A szeretet útja soha nem vall kudarcot
„Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat [kiválóbb utat, »Vida fordítás«] mutatok néktek” (1KORINTHUS 12:31).
1—3. a) Mennyiben hasonlít a szeretet kimutatásának a tanulása egy új nyelv tanulásához? b) Mik nehezítik meg a szeretet kimutatásának a tanulását?
PRÓBÁLTÁL már nyelvet tanulni? Enyhén szólva nehéz! Egy kisgyerek természetesen csupán úgy is meg tud tanulni egy nyelvet, hogy azt beszélik körülötte. Elméje csak úgy issza a beszédhangokat és a szavak jelentését, s így nem sokkal később a tipegő piciny gyermek egészen ügyesen tudja kifejezni magát, talán még folyékonyan is tud beszélni. A felnőttekkel azonban ez nem így van. Újra meg újra fellapozzuk a szótárt, csak hogy elsajátítsuk az idegen nyelv néhány alapfontosságú kifejezését. Idővel azonban, és ha eleget gyakoroltunk, elkezdünk az új nyelven gondolkodni, és könnyebben megy a beszéd ezen az új nyelven.
2 A szeretet kimutatásának a tanulása nagyon is hasonlít egy új nyelv tanulásához. Igaz, bizonyos mértékben örökletes az emberekben ez az isteni tulajdonság (1Mózes 1:27; vesd össze: 1János 4:8). De azért még rendkívüli erőfeszítésbe telik, hogy megtanuljuk kimutatni a szeretetet, főleg napjainkban, amikor a természetes vonzalom annyira kifogyóban van (2Timótheus 3:1–5). Még a családban is így van ez időnként. Igen, sokan kegyetlen környezetben nőnek fel, ahol aligha mondanak nekik szerető szavakat, ha egyáltalán mondanak (Efézus 4:29–31; 6:4). Hogyan tanulhatjuk meg tehát kimutatni a szeretetet, még ha ritkán volt is részünk benne?
3 A Biblia segíthet ebben. Az 1Korinthus 13:4–8-ban Pál nem valami papírízű leírást ad arról, hogy mi a szeretet, hanem élénken ecseteli, hogyan működik a szeretetnek e legmagasabb szintű formája. E versek megvizsgálása segít majd megérteni ennek az isteni tulajdonságnak a lényegét, és így jobban ki tudjuk mutatni a szeretetet. Vizsgáljuk meg a szeretet néhány jellemző vonását, amint azt Pál leírta. Nagyjából három kategóriába fogjuk sorolni: a viselkedésünkről általában véve, majd konkrétabban a másokkal való kapcsolatunkról lesz szó, végezetül pedig a kitartásról.
A szeretet segít legyőznünk a büszkeséget
4. Mit tár fel a Biblia a féltékenységről?
4 Pál a szeretetről mondott bevezető szavai után ezt írta a korinthusiaknak: „a szeretet nem féltékeny” (1Korinthus 13:4, Katolikus fordítás). A féltékenység úgy jöhet elő, ha irigyen nem örülünk valaki jó szerencséjének vagy sikereinek. Az ilyen féltékenység romboló — fizikailag, érzelmileg és szellemileg is (Példabeszédek 14:30; Róma 13:13; Jakab 3:14–16).
5. Hogyan segíthet a szeretet legyőznünk a féltékenységet, ha látszólag mellőznek minket valamilyen teokratikus kiváltságban?
5 Ebben a tekintetben kérdezd csak meg magadat: „Vajon irigykedem, amikor látszólag mellőznek valamilyen teokratikus kiváltságban?” Ha a válaszod igen, ne ess kétségbe. A bibliaíró Jakab arra emlékeztet minket, hogy minden tökéletlen emberben megvan az „irigységre való hajlam” (Jakab 4:5, NW). A testvéred iránt érzett szeretet segíthet helyreállítani az egyensúlyt. Képessé tud tenni arra, hogy örülj az örülőkkel, és hogy ne tekintsd személyed elleni sértésnek, ha valaki más kap meg valamilyen áldást vagy valaki mást dicsérnek meg. (Vesd össze: 1Sámuel 18:7–9.)
