MÁRK
Magyarázó jegyzetek – 1. fejezet
Márk: A latin Marcus névből származik. Márk a Cs 12:12-ben említett „János” római neve. Az anyja Mária volt, Jézus egyik első tanítványa, aki Jeruzsálemben élt. Márk Barnabással, az unokatestvérével (Kol 4:10), továbbá Pállal és más keresztény misszionáriusokkal is együtt utazott (Cs 12:25; 13:5, 13; 2Ti 4:11). Bár az evangélium sehol nem tesz említést arról, hogy ki írta, az i. sz. II. és III. századi írók Márknak tulajdonítják.
Márk evangéliuma: Egyik evangéliumíró sem azonosítja magát az evangéliuma írójaként, a címek pedig minden bizonnyal nem voltak részei az eredeti szövegnek. Márk evangéliumának néhány kéziratában például ezt a címet találhatjuk meg: Eu·an·geʹli·on ka·taʹ Marʹkon („Jó hír [vagy „Evangélium”] Márk szerint”), további kéziratokban pedig egy rövidebb cím szerepel: Ka·taʹ Marʹkon („Márk szerint”). Azt nem tudjuk pontosan, hogy mikor kerültek bele a szövegekbe az ehhez hasonló címek, illetve hogy mikor kezdték el használni őket. Egyesek szerint az i. sz. II. században, mivel az evangéliumoknak olyan II. század végére vagy III. század elejére datálható kéziratait találták meg, melyek tartalmazzák a hosszú címet. Néhány tudós szerint talán Márk könyvének nyitó szavai („Így kezdődik a Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról szóló jó hír”) adnak magyarázatot arra, hogy miért az „evangélium” (szó szerint: „jó hír”) szóval kezdtek el utalni ezekre a beszámolókra. A címeknek és az író megnevezésének feltehetőleg gyakorlatias oka volt, hiszen egyértelműen azonosították a könyveket.
a Jézus Krisztusról. . . szóló jó hír: Ezt a görög kifejezést úgy is lehetne fordítani, hogy „Jézus Krisztus jó híre”, vagyis az a jó hír, melyet Jézus Krisztus hirdetett.
az Isten Fiáról: Jóllehet néhány kézirat kihagyja „az Isten Fia” kifejezést, a régebbi kéziratokban a hosszabb megfogalmazás szerepel.
jó hír: Lásd a Mt 4:23; 24:14-hez tartozó magyarázó jegyzeteket és a Szójegyzéket.
Ézsaiás prófétánál: Az ezt követő idézet a Ma 3:1-ben és az Ézs 40:3-ban található próféciák összetétele. Mindkét prófécia Keresztelő Jánosra vonatkozik. A zárójelek segítenek elkülöníteni Malakiás és Ézsaiás szavait, mely utóbbi a 3. versben kezdődik, és kiemeli János üzenetének a lényegét. A Malakiástól származó idézet János követként betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. Az egész idézetet Ézsaiásnak tulajdonítják, talán azért, mert a tőle származó idézet tartalmazza a fontosabb részt.
Jehova: Ez az idézet az Ézs 40:3-ból származik, melynek eredeti héber szövege tartalmazza az Isten nevét jelölő négy héber mássalhangzót (átírása: JHVH). (Lásd a C függ.-et.) Márk arra alkalmazza ezt a próféciát, hogy hogyan készítette elő „Keresztelő János” (Mr 1:4) az utat Jézusnak. (Lásd a Mt 3:3-hoz és a Jn 1:23-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
Tegyétek egyenessé az ösvényeit: Lásd a Mt 3:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Keresztelő: Vagy: „Alámerítő”; „Bemerítő”. Itt és a Mr 6:14, 24-ben a görög ho baptizón melléknévi igenév szerepel, melyet úgy is vissza lehet adni, hogy „aki keresztel”. A főnévi formája, a görög Baptisztész szó áll a Mr 6:25; 8:28-ban, illetve Máté és Lukács evangéliumában. Bár a két forma között van apró eltérés, a jelentésük megegyezik. Ezért az eredeti görög szövegben felváltva szerepelnek a Mr 6:24, 25-ben. (Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
a pusztában: Vagyis Júdea pusztájában. (Lásd a Mt 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.)
