Tekintsetek Jehovára vigaszért

„A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint” (RÓMA 15:5).

 1. Miért lesz minden egyes nap elteltével nagyobb szükség vigaszra?

MINDEN egyes nap elteltével egyre nagyobb szükség van vigaszra. Amint azt az egyik bibliaíró több mint 1900 évvel ezelőtt megfigyelte, „az egész teremtés továbbra is együtt nyög és visel fájdalmat egészen mostanáig” (Róma 8:22, NW). Napjainkban ez a ’nyögés’ és „fájdalom” nagyobb, mint bármikor. Az I. világháború óta az emberiség egyik válság után éli át a másikat háború, bűnözés és természeti katasztrófák formájában, ami gyakran összefüggésben van azzal, hogy az ember helytelenül bánik a földdel (Jelenések 11:18).

 2. a) Ki okolható leginkább azokért a jajokért, amelyeket az emberiség most átél? b) Milyen tény ad alapot a vigaszra?

² Miért van oly sok szenvedés napjainkban? Leírva Sátán kivetését az egekből, miután megszületett a Királyság 1914-ben, a Biblia megadja a választ: „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12:12). Ennek a próféciának a beteljesedése nyilvánvalóvá lett, ami azt jelenti, hogy Sátán gonosz uralmának már majdnem a végéhez értünk. Milyen vigasztaló tudni, hogy az élet a földön hamarosan újra békés lesz, mint amilyen azelőtt volt, hogy Sátán lázadásra vitte volna ősszüleinket!

 3. Mikor nem volt az embereknek szükségük vigaszra?

³ Kezdetben az ember Teremtője csodálatos parkot adott otthonul az első emberpárnak. Ez egy Édennek nevezett területen helyezkedett el, melynek a jelentése: ’Gyönyör’ vagy ’Élvezet’ (1Mózes 2:8, NW, lábjegyzet). Ezenkívül Ádámnak és Évának tökéletes volt az egészsége, és lehetőségük volt arra, hogy sose haljanak meg. Gondold csak el, milyen sok területen fejleszthették volna képességeiket — a kertészkedés, a művészet, az építészet és a zene területén. Gondolj arra is, a teremtés milyen sok művét tanulmányozhatták volna, miközben teljesítik a feladatukat, hogy töltsék be a földet, és tegyék paradicsommá (1Mózes 1:28). Igen, Ádám és Éva élete nem nyögéssel és fájdalommal, hanem gyönyörrel és élvezettel telhetett volna meg. Nyilvánvalóan nem lett volna szükségük vigaszra.

 4., 5. a) Miért nem sikerült Ádámnak és Évának az engedelmesség próbája? b) Hogyan lett az emberiségnek szüksége vigaszra?

⁴ Ádámnak és Évának azonban mély szeretetet és nagyraértékelést kellett volna ápolniuk kedves égi Atyjuk iránt. Az ilyen szeretet arra indította volna őket, hogy engedelmeskedjenek Istennek minden körülmények között. (Vö. János 14:31.) Sajnos ősszüleink közül egyik sem engedelmeskedett jogos Szuverénjének, Jehovának. Ehelyett hagyták magukat, hogy a bukott angyalnak, Sátánnak, az Ördögnek a gonosz uralma alá kerüljenek. Sátán volt az, aki megkísértette Évát, hogy kövessen el bűnt, és egyen a tiltott gyümölcsből. Utána pedig Ádám esett bűnbe, amikor ő is evett annak a fának a gyümölcséből, amellyel kapcsolatban Isten világosan figyelmeztette: „a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1Mózes 2:17).

⁵ Így tehát ez a bűnös pár haldokolni kezdett. Amikor Isten kimondta rájuk a halálos ítéletet, még a következőket is kijelentette Ádámnak: „Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét” (1Mózes 3:17, 18). Így Ádám és Éva elveszítették azt a lehetőséget, hogy a műveletlen földet paradicsommá tegyék. Mivel kiűzettek az Édenből, ezért az energiájukat arra fordították, hogy küszködve teremtsék elő az élelmet a földből, mely meg volt átkozva. Utódaiknak, akik ezt a bűnös, haldokló állapotot örökölték, nagy szükségük lett a vigaszra (Róma 5:12).

