Miért jelentsd a rosszat?

„AKI napvilágra hoz egy dolgot, az az emberek ellenségévé válik” — mondják némelyek Nyugat-Afrikában. Éppen ez történt Oluval, amikor azzal vádolta bátyját, hogy vérfertőzést követett el húgával. „Hazudsz!” — ordította a bátyja. Majd durván megütötte Olut, kikergette a szülői házból, és elégette Olu összes ruháját. A falubeliek a bátyja pártját fogták. Mivel már senki sem fogadta szívesen Olut a faluban, el kellett mennie. Csak akkor jöttek rá az emberek, hogy Olu igazat mondott, miután a lányon észrevették, hogy terhes. A bátyja bevallotta tettét, és Olu visszanyerte jó hírnevét. A dolgok egész máshogy is alakulhattak volna. Olut meg is ölhették volna.

Nyilvánvaló, hogy akik nem szeretik Jehovát, azok valószínűleg nem értékelik, ha fény derül vétkükre. A bűnös ember hajlamos ellenszegülni a feddésnek, és neheztelni bárkire, aki megfeddi. (Vö. János 7:7.) Nem csoda, hogy sokan hallgatnak, mint a sír, amikor arról van szó, hogy feltárják mások helytelenségeit azoknak, akiknek hatalmukban áll helyreigazítani őket.

A feddés jelentőségének értékelése

Jehova népe között azonban másfajta magatartást tanúsítanak a feddés iránt. Az istenfélő férfiak és nők mélységesen értékelik azt az elrendezést, amelyet Jehova hozott létre, hogy segítsen a tévelygőknek a keresztény gyülekezetben. Felismerik, hogy az ilyen fegyelmezés a szerető-kedvességének kifejezése (Zsidók 12:6–11).

Ezt szemléltetheti egy olyan eset, amely Dávid király életében történt. Bár Dávid fiatalkorától fogva igazságos ember volt, egyszer súlyos helytelenségbe keveredett. Először házasságtörést követett el. Utána helytelen tette elkendőzése végett intézkedett, hogy megöljék az asszony férjét. De Jehova feltárta Dávid bűnét Nátán prófétának, aki bátran Dávid elé tárta a dolgot. Nátán egy hatásos szemléltetés keretében megkérdezte Dávidtól, hogy mit kell tenni azzal a gazdag emberrel, akinek sok juha van, de elvette és levágta egy szegény ember egyetlen bárányát, dédelgetett jószágát, hogy megvendégelje barátját. Dávid, aki korábban maga is pásztor volt, felháborodott és haragra lobbant. Ezt mondta: „halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte.” Nátán ezután Dávidra alkalmazta a szemléltetést e szavakkal: „Te vagy az az ember!” (2Sámuel 12:1–7).

Dávid nem lett mérges Nátánra; nem próbálta igazolni magát, se nem akart visszavágni valamivel. Ehelyett a Nátántól kapott feddés mélyen megindította lelkiismeretét. Dávidnak ez a szívéig hatott, és ezért bevallotta: „Vétkeztem az Úr ellen!” (2Sámuel 12:13).

Miután Nátán feltárta Dávid bűnét, isteni feddés következett, amely jó eredményekre vezetett. Bár Dávid nem kerülhette el helytelenségének következményeit, megbánást mutatott, és újra békés kapcsolatba került Jehovával. Milyen érzései voltak Dávidnak erről a feddésről? Így írt: „Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem” (Zsoltárok 141:5).

Jehova szolgái napjainkban is belekeveredhetnek súlyos helytelenségbe, még azok is, akik évek óta hűségesek voltak. Mivel felismerik, hogy a vének segíteni tudnak, a legtöbben magukhoz ragadják a kezdeményezést, és felkeresik őket segítségért (Jakab 5:13–16). De időnként egy helytelenül cselekvő talán megpróbálja elfedezni a bűnét, amint Dávid király tette. Mit kell tennünk, ha tudomásunkra jut, hogy súlyos helytelenség történt a gyülekezetben?

Kinek a felelőssége?

Amikor a vének súlyos helytelenségről szereznek tudomást, felkeresik az érintett személyt, hogy megadják neki a szükséges segítséget és helyreigazítást. A vének felelőssége, hogy ítélkezzenek az ilyenek felett, akik a keresztény gyülekezeten belül vannak. Mialatt állandóan éberen figyelik a gyülekezet szellemi állapotát, segítenek bárkinek, és intenek bárkit, aki nem bölcs vagy helytelen lépést tesz (1Korinthus 5:12, 13; 2Timótheus 4:2; 1Péter 5:1, 2).

De mi van akkor, ha nem vagy vén, és tudomásodra jut, hogy egy másik keresztény valamilyen súlyos helytelenséget követett el? Irányelvek találhatók abban a Törvényben, amelyet Jehova adott Izráel nemzetének. A Törvény kijelentette, hogy ha valaki hitehagyott cselekedeteknek, lázadásnak, gyilkosságnak vagy valamilyen más súlyos bűntettnek tanúja, akkor az ő felelőssége, hogy jelentse és bizonyítsa, amit tud. A 3Mózes 5:1 kijelenti: „Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, és bizonyság lehetne, hogy látta, vagy tudja: ha meg nem jelenti azt, de hordozza az ő vétségének terhét.” (Vö. 5Mózes 13:6–8; Eszter 6:2; Példabeszédek 29:24.)

