A Biblia nézőpontja

Ellenzi a Biblia az oktatást?

„CSAK A MŰVELETLENEK VETIK MEG AZ OKTATÁST” (Publilius Syrus, Moral Sayings, i. e. első század).

A BIBLIA ösztönöz bennünket, hogy ’őrizzük meg az igaz bölcsességet és a meggondolást’ (Példabeszédek 3:21). Jehova, az ismeret Istene azt akarja, hogy imádói művelt személyek legyenek (1Sámuel 2:3; Példabeszédek 1:5, 22). A Bibliában van azonban néhány kijelentés, amely kérdéseket vethet fel. Pál apostol például, amikor korábbi tevékenységeire, köztük magasabb fokú oktatására utalt, a következőt írta: „mindent szemétnek tartok” (Filippi 3:3–8, Katolikus fordítás). Egy másik ihletett levélben a következőt jelentette ki: „e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt” (1Korinthus 3:19).

Ellenzi a Biblia ezek szerint az oktatást? Milyen messzire menjen egy keresztény abban, hogy világi oktatásra törekszik? Elegendő a törvény által megkívánt minimum, vagy törekedjen továbbtanulásra?

Oktatás az első században

Az első századi keresztények között sokféle oktatási hátterű személy volt. Bizonyos kiemelkedő emberek a galileai Péter és János apostolt „írástudatlan és közönséges” személynek tekintették (Cselekedetek 4:5, 6, 13). Azt jelentette ez, hogy ez a két férfi analfabéta volt, vagy nem részesült iskolai oktatásban? Nem. Egyszerűen csak annyit jelentett, hogy oktatásukat nem a jeruzsálemi, felsőfokú oktatással foglalkozó héber iskolákban szerezték. A keresztényiség e két bátor képviselőjének az írásai a későbbiekben arról a tényről tanúskodtak, hogy ők kiváló műveltségű, értelmes férfiak voltak, akik érthetően fel tudták tárni az Írásokat. Oktatásukhoz hozzátartozott a gyakorlati oktatás is arról, hogyan gondoskodjanak családjaik anyagi szükségleteiről. Társak voltak egy nyilvánvalóan jövedelmező, halászattal foglalkozó üzletben (Márk 1:16–21; Lukács 5:7, 10).

Velük ellentétben Lukács, az a tanítvány, aki az egyik evangéliumot, valamint a Cselekedetek könyvét vetette papírra, magasabb fokú oktatásban részesült. Orvos volt (Kolossé 4:14). Orvosi háttere jellegzetes színezetet kölcsönöz ihletett írásainak. (Lásd: Lukács 4:38; 5:12; Cselekedetek 28:8.)

Pál apostol, mielőtt kereszténnyé lett, oktatást kapott a zsidó törvényről, a kor egyik legkiválóbb tudósának, Gamálielnek a gyámsága alatt (Cselekedetek 22:3). Pál iskolázottsága körülbelül a mai egyetemi oktatással ér fel. A zsidó társadalomban ezenkívül tiszteletre méltónak tekintették azt, ha a fiatalok megtanultak egy mesterséget, még akkor is, ha idősebb korban magasabb fokú oktatásra törekedtek. Pál nyilvánvalóan még fiatal fiú korában sátorkészítői képzésben részesült. Ezek a szakismeretek képessé tették őt arra, hogy ellássa magát a teljes idejű szolgálatban.

Viszont Pál elismerte, hogy Isten ismeretének páratlan értékével összehasonlítva a világi oktatásnak, bár szükség van rá, csak korlátozott értéke van. Ennek megfelelően a Biblia arra helyezi a legnagyobb hangsúlyt, hogy ismeretet szerezzünk Istenről és Krisztusról. A keresztények napjainkban jól teszik, ha ezt a tárgyilagos nézetet teszik magukévá a világi oktatással kapcsolatban (Példabeszédek 2:1–5; János 17:3; Kolossé 2:3).

Gondosan mérlegeljük a kérdést

Egyes keresztények azt állapították meg, hogy a továbbtanulásra való törekvés akár főiskolai, akár szakoktatás keretében, segítségükre volt abban, hogy gondoskodjanak családjuk anyagi szükségleteiről. Helyes, ha valaki gondoskodik a családjáról, ugyanis a ’háznépről gondot viselni’ szent kötelesség (1Timótheus 5:8). Ha megszerezzük az ehhez szükséges szakismereteket, akkor gyakorlati bölcsességről teszünk bizonyságot.

Azok viszont, akik úgy érzik, az alapvető oktatáson felül többre van szükségük ahhoz, hogy elérjék ezt a célt, mérlegeljék mind az előnyöket, mind pedig az árnyoldalakat. A lehetséges előnyök közé tartozik az, hogy olyan állásra tehet szert, amely képessé tesz egy személyt, hogy saját magát és a családját megfelelően ellássa, mialatt buzgón folytat keresztényi szolgálatot. Ráadásul arra is képes lehet, hogy másokat támogasson anyagilag, mivel ’van mit adnia a szűkölködőnek’ (Efézus 4:28).

