4:13

nyíltságát: Vagy: „bátorságát”. A görög par·ré·sziʹa szót úgy is vissza lehet adni, hogy „beszédbeli nyíltság”; „bizalom” (Cs 28:31; 1Jn 5:14). Ez a főnév és az ezzel rokon par·ré·szi·aʹzo·mai ige, melyet gyakran úgy adnak vissza, hogy „bátran (bátorsággal) beszél”, jó néhányszor szerepel a Cselekedetek könyvében, és jól mutatja, mi jellemezte az I. századi keresztények prédikálását (Cs 4:29, 31; 9:27, 28; 13:46; 14:3; 18:26; 19:8; 26:26).

iskolázatlan: Vagy: „tanulatlan”. Bár az itt használt görög szó (a·gramʹma·tosz) jelentheti azt, hogy írástudatlan, ebben a szövegkörnyezetben valószínűleg azokra utal, akik nem jártak a rabbik iskoláiba. Az I. században a legtöbb zsidó feltehetőleg tudott írni és olvasni, részben azért, mert sok iskola a zsinagógákban működött. Péter és János viszont, Jézushoz hasonlóan, nem tanult a rabbik iskoláiban. (Vesd össze: Jn 7:15.) Jézus napjaiban a vallási elit tagjai úgy gondolták, hogy csak ezeken a helyeken részesülhet valaki megfelelő vallási oktatásban. A szadduceusok és a farizeusok kétségkívül alkalmatlannak tartották Pétert és Jánost arra, hogy a törvényt tanítsák és magyarázzák a népnek. Ráadásul mindkét tanítvány galileai volt, ahol a legtöbben földművesek, pásztorok és halászok voltak. A vallásvezetők meg a jeruzsálemi és a júdeai emberek nyilvánvalóan lenézték a Galileából származókat, ezért úgy tekintettek Péterre és Jánosra, mint akik „iskolázatlan és egyszerű emberek” (Jn 7:45–52; Cs 2:7). Isten viszont nem így látta őket (1Ko 1:26–29; 2Ko 3:5, 6; Jk 2:5). A halála előtt Jézus sok mindenre kiterjedően oktatta és képezte őket, valamint más tanítványait (Mt 10:1–42; Mr 6:7–13; Lk 8:1; 9:1–5; 10:1–42; 11:52). A feltámasztása után is tanította őket a szent szellem által (Jn 14:26; 16:13; 1Jn 2:27).