Bár napjainkban a keresztények nincsenek a Mózesi Törvény alatt, vezethetik őket a mögötte rejlő alapelvek (Zsoltárok 19:8, 9). Ezért mit kell tenned, ha tudomást szerzel egy keresztény hittárs súlyos helytelenségéről?

Eljárásmód ilyen dologban

Először is fontos, hogy alapos okod legyen elhinni, hogy tényleg történt súlyos helytelenség. A bölcs ember kijelentette: „Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?” (Példabeszédek 24:28).

Talán úgy döntesz, hogy egyenesen a vénekhez mész. Semmi helytelen nincs ebben. Általában azonban az a legszeretetteljesebb eljárásmód, ha az érintett személyt keresed fel. Talán nem olyanok a tények, mint amilyeneknek tűnnek. Vagy talán már foglalkoznak a vének a helyzettel. Higgadtan beszéld meg a dolgot az illetővel. Ha még mindig okkal hiheted, hogy súlyos helytelenséget követett el, buzdítsd, hogy keresse fel a véneket segítségért, és magyarázd el, miért bölcs dolog így tenni. Ne beszélj mással a dologról, mivel az pletykának számítana.

Ha az illető nem jelenti a véneknek ésszerű időn belül, akkor neked kell megtenned. Egy vagy két vén majd megbeszéli a dolgot a vádlottal. A véneknek ’keresniük, kutatniuk és szorgalmasan tudakozódniuk’ kell ahhoz, hogy megállapítsák, történt-e helytelenség. Ha igen, akkor a szentírási irányelvekkel összhangban fognak eljárni az ügyben (5Mózes 13:12–14).

Legalább két tanú kell ahhoz, hogy helytelenség elkövetése miatt vád alá lehessen helyezni valakit (János 8:17; Zsidók 10:28). Ha az illető tagadja a vádat, és egyedül te tanúskodtál, akkor Jehovára kell bízni az ügyet (1Timótheus 5:19, 24, 25). Ez annak az ismeretében történik, hogy „mindenek . . . leplezetlenek” Jehovának, és ha az illető vétkes, végül majd ’utolérik’ bűnei (Zsidók 4:13; 4Mózes 32:23).

De tegyük fel, hogy az illető tényleg tagadja a vádat, és egyedül te tanúskodsz ellene. Vajon most téged vádolhatnak rágalmazással? Nem, hacsak nem pletykálkodtál olyanoknak, akik nincsenek érintve a dologban. Nem rágalmazás, ha valaki jelenti a gyülekezetre kiható körülményeket olyanoknak, akiknek hatalmukban áll és egyben felelősségük is, hogy felügyeljenek a dolgokra és helyreigazítsák azokat. Ez valójában összhangban van azzal a vágyunkkal, hogy mindig azt tegyük, ami helyes és lojális. (Vö. Lukács 1:74, 75.)

A szentség megőrzése a gyülekezetben

A helytelenség jelentésének egyik oka az, hogy ez a gyülekezet tisztaságának megőrzését szolgálja. Jehova tiszta és szent Isten. Minden imádójától megköveteli, hogy szellemileg és erkölcsileg tiszta legyen. Ihletett Szava így figyelmeztet: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok” (1Péter 1:14–16). Azok az egyének, akik tisztátalanságot vagy helytelenséget gyakorolnak, az egész gyülekezetet beszennyezhetik, és Jehova nemtetszését vonhatják a gyülekezetre, hacsak nem történik intézkedés, hogy helyreigazítsák vagy eltávolítsák őket. (Vö. Józsué 7. fejezet.)

Pál apostolnak a Korinthusban levő keresztény gyülekezetnek küldött levelei megmutatják, hogyan mozdította ott elő Isten népének a megtisztítását az, hogy jelentették a helytelenséget. Első levelében Pál ezt írta: „Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye” (1Korinthus 5:1).

A Biblia nem mondja el nekünk, kitől kapta ezt a jelentést az apostol. Lehetséges, hogy Stefanástól, Fortunátustól és Akhaikustól értesült Pál a helyzetről, akik Korinthusból Efézusba utaztak, ahol Pál tartózkodott. Pál levelet is kapott a Korinthusban levő keresztény gyülekezettől, amelyben útmutatást kértek. Bármilyen forrásból származzon is a tájékoztatás, ha egyszer megbízható tanúk jelentették Pálnak a helyzetet, képes volt utána útmutatást nyújtani a dologban. „Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül” — írta. A férfit eltávolították a gyülekezetből (1Korinthus 5:13; 16:17, 18).