Egy vigaszt nyújtó ígéret beteljesedett

 6. a) Milyen vigasztaló ígéretet tett Isten, miután az emberiség bűnbe esett? b) Milyen próféciát mondott Lámek a vigasztalásra vonatkozóan?

⁶ Jehova a „vígasztalás Istenének” bizonyult, amikor elítélte az ember lázadását szító személyt (Róma 15:5). Azáltal lett azzá, hogy megígérte, elküld egy „magot”, aki majd végül megszabadítja Ádám leszármazottait lázadásának katasztrofális hatásaitól (1Mózes 3:15). Idővel Isten különféleképpen meg is csillantotta ezt a szabadulást. Lámeket, Ádámnak a fián, Séten keresztüli távoli leszármazottját például arra ihlette, hogy prófétáljon arról, mit fog tenni Lámek fia: „Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr” (1Mózes 5:29). Ezzel az ígérettel összhangban a fiút Noénak nevezték, aminek értelem szerinti jelentése: ’Megnyugvás’ vagy ’Vigasz’.

 7., 8. a) Milyen helyzet miatt sajnálta Jehova, hogy embert teremtett, és hogyan határozott, mit tesz válaszképpen? b) Hogyan élt Noé a nevéhez méltón?

⁷ Időközben Sátán követőket szerzett magának, néhányat az égi angyalok közül. Ezek emberi, anyagi testet öltöttek, és Ádám vonzó női leszármazottait feleségül vették. Ezek a természetellenes egyesülések tovább rontottak az emberi társadalmon, s a nefilimek, vagyis ’elbuktatók’ istentelen faját nemzették, akik erőszakoskodással töltötték be a földet (1Mózes 6:1, 2, 4, 11; Júdás 6). „És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön . . . Megbáná [sajnálta, NW ] azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében” (1Mózes 6:5, 6).

⁸ Jehova elhatározta, hogy elpusztítja azt a gonosz világot egy globális özönvízzel, de először építtetett Noéval egy bárkát, hogy fennmaradjon az élet. Így az emberi faj és az állatfajták megmenekültek. Milyen megkönnyebbülést érezhetett Noé és családja az Özönvíz után, amikor egy megtisztított földre mentek ki a bárkából! Milyen vigasztaló volt tapasztalniuk, hogy a földre vonatkozó átok megszűnt, jóval könnyebbé téve a földművelést! Lámek próféciája valóban igaznak bizonyult, Noé pedig neve jelentéséhez méltón élt (1Mózes 8:21). Isten hűséges szolgájaként Noénak nagy szerepe volt abban, hogy némi „vigaszt” hozzon az emberiségnek. Ám Sátánnak és démonangyalainak gonosz befolyása nem ért véget az Özönvízzel, és az emberiség tovább nyög a bűn, a betegség és a halál terhe alatt.

Noénál nagyobb valaki

 9. Hogyan bizonyul Jézus Krisztus a bűnbánó emberek segítőjének és vigasztalójának?

⁹ Végül az emberi történelem közel 4000 éves időszakának a végén elérkezett a megígért Mag. Az emberiség iránt érzett nagy szeretettől indíttatva Jehova Isten elküldte egyetlen-nemzett Fiát a földre, hogy meghaljon váltságként a bűnös emberiségért (János 3:16). Jézus Krisztus nagy megnyugvást ad a megbánást tanúsító bűnösöknek, akik hitet gyakorolnak áldozati halálában. Mindazok, akik átadják életüket Jehovának, és az ő Fiának a megkeresztelt tanítványai lesznek, maradandó felüdülést és vigaszt élnek át (Máté 11:28–30; 16:24). Tökéletlenségük ellenére mélyről fakadó örömet találnak abban, hogy Istent tiszta lelkiismerettel szolgálják. Milyen vigasztaló tudniuk, hogy ha továbbra is hitet gyakorolnak Jézusban, az örök élet jutalmát nyerik el! (János 3:36; Zsidók 5:9). Ha gyengeségből súlyos bűnt követnek el, van segítőjük vagy vigasztalójuk, a feltámasztott Úr Jézus Krisztus személyében (1János 2:1, 2). Ha bevallják az ilyen bűnt, és Írás szerinti lépéseket tesznek, hogy elkerüljék a bűn gyakorlását, akkor megnyugszanak, mert tudják, hogy Isten „hű és igaz, hogy megbocsássa bűneiket” (1János 1:9; 3:6; Példabeszédek 28:13).

