakit, hogy megvédjen egy szeretett személyt a rossz befolyásoktól. Ezenfelül az emberek helyesen nyilváníthatnak ki féltékenységet Jehováért és imádatáért (1Királyok 19:10). Hogy a helyes értelme fejeződjön ki a Jehováért érzett ilyenfajta féltékenységnek, a héber főnév úgy is fordítható, hogy ’nem tűrni versengést’ vele szemben (2Királyok 10:16, NW).
Az aranyborjú
4. Isten Izráelnek adott Törvénye milyen parancsot emelt ki, amely magában foglalta az igazságos féltékenységet?
4 Az igazságos féltékenységet példázza, ami azután történt, hogy az izraeliták megkapták a Törvényt a Sínai-hegynél. Korábban ismételten figyelmeztették őket, hogy ne imádjanak ember alkotta isteneket. Jehova megmondta nekik: „én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást követel [vagy „olyan Isten, aki féltékeny (buzgó); olyan Isten, aki nem tűr versengést”]” (2Mózes 20:5, New World Translation of the Holy Scriptures—With References, lábjegyzet; vö. 2Mózes 20:22, 23; 22:20; 23:13, 24, 32, 33). Jehova szövetségre lépett az izraelitákkal, megígérve, hogy megáldja őket, és beviszi őket az Ígéret földjére (2Mózes 23:22, 31). A nép pedig ezt mondta: „Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk” (2Mózes 24:7).
5., 6. a) Hogyan követtek el az izraeliták súlyos bűnt, míg a Sínai-hegynél táboroztak? b) Jehova és lojális imádói hogyan nyilvánítottak ki igazságos féltékenységet a Sínai-hegynél?
5 Az izraeliták azonban hamarosan bűnt követtek el Isten ellen. Még mindig ott táboroztak a Sínai-hegy lábánál. Mózes már sok napja volt a hegyen, mert további utasításokat kapott Istentől, és a nép nyomást gyakorolt Mózes bátyjára, Áronra, hogy készítsen nekik istent. Áron engedett a nyomásnak, és borjút készített a nép hozta aranyból. Azt állították e bálványról, hogy Jehovát képviseli (Zsoltárok 106:20). Másnap áldozatokat ajánlottak fel, és mindegyre „leborultak előtte” (IMIT). Azután ’játszottak’ (2Mózes 32:1, 4, 6, 8, 17–19).
6 Mialatt az izraeliták ünnepeltek, Mózes lejött a hegyről. Szégyenteljes viselkedésük láttán így kiáltott fel: „Ki van Jehova oldalán?” (2Mózes 32:25, 26, NW). Lévi fiai Mózeshez gyűltek, s ő arra utasította őket, hogy ragadjanak kardot, és végezzék ki a bálványimádó tivornyázókat. Kimutatva, hogy féltékenyek Isten tiszta imádatáért, a léviták mintegy 3000 személyt megöltek bűnös testvéreik közül. Jehova megerősítette e cselekedetet azzal, hogy csapást küldött a túlélőkre (2Mózes 32:28, 35). Isten ezután megismételte a parancsot: „Nem imádhatsz más istent: az Úr [Jehova, NW] neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten” (2Mózes 34:14, K. f.).
Baál-Peor
7., 8. a) Hogyan esett sok izraelita felháborító bálványimádásba Baál-Peorral kapcsolatban? b) Hogyan szakadt vége a Jehovától jövő csapásnak?
7 Negyven évvel később, amikor Izráel nemzete arra készült, hogy bemegy az Ígéret földjére, vonzó moabita és midiánita nők sok izraelitát csábítottak, hogy jöjjenek, s élvezzék a vendégszeretetüket. Ezeknek a férfiaknak el kellett volna utasítaniuk, hogy hamis istenek imádóival ápoljanak bizalmas kapcsolatot (2Mózes 34:12, 15). Ehelyett úgy futottak, mint ’ökrök a vágóhídra’, paráználkodva a nőkkel, és melléjük szegődve, hogy együtt boruljanak le velük Baál-Peor előtt (Példabeszédek 7:21, 22; 4Mózes 25:1–3).