Vajon jó eredményekre vezetett Pál utasítása? De még mennyire! A helytelenül cselekvő szemmel láthatólag észre tért. Pál a korinthusiaknak küldött második levelében arra ösztönözte a gyülekezetet, hogy ’bocsássanak meg’ a megbánást mutató férfinak, és ’vigasztalják’ őt (2Korinthus 2:6–8). Így a helytelenség jelentése olyan eljáráshoz vezetett, amely azt eredményezte, hogy megtisztult a gyülekezet, és az illető, aki megrontotta Istennel való kapcsolatát, újból elnyerte Isten tetszését.

Egy másik példát is találunk abban a levélben, amelyet Pál először küldött a Korinthusban levő keresztény gyülekezetnek. Ebben az esetben az apostol megnevezi a tanúkat, akik jelentették a dolgot. Ezt írta: „megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek” (1Korinthus 1:11). Pál tudta, hogy ez a versengés azzal, hogy nem helyénvaló tiszteletet adtak meg bizonyos embereknek, szektás magatartást eredményezett, amely a gyülekezet egységének megbontásával fenyegetett. Ezért az ottani hívőtársai szellemi jóléte iránti mélységes aggódásból kifolyólag Pál gyorsan cselekedett, és helyreigazító tanácsot írt a gyülekezetnek.

Napjainkban a gyülekezetekben levő testvérek és testvérnők döntő többsége világszerte keményen dolgozik, hogy megőrizze a gyülekezet szellemi tisztaságát azáltal, hogy személy szerint megőrzik helyeselt állapotukat Isten előtt. Némelyek ezért szenvedéseken mennek keresztül; mások meg is haltak, hogy megőrizzék feddhetetlenségüket. A helytelenség elhallgatása vagy elpalástolása tehát mindenképpen az ilyen erőfeszítések iránti értékelés hiányáról tanúskodna.

Segítség a tévelygőknek

A súlyos bűnbe keveredők közül miért vonakodnak egyesek felkeresni a gyülekezeti véneket? Gyakran azért, mert nem gondolnak arra, hogy mi mindenben válik javukra, ha a vénekhez mennek. Egyesek tévesen azt hiszik, hogy ha megvallják bűnüket, akkor az az egész gyülekezet előtt napvilágra kerül majd. Mások becsapják magukat tettük súlyosságát illetően. Megint mások úgy gondolják, hogy a vének segítsége nélkül is helyre tudják igazítani magukat.

De az ilyen helytelenül cselekvőknek szükségük van a gyülekezeti vénektől jövő szeretetteljes segítségre. Jakab ezt írta: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki” (Jakab 5:14, 15).

Milyen csodálatos gondoskodás ez, amely segít a tévelygőknek szellemiségük helyreállításában! Az Isten Szavából származó megnyugtató tanács alkalmazásával és a szellemileg legyengült személyek érdekében mondott imával a vének segíthetnek nekik, hogy felépüljenek tévelygéseikből. Ezért amikor a megbánást tanúsító személyek találkoznak a szeretetet mutató vénekkel, gyakran azt érzik, hogy felfrissülnek és megkönnyebbülnek, nem pedig azt, hogy elítélik őket. Egy nyugat-afrikai fiatalember paráznaságot követett el, és néhány hónapig takargatta bűnét. Miután bűne kitudódott, ezt mondta a véneknek: „Mennyire vártam, hogy valaki megkérdezzen arról, hogy milyen kapcsolatba keveredtem azzal a lánnyal! Olyan megkönnyebbülés feltárni ezt a dolgot.” (Vö. Zsoltárok 32:3–5.)

Alapelveken nyugvó, szeretetből fakadó cselekedet

Isten megkeresztelt szolgái ’általmentek a halálból az életbe’ (1János 3:14). De ha súlyos bűnt követnek el, újból a halálba menő útra térnek. Ha nem kapnak segítséget, megkeményedhetnek a helytelenségben, nem vágyakoznak a megbánásra és arra, hogy visszatérjenek az igaz Isten imádatához (Zsidók 10:26–29).

A helytelenség jelentése a helytelenül cselekvővel való őszinte törődés kinyilvánítása. Jakab ezt írta: „Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy a ki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez” (Jakab 5:19, 20).

Tehát miért jelentsd a rosszat? Azért, mert jóra vezet. A helytelenség jelentése valóban olyan cselekedet, amely az Isten, a gyülekezet és a helytelenül cselekvő iránt kimutatott, alapelveken nyugvó keresztényi szeretetből fakad. Amint a gyülekezet minden tagja lojálisan kiáll Isten igazságos irányadó mértékei mellett, Jehova gazdagon megáldja a gyülekezetet mint egészet. Pál apostol így írt: „A ki [Jehova] meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján” (1Korinthus 1:8).

[Kép a 26. oldalon]

Szeretetet mutatunk, ha arra buzdítunk egy tévelygő Tanút, hogy beszéljen a vénekkel

[Kép a 28. oldalon]

A vének segítenek a tévelygőknek, hogy újból elnyerjék Isten tetszését