Rási — Egy nagy tekintélyű bibliakommentátor

MELYIK könyv volt az elsők között, amelyet kinyomtattak héber nyelven? Egy kommentár, amely a Pentateuchushoz (Mózes öt könyvéhez) íródott. Az olaszországi Reggio Calabriában került kiadásra, 1475-ben. Ki volt a szerzője? Egy férfi, akit a Rási néven ismertek.

Miért részesítettek egy kommentárt ilyen megtiszteltetésben? A Rashi—The Man and His World című könyvében Esra Shereshevsky megjegyzi, hogy Rási kommentárja „kulcsfontosságú szöveggé vált a zsidó otthonokban és az iskolákban. Egyetlen más zsidó irodalmat sem tartottak soha ilyen nagy becsben . . . Több mint 200 kiegészítő kommentár ismeretes, melyek közvetlenül Rásinak a Pentateuchushoz írt kommentárjával foglalkoznak.”

De csak a zsidókra van hatással Rási kommentárja? Bár sokan nem tudják, Rásinak a Héber Iratokhoz írt kommentárja évszázadokon át hatással volt a bibliafordításokra. De ki volt Rási, és hogyan vált ilyen nagy tekintélyűvé az emberek előtt?

Ki volt Rási?

Rásia a franciaországi Troyes-ban született 1040-ben. Fiatalemberként zsidó vallási akadémiákra járt a Rajna-vidéki Wormsban és Mainzban. Ott az Európában legkiválóbb zsidó tudósoknál tanult. Körülbelül 25 éves volt, amikor a személyes körülményei miatt vissza kellett térnie Troyes-ba. Mivel erre az időre már kiváló tudósként ismerték, Rási hamarosan a helyi zsidó közösség vallásvezetője lett, és megalapította a saját vallási akadémiáját. Időközben a zsidó tanulmányozásnak ez az új központja kezdett egyre tekintélyesebbé válni, még azoknál is tekintélyesebbé, ahol Rási tanult Németországban.

Erre az időre a zsidók viszonylagos békét élveztek Franciaországban, és egyetértésben éltek a magukat kereszténynek valló szomszédaikkal; ez nagyobb szabadságot hagyott Rási tudományos törekvéseinek. De Rási nem volt egy világtól elzárkózó tudós. Bár tanári tekintéllyel bírt és az akadémia vezetője volt, Rási borászként kereste meg a kenyerét. Mivel jól ismerte ezeket a mindennapi szakmákat, így közelebb került az átlag zsidókhoz, és ez segített neki abban, hogy megértse és átérezze a helyzetüket. Troyes elhelyezkedésének is nagy szerepe volt Rási szellemi meglátásaiban. Mivel a város fő kereskedelmi útvonalak mentén helyezkedett el, kozmopolita központként szolgált, és így Rási jól megismerhette a különböző nemzetek viselkedését és szokásait.

Miért volt szükség a kommentárra?

A zsidókat úgy ismerték, mint a könyv népe. De „a könyv” — vagyis a Biblia — héber nyelvű volt, „a nép” viszont erre az időre már arabul, franciául, németül, spanyolul és rengeteg más nyelven beszélt. Bár a legtöbb zsidó még mindig gyerekkorától tanulta a hébert, sok bibliai kifejezést nem értett tisztán. Ráadásul a rabbinikus judaizmusban évszázadokon keresztül megfigyelhető erőteljes irányzat elvette az emberek kedvét attól, hogy megvizsgálják a bibliai szöveg szó szerinti jelentését. Egyre nőtt a bibliai szavak és versek köré szőtt példázatok és legendák száma. Ezek közül a kommentárok és történetek közül sokat terjedelmes írásokban jegyeztek fel, melyeket együttvéve midrásnakb neveznek.