8 Jehova csapást küldött ki, hogy megölessenek azok, akik részt vettek e szégyenletes szeximádatban. Isten azt is megparancsolta az ártatlan izraelitáknak, hogy öljék meg bűnös testvéreiket. Arcátlanul fittyet hányva erre, Izráel egyik fejedelme, név szerint Zimri, egy midiánita királyleányt vitt sátrába, hogy közösüljön vele. Látva ezt, az istenfélő pap, Fineás, kivégezte az erkölcstelen párt. A csapás ekkor megszűnt, Isten pedig kijelentette: „[Fineás] elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert az én féltésemmel féltette őket, így féltésemben nem irtottam ki mind Izrael fiait” (4Mózes 25:11, K. f.). Még ha megmenekült is a nemzet a pusztulástól, legkevesebb 23 000 izraelita meghalt (1Korinthus 10:8). Elveszítették azt a régóta ápolt reménységüket, hogy beléphetnek az Ígéret földjére.
Figyelmeztető lecke
9. Mi történt Izráel és Júda népével, amiért nem voltak féltékenyek Jehova tiszta imádatáért?
9 Szomorú, de az izraeliták hamar elfelejtették e leckéket. Nem bizonyultak olyanoknak, akik féltékenyek Jehova tiszta imádatáért. „Bálványaikkal féltékenységre ingerelték” Istent (Zsoltárok 78:58, K. f.). Ebből következően Jehova megengedte, hogy az asszírok i. e. 740-ben fogságba vigyék Izráel tíz törzsét. A megmaradt, júdabeli két-törzs királyság hasonló büntetést szenvedett el, mikor fővárosa, Jeruzsálem az i. e. 607. évben elpusztult. Sokakat megöltek, a túlélőket pedig fogságba vitték Babilonba. Micsoda figyelmeztető példa ez minden ma élő kereszténynek! (1Korinthus 10:6, 11).
10. Mi történik majd a megbánás nélküli bálványimádókkal?
10 A föld népességének egyharmada — úgy 1,9 milliárd ember — ma kereszténynek vallja magát (1994 Britannica Book of the Year). Legtöbben közülük olyan egyházak tagjai, amelyek ikonokat, szobrokat és kereszteket használnak imádatukban. Jehova nem kímélte meg saját népét, amely féltékenységre ingerelte őt bálványimádásával. A névleges keresztényeket sem fogja megkímélni, akik fizikai tárgyak segítségével mutatnak be imádatot. „Az Isten szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk” — mondta Jézus Krisztus (János 4:24, NW). A Biblia továbbá figyelmezteti a keresztényeket, hogy óvakodjanak a bálványimádástól (1János 5:21). A megbánás nélküli bálványimádók azok közé tartoznak, akik nem fogják örökölni Isten Királyságát (Galátzia 5:20, 21).
11. Hogyan válhat bűnössé egy keresztény a bálványimádás dolgában, anélkül hogy leborulna egy bálvány előtt, és mi segít az embernek abban, hogy kerülje az effajta bálványimádást? (Efézus 5:5).
11 Bár egy igaz keresztény soha nem borulna le egy bálvány előtt, minden olyasmit kerülnie kell, amit Isten bálványozással felérő, tisztátalan és bűnös dolognak tekint. A Biblia például így figyelmeztet: „Öldököljétek meg . . . a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás; melyek miatt jő az Isten haragja” (Kolossé 3:5, 6). Az ezeknek a szavaknak való engedelmesség megköveteli, hogy elutasítsuk az erkölcstelen magaviseletet. Ez megkívánja, hogy kerüljük az olyan szórakozást, amelynek az a célja, hogy tisztátalan nemi vágyat ébresszen bennünk. Az igaz keresztények nem elégítenek ki ilyenfajta vágyat, hanem inkább féltékenyek Isten tiszta imádatáért.
Későbbi példák az Istennek tetsző féltékenységre
12., 13. Hogyan adott Jézus kiemelkedő példát az Isten tiszta imádatáért érzett féltékenység kimutatásában?