10. Mit tanulunk azokból a csodákból, amelyeket Jézus a földön jártakor hajtott végre?

¹⁰ Jézus, mialatt a földön volt, felüdülést szerzett azáltal is, hogy megszabadította a démontól megszállottakat, meggyógyított mindenféle betegséget, és elhunyt, szeretett személyeket támasztott fel, hogy újra éljenek. Igaz, ezek a csodák csak átmenetileg voltak hasznosak, mivel ezek az áldottak később megöregedtek és meghaltak. Jézus azonban épp ezért rámutatott, hogy a jövőben folyamatosak lesznek az áldások, amit az egész emberiségre kiáraszt majd. Most hatalmas, égi Király, aki hamarosan nem csupán démonokat űz ki, hanem annál sokkal hatalmasabb dolgot fog tenni. A mélységbe, vagyis a tétlenség állapotába veti őket, vezetőjükkel, Sátánnal együtt. Ekkor kezdődik majd meg Krisztus ezeréves, dicsőséges uralma (Lukács 8:30, 31; Jelenések 20:1, 2, 6).

11. Miért nevezte magát Jézus „a sabbath Urának”?

¹¹ Jézus azt mondta, hogy ő „a sabbath-nak Ura”, és sokszor sabbath napon gyógyított (Máté 12:8–13, NW; Lukács 13:14–17; János 5:15, 16; 9:14). Miért tette ezt? Nos a sabbath része volt a Törvénynek, melyet Isten Izráelnek adott, s ezáltal a „jövendő jóknak árnyékaként” szolgált (Zsidók 10:1). A hat, munkával töltött hétköznap az ember elmúlt 6000 éves, Sátán elnyomó uralma alatt lévő fogságára emlékeztet minket. A hét végén a sabbath nap eszünkbe juttatja a vigasztaló nyugalmat, amelyet az emberiség a Nagyobb Noé, Jézus Krisztus ezeréves uralma alatt fog tapasztalni. (Vö. 2Péter 3:8.)

12. Milyen vigasztaló élmények elébe nézhetünk?

¹² Micsoda megnyugvást éreznek majd Krisztus uralmának földi alattvalói, amikor végre teljesen szabadok lesznek Sátán gonosz hatása alól! További vigaszt nyújt majd, amint tapasztalják fizikai, érzelmi és elmebeli betegségeik gyógyulását (Ésaiás 65:17). Képzeld csak el, milyen örömmámorban úszhatnak majd, ahogy kezdik fogadni a halálból visszatérő szeretteiket! Isten ezek által majd „eltöröl minden könyet az ő szemeikről” (Jelenések 21:4). Miközben egyre inkább élnek a Jézus váltságáldozatából származó áldásokkal, Isten Királyságának engedelmes alattvalói tökéletességre jutnak, teljesen megszabadulva Ádám bűnének minden rossz hatásától (Jelenések 22:1–5). Ezután Sátán el lesz engedve „egy kevés időre” (Jelenések 20:3, 7). Minden ember, aki hűségesen kiáll Jehova jogos szuverenitása mellett, örök életet fog jutalmul kapni. Képzeld el, milyen elmondhatatlan örömöt és megkönnyebbülést érzünk majd, hogy teljesen ’megszabadulunk a rothadandóság rabságától’! Ezáltal az engedelmes emberiség ’az Isten fiai dicsőséges szabadságát’ élvezi majd (Róma 8:21).