Rási unokája, Rabbi S’muél ben Méír (Rásbám) szintén bibliatudós volt. Az 1Mózes 37:2-höz írt kommentárjában azt mondta, hogy a Rási előtti „régebbi kommentátorok . . . hajlamosak voltak arra, hogy prédikációkat (derasot) tartsanak, amelyeket ők a legfőbb célnak tekintettek, [de] nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy a bibliai szöveg szó szerinti jelentésének a mélyére ássanak”. Ezzel az irányzattal kapcsolatban dr. A. Cohen (a Soncino Books of the Bible főszerkesztője) ezt írja: „Igaz, hogy a rabbik lefektettek egy szabályt arra vonatkozóan, hogy semmilyen magyarázatot nem szabad hozzáfűzni, amely nem egyezik meg a pesattal vagy a szöveg egyértelmű jelentésével; a gyakorlatban viszont nem sokat törődtek ezzel a szabállyal.” Ilyen vallási környezetben az átlag zsidók elveszettnek érezték magukat, amikor a bibliai szöveggel foglalkoztak, és magyarázó eszközre volt szükségük.

Rási célja és módszerei

Rási célja egész életén át az volt, hogy minden zsidó számára érthetővé tegye a Héber Iratok szövegét. Ahhoz, hogy ezt elérje, kezdte jegyzetekbe gyűjteni azokat a kommentárokat, amelyek konkrét szavakkal és versekkel foglalkoztak, és amelyekről úgy gondolta, hogy gondot jelenthetnek az olvasónak. Rási jegyzetei között vannak tanárainak a magyarázatai és kivonatok az ő saját — a rabbinikus irodalom teljes skáláját felölelő — széles körű ismeretanyagából. Nyelvi kutatásai során Rási minden elérhető forrást felhasznált. Figyelt arra, hogyan befolyásolják a maszoréták pontozási és kiejtési jelei a szöveg megértését. A Pentateuchushoz írt kommentárjában gyakran utal az arámi fordításra (Tárgum On’klosz), amikor egy bizonyos szó jelentését értelmezi. Rási rugalmasságot és éleselméjűséget nyilvánított ki abban, ahogyan korábban nem ismert lehetőségeket vizsgált meg az elöljárók, a kötőszók, az igék jelentése, valamint a nyelvtan és a mondattan más oldalait magyarázva. Az ilyen kommentárok igen értékesek, mivel jelentősen hozzájárultak a héber nyelv mondattanának és nyelvtanának megértéséhez.

A rabbinikus judaizmusban uralkodó tendenciával ellentétben Rási mindig arra törekedett, hogy a szöveg egyszerű, szó szerinti jelentését hangsúlyozza. Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni a terjedelmes midrásirodalmat, amely jól ismert a zsidók előtt. Rási kommentárjának egyik kiemelkedő vonása az a mód, ahogyan éppen azokra a midrásírásokra utal, amelyek gyakran elhomályosították a bibliai szöveg szó szerinti jelentését.

Az 1Mózes 3:8-hoz írt kommentárjában Rási ezt mondja: „Sok agádaic midrasim létezik, melyeket bölcseink már megfelelően elrendeztek a Beresit Rabbahban és más midrási szöveggyűjteményekben. Én viszont kizárólag a vers lényegi jelentésével (pesat) foglalkozom, és az olyan aggadottal, amelyek a szentírási beszámolót a szövegösszefüggésében nézve magyarázzák.” Azáltal, hogy csak azokat a midrasimokat választotta és adta ki, amelyek véleménye szerint segítettek megvilágítani egy vers jelentését vagy szövegösszefüggését, Rási olyan midrasimokat törölt ki, vagyis hagyott ki, amelyek ellentmondásokhoz és vitákhoz vezettek. E kitörlés eredményeképpen a következő zsidó generációk a midrásból főként inkább a Rási által kiválasztott részleteket ismerték.

Bár Rási nem vonakodott attól, hogy hitelt adjon tanítóinak, attól sem húzódozott, hogy kifejezze, ha nem ért egyet azokkal a szövegmagyarázataikkal, amelyekről úgy érezte, hogy ellentétben állnak a józan érveléssel. Ha nem értett egy bizonyos részt vagy úgy érezte, hogy korábban helytelenül magyarázta, kész volt arra, hogy elismerje ezt, sőt olyan eseteket is megemlített, amikor a tanítványai segítettek neki kiigazítani a nézőpontját.