12 Jézus Krisztus a legkiemelkedőbb példa mint olyan ember, aki féltékenységet nyilvánított ki Isten tiszta imádatáért. Szolgálatának első évében látta a kapzsi kereskedőket, akik a templom udvaraiban folytatták tevékenységüket. Az idelátogató zsidóknak szükségük lehetett a pénzváltók szolgálataira, hogy olyan pénznemre váltsák külföldi fizetési eszközeiket, amely elfogadható templomadóként. Állatokat és madarakat is kellett venniük, hogy felajánlják az Isten Törvényében megkövetelt áldozatokat. Az ilyen üzleti ügyleteket a templom udvarain kívül kellett volna intézni. Ami még rosszabb, a kereskedők nyilvánvalóan jogtalan hasznot szereztek a testvéreik vallási szükségleteiből, mivel felháborítóan magas árakat számítottak fel. Az Isten tiszta imádatáért érzett féltékenységtől égve, Jézus korbácsot használt, hogy kiűzze a juhokat és a szarvasmarhákat. A pénzváltók asztalait is felborogatta, mondván: „ne tegyétek az én Atyám házát kalmárság házává” (János 2:14–16). Jézus így beteljesítette a Zsoltárok 69:10-et: „a te házadhoz való féltő szeretet [féltékenység, Czeglédy fordítás] emészt engem.”
13 Három évvel később Jézus ismét azt vette észre, hogy a kapzsi kereskedők Jehova templomában folytatják tevékenységüket. Vajon másodszor is megtisztította a templomot? Az Isten tiszta imádatáért érzett féltékenysége éppen olyan erős volt, mint mikor elkezdte szolgálatát. Kiűzte az eladókat is, meg a vevőket is. És még erőteljesebben megindokolta cselekedeteit, mondván: „Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt” (Márk 11:17). Micsoda bámulatos példája ez az állhatatosságnak az Istennek tetsző féltékenység kinyilvánításában!
14. Hogyan kell hatnia ránk Jézus tiszta imádatért érzett féltékenységének?
14 A ma már megdicsőített Úr Jézus Krisztus személyisége nem változott (Zsidók 13:8). E XX. században is éppoly féltékeny az Atyja tiszta imádatáért, mint mikor a földön volt. Ez Jézusnak a hét gyülekezethez intézett, s a Jelenések könyvében feljegyzett üzeneteiből is látható. Ezek elsősorban mostanra, „az Úrnak napjára” érvényesek (Jelenések 1:10; 2:1—3:22). János apostol úgy látta a megdicsőített Jézus Krisztust látomásban, mint akinek „a szemei olyanok, mint a tűzláng” (Jelenések 1:14). Ez azt mutatja, hogy Krisztus figyelmét semmi sem kerüli el, midőn szemügyre veszi a gyülekezeteket annak biztosítása érdekében, hogy tiszták és elfogadhatók maradjanak Jehova szolgálatára. A mai keresztényeknek emlékezniük kell Jézusnak arra a figyelmeztetésére, mellyel óvott attól, hogy két úrnak — Istennek és a gazdagságnak — próbáljanak meg szolgálni (Máté 6:24). Jézus ezt mondta a laodiceabeli gyülekezet anyagias tagjainak: „mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból . . . légy buzgóságos azért, és térj meg” (Jelenések 3:14–19). A kinevezett gyülekezeti véneknek szóval és példamutatással is segíteniük kell hívőtársaikat, hogy elkerüljék az anyagiasság csapdáját. A véneknek e szexorientált világ erkölcsi romlottságától is meg kell védeniük a nyájat. Azonkívül Isten népe nem merészel megtűrni semmiféle Jézabel befolyást a gyülekezetben (Zsidók 12:14, 15; Jelenések 2:20).
15. Hogyan utánozta Pál apostol Jézust a Jehova imádatáért érzett féltékenység kinyilvánításában?
15 Pál apostol Krisztus utánzója volt. Hogy megvédje az újonnan megkeresztelt keresztényeket a szellemileg egészségtelen befolyásoktól, ezt mondta: „Én Isten féltékenységével féltelek titeket” (2Korinthus 11:2, K. f.). Ezt megelőzően Pált arra indította a tiszta imádatért érzett féltékenysége, hogy azt az utasítást adja ugyanennek a gyülekezetnek, hogy közösítsen ki egy megbánás nélküli paráznát, aki szennyező hatással van rájuk. Az ez alkalommal adott ihletett utasítások nagy segítséget nyújtanak ma a véneknek, miközben igyekeznek tisztán tartani Jehova Tanúinak több mint 75 000 gyülekezetét (1Korinthus 5:1, 9–13).
