Törvényesen védelmezve a jó hírt

AMEDDIG az emberek városokat terveznek, falakat is építenek. Főként a rég múlt időkben ezek az erődítmények védelmül szolgáltak. A fal tetejéről védők harcoltak, hogy megvédjék a falat, nehogy a támadók rést üssenek rajta vagy aláássák. A falakon belül nemcsak a város lakói találtak védelmet, hanem gyakran azok is, akik a környező településeken laktak (2Sámuel 11:20–24; Ésaiás 25:12).

Ugyanígy Jehova Tanúi is építettek védőfalat — egy jogi védőfalat. Ezt a falat nem azért építették, hogy elszigeteljék a Tanúkat a társadalomtól, hiszen Jehova Tanúi úgy ismertek, mint társaságkedvelő emberek. Ez a fal inkább megszilárdítja minden ember alapvető szabadságjogainak törvényes szavatolását. Ugyanakkor a Tanúk törvényes jogait is védi, hogy szabadon gyakorolhassák imádatukat. (Vesd össze: Máté 5:14–16.) Ez a fal megvédelmezi imádati formájukat, valamint ahhoz való jogukat, hogy prédikálják Isten Királyságának a jó hírét. Mi ez a fal és hogyan épült fel?

Jogi védőfal építése

Bár Jehova Tanúi a legtöbb helyen vallásszabadságot élveznek, néhány országban alaptalanul a támadások célpontjaivá válnak. Amikor kétségbe vonják ahhoz való jogukat, hogy szabadon gyakorolhassák imádatukat az összejövetelen vagy a házról házra való prédikálás által, jogi úton próbálnak érvényt szerezni ügyüknek. A Tanúkkal kapcsolatos jogi ügyek száma világszerte több ezer.a Nem minden pert nyernek meg. De ha az alsóbb bíróságok nem döntöttek a javukra, gyakran fellebbeznek a felsőbb bíróságokhoz. Milyen eredménnyel?

A XX. században az évtizedek során a jogi győzelmek sok országban biztos precedensekül szolgálnak, melyekre Jehova Tanúi a később felmerülő ügyekben hivatkozhatnak. Mint ahogyan a téglák vagy kövek fallá épülnek, ezek a kedvező döntések jogi védőfalat alkotnak. E precedensekből felépülő fal tetejéről a Tanúk tovább folytatják a vallásszabadságért vívott harcot, hogy szabadon gyakorolhassák imádatukat.

Figyeld meg például a Murdock kontra Pennsylvania állam pert, amelyben a döntést az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hozta meg 1943. május 3-án. Ebben a perben a kérdés a következő volt: Kell-e Jehova Tanúinak házalói kereskedési engedélyt szerezniük vallásos irodalmuk terjesztéséhez? Jehova Tanúi ragaszkodtak ahhoz, hogy ezt nem követelhetik meg. Prédikálómunkájuk nem kereskedelmi tevékenység — soha nem is volt az. Nem az a céljuk, hogy pénzt keressenek, hanem hogy prédikálják a jó hírt (Máté 10:8; 2Korinthus 2:17). A Murdock határozatbanb a bíróság a Tanúk oldalán foglalt állást, és úgy ítélte meg, hogy bármilyen követelés engedélyadó fizetésére, a vallásos irodalom terjesztésének feltételeként, alkotmányellenes. Ez a döntés fontos precedensül szolgál, a Tanúk pedig tekintélyként erre hivatkozva azóta számos esetben voltak eredményesek. A Murdock határozat szilárd építőkőnek bizonyult a jogi védőfal létrehozásában.

Az ilyen ügyek sokat jelentettek minden ember vallásszabadságának megvédelmezésében. A támogatásról, mellyel a Tanúk az Egyesült Államokban az állampolgári jogok védelméhez hozzájárultak, a University of Cincinnati Law Review a következőket mondja: „Jehova Tanúi nagy hatással voltak az alkotmányjog fejlődésére, különösen azzal, hogy kiterjesztették a szólás- és vallásszabadság megvédelmezésének határait.”

A fal megerősítése

A fal minden jogi győzelemmel erősebb lesz. Vizsgáljunk most meg néhány határozatot, melyet az 1990-es években hoztak Jehova Tanúi javára, valamint minden szabadságszerető ember javára szerte a világon.

