A szeretet legyőzi a helytelen féltékenységet
„A szeretet nem féltékeny” (1KORINTHUS 13:4, Katolikus fordítás).
1., 2. a) Mit mondott Jézus a tanítványainak a szeretetről? b) Lehetséges-e szerető és egyben féltékeny személynek is lenni, és miért válaszolsz így?
A SZERETET az igaz keresztényiség azonosító jele. „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” — mondta Jézus Krisztus (János 13:35). Pál apostol ihletést kapott, hogy megmagyarázza, hogyan kell hatnia a szeretetnek a keresztény kapcsolatokra. Egyebek közt ezt írta: „a szeretet nem féltékeny” (1Korinthus 13:4, K. f.).
2 Amikor ezeket a szavakat írta Pál, a helytelen féltékenységre utalt. Különben nem mondhatta volna ugyanennek a gyülekezetnek: „Én Isten féltékenységével féltelek titeket” (2Korinthus 11:2, K. f.). Az ő Istennek tetsző „féltékenysége” olyan emberek miatt ébredt fel, akik romboló hatást fejtettek ki a gyülekezetben. Ez arra indította Pált, hogy egy második ihletett levelet is írjon a korinthusi keresztényeknek, amely sok szerető tanácsot tartalmaz (2Korinthus 11:3–5).
Féltékenység a keresztények között
3. Hogyan alakult ki a korinthusi keresztények között egy féltékenységet magában foglaló probléma?
3 A korinthusiaknak szóló első levelében Pálnak olyan problémát kellett kezelnie, amely gátolta ezeket az új keresztényeket abban, hogy kijöjjenek egymással. Felmagasztaltak bizonyos férfiakat, ’felfuvalkodva az egyikért a másik ellen’. Ez megoszlásokhoz vezetett a gyülekezetben, ahol ki-ki a magáét hangoztatta: „Én Pálé vagyok”, „én meg Apollósé”, „én meg Kéfásé” (1Korinthus 1:12; 4:6). A szent szellem vezetése alatt Pál apostol a probléma legmélyére tudott hatolni. A korinthusiak testi gondolkodású emberek, és nem „szellemiek” módjára viselkedtek. Pál ezért ezt írta: „mert még (hús)testiek vagytok, mert amikor köztetek féltékenység és viszály van, nem (hús)testiek vagytok-e és nem emberi módon jártok-e el?” (1Korinthus 3:1–3, Vida fordítás).
4. Milyen szemléltetést alkalmazott Pál, hogy segítségével a testvérek a helyes megvilágításban kezdjék látni egymást, és milyen leckét tanulhatunk ebből?
4 Pál segített a korinthusiaknak, hogy a korrekt megvilágításban lássák a gyülekezet különböző tagjainak az adottságait és képességeit. Ezt kérdezte: „kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Korinthus 4:7). Az 1Korinthus 12. fejezetében Pál megmagyarázta, hogy akik részét alkotják a gyülekezetnek, azok az emberi test különböző tagjaihoz hasonlíthatók — mint amilyen a kéz, a szem és a fül. Kimutatta, hogy Isten úgy alkotta meg a test tagjait, hogy törődjenek egymással. Pál arról is írt, hogy ha „tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind” (1Korinthus 12:26). Isten minden mai szolgájának alkalmaznia kell ezt az alapelvet az egymással való kapcsolatokban. Ahelyett, hogy féltékenyek lennénk a másikra az Isten szolgálatában kapott megbízatása vagy az ott felmutatott teljesítményei miatt, inkább együtt kell örülnünk vele.