Korának befolyása alatt

Rási igen jól tájékozott férfi volt. Egy író a következőképpen fogalmazta ezt meg: „[Rási] azzal segítette nagymértékben a zsidó életet, hogy minden fontos részletet korának nyelvezetére ültetve újraértelmezett olyan világos, könnyen érthető nyelven, olyan melegséggel és emberséggel, olyan rendkívüli szakértelemmel és tudományos felkészültséggel, hogy kommentárjai szentírásként tisztelt és közkedvelt irodalommá váltak. Rási ugyanolyan jól írt héberül, mint franciául: éleslátással és választékosan. Amikor nem tudott megfelelő héber szót, akkor helyette francia szót használt, héber betűkkel írva.” Ezek az átírt francia kifejezések — melyekből Rási több mint 3500-at használt — értékes forrásanyaggá lettek az ófrancia nyelvészet és kiejtés tanulmányozóinak.

Bár Rási élete eleinte viszonylagos nyugalomban zajlott, későbbi éveiben azonban tanúja volt a zsidók és a magukat keresztényeknek vallók közötti egyre kiéleződő feszültségnek. Az első keresztes hadjárat során, 1096-ban elpusztították a Rajna-vidéki zsidó közösségeket, azokat, ahol Rási tanult. Több ezer zsidót mészároltak le. Úgy tűnik, hogy az ezekről az öldöklésekről kapott hírek hatással voltak Rási egészségi állapotára (folyamatosan romlott 1105-ben bekövetkezett haláláig). Ettől kezdve az Írásokhoz fűzött kommentárjaiban figyelemre méltó változás következett be. Az egyik kiemelkedő példa erre az Ésaiás 53. fejezete, amely Jehova szenvedő szolgájáról beszél. Korábban Rási ezeket a szövegeket a Messiásra alkalmazta, mint ahogyan azt a Talmud is teszi. De úgy tűnik, hogy a keresztes hadjáratok után úgy vélte, ezek a versek a zsidó népre vonatkoznak, akiknek igazságtalanul kellett szenvedést elviselniük. Ez fordulópont volt ezeknek a szövegeknek a zsidó értelmezésében.d A kereszténység nem keresztényi magatartása tehát sokakat arra indított — köztük a zsidókat is —, hogy elforduljanak a Jézusról szóló igazságtól (Máté 7:16–20; 2Péter 2:1, 2).

Hogyan volt hatással a bibliafordításra?

Rási befolyása rövid időn belül a judaizmusét is felülmúlta. A francia ferences bibliakommentátor, Nicolas de Lyra (1270—1349) olyan gyakran utalt „Rabbi Salamon [Rási]” nézeteire, hogy a „Salamon-utánzó” becenéven vált ismertté. Lyra viszont sok kommentátorra és fordítóra volt hatással, többek között az angol King James Versiont készítő fordítók előfutáraira is, valamint Luther Mártonra, aki a bibliafordítást forradalmasította Németországban. Luther olyan mértékben támaszkodott Lyrára, hogy egy népszerű versecske ezt mondta: „Ha Lyra a lantot nem pengette volna, Luther sem táncolt volna.”

Rásit erőteljesen befolyásolták azok a rabbinikus gondolatok, amelyek nincsenek összhangban a keresztényi igazsággal. Azonban az, hogy mélyen belelátott a héber bibliai kifejezésekbe, a mondattanba és a nyelvtanba, valamint az, hogy állandó erőfeszítéseket tett a szöveg világos, szó szerinti jelentésének felismerésére, Rási az összevetések jelentős forrásanyagáról gondoskodott a Biblia kutatói és fordítói számára.

[Lábjegyzetek]

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

Szöveg: Per gentile concessione del Ministero dei Beni Culturali e Ambientali