6. Milyen súlyos helyzet alakult ki az első századi korinthusi gyülekezetben?
6 Pál még hozzáteszi, hogy a szeretet „nem kérkedik, nem fuvalkodik fel” (1Korinthus 13:4). Ha valamiben tehetségesek vagyunk, vagy ha van valamilyen különleges képességünk, nem szükséges fitogtatnunk. Nyilván ez volt a baj néhány nagyravágyó férfinál, aki belopódzott az ókori korinthusi gyülekezetbe. Lehet, hogy rendkívüli adottságaik voltak abban, hogy részletesen kifejtsenek egy gondolatot, vagy hatékonyabban tudtak elvégezni bizonyos dolgokat. Valószínűleg hozzájárult a gyülekezet megosztottságához, hogy magukra irányították a figyelmet (1Korinthus 3:3, 4; 2Korinthus 12:20). A helyzet olyan súlyossá vált, hogy Pálnak később meg kellett feddnie a korinthusiakat, amiért ’eltűrik az eszteleneket’, akiket Pál bírálóan „fő-fő apostoloknak” nevezett (2Korinthus 11:5, 19, 20).
7., 8. Mutasd meg a Bibliából, hogy miként használhatjuk fel adottságainkat az egység előmozdítására!
7 Hasonló helyzet napjainkban is kialakulhat. Például néhányan talán hajlamosak arra, hogy azzal dicsekedjenek, micsoda eredményeket érnek el a szolgálatban, vagy hogy milyen kiváltságaik vannak Isten szervezetében. Még ha valamiben ügyesek vagyunk is, vagy olyan képességünk van, amilyen a gyülekezetben másnak nincs, ez vajon feljogosít minket arra, hogy felfuvalkodjunk? Elvégre minden adottságunkat arra kell felhasználnunk, hogy az egységet mozdítsuk elő, és nem arra, hogy magunkra irányítsuk a figyelmet (Máté 23:12; 1Péter 5:6).
8 Pál azt írta, hogy a gyülekezet ugyan sok tagból áll, de „Isten szerkeszté egybe a testet” (1Korinthus 12:19–26). Az „egybeszerkeszt” szóval fordított görög szó jelentése: ’harmonikusan elvegyít, mint amikor színeket keverünk össze’. Ezért hát a gyülekezetben senkinek sem szabad felfuvalkodnia képességei miatt, és nem szabad megpróbálnia uralkodni másokon. A büszkeségnek és a nagyravágyásnak nincs helye Isten szervezetében (Példabeszédek 16:19; 1Korinthus 14:12; 1Péter 5:2, 3).
9. Milyen figyelmeztető példák vannak a Bibliában olyan személyekről, akik a maguk hasznát nézték?
9 A szeretet „nem keresi a maga hasznát” (1Korinthus 13:5). Aki szeret, az nem befolyásol ravaszul másokat, hogy elérje, amit akar. A Bibliában vannak erre figyelmeztető példák. Szemléltetésképpen olvashatunk Deliláról, Jézabelről és Atháliáról, olyan nőkről, akik ravaszul úgy befolyásoltak másokat, hogy elérjék saját önző céljaikat (Bírák 16:16; 1Királyok 21:25; 2Krónika 22:10–12). Dávid király fia, Absolon is ilyen volt. Odament azokhoz az emberekhez, akik Jeruzsálembe mentek ítéletért, és ravaszul arra célozgatott, hogy a királyi udvart nem érdekli igazán a bajuk. Utána pedig nyíltan kijelentette, hogy az udvarnak valójában olyan melegszívű emberre volna szüksége, mint ő! (2Sámuel 15:2–4). Absolon persze nem az elnyomottak érdekeit, hanem a sajátját nézte. Önjelölt királyként sokak szívét megnyerte. Idővel azonban megsemmisítő vereséget szenvedett. Halálakor még arra sem tartották méltónak, hogy tisztességesen eltemessék (2Sámuel 18:6–17).