Isten féltékenysége javára van népének
16., 17. a) Amikor Isten megbüntette az ókori Júdát, milyen magatartást tanúsítottak a nemzetek? b) Júda 70 éves fogsága után hogyan mutatta ki Jehova, hogy féltékeny Jeruzsálemért?
16 Amikor Isten megbüntette Júda népét, megengedve, hogy fogságba vigyék őket Babilonba, gúnyt űztek belőlük (Zsoltárok 137:3). Az edomiták féltékeny gyűlölségből még segítettek is a babiloniaknak abban, hogy szerencsétlenséget hozzanak Isten népére, és Jehova megjegyezte ezt (Ezékiel 35:11; 36:15). A túlélők a fogságban megbánást tanúsítottak, és 70 év múltán Jehova visszavitte őket földjükre.
17 Kezdetben Júda népe kétségbeejtő helyzetben volt. Jeruzsálem városa és a temploma romokban hevert. Másrészt a környező nemzetek ellene voltak minden olyan erőfeszítésnek, ami a templom újjáépítését célozta (Ezsdrás 4:4, 23, 24). Hogyan érzett emiatt Jehova? Az ihletett beszámoló megállapítja: „Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont, és nagyon haragszom a gőgös népekre. Én ugyanis csak egy kicsit haragudtam, ők azonban túllépték a mértéket. Azért ezt mondja az Úr: Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. Újjá fog épülni ott a házam — mondja a Seregek Ura” (Zakariás 1:14–16, K. f.). Híven ehhez az ígérethez, Jeruzsálem temploma és a város sikeresen újjáépült.
18. Mit tapasztaltak az igaz keresztények az I. világháború idején?
18 Az igaz keresztény gyülekezetnek hasonló tapasztalata volt a XX. században. Az I. világháború idején Jehova megfegyelmezte népét, mert az nem volt szigorúan semleges e világi konfliktusban (János 17:16). Isten megengedte a politikai hatalmaknak, hogy elnyomják őket, és a kereszténység papsága örvendezett e szerencsétlenségen. A papok tulajdonképpen élen jártak annak kieszközlésében, hogy a politikusok tiltsák be a Bibliakutatók — ahogy akkoriban nevezték Jehova Tanúit — munkáját (Jelenések 11:7, 10).
19. Hogyan nyilvánít ki Jehova féltékenységet az imádatáért 1919 óta?
19 Jehova azonban féltékenységet nyilvánított ki az imádatáért, és visszafogadta kegyébe megbánást tanúsító népét a háború után, 1919-ben (Jelenések 11:11, 12). Ennek eredményeként Jehova dicsérőinek száma, ami 1918-ban 4000 alatt volt, napjainkra mintegy 5 millióra emelkedett (Ésaiás 60:22). Jehovának a tiszta imádatáért érzett féltékenysége hamarosan drámaibb módokon fog megnyilvánulni.
Az isteni féltékenység jövőbeni cselekedetei
20. Mit fog tenni hamarosan Jehova, hogy kinyilvánítsa a tiszta imádatért érzett féltékenységét?
20 A kereszténység egyházai évszázadok óta a hitehagyott zsidók útját követik, akik féltékenységre ingerelték Jehovát (Ezékiel 8:3, 17, 18). Jehova Isten hamarosan cselekedni fog: drasztikus gondolatot ültet az Egyesült Nemzetek bizonyos tagállamainak szívébe. Ez arra fogja indítani e politikai hatalmakat, hogy megsemmisítsék a kereszténységet és a többi hamis vallást (Jelenések 17:16, 17). Az igaz imádók túlélik majd e félelmetes isteni ítélet végrehajtását. Kedvezően fognak reagálni azoknak az égi teremtményeknek a szavaira, akik ezt mondják: „Aleluja! [Dicsérjétek Jahot!, NW] . . . [Mert] azt a nagy paráznát [a hamis vallást], a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával [hamis tanításaival és a korrupt politika támogatásával], elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén” (Jelenések 19:1, 2).