5. Mit tár fel a Jakab 4:5 (NW), és hogyan emelik ki az Írások e szavak igazságát?
5 Ezt kétségkívül könnyebb mondani, mint megtenni. Jakab, a bibliaíró emlékeztet minket arra, hogy „irigységre való hajlam” lakozik minden bűnös emberben (Jakab 4:5, NW). Az első emberi halál azért következett be, mert Kain engedett helytelen féltékenységének. A filiszteusok azért üldözték Izsákot, mert irigyelték, hogy egyre jobban él. Rákhel féltékeny volt nővérére, mert az annyira termékeny anya volt. Jákób fiai féltékenyek voltak arra a kegyre, melyben öccsük, József részesült. Miriam nyilvánvalóan féltékeny volt nem izraelita sógornőjére. Kóré, Dáthán és Abirám irigységből összeesküvést szőtt Mózes és Áron ellen. Saul király féltékennyé vált Dávid katonai sikereire. Azonkívül semmi kétség afelől, hogy a féltékenység volt az egyik olyan tényező, amely miatt Jézus tanítványai újra meg újra vitatkozni kezdtek azon, hogy ki a legnagyobb közöttük. Tény, hogy egyetlen tökéletlen ember sem mentes teljesen az „irigységre való [bűnös] hajlamtól” (1Mózes 4:4–8; 26:14; 30:1; 37:11; 4Mózes 12:1, 2; 16:1–3; Zsoltárok 106:16; 1Sámuel 18:7–9; Máté 20:21, 24; Márk 9:33, 34; Lukács 22:24).
A gyülekezetben
6. Hogyan tudják ellenőrzésük alatt tartani a vének az irigységre való hajlamot?
6 Minden kereszténynek őrizkednie kell az irigységtől és a helytelen féltékenységtől. Ez a vének testületeire is érvényes, akik arra kaptak kinevezést, hogy törődjenek az Isten népének gyülekezeteivel. Ha egy vén alázatos elmebelileg, akkor nem fog becsvágyóan arra törekedni, hogy túlragyogjon másokat. Másrészt ha valamelyik vénnek kiemelkedő képességei vannak mint szervezőnek vagy mint nyilvános szónoknak, a többiek örülni fognak ennek, úgy tekintve a dolgot, mint ami áldás a gyülekezetnek (Róma 12:15, 16). Előfordulhat, hogy egy testvér nagyszerűen halad előre, bizonyítékát adva, hogy megtermi életében az Isten szellemének gyümölcseit. Képesített voltát vizsgálva a véneknek vigyázniuk kell, nehogy felnagyítsanak valamilyen kisebb hiányosságot, hogy ezzel indokolják, miért nem ajánlják őt kisegítőszolgának vagy vénnek. Ez a szeretet és az ésszerűség hiányáról árulkodna.
7. Milyen probléma alakulhat ki, mikor egy keresztény valamilyen teokratikus megbízatást kap?
7 Ha valaki teokratikus megbízatást kap, vagy szellemi áldásban részesül, a gyülekezet többi tagjának őrizkednie kell az irigységtől. Például az egyik alkalmas testvérnőt talán többször használják fel, hogy demonstrálásokat mutasson be a keresztényi összejöveteleken, mint a másikat. Ez féltékenységet idézhet elő némely testvérnőnél. Talán hasonló probléma állt fenn Evódia és Sintikhe között a filippibeli gyülekezetben. A napjainkban élő ilyen nőknek kedves buzdításra lehet szükségük a vének részéről, hogy alázatosak legyenek, és „egyenlő indulattal legyenek az Úrban” (Filippi 2:2, 3; 4:2, 3).
8. Milyen bűnös cselekedetekhez vezethet a féltékenység?
8 Előfordulhat, hogy egy kereszténynek tudomása van valamilyen múltbeli hibáról, amelyet olyasvalaki követett el, aki most kiváltságokkal áldatik meg a gyülekezetben (Jakab 3:2). Féltékenységében kísértést érezhet arra, hogy szóvá tegye ezt másoknak, és hogy kifogásolja az illető gyülekezeti megbízatását. Ez ellentmondana a szeretetnek, amely „sok vétket elfedez” (1Péter 4:8). A féltékeny beszéd megbonthatja a gyülekezet békéjét. „Ha pedig keserű irígység [féltékenység, NW] és czivódás van a ti szívetekben — figyelmeztetett Jakab tanítvány —, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség, a mely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi” (Jakab 3:14, 15).