13. Miért van minden igaz kereszténynek szüksége vigaszra, amellyel Isten lát el minket?

¹³ Addig is ki vagyunk téve annak, hogy nyögünk és fájdalmaink vannak, ami már mindennapossá vált azoknak, akik Sátán gonosz rendszerének közepette élnek. Az egyre több fizikai betegség és érzelmi rendellenesség mindenféle embert érint, ideértve a hűséges keresztényeket is (Filippi 2:25–27; 1Thessalonika 5:14). Ráadásul mint keresztények gyakran azt tapasztaljuk, hogy igazságtalanul gúnyolnak és üldöznek minket, amit Sátán zúdít ránk, mert mi ’Istennek engedelmeskedünk inkább, hogynem az embereknek’ (Cselekedetek 5:29). Ha tehát Sátán világának a végéig ki akarunk tartani abban, hogy Isten akaratát tesszük, akkor vigaszra, segítségre és erőre van szükségünk, mellyel Ő lát el minket.

Hol találunk vigaszt?

14. a) Milyen ígéretet tett Jézus a halála előtti éjszakán? b) Mit szükséges tennünk, ha szeretnénk teljes mértékben a javunkra fordítani Isten szent szellemének a vigasztalását?

¹⁴ Jézus a halála előtti éjszakán elmagyarázta hűséges apostolainak, hogy hamarosan elhagyja őket, és visszatér Atyjához. Ez zaklatottá és bánatossá tette őket (János 13:33, 36; 14:27–31). Jézus felismerve, hogy továbbra is vigaszra van szükségük, megígérte: „kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké” (János 14:16). Jézus itt Isten szent szellemérea utalt, amely 50 nappal a feltámadása után töltetett ki a tanítványaira. Isten szelleme többek között megvigasztalta őket a próbáik idején, és megerősítette őket, hogy továbbra is cselekedjék Isten akaratát (Cselekedetek 4:31). Az ilyenfajta segítséget azonban nem szabad magától értetődőnek venni. Ahhoz, hogy teljes mértékben a hasznát vegye, minden egyes kereszténynek szüntelenül imádkoznia kell azért a vigasztaló segítségért, amelyről Isten a szent szellemén keresztül gondoskodik (Lukács 11:13).

15. Többek között hogyan nyújt nekünk vigaszt Jehova?

¹⁵ Isten ezenkívül Szaván, a Biblián keresztül nyújt vigaszt. Pál ezt írta: „a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen” (Róma 15:4). Ez azt mutatja, hogy szükséges rendszeresen tanulmányoznunk és elmélkednünk azokon a dolgokon, amelyekről a Biblia és a Biblián alapuló kiadványok írnak. Ezenkívül rendszeresen el kell járnunk a keresztény összejövetelekre, ahol vigasztaló gondolatokat osztunk meg egymással Isten Szavából. Az ilyen összejöveteleknek az az egyik fő céljuk, hogy egymást buzdítsuk (Zsidók 10:25).

16. Minek a megtételére kell hogy indítsanak minket Isten vigaszt nyújtó gondoskodásai?

¹⁶ Pálnak a Rómabeliekhez írt levele tovább folytatva megmutatja, milyen jó származik abból, ha élünk Isten vigasztaló gondoskodásaival. „A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját” — írta Pál (Róma 15:5, 6). Igen, ha teljes mértékben élünk Isten vigaszt nyújtó gondoskodásaival, akkor még inkább bátor Vezetőnkhöz, Jézus Krisztushoz válunk hasonlóvá. Ez arra fog indítani minket, hogy szánkat továbbra is Isten dicsőítésére nyissuk meg a tanúskodómunkánkban, az összejöveteleinken, hittestvéreinkkel való magánbeszélgetéseinkben és az imáinkban.

Súlyos próbák idején

17. Hogyan vigasztalta Jehova a Fiát, és milyen eredménnyel?

¹⁷ Jézus „gyötrődni” kezdett, és „felette igen szomorú” volt a gyötrelmes halála előtti éjszakán (Máté 26:37, 38). Ezért félrevonult, a tanítványaitól egy kicsit távolabb, és segítségért imádkozott Atyjához. „Meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsidók 5:7). A Biblia arról számol be, hogy egy „angyal jelenék meg néki [Jézusnak] mennyből, erősítvén őt” (Lukács 22:43). Jézus bátran és férfiasan nézett szembe ellenségeivel, ami bizonyítja, hogy Isten igen hatékonyan vigasztalta a Fiát (János 18:3–8, 33–38).