Mik tartoznak az esetleges árnyoldalak közé? Többek között az, hogy olyan tanításoknak leszünk kitéve, amelyek rombolják az Istenbe és a Bibliába vetett hitet. Pál azt javasolta a keresztényeknek, hogy óvakodjanak „a hamis nevű ismerettől”, és ’a bölcselkedéstől és üres csalástól, amely az embereknek a hagyománya szerint való’ (1Timótheus 6:20, 21; Kolossé 2:8, Vida fordítás). Az oktatás bizonyos formáival való foglalkozás tagadhatatlanul ártalmas lehet egy keresztény hitére. Azoknak, akik fontolgatják a továbbtanulást vagy további képzést, tudatában kell lenniük az ilyen káros befolyások kockázatának.

Mózes, aki „taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére”, megőrizte erős hitét, noha olyan oktatásban részesült, amely kétségtelenül magában foglalt politeista, Istent gyalázó tanításokat is (Cselekedetek 7:22). A napjainkban élő keresztények ugyancsak vigyáznak, hogy ne engedjenek az egészségre veszedelmes befolyásoknak, bármilyen környezetbe kerüljenek is.

A továbbtanulásra való törekvés egy másik lehetséges veszélye az, hogy az ismeret felfuvalkodottá tesz, vagyis beképzeltséget szül (1Korinthus 8:1). Sokan önző okokból mennek az oktatás által megszerezhető ismeret után, és még az is felsőbbrendűségi és önhitt érzéseket szülhet, ha valaki őszintén csak ismeretet akar szerezni. Az ilyen gondolkodásmódok nem tetszenek Istennek (Példabeszédek 8:13).

Figyeld meg a farizeusokat. Ennek a kiemelkedő vallási szektának a tagjai nagyra voltak magukkal tanultságuk és feltételezett igazságosságuk miatt. Jól ismerték a rabbinikus hagyományok nagy gyűjteményét, és lenézték az átlagembereket, akik nem voltak annyira műveltek, és tudatlannak, megvetésre méltónak, sőt átkozottnak tekintették őket (János 7:49). Ezenkívül még a pénzt is szerették (Lukács 16:14). Példájuk rámutat arra, hogy amikor helytelen indítékokból törekszenek az oktatásra, az büszkévé teheti az embert, illetve ahhoz vezethet, hogy pénzt szeretővé váljon. Egy keresztény ezért, amikor eldönti, milyen típusú és mértékű iskolai oktatásra törekszik, jól tenné, ha megkérdezné magától: „Mik az indítékaim?”

Személyes döntés kérdése

Ahogy az első században igaz volt, a mai keresztények között is sokfajta oktatási hátterű személy van. A fiatalok, akik befejezik kötelező iskolai oktatásukat, szüleik irányítása mellett úgy dönthetnek, hogy világi továbbtanulásra törekszenek. Ehhez hasonlóan, azok a felnőttek is, akik szeretnének javítani azon, ahogy gondoskodnak családjukról, úgy tekinthetik a további iskolai oktatást, mint amely járható út ennek megvalósítására.a A hagyományos főiskolai oktatás egyes formái az általános értelmi képességek fejlesztésére helyeznek hangsúlyt, nem pedig a szakmai, illetve hivatásbeli ismeretekre. Így egy személy még azután is azt veheti észre, hogy hiányoznak a piacképes szakismeretei, hogy sok időt fordított az ilyen oktatás megszerzésére. Ebből az okból egyesek úgy döntenek, hogy szakmai tanfolyamokon vagy gyakorlati képzést nyújtó iskolákban folyó oktatáson vesznek részt, azzal a kilátással, hogy könnyebben megfeleljenek a munkaerőpiac jelenlegi igényeinek.

Mindenesetre az ilyen döntések személyes természetűek. A keresztényeknek nem szabad kritizálniuk vagy elítélniük egymást ebben a kérdésben. Jakab ezt írta: „kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?” (Jakab 4:12). Ha egy keresztény azt fontolgatja, hogy további iskolai oktatásra törekszik, jól tenné, ha megvizsgálná saját indítékait, és meggyőződne, hogy nem önző, anyagias érdekek ösztönzik.

Kétségtelen, hogy a Biblia az oktatásról alkotott kiegyensúlyozott nézetet támogatja. A keresztény szülők felismerik, hogy az Isten ihletett Szaván alapuló szellemi oktatás páratlan értékű, és kiegyensúlyozott tanácsot adnak gyermekeiknek a kiegészítő oktatás választásával kapcsolatban (2Timótheus 3:16). Mivel tárgyilagosan szemlélik az életet, elismerik a világi oktatás jelentőségét abban, hogy felnőtt gyermekeik megszerezzék azokat a szakismereteket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy ellássák saját magukat és majdani családjukat. Következésképpen, amikor arról dönt, hogy törekszik-e kiegészítő oktatásra és milyen mértékben, egy keresztény képes józan, személyes döntést hozni a Jehova Isten iránti odaadása alapján, amely „mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete” (1Timótheus 4:8).

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 20. oldalon]

„Őrizd meg az igaz bölcseséget, és a meggondolást” (Példabeszédek 3:21).

[Oldalidézet a 21. oldalon]

Amikor egy keresztény fontolóra veszi, hogy törekedjen-e továbbtanulásra, jól tenné, ha megkérdezné magától: „Mik az indítékaim?”