Görögország. 1993. május 25-én az Emberi Jogok Európai Bírósága megerősítette a görög állampolgárok ahhoz való jogát, hogy vallási hitnézeteiket tanítsák másoknak. Az ügyben részt vett Minosz Kokkinakisz, aki akkor 84 éves volt. Mint Jehova Tanúinak egyikét, Kokkinakiszt 1938 óta több mint 60 alkalommal tartóztatták le, 18-szor idézték a görög bíróságok elé, és több mint hat évet töltött börtönben. Legtöbbször az alapján a görög törvény alapján ítélték el, melyet az 1930-as években adtak ki, és amely megtiltja a térítői tevékenységet — ez a törvény 1938—1992-ig Jehova Tanúi között csaknem 20 000 letartóztatásért volt felelős. Az Európai Bíróság határozata szerint a görög kormány megsértette Kokkinakisz vallásszabadságát, és 14 400 dollárnyi kártérítést ítélt részére. Ebben a határozatban a bíróság elismerte, hogy Jehova Tanúi valóban „jól ismert vallás”. (Lásd: Az Őrtorony, 1993. szeptember 1. 27—31. oldal.)

Mexikó. 1992. július 16-án nagy lépést tettek Mexikóban a vallásszabadság védelme érdekében. Ekkor lépett érvénybe a Vallási Társulatok és Nyilvános Imádat Törvénye. E törvény szerint a vallási csoportok jogi státust nyerhetnek mint vallási intézmények, a szükséges bejegyzés megszerzésével. Bár Jehova Tanúi az országban lévő más vallásokhoz hasonlóan már korábban is tevékenykedtek, nem volt meg a szükséges jogi státusuk. 1993. április 13-án a Tanúk kérelmezték bejegyzésüket. Örömmel mondhatjuk, hogy 1993. május 7-én törvényesen bejegyezték őket, La Torre del Vigía, A. R., valamint Los Testigos de Jehová en México, A. R. néven, mindkettőt vallási társulatként. (Lásd: Ébredjetek!, 1994. július 22. 12—14. oldal.)

Brazília. 1990 novemberében a brazíliai országos társadalombiztosítási intézet (INSS) tájékoztatta a Watch Tower Society fiókhivatalát, hogy az önkéntes szolgák a Bételben (ez Jehova Tanúi fióklétesítményeinek a neve) nem tekinthetők egyházi szolgáknak, és így Brazília munkaügyi törvényei érvényesek rájuk. A Tanúk fellebbeztek. 1996. június 7-én a brazil főállamügyész hivatalának jogi tanácsadója kiadott egy határozatot, amely megerősítette a Bétel-szolgák helyzetét, mint akik egy törvényes vallási rend tagjai, nem pedig világi alkalmazottak.

Japán. 1996. március 8-án Japán Legfelsőbb Bírósága határozatot hozott az oktatás és vallásszabadság kérdésében — mindenki javára Japánban. A bíróság egyhangúlag úgy határozott, hogy a Kóbe Városi Ipari-Műszaki Főiskola megsértette a törvényt azzal, hogy kizárta Kobajasi Kunihitót, amiért megtagadta, hogy részt vegyen a harci művészetekre való képzésben. Ez volt az első eset, amikor a Legfelsőbb Bíróság olyan döntést hozott, amely a japán alkotmányban biztosított vallásszabadságon alapult. Ez a fiatal Tanú a Biblia alapján kiiskolázott lelkiismerete szerint úgy érezte, hogy ezek a képzések nincsenek összhangban a bibliai alapelvekkel, mint például az Ésaiás 2:4-ben található alapelvvel, amely ezt mondja: „csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.” A bíróság határozata precedensként szolgál a jövőben felmerülő hasonló ügyekhez. (Lásd: Az Őrtorony, 1996. november 1. 19—21. oldal.)

1998. február 9-én a Tokiói Fővárosi Bíróság egy másik mérföldkőnek számító határozatot hozott, amelyben megerősítette egy Tanú, Takeda Miszae azon jogát, hogy visszautasítsa azt az orvosi kezelést, amely nincs összhangban a Biblia következő parancsával: „tartózkodjatok . . . a vértől” (Cselekedetek 15:28, 29). Ezt az ügyet a Legfelsőbb Bíróság elé vitték, és most arra várnak, hogy itt helybenhagyják-e a tokiói bíróság döntését.

Fülöp-szigetek. Egy 1993. március 1-jén hozott határozatban a Fülöp-szigeteki Legfelsőbb Bíróság egyhangúlag Jehova Tanúi mellett foglalt állást azoknak a fiatal Tanúknak az ügyében, akiket kizártak az iskolából, mivel tisztelettudóan megtagadták a zászló előtti tisztelgést.

Mindegyik kedvező bírósági ítélet egy újabb kőnek vagy téglának számít, amely megerősíti azt a jogi falat, amely nem csupán Jehova Tanúi, hanem minden ember jogait védelmezi.