hirdette az embereknek, hogy keresztelkedjenek meg a. . . megbánás jelképeként: Szó szerint: „hirdette a megbánás keresztségét”. A keresztelkedés nem mosta le a bűnöket. Azok, akiket János megkeresztelt, mások előtt megvallották a törvény ellen elkövetett bűneiket, és ezzel kimutatták, hogy meg akarnak változni. Az, hogy megbánták a tetteiket, elvezette őket Krisztushoz (Ga 3:24). János tehát felkészített egy népet arra, hogy meglássák „az Istentől jövő megmentést” (Lk 3:3–6; lásd a Mt 3:2, 8, 11-hez tartozó magyarázó jegyzeteket, valamint a Szójegyzékben a „Keresztel, keresztség” és a „Megbánás” címszavakat.)
egész vidéke. . . minden lakója: Az „egész” és a „minden” szavak itt túlzásként szerepelnek. Azt emelik ki, hogy mennyire felkeltette az emberek érdeklődését János prédikálása. Nem jelentik azt, hogy Júdea vagy Jeruzsálem minden egyes lakója kiment Jánoshoz.
Nyíltan megvallották a bűneiket: Lásd a Mt 3:6-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
megkeresztelte: Vagy: „bemerítette”; „alámerítette”. (Lásd a Mt 3:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Keresztel, keresztség” címszót.)
teveszőr ruhát viselt: Lásd a Mt 3:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
sáskát: Lásd a Mt 3:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
vadmézet: Lásd a Mt 3:4-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
saruszíját: Lásd a Mt 3:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
kereszteltelek titeket: Vagy: „merítettelek be titeket”. (Lásd a Mt 3:11-hez tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Keresztel, keresztség” címszót.)
szent szellemmel fog keresztelni titeket: Vagy: „a szent tevékeny erőbe fog bemeríteni titeket”. Itt Keresztelő János azt jelenti be, hogy Jézus egy új dolgot fog bevezetni, nevezetesen a szent szellemmel való keresztelést. Akik Isten szellemével vannak megkeresztelve, Isten szellem által született fiaivá válnak, és az a reményük, hogy az égben fognak élni, és királyként fognak uralkodni a föld felett (Jel 5:9, 10).
Azokban a napokban: A Lk 3:1–3 szerint Keresztelő János „Tibériusz császár uralkodásának 15. évében” kezdte a szolgálatát, vagyis i. sz. 29 tavaszán (Lásd a Lk 3:1-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Jézus kb. 6 hónap múlva, i. sz. 29 őszén ment el Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen. (Lásd az A7-es függ.-et.)
azonnal: A görög eu·thüszʹ szó itt szerepel először Márk evangéliumának 1. fejezetében, és még 10-szer fordul elő benne (Mr 1:10, 12, 18, 20, 21, 23, 28, 29, 30, 42, 43). A szövegkörnyezettől függően úgy lett visszaadva, hogy „azonnal”; „rögtön”; „habozás nélkül”; „gyorsan”. Az, hogy Márk ilyen gyakran használja ezt a kifejezést – több mint 40-szer az evangéliumában –, élénkké és erőteljessé teszi a beszámolóját.
látta: A Jn 1:32, 33 alapján Keresztelő János is tanúja volt ennek, de úgy tűnik, Márk beszámolója Jézus szemszögéből mutatja be a történteket.
az ég: Lásd a Mt 3:16-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
az ég megnyílik: Isten nyilván előidézte, hogy Jézus bepillantást nyerjen az égbe, és ekkor talán arra is képessé tette, hogy emlékezzen az égi életére. Jézusnak a keresztelkedése utáni kijelentései – különösen az i. sz. 33 pászkájának éjjelén mondott bensőséges imája – azt mutatják, hogy tisztában volt azzal, hogy a földre jövetele előtt az égben élt. Ebből az imából az is kiderül, hogy visszaemlékezett arra, amiket az Atyjától hallott és látott, továbbá hogy milyen dicsőségben volt része az égben (Jn 6:46; 7:28, 29; 8:26, 28, 38; 14:2; 17:5). Jézus talán a keresztelkedése és a felkenetése során kapta vissza ezeket az emlékeit.