Családodban
9. Hogyan tudják ellenőrzésük alatt tartani a féltékeny érzéseket a házastársak?
9 Sok házasság fullad kudarcba a helytelen féltékenység miatt. Ha bizalmatlanok vagyunk a házastársunkkal szemben, ez nem vall szeretetre (1Korinthus 13:7). Másrészt az egyik fél talán közömbösen viszonyul a másik házasfél féltékeny érzéseihez. Egy feleség például féltékeny lehet a miatt a figyelem miatt, melyet a férje egy másik, más nembeli személy iránt tanúsít. Az is előfordulhat, hogy egy férj a miatt az időmennyiség miatt lesz féltékeny, amelyet a felesége egy szükségben lévő rokon gondozásával tölt el. Az ilyen érzések miatti zavarukban a házastársak esetleg hallgatásba burkolóznak, és olyan módokon mutatják ki csalódottságukat, melyek csak bonyolítják a problémát. Egy féltékeny házastársnak inkább kommunikálnia kell, és becsületesnek kell lennie az érzéseivel kapcsolatban. A másik félnek viszont megértést kell tanúsítania, és meg kell nyugtatnia őt afelől, hogy szereti (Efézus 5:28, 29). Mindkettőnek szüksége lehet arra, hogy azáltal csillapítsa a féltékeny érzéseket, hogy kerüli a féltékenységet előidéző helyzeteket. Egy keresztény felvigyázónak időnként talán segítenie kell a feleségének megérteni, hogy korlátozott mértékű, helyes figyelmet tanúsít a másik nem tagjai iránt, azért hogy teljesítse felelősségét mint az Isten nyájának egyik pásztora (Ésaiás 32:2). Egy vénnek természetesen vigyáznia kell, hogy soha ne adjon semmilyen valós okot a féltékenységre. Ez kiegyensúlyozottságot követel, s ügyelnie kell arra, hogy időt fordítson a saját házassági kapcsolata erősítésére (1Timótheus 3:5; 5:1, 2).
10. Hogyan segíthetnek a szülők a gyermekeiknek megküzdeni a féltékeny érzésekkel?
10 A szülőknek szintén hozzá kell segíteniük gyermekeiket, hogy felfogják a helytelen féltékenység fogalmát. A gyermekek gyakran keverednek olyan civódásba, amelyből aztán harc lesz. Sok esetben a féltékenység az alapvető ok. Mivel minden egyes gyermeknek egyediek a szükségletei, nem lehet egyformán bánni a gyermekekkel. Ezenkívül a gyermekeknek meg kell érteniük, hogy mindegyiküknek mások az erősségei és a gyengeségei. Ha egy gyermeket állandóan arra buzdítanak, hogy olyan jót produkáljon, mint a másik, ez az irigységet fejlesztheti az egyikben és a büszkeséget a másikban. A szülőknek ezért úgy kell nevelniük a gyermekeiket, hogy ne az egymással való versengés révén, hanem az Isten Szavában lévő példák megvizsgálása által mérjék le az előrehaladásukat. A Biblia kijelenti: „Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.” Ehelyett „minden ember . . . az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve” (Galátzia 5:26; 6:4). Ami a legfontosabb, a keresztény szülőknek azzal kell segíteniük gyermekeiknek, hogy rendszeresen tanulmányozzák velük a Bibliát, kiemelve az Isten Szavában található jó és rossz példákat (2Timótheus 3:15).
A féltékenység feletti uralkodás példái
11. Hogyan bizonyult nagyszerű példának Mózes a féltékenység kezelésében?
11 Mózes, az e világi hataloméhes vezetőktől eltérően, „igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén” voltak (4Mózes 12:3). Amikor az izraeliták vezetése túl nehézzé vált Mózes számára ahhoz, hogy egyedül hordozza a terhet, Jehova előidézte, hogy 70 másik izraelitán is működjön az Ő szelleme, hatalmat adva nekik, hogy segítsenek Mózesnek. Amikor ketten e férfiak közül próféták módjára kezdtek cselekedni, Józsué úgy érezte, hogy ez helytelenül kisebbíti Mózes vezetői szerepét. Józsué vissza akarta tartani a férfiakat, de Mózes alázatosan érvelt: „Féltékeny vagy te miattam? Bárha az Örökkévaló egész népe mind próféta volna, hogy az Örökkévaló rájuk adná szellemét!” (4Mózes 11:29, Mózes öt könyve és a Haftárák). Igen, Mózes boldog volt, amikor szolgálati kiváltságokat kaptak mások. Nem kívánt magának féltékenyen dicsőséget.
