Hihetünk abban, hogy a föld paradicsom lesz!

A TÖRTÉNELEM kezdetétől napjainkig milliók hittek és hisznek abban, hogy egy napon majd elhagyják a földet, és az égben élnek tovább. Néhányuk úgy érzi, hogy a Teremtőnek soha nem állt szándékában a földet állandó lakhelyünkké tenni. Az aszkéták még szélsőségesebb nézeteket vallanak. Sokuk szerint a föld és egyáltalán az egész anyagi világ eredendően gonosz. Csak akadályozza az embert a valódi szellemi megvalósulásban és az Istenhez való közeledésben.

Azok, akik előálltak ezekkel az elképzelésekkel, vagy nem olvasták, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyták azt, amit Isten mond a paradicsomi földről. Valójában nem sokan tartják fontosnak napjainkban, hogy megvizsgálják, mit íratott le Isten ihletés által Szavában, a Bibliában erről a témáról (2Timóteusz 3:16, 17). De vajon nem bölcsebb dolog emberi találgatások helyett Isten Szavában bíznunk? (Róma 3:4). Bizony bölcsebb, sőt, létfontosságú. A Biblia figyelmeztet minket, hogy egy hatalmas, ám láthatatlan és gonosz teremtmény szellemileg megvakítja az embereket, és „az egész lakott földet félrevezeti” (Jelenések 12:9; 2Korintusz 4:4).

Mi zavarta össze az embereket?

A lélekről kialakult ellentmondásos nézetek összezavarták az embereket, ezért nem világos számukra, mi Isten szándéka a földdel. Sokan hisznek abban, hogy egy halhatatlan lélek, mely különáll a testünktől, túléli a halált. Mások úgy gondolják, hogy a lelkünk már a testünk előtt létezett. Egy forrásmű szerint a görög filozófus, Platón elképzelése az volt, hogy a léleknek „börtön a test, ahol büntetését tölti az égben elkövetett bűneiért”. Ehhez hasonlóan a harmadik századi teológus, Órigenész azt állította, hogy „a lelkek bűnt követnek el [az égben], azután válnak eggyé a testtel”, és hogy a lelkek ezekben a földi testekben „raboskodnak, hogy megbűnhődjenek”. Emellett milliók úgy vélekednek, hogy a föld csupán egy fajta előzetes próba helyszíne, mielőtt az ember az égbe jut.

Arról is eltérőek a vélemények, hogy mi történik a lélekkel a halál után. Egy filozófiatörténeti könyv szerint az egyiptomiak között az a nézet terjedt el, hogy „a halottak lelke az alvilágba kerül” (History of Western Philosophy). A filozófusok később cáfolták, hogy a halottak lelke egy sötét alvilágba menne. Szerintük inkább egy magasabb szellemi létformában él tovább. A görög filozófusról, Szókratészról azt mondták, úgy vélekedett, hogy a halál pillanatában a lélek egy „láthatatlan zónába távozik . . . , és létezésének hátralevő részét az istenekkel tölti”.

Mit mond a Biblia?

Isten ihletett Szava, a Biblia sehol sem mondja, hogy az embernek lenne egy halhatatlan lelke. Olvasd csak el az 1Mózes 2:7-et. Ott ez áll: „Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.” Ez a kijelentés világos és félreérthetetlen. Amikor Isten megteremtette az első embert, Ádámot, nem helyezett a testébe semmiféle anyagtalan elemet. Nem, hiszen a Biblia azt mondja, hogy ’az ember élő lélekké lett’. Nem volt a testében egy lélek, ő maga volt a lélek.

Jehova nem azért alkotta a földet és az emberiséget, hogy az embereknek egyszer majd meg kelljen halniuk. Isten célja az volt, hogy az emberek örökké éljenek a földön paradicsomi körülmények között. Ádám csak azért halt meg, mert nem engedelmeskedett Isten törvényének (1Mózes 2:8, 15–17; 3:1–6; Ézsaiás 45:18). Amikor az első ember meghalt, vajon egy szellembirodalomba került? Nem! Ádám — a lélek — visszatért az élettelen porba, melyből formáltatott (1Mózes 3:17–19).

Mindannyian bűnt és halált örököltünk ősatyánktól, Ádámtól (Róma 5:12). Az örökölt halál azt jelenti, hogy akárcsak Ádám, mi is megszűnünk létezni (Zsoltárok 146:3, 4). A Biblia 66 könyve egyetlenegyszer sem kapcsolja a „halhatatlan” vagy az „örök” kifejezést a „lélek” szóhoz. Ellenkezőleg, a Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy a lélek — tehát maga a személy — halandó. Igen, a lélek meghal (Prédikátor 9:5, 10; Ezékiel 18:4).

Az anyagi világ eredendően gonosz?

Mi a helyzet azzal a feltevéssel, hogy az anyagi világ, így a föld is eredendően gonosz? Ezt a nézetet vallották a manicheizmusként ismert vallási mozgalom hívei, melyet egy bizonyos Mání alapított az i. sz. III. századi Perzsiában. A The New Encyclopædia Britannica rámutat: „A manicheizmust az emberi léttel együtt járó gyötrelmek szülték.” Mání azt vallotta, hogy az e világi élet „természetellenes, elviselhetetlenül fájdalmas és gyökeresen gonosz”. Azt tanította, hogy az ember csak akkor menekülhet ebből a gyötrelemből, ha lelke kiszabadul a testéből, elhagyja a földet és a szellembirodalomban folytatja létét.

Ezzel szemben a Biblia kijelenti, hogy amikor Isten a földet és az emberiséget teremtette, úgy vélekedett ’mindenről, amit alkotott’, hogy az „nagyon jó” (1Mózes 1:31). Akkoriban nem választotta el semmi az embereket Istentől. Ádám és Éva bensőséges kapcsolatnak örvendett Jehovával, mint amilyen a tökéletes ember, Jézus Krisztus és égi Atyja között is volt (Máté 3:17).

Ha ősszüleink, Ádám és Éva nem tértek volna a bűn útjára, egy örökkévalóságon át paradicsomi körülmények között élhettek volna a földön, szoros kapcsolatban Jehova Istennel. Életük a Paradicsomban kezdődött, ahogy a Szentírás mondja: „Jehova Isten . . . egy kertet hozott létre Édenben, keleten, és odahelyezte az embert, akit megformált” (1Mózes 2:8). Éva ebben a paradicsomi kertben lett megteremtve. Ha Ádám és Éva nem követtek volna el bűnt, tökéletes utódaikkal együtt abban az örömteli munkában vehettek volna részt, hogy az egész földet paradicsommá tegyék (1Mózes 2:21; 3:23, 24). A földi Paradicsom mindörökké az emberiség otthona lett volna.

Miért mennek néhányan az égbe?

„De a Biblia beszél olyanokról, akik az égbe mennek, nem?” — kérdezheted. Igen, beszél. Miután Ádám bűnbe esett, Jehova hozzálátott egy égi Királyság felállításához, melyben Ádám leszármazottai közül néhányan „királyokként fognak uralkodni a föld felett”, Jézus Krisztus oldalán (Jelenések 5:10; Róma 8:17). Feltámadásuk után halhatatlan életet kapnak az égben. Számuk összesen 144 000, kezdve Jézus első századi hűséges tanítványaival (Lukács 12:32; 1Korintusz 15:42–44; Jelenések 14:1–5).

Isten eredeti szándékában azonban nem szerepelt az, hogy néhány hűséges ember elhagyja a földet, és az égbe megy. Amikor Jézus a földön volt, kijelentette: „e g y ember sem ment fel az égbe, csak az, aki az égből szállt le: az Emberfia” (János 3:13). Az Emberfián, Jézus Krisztuson keresztül Isten olyan váltságról gondoskodott, mely örök életet tesz lehetővé azoknak, akik hitet gyakorolnak Jézus áldozatában (Róma 5:8). De hol fog több millió ilyen ember örökké élni?

Isten eredeti szándéka meg fog valósulni

Bár Isten szándéka az, hogy az emberi család néhány tagja Jézus Krisztus társuralkodója legyen az égi Királyságban, ez nem jelenti azt, hogy minden jó ember az égbe megy. Jehova azért teremtette a földet, hogy az emberi családnak paradicsomi otthona legyen. Már nagyon közel van az az idő, amikor Isten véghezviszi eredeti szándékát (Máté 6:9, 10).

Jézus Krisztusnak és égi társuralkodóinak az irányítása alatt az egész földet béke és boldogság fogja betölteni (Zsoltárok 37:9–11). Azok, akiket Isten az emlékezetében őriz, fel lesznek támasztva, és tökéletes egészségnek örvendhetnek (Cselekedetek 24:15). Az engedelmes emberiség azáltal, hogy hűséges marad Istenhez, visszakapja azt, amit ősszüleink elveszítettek: tökéletes emberekként örökké élhetnek majd egy paradicsomi földön (Jelenések 21:3, 4).

Jehova Isten minden szándékát kivétel nélkül véghezviszi. Prófétája, Ézsaiás által kijelentette: „ahogy a záporeső és a hó alászáll az egekből, és nem tér oda vissza, csak ha megitatja a földet, és termékennyé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek, és kenyeret annak, aki enni kíván, úgy lesz az én beszédem is, amely elhagyja a számat. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem mindenképpen véghezviszi azt, amiben kedvem lelem, és sikeres lesz abban, amiért elküldtem” (Ézsaiás 55:10, 11).

Ézsaiás könyvében ízelítőt kapunk abból, hogy milyen lesz az élet a paradicsomi földön. A Paradicsom egyetlen lakosa sem mondja majd: „Beteg vagyok” (Ézsaiás 33:24). Az embereknek nem kell majd félniük az állatoktól (Ézsaiás 11:6–9). Gyönyörű házakat fognak építeni maguknak, és jóllakásig ehetnek majd a terményekből, amelyeket vetettek (Ézsaiás 65:21–25). Mi több, Isten „elnyeli a halált örökre, és a legfőbb Úr, Jehova letörli a könnyet minden arcról” (Ézsaiás 25:8).

Az engedelmes emberiségnek már nem kell sokáig várnia, hogy ilyen áldott állapotoknak örvendhessen. „Meg . . . fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:21). Milyen csodálatos lesz örökké élni a megígért földi Paradicsomban! (Lukács 23:43). Te is ott lehetsz, ha pontos bibliai ismeret szerint élsz, s hitet gyakorolsz Jehova Istenben és Jézus Krisztusban. És biztos lehetsz benne, hogy nem alaptalanul hiszel abban, hogy a föld paradicsom lesz.

[Kép az 5. oldalon]

Ádám és Éva úgy lett megteremtve, hogy örökké élhessen egy paradicsomi földön

[Képek a 7. oldalon]

A paradicsomi földön . . .

házakat építenek majd

szőlőskerteket ültetnek

Jehova meg fogja áldani őket

[Kép forrásának jelzése a 4. oldalon]

U.S. Fish & Wildlife Service, Washington, D.C./NASA