mint egy galamb: A galambokat egyrészt szent célra használták, másrészt szimbolikus jelentésük volt. Áldozatként ajánlották fel őket (Mr 11:15; Jn 2:14–16). Az ártatlanságot és a tisztaságot jelképezték (Mt 10:16). Az a galamb, melyet Noé kiengedett a bárkából, egy olajfalevéllel tért vissza, ami azt mutatta, hogy az ár visszahúzódott (1Mó 8:11), és már közel van a nyugalom és a béke időszaka (1Mó 5:29). Jézus keresztelkedésekor Jehova a galambbal talán Jézus messiási szerepére hívta fel a figyelmet, arra, hogy a tiszta és bűntelen Fia feláldozza az életét az emberekért, és lefekteti az alapját egy jövőbeli nyugodt és békés korszaknak a királyi uralma alatt. Isten szelleme vagy tevékeny ereje leszállt Jézusra a keresztelkedésekor, ami úgy tűnhetett, mintha egy galamb verdesné a szárnyait, amint közeledik a dúcához.
rá: Vagy: „bele”, vagyis a szellem belement.
hang hallatszott az égből: Ez az első abból a három alkalomból, amikor az evangéliumok arról számolnak be, hogy Jehova emberek füle hallatára beszél. (Lásd a Mr 9:7-hez és a Jn 12:28-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
Te vagy az én szeretett Fiam: Szellemszemélyként Jézus Isten Fia volt (Jn 3:16). Onnantól kezdve viszont, hogy emberként megszületett, Jézus ugyanolyan fia lett Istennek, mint a tökéletes Ádám (Lk 1:35; 3:38). De logikusnak tűnik, hogy Isten kijelentése nem pusztán arra utalt, hogy ki volt Jézus. Ezt a kijelentést a szent szellem kiárasztása kísérte, amivel Isten nyilván arra mutatott rá, hogy az ember Jézus a szellem által született fia lett, azaz újraszületett azzal a reménnyel, hogy vissza fog térni az égbe, illetve fel lett kenve szellemmel, hogy Isten kinevezett királya és főpapja legyen (Jn 3:3–6; 6:51; vesd össze: Lk 1:31–33; Héb 2:17; 5:1, 4–10; 7:1–3).
örömömet lelem benned: Vagy: „kedvem telik benned”; „gyönyörködöm benned”. Ugyanez a kifejezés található a Mt 12:18-ban, mely egy idézet a megígért Messiásról, vagyis Krisztusról az Ézs 42:1-ből. A szent szellem kiárasztása és Isten kijelentése a Fiáról egyértelműen a megígért Messiásként azonosította Jézust. (Lásd a Mt 3:17; 12:18-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket.)
A szellem. . . arra késztette, hogy menjen: Vagy: „a tevékeny erő. . . arra indította, hogy menjen”. A görög pneuʹma szó itt Isten szellemére utal, amely egyfajta ösztönző erőként is hat, és arra indít valakit, hogy Isten akaratával összhangban cselekedjen (Lk 4:1; lásd a Szójegyzékben a „Szellem” címszót).
Sátán: Lásd a Mt 4:10-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Vadállatok: Jézus napjaiban jóval több vadállat élt a világnak azon a részén, mint napjainkban. A puszta vaddisznók, hiénák, leopárdok, oroszlánok és farkasok élőhelye volt. Az evangéliumírók közül egyedül Márk említi meg, hogy vadállatok voltak azon a területen. Nyilván elsősorban a nem zsidó olvasóknak írt, beleértve a rómaiakat, akik talán nem ismerték Izrael földrajzi adottságait.
Elérkezett a meghatározott idő: Ebben a szövegkörnyezetben „a meghatározott idő” (görögül kai·roszʹ) kifejezés arra az időre utal, amikor az Írásokban szereplő próféciákkal összhangban Jézus elkezdte a földi szolgálatát, és így lehetőséget adott az embereknek arra, hogy higgyenek a jó hírben. Ugyanez a görög szó utal a megítélés idejére, mely Jézus szolgálatával érkezett el (Lk 12:56; 19:44), valamint a halálának meghatározott idejére is (Mt 26:18).
Isten királysága: Ez a kifejezés 14-szer fordul elő Márk evangéliumában. Máté csak négyszer használja ezt a kifejezést (Mt 12:28; 19:24; 21:31, 43), de mintegy 30-szor a vele párhuzamos, „egek királysága” kifejezést. (Vesd össze a Mr 10:23-at a Mt 19:23, 24-gyel.) A királyság volt Jézus prédikálásának a fő témája (Lk 4:43). A négy evangélium több mint 100-szor utal a királyságra, legtöbbször Jézus kijelentéseiben említik. (Lásd a