10. Hogyan mutathatjuk ki, hogy mások érdekeit nézzük?
10 Ez legyen figyelmeztetőül a mai keresztényeknek. Akár férfiak vagyunk, akár nők, lehet, hogy természetünkből adódóan meggyőzően tudunk beszélni. Talán könnyűszerrel elérjük, amit akarunk, mondhatni azáltal, hogy uraljuk a beszélgetést, vagy hogy legyőzzük azoknak az ellenállását, akiknek más a véleményük. De ha valóban szeretet van bennünk, akkor mások érdekeit fogjuk nézni (Filippi 2:2–4). Nem fogunk kihasználni másokat, és nem fogunk kétes elképzeléseket támogatni a saját tapasztalatunkra alapozva vagy arra, hogy milyen szerepet töltünk be Isten szervezetében, mintha a mi nézeteink számítanának egyedül. Ehelyett inkább felidézzük a bibliai példabeszédet: „A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság” (Példabeszédek 16:18).
A szeretet békés kapcsolatokat eredményez
11. a) Hogyan mutathatunk ki olyan szeretetet, amely kedves és egyben illő? b) Hogyan mutathatjuk ki, hogy nem örülünk az igazságtalanságnak?
11 Pál még azt is írta, hogy a szeretet „kedves”, és „nem viselkedik illetlenül” (1Korinthus 13:4, 5, NW). Igen, a szeretet nem fogja engedni, hogy gorombán, közönségesen vagy tiszteletlenül viselkedjünk. Ehelyett inkább figyelembe vesszük mások érzéseit. Például akiben szeretet van, az kerülni fogja, hogy olyasmit tegyen, ami zavarja mások lelkiismeretét. (Vesd össze: 1Korinthus 8:13.) A szeretet „nem örül a hamisságnak [az igazságtalanságnak, Vi], de együtt örül az igazsággal” (1Korinthus 13:6). Ha szeretjük Jehova törvényét, akkor nem hunyunk szemet az erkölcstelenség felett, és nem tartunk olyasmiket szórakoztatónak, amiket Isten gyűlöl (Zsoltárok 119:97). A szeretet segíteni fog örömet találni az olyan dolgokban, amelyek építenek, és nem az olyanokban, amelyek rombolnak (Róma 15:2; 1Korinthus 10:23, 24; 14:26).
12., 13. a) Hogyan reagáljunk, ha valaki megbánt minket? b) Mondj el olyan bibliai példákat, amelyekből kiderül, hogy a jogos haragnak is ostoba cselekedet lehet a következménye!
12 Pál azt írja, hogy a szeretet „nem gerjed haragra” („nem sértődékeny”, Phillips) (1Korinthus 13:5). Igaz, tökéletlen embereknél az csak természetes, hogy zaklatottá válunk, vagy valamelyest haragszunk, ha valaki megbánt minket. De nem volna helyénvaló, ha hosszabb ideig táplálgatnánk magunkban a neheztelést, vagy ha továbbra is haragosak maradnánk (Zsoltárok 4:5; Efézus 4:26). Ha szabadjára engedjük haragunkat, még ha jogos is, annak az lehet a következménye, hogy ostobán cselekszünk, és Jehova minket tarthat ezért felelősnek (1Mózes 34:1–31; 49:5–7; 4Mózes 12:3; 20:10–12; Zsoltárok 106:32, 33).
13 Némelyek engedték, hogy mások tökéletlensége hatással legyen arra, hogy járjanak-e a keresztény összejövetelekre, vagy hogy részt vegyenek-e a szántóföldi szolgálatban. Sokan közülük korábban keményen küzdöttek a hitért, talán elviselték a család ellenségeskedését, a munkatársaik csúfolódását, és egyéb ehhez hasonló kellemetlenséget. Azért küzdötték le ezeket az akadályokat, mert helyénvalóan a feddhetetlenségük próbájának tekintették őket. De mi a helyzet akkor, ha keresztény hittársaink olyasmit mondanak vagy tesznek, ami nem vall szeretetre? Vajon ez ugyanúgy nem a feddhetetlenségünk próbája? De bizony az, mivel ha haragosak maradunk, akkor ’helyet adhatunk az Ördögnek’ (Efézus 4:27).