21. a) Mit fog tenni Sátán és rendszere a hamis vallás elpusztítása után? b) Hogyan reagál majd Isten?
21 Mi történik a hamis vallás világbirodalmának elpusztítása után? Sátán arra fogja ösztönözni a politikai hatalmakat, hogy globális támadást szervezzenek Jehova népe ellen. Hogyan reagál majd az igaz Isten e kísérletre, mellyel Sátán el akarja törölni az igaz imádatot a föld színéről? Az Ezékiel 38:19–23 elmondja nekünk: „féltő szerelmemben [féltékenységemben, K. f.], búsulásom tüzében szólok [én, Jehova] . . . És törvénykezem vele [Sátánnal] döghalállal és vérrel; és ömlő záporesőt, jégeső köveit, tüzet és kénkövet, mint esőt bocsátok reá és seregére s a sok népre, a mely vele lesz. És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága előtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!” (Lásd még: Sofóniás 1:18; 3:8.)
22. Hogyan tudjuk kinyilvánítani, hogy féltékenyek vagyunk Jehova tiszta imádatáért?
22 Mennyire vigasztaló tudni, hogy a világegyetem Szuverénje féltékenyen törődik igaz imádóival! Ki nem érdemelt kedvességének mélységes értékelésétől indíttatva, legyünk féltékenyek Jehova Isten tiszta imádatáért. Buzgóságot mutatva, bárcsak továbbra is prédikálnánk a jó hírt, és bizalommal várnánk azt a nagyszerű napot, amikor Jehova felmagasztalja és megszenteli nagy nevét (Máté 24:14).
Elmélkedjünk rajta
◻ Mit jelent féltékenynek lenni Jehováért?
◻ Mit tanulhatunk az ókori izraeliták adta példából?
◻ Hogyan kerülhetjük el, hogy féltékenységre ingereljük Jehovát?
◻ Hogyan nyilvánított, illetve nyilvánít ki Isten és Krisztus féltékenységet a tiszta imádatért?
[Kiemelt rész a 12. oldalon]
A szeretet nem féltékeny
ALBERT BARNES, a XIX. századi bibliatudós, ezt írta az irigységgel kapcsolatban: „A gonoszságnak az egyik legáltalánosabb megnyilvánulása, és világosan mutatja az ember mélységes romlottságát.” A továbbiakban ezt mondta: „Aki ki tudná nyomozni az összes háború és viszály meg világi terv eredetét — még a névleges keresztényektől kiinduló összes mesterkedés és szándék valódi gyökerét is, melyek oly nagy mértékben elősegítik, hogy beszennyeződjön a vallásuk, és világi gondolkodásúvá váljanak —, az meglepődne annak felismerésén, hogy mennyi minden írható az irigység számlájára. Fájlaljuk, ha mások jobban boldogulnak, mint mi; magunknak akarjuk, ami másoké, noha nincs jogunk hozzá; és ez vezet el ahhoz a sokféle bűnös módszerhez, mellyel azon igyekszünk, hogy ne örüljenek neki annyira, vagy magunknak szerezzük meg azt, vagy kimutassuk, hogy nincs is annyijuk, amennyit általában tulajdonítanak nekik . . . mert így kielégül az irigység szelleme keblünkben” (Róma 1:29; Jakab 4:5).
Barnes ennek ellentéteként érdekes megjegyzést tett a szeretetről, amely „nem irígykedik” (1Korinthus 13:4). Ezt írta: „A szeretet nem irigyli másoktól a boldogságukat; gyönyörűséget talál jólétükben; és amint . . . fokozódik boldogságuk, azok, akiket szeretet vezet . . ., nem csökkentik e boldogságot; nem hozzák őket zavarba a javaik miatt; nem gyengítik ezt a boldogságot; nem zúgolódnak vagy sopánkodnak amiatt, hogy ők maguk nincsenek ennyire kedvező helyzetben . . . Ha szeretnénk másokat — ha örülnénk boldogságuknak, nem irigykednénk rájuk.”
[Kép a 10. oldalon]
Fineás féltékeny volt Jehova tiszta imádatáért