18. a) Pál apostol életében melyik időszak volt különösen próbateljes? b) Hogyan bizonyulhatunk vigasztalónak a keményen dolgozó, együtt érző vének számára?

¹⁸ Pál apostol is átélt komoly próbákkal teli időszakokat. Efézusi szolgálatát például ’könnyhullatás és kísértések’ jellemezték, ’melyek a zsidóknak utána való leselkedése miatt estek rajta’ (Cselekedetek 20:17–20). Pál végül elhagyta Efézust, miután Artemisz istennő hívei felfordulást okoztak a városban a prédikálótevékenysége miatt (Cselekedetek 19:23–29; 20:1). Másvalami is nagyon aggasztotta Pált, miközben észak felé, Tróás városába tartott. Még az efézusi zavargás előtt nyugtalanító hírt kapott. A fiatal korinthusi gyülekezetet megosztottság sújtotta, és megtűrte a paráznaságot. Ezért Efézusból Pál egy szigorú feddő levelet írt, remélve, hogy javít a helyzeten. Ezt nem volt könnyű megtennie. „Sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással” — árulta el később egy második levélben (2Korinthus 2:4). Pálhoz hasonlóan az együtt érző vének nem találják könnyűnek a helyreigazító tanácsadást és a feddést, részben azért, mert nagyon is tudatában vannak saját gyengeségeiknek (Galátzia 6:1). Bizonyuljunk mi is vigasztalónak elöljáróink számára, azáltal hogy készségesen engedelmeskedünk a Biblián alapuló, szerető tanácsoknak (Zsidók 13:17).

19. Miért ment Pál tovább Tróásból Macedóniába, s végül hogyan talált megnyugvást?

¹⁹ Pál, míg Efézusban volt, nemcsak levelet küldött a korinthusi testvéreknek, hanem elküldte hozzájuk Titust is, hogy segítsen nekik; megbízta, hogy adjon hírt arról, hogyan reagáltak a levélre. Pál abban reménykedett, hogy összefut Titusszal Tróásban. Itt Pálnak áldásként nagyszerű lehetőségei voltak a tanítványképzésre. De még ez sem enyhítette nyugtalanságát, mivel Titus még nem érkezett meg (2Korinthus 2:12, 13). Így hát továbbutazott Macedóniába, remélve, hogy ott találkozik Titusszal. Pál nyugtalan lelkiállapotát még fokozta a szolgálatával szembeni heves ellenállás is. „Mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem. De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével” — meséli Pál (2Korinthus 7:5, 6). Micsoda megkönnyebbülés volt, amikor Titus végre megérkezett, hogy elmondja Pálnak, a korinthusiak kedvezően reagáltak a levelére!

20. a) Pál esetét figyelembe véve, milyen más lényeges módja van annak, ahogyan Jehova vigasztal? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

²⁰ Pál tapasztalata vigasztaló Isten mai szolgáinak, akik közül sokan olyan próbákkal néznek szembe, ami miatt „megalázottakká” vagy „depressziósokká” (Phillips) válnak. Igen, „a vígasztalásnak Istene” tudja, mire van szükségünk egyénileg, és fel tud használni minket, hogy egymást vigasztaljuk, mint ahogy Pált is megvigasztalta Titus beszámolója a korinthusbeliek bűnbánó magatartásáról (2Korinthus 7:11–13). Következő cikkünkben Pálnak a korinthusbeliekhez szóló, meleg hangú válaszát fogjuk megvizsgálni, és azt, hogy miként segíthet ez nekünk abban, hogy hatékonyan tudjunk részt venni az Istentől jövő vigasztalásban napjainkban.

[Lábjegyzet]

Tudsz rá válaszolni?

◻ Hogyan jutott az emberiség odáig, hogy vigaszra van szüksége?

◻ Hogyan bizonyult Jézus nagyobbnak Noénál?

◻ Miért nevezte magát Jézus „a sabbath Urának”?

◻ Hogyan vigasztal ma Isten?

[Térkép/kép a 10. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Pál nagyon megvigasztalódott azáltal, amit Titus a korinthusbeliekről mondott

MACEDÓNIA

Filippi

GÖRÖGORSZÁG

Korinthus

ÁZSIA

Tróás

Efézus