14., 15. a) Mit jelent ’számon tartani a rosszat’? b) Hogyan utánozhatjuk Jehovát a megbocsátásban?
14 Pál jó okkal fűzi még hozzá, hogy a szeretet „nem tartja számon a rosszat” (1Korinthus 13:5, Vi). Pál itt egy könyvelésben megszokott szót használ, nyilván azt az érzést keltve, mintha valaki felírná a sérelmet egy főkönyvbe, hogy el ne felejtse. Vajon szeretetre vall, ha állandóan az elménkben tartjuk, milyen szóval vagy tettel bántottak meg minket, mintha szükségünk lenne felróni ezt valamikor a jövőben? Milyen hálásak lehetünk, hogy Jehova nem ilyen irgalom nélküli módon vizsgálgat minket! (Zsoltárok 130:3). Igen, ha megbánást tanúsítunk, Jehova eltörli tévelygéseinket (Cselekedetek 3:19).
15 Utánozhatjuk ebben Jehovát. Nem szabad túl érzékenyeknek lennünk, ha valaki látszólag megaláz minket. Ha gyorsan megsértődünk, akkor talán nagyobb kárt okozunk magunknak, mint amekkorát a minket megbántó személy egyáltalán tudott volna (Prédikátor 7:9, 22). Jobb volna inkább, ha nem feledkeznénk meg arról, hogy a szeretet „mindent hiszen” (1Korinthus 13:7). Persze egyikünk sem szeretne olyan lenni, akit könnyűszerrel be lehet csapni, de ne is kételkedjünk indokolatlanul testvéreink indítékában. Amikor csak lehetséges, bízzunk egymásban (Kolossé 3:13).
A szeretet segít kitartanunk
16. Milyen körülmények között segíthet a szeretet hosszútűrőknek lennünk?
16 Pál ezután elmondja nekünk, hogy „a szeretet hosszútűrő” (1Korinthus 13:4). Lehetővé teszi, hogy ki tudjunk tartani a megpróbáltatások közepette, talán még hosszabb időn át is. Sok keresztény például éveken át vallásilag megosztott családban él. Mások nem a saját elhatározásukból vannak egyedül, hanem azért, mert nem találnak megfelelő társat „az Úrban” (1Korinthus 7:39; 2Korinthus 6:14). Vannak olyanok is, akik legyengítő egészségi gondokkal küszködnek (Galátzia 4:13, 14; Filippi 2:25–30). Igen, ebben a tökéletlen rendszerben egyikünk sem él olyan körülmények között, amelyek ne kívánnának meg valamilyen értelemben kitartást (Máté 10:22; Jakab 1:12).
17. Mi fog segíteni abban, hogy mindent kitartással tűrjünk?
17 Pál arról biztosít minket, hogy a szeretet „mindent elfedez . . . mindent remél, mindent eltűr [mindent kitartással tűr, NW]” (1Korinthus 13:7). A Jehova iránt érzett szeretetünk lehetővé teszi, hogy bármit elszenvedjünk az igazságosságért (Máté 16:24; 1Korinthus 10:13). Nem vágyunk arra, hogy mártírok legyünk. Épp ellenkezőleg, a mi célunk az, hogy békés, csendes életet éljünk (Róma 12:18; 1Thessalonika 4:11, 12). De ha hitpróbával kerülünk szembe, örömmel kiálljuk, mivel ez benne van annak az árában, hogy keresztény tanítványok vagyunk (Lukács 14:28–33). Miközben kitartóak vagyunk, igyekszünk derűlátónak lenni, remélve a legjobbakat a megpróbáltatások közepette.
18. Miért van szükség kitartásra még akkor is, amikor kellemes időszakot élünk át?
18 Nem a nyomorúság az egyetlen körülmény, amely kitartást követel meg. Már önmagában ahhoz is kitartásra van szükség időnként, hogy megmaradjunk, vagyis hogy folytassuk a kijelölt utat, akár vannak megpróbáltatásaink, akár nincsenek. A kitartásban az is benne van, hogy szellemi téren megtartjuk jó szokásainkat. Például: A körülményeidnek megfelelően jelentőségteljes részt vállalsz a szolgálatban? Olvasod Isten Szavát, és elmélkedsz rajta, ezenkívül beszélsz égi Atyáddal imában? Rendszeresen eljársz a gyülekezeti összejövetelekre, és hasznát veszed a hívőtársaiddal való kölcsönös buzdításnak? Ha igen, akkor akár kellemes, akár bajokkal teli időszakot élsz is át, kitartó vagy. Ne add fel, „mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Galátzia 6:9).