A fal megőrzése

Jehova Tanúi 153 országban vannak törvényesen bejegyezve, így más elismert vallásokhoz hasonlóan jogosan élvezik a szabadságjogokat. A Kelet-Európában és a korábbi Szovjetunióban elszenvedett több évtizedes üldözés és tilalom után Jehova Tanúi most törvényesen elismertek olyan országokban, mint Albánia, a Cseh Köztársaság, Fehéroroszország, Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Magyarország, Románia és Szlovákia. De még mindig vannak bizonyos helyek — köztük néhány olyan nyugat-európai ország is, amelynek már régóta fennálló bírósági rendszere van —, ahol komolyan kétségbe vonják, vagy meg is tagadják Jehova Tanúi jogait. Az ellenséges személyek tevékenyek abban, hogy megpróbáljanak ’nyomorúságot szerezni a törvény színe alatt’ a Tanúknak (Zsoltárok 94:20). Hogyan reagálnak erre a Tanúk?c

Jehova Tanúi szeretnének együttműködni minden kormánnyal, de törvényes szabadságot is szeretnének imádatuk gyakorlására. Szilárd meggyőződésük, hogy érvénytelen minden olyan törvény vagy bírósági határozat, amely megakadályozza őket abban, hogy engedelmeskedjenek Isten törvényeinek, például a jó hír prédikálására vonatkozó parancsnak (Márk 13:10). Ha békés megegyezésre nincs lehetőség, Jehova Tanúi felveszik a harcot a jogi színtéren, és felhasználnak minden törvényes fellebbezési lehetőséget, amely ahhoz szükséges, hogy jogilag megvédjék Istentől kapott azon jogukat, hogy az imádatukat gyakorolják. Jehova Tanúi teljesen biztosak Isten ígéretében: „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés” (Ésaiás 54:17).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

Jehova Tanúi jogainak védelmezése

Az üldözések, melyeket Jehova Tanúi ellen indítottak, azt eredményezték, hogy a Tanúk világszerte megjelentek a bírók és kormánytisztviselők előtt (Lukács 21:12, 13). Jehova Tanúi nem sajnálták az erőfeszítést, hogy törvényes úton védjék meg jogaikat. A bíróságokon elért győzelmek sok országban segítettek abban, hogy megvédelmezzék Jehova Tanúi törvényes szabadságát, valamint jogaikat a következőkre:

◻ hogy prédikálhassanak házról házra, mentesen a házaló kereskedőkre kirótt korlátozásoktól (Murdock kontra Pennsylvania állam, Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága [1943]; Kokkinakisz kontra Görögország, Emberi Jogok Európai Bírósága [ECHR] [1993]);

◻ hogy szabadon összejöhessenek az imádatra (Manusszakisz és társai kontra Görögország, ECHR [1996]);

◻ hogy maguk dönthessenek afelől, lelkiismeretük szerint milyen tiszteletet mutathatnak a nemzeti zászló vagy címer előtt (Nyugat-Virginia Állam Oktatásügyi Minisztériuma kontra Barnette, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága [1943]; Fülöp-szigetek Legfelsőbb Bírósága [1993], Indiai Legfelsőbb Bíróság [1986]);

◻ hogy megtagadhassák a katonai szolgálatot, amely sérti keresztényi lelkiismeretüket (Jorjiadisz kontra Görögország, ECHR [1997]);

◻ hogy olyan gyógykezelést és gyógyszert választhassanak, amely nem sérti lelkiismeretüket (Malette kontra Shulman, Ontario állam, Kanada, Fellebbviteli Bíróság [1990]; Watch Tower Society kontra E.L.A., Másodfokú Bíróság, San Juan, Puerto Rico [1995]; Fosmire kontra Nicoleau, New York, USA, Fellebviteli Bíróság [1990]);

◻ hogy Biblián alapuló hitnézeteik szerint nevelhessék gyermekeiket, még akkor is, ha ezeket a hitnézeteket a gyermekelhelyezési perekben vitatják (St-Laurent kontra Soucy, Kanadai Legfelsőbb Bíróság [1997]; Hoffmann kontra Ausztria, ECHR [1993]);

◻ hogy jogi képviseleteket létesíthessenek és működtethessenek, amelyek ugyanolyan adómentességet élveznek, mint amelyeket más elismert vallások képviseleteinek biztosítanak (Polgárok kontra Haring, New York, USA, Fellebbviteli Bíróság [1960]);

◻ hogy azokkal, akiket a különleges teljes idejű szolgálat valamelyik ágába neveztek ki, ugyanolyan kedvező módon bánjanak az adót illetően, mint ahogyan azt más vallások teljes idejű egyházi szolgáival teszik (Brazíliai Országos Társadalombiztosítási Intézet, Brasília [1996]).

[Kép a 20. oldalon]

Minosz Kokkinakisz és felesége

[Kép a 20. oldalon]

Kobajasi Kunihito

[Kép forrásának jelzése a 19. oldalon]

The Complete Encyclopedia of Illustration/J. G. Heck