12. Mi tette képessé Jonathánt arra, hogy elkerülje a féltékeny érzéseket?
12 Saulnak, az izraelita királynak a fia, Jonathán nagyszerű példát mutatott abban, hogyan diadalmaskodik a szeretet a féltékenységet kifejező esetleges helytelen érzéseken. Ő lett volna az apja trónjának várományosa, de Jehova már Isai fiát, Dávidot választotta ki a következő királynak. Jonathán helyében sokan féltékenyek lettek volna Dávidra, úgy tekintve rá mint vetélytársra. Jonathán Dávid iránti szeretete azonban nem engedte, hogy bármikor is ilyen érzés kerítse őt hatalmába. Dávid, amikor hírét vette Jonathán halálának, elmondhatta: „Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél” (2Sámuel 1:26).
A legkiemelkedőbb példák
13. Ki a legjobb példa a féltékenység dolgában, és miért?
13 Jehova Isten a legkiemelkedőbb példa mint olyan személy, aki még a helyes féltékenységen is uralkodik. Tökéletes ellenőrzés alatt tartja az ilyen érzéseket. Az isteni féltékenység hatalmas megnyilatkozásai mindig összhangban vannak Isten szeretetével, igazságosságával és bölcsességével (Ésaiás 42:13, 14).
14. Milyen példát adott Jézus, ellentétben Sátánnal?
14 A második kiemelkedő példa mint olyan személy, aki uralkodott a féltékenységen, Isten szeretett Fia, Jézus Krisztus. Jézus, „jóllehet Isten formájában volt, nem gondolt annak erőszakos megragadására, hogy ő Istennel legyen egyenlő” (Filippi 2:6, NW). Mennyire éles ellentétben áll ez azzal az úttal, melyet az a becsvágyó angyal választott, aki Sátánná, az Ördöggé lett! „Babilon királyához” hasonlóan Sátán féltékenyen sóvárgott arra, hogy ’hasonlóvá legyen a Magasságoshoz’, felmagasztalva saját magát mint Jehovának ellenszegülő, rivális isten (Ésaiás 14:4, 14; 2Korinthus 4:4). Mi több, Sátán még Jézust is megpróbálta rávenni, hogy ’leborulva imádja őt’ (Máté 4:9). De Jézust semmi sem tudta eltéríteni attól az alázatos útjától, hogy aláveti magát Jehova szuverenitásának. Sátánnal ellentétben, Jézus „önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig”. Jézus kiállt Atyja uralmának a jogossága mellett, teljesen elutasítva az Ördög büszke és féltékeny útját. Jézust a hűségéért „az Isten is felmagasztalá . . ., és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Filippi 2:7–11).
Uralkodni féltékenységed felett
15. Miért kell ügyelnünk arra, hogy megfékezzük a féltékeny érzéseket?
15 Istentől és Krisztustól eltérően a keresztények tökéletlenek. Bűnös mivoltuknál fogva olykor előfordulhat, hogy bűnös féltékenységből cselekednek. Ahelyett tehát, hogy megengednénk, hogy a féltékenységtől indíttatva bírálóan szóljunk egy hívőtársról valamilyen kisebb hiányosság vagy vélt helytelenség miatt, fontos elgondolkodnunk a következő ihletett szavakon: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Prédikátor 7:16).
16. Milyen nagyszerű tanácsot adott e folyóirat egyik régebbi száma a féltékenységről szólva?
16 A féltékenység témáját tárgyalva Az Őr Torony 1911. március 15-ei száma [ang.] így figyelmeztetett: „Jóllehet nagyon buzgónak, nagyon féltékenynek kell lennünk az Úr ügyében, mégis nagyon biztosnak kell lennünk afelől, hogy nem valamilyen magánügyről van szó; és meg kell vizsgálnunk, hogy vajon »más dolgába avatkozók« vagyunk-e, vagy sem. Aztán azt is meg kell vizsgálnunk, indokolja-e esetleg a dolog, hogy a vének foglalkozzanak vele, és hogy feladatunk lenne-e, vagy sem, hogy szóljunk a véneknek. Mindannyiunknak bővelkednünk kell a féltékenységben az Úr ügyéért és az Úr munkájáért, de nagyon kell vigyáznunk, hogy ez ne a keserű féltékenység legyen . . ., más szóval nagyon biztosnak kell lennünk afelől, hogy nem a másikra, hanem a másikért vagyunk féltékenyek — az ő érdekeit és legnagyobb jólétét tartva szem előtt” (1Péter 4:15).
17. Hogyan tudjuk kerülni a féltékenység bűnös cselekedeteit?
17 Mint keresztények, hogyan tudjuk kerülni a büszkeséget, a féltékenységet és az irigységet? A megoldás abban áll, hogy szabad áramlást engedünk Isten szent szellemének az életünkben. Például imádkoznunk kell Isten szelleméért és segítségért ahhoz, hogy ki tudjuk nyilvánítani annak jó gyümölcseit (Lukács 11:13). Látogatnunk kell a keresztény összejöveteleket, amelyek imával kezdődnek, s amelyeken Isten szelleme és áldása nyugszik. Azonkívül tanulmányoznunk kell a Bibliát, melyet Isten ihletett (2Timótheus 3:16). A Királyság-prédikáló munkában is részt kell vennünk, amely Jehova szent szellemének erejével megy végbe (Cselekedetek 1:8). Ha segítünk az olyan keresztény társaknak, akiket lesújt valamilyen rossz tapasztalat, ez újabb módja annak, hogy alávessük magunkat az Isten szelleme által kifejtett jó hatásnak (Ésaiás 57:15; 1János 3:15–17). Ha buzgón teszünk eleget e keresztényi kötelezettségek mindegyikének, az segíteni fog, hogy védve legyünk a féltékenység bűnös gyakorlataitól, mivel Isten Szava kijelenti: „továbbra is szellem szerint járjatok, és akkor nem fogtok véghezvinni semmilyen testi kívánságot” (Galátzia 5:16, NW).
18. Miért nem kell majd örökös küzdelmet folytatnunk a féltékenységet kifejező helytelen érzések ellen?
18 Az Isten szent szellemének gyümölcsei között a szeretet az első a sorban (Galátzia 5:22, 23). A szeretet gyakorlása segít abban, hogy most ellenőrzésünk alatt tartsuk a bűnös hajlamokat. De mit mondhatunk a jövőről? Jehova szolgáinak milliói ápolják azt a reményt, hogy élhetnek majd az eljövendő földi Paradicsomban, ahol aztán előretekinthetnek arra, hogy az emberi tökéletesség szintjére emelik őket. Abban az új világban a szeretet fog uralkodni, és senki sem fog engedni a féltékenységet kifejező helytelen érzéseknek, mert „maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára” (Róma 8:21).
Elmélkedjünk rajta
◻ Milyen szemléltetést alkalmazott Pál, hogy segítsen ellenállni a féltékenységnek?
◻ Hogyan bonthatja meg a féltékenység egy gyülekezet békéjét?
◻ Hogyan nevelhetik a szülők a gyermekeiket úgy, hogy azok megküzdjenek a féltékenységgel?
◻ Hogyan kerülhetjük a féltékenység bűnös cselekedeteit?
[Kép a 16. oldalon]
Ne engedd, hogy a féltékenység megbontsa a gyülekezet békéjét
[Kép a 17. oldalon]
A szülők képesek úgy nevelni a gyermekeiket, hogy azok megküzdjenek a féltékeny érzésekkel