A szeretet „kiválóbb út”
19. Miért „kiválóbb út” a szeretet?
19 Pál azzal is hangsúlyozta, hogy mennyire fontos kimutatnunk a szeretetet, hogy ezt az isteni tulajdonságot „kiválóbb útnak” nevezte (1Korinthus 12:31, Vi). Milyen értelemben „kiválóbb”? Nos, Pál épp ez előtt sorolta fel a szellem adományait, amelyek az első századi keresztények között szokványosak voltak. Némelyek prófétálni tudtak, mások hatalmat kaptak arra, hogy betegeket gyógyítsanak, sokan pedig nyelveken tudtak szólni. Ezek valóban bámulatba ejtő adományok! Pál azonban ezt mondta a korinthusiaknak: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok” (1Korinthus 13:1, 2). Igen, még az egyébként értékes cselekedetek is „holt cselekedetté” válhatnak, ha nem az Isten és felebarátaink iránt érzett szeretet késztet a megtevésükre (Zsidók 6:1).
20. Miért kell állandó erőfeszítést tennünk, ha szeretnénk ápolni a szeretetet?
20 Jézus elmondott még egy okot, hogy miért kell a szeretet isteni tulajdonságát ápolnunk magunkban. Ezt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János 13:35). A „ha” szó mindegyik keresztényre rábízza, hogy megtanulja-e kimutatni a szeretetet vagy sem. Elvégre, ha külföldön vagyunk, az még önmagában nem fog arra kényszeríteni minket, hogy megtanuljuk az ország nyelvét. Ehhez hasonlóan, ha csak egyszerűen ott vagyunk az összejöveteleken a Királyság-teremben, vagy ha együtt vagyunk keresztény hittársainkkal, azzal még nem jár együtt automatikusan, hogy megtanuljuk kimutatni a szeretetet. Ennek a „nyelvnek” a megtanulása állandó erőfeszítést kíván meg.
21., 22. a) Hogyan reagáljunk, ha nem felelünk meg a Pál által leírt szeretet valamelyik vonásának? b) Milyen értelemben mondhatjuk, hogy „a szeretet soha nem vall kudarcot”?
21 Időnként nem fogsz megfelelni a Pál által leírt szeretet valamelyik vonásának. De ne keseredj el! Dolgozz rajta türelmesen! Vizsgáld továbbra is a Bibliát, és alkalmazd az alapelveit abban, ahogyan másokkal bánsz! Sose feledd, milyen példát ad maga Jehova. Pál így figyelmeztette az efézusiakat: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32, Újfordítású revideált Biblia).
22 Ahogyan egy új nyelvet tanulva egyre könnyebbé válik kifejezni magadat azon a nyelven, ugyanígy idővel valószínűleg azt fogod észrevenni, hogy könnyebb kimutatnod a szeretetet. Pál arról biztosít minket, hogy „a szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korinthus 13:8, NW). A szellem csodálatos adományaitól eltérően a szeretet sosem fog megszűnni. Ezért tanuljuk hát továbbra is kimutatni ezt az isteni tulajdonságot! Hiszen, ahogy Pál nevezi, ez „kiválóbb út”.
Meg tudod magyarázni?
◻ Hogyan segíthet a szeretet legyőzni a büszkeséget?
◻ Hogyan segíthet a szeretet abban, hogy előmozdítsuk a békét a gyülekezetben?
◻ Hogyan segíthet a szeretet kitartanunk?
◻ Miért „kiválóbb út” a szeretet?
[Kép a 19. oldalon]
A szeretet segít elnéznünk hívőtársaink hibáit
[Képek a 23. oldalon]
A kitartás azt jelenti, hogy megtartjuk a teokratikus szokásainkat