Emlékszel rá?

Örömmel olvastad Az Őrtorony legutóbbi számait? Nos, lássuk, tudsz-e válaszolni a következő kérdésekre:

• Mit tanulhatunk Jézusnak az állhatatos vendéglátóról szóló szemléltetéséből? (Lukács 11:5–10).

Ez a szemléltetés jól mutatja, hogy milyen legyen a hozzáállásunk, amikor imádkozunk. Rendületlenül, vagyis állandóan kell kérnünk, különösen Isten szent szellemét (Lukács 11:11–13). (12/15, 20–2. oldal.)

• Milyen tanulsággal szolgál számunkra Jézusnak az özvegyről és a bíróról szóló szemléltetése? (Lukács 18:1–8).

Az ima fontosságát hangsúlyozza. A bíróval ellentétben Jehova igazságos, és készségesen siet a segítségünkre. Egy másik tanulság, hogy legyen olyan hitünk, amilyet a szemléltetésben szereplő özvegy mutatott fel. (12/15, 26–8. oldal.)

• Miért mondta Pál apostol a korintuszi keresztényeknek, hogy ’tárják ki szívüket’? (2Korintusz 6:11–13).

Úgy tűnik, Korintuszban némelyek nem értékelték a hívőtársaikat, a szívükbe nem fért bele sok mindenki, és nem voltak nagylelkűek. Erőfeszítést kell tennünk azért, hogy őszintén tudjuk értékelni a hívőtársainkat, sőt, törekednünk kell rá, hogy kibővítsük a baráti körünket. (1/1, 9–11. oldal.)

• Milyen elpecsételésre utal a Jelenések 7:3?

Amikor Isten felkeni a keresztényeket szent szellemmel, kezdeti elpecsételésről van szó. A Jelenések 7:3 azonban egy végső elpecsételésre utal, mely megerősíti, hogy ezek a felkentek teljes mértékben bebizonyították a lojalitásukat. (1/1, 30–1. oldal.)

• Mit tanulhatnak a szülők Sámuel történetéből?

Azt, hogy oktatniuk kell a gyermekeiket Isten szavára, ahogyan Sámuelt is bizonyára oktatták a szülei. Ezenkívül buzdítaniuk kell őket arra, hogy tegyék életcéljukká Jehova szolgálatát. (1/15, 16. oldal.)

• Hogyan bizonyíthatjuk be, hogy boldogan várunk Jehovára?

’Várjuk Jehova napját’, és örömmel várjuk a szabadulást, amikor Isten el fog pusztítani minden istentelen embert (2Péter 3:7, 12). De bár Jehova is nagyon várja, hogy véget vessen minden gonoszságnak, hosszútűrést gyakorol, hogy olyan módon menthesse meg a keresztényeket, amely dicsőséget szerez nevének. Bíznunk kell benne, hogy Jehova tudja, mikor van itt az ideje, hogy cselekedjen, mi pedig addig is buzgón dicsérjük őt (Zsoltárok 71:14, 15). (3/1, 17–8. oldal.)

• Noé hetet vagy hét párat vitt be a tiszta állatok mindegyikéből a bárkába?

Azt az utasítást kapta, hogy ’minden tiszta állatból hetet vigyen magával’ (1Mózes 7:1, 2). A héberben a „hetet” kifejezés szó szerint így hangzik: „hetet-hetet”. Ez a megfogalmazás nem hét párra utal, amit más bibliaversek is bizonyítanak. Noé nyilvánvalóan mindegyik tiszta állatból hetet vitt be a bárkába, azaz három párat, plusz egy hetedik állatot, melyet később feláldozhatott (1Mózes 8:20). (3/15, 31. oldal.)

• Miért ’szemléljék meg’ a keresztények, hogy milyen a vének hite, azoké, akik vállalják a vezetést?

Pál apostol arra buzdít minket, hogy ’szemléljük meg’, vagyis alaposan vegyük szemügyre, milyen eredménnyel jár a vének helyes viselkedése, és kövessük a hit ezen nagyszerű példáit (Héberek 13:7). Azért teszünk így, mert Isten Szavából ezt az útmutatást kapjuk, és meg vagyunk győződve arról, hogy a vének a Királyság-érdekeket és a mi érdekeinket tartják szem előtt. (4/1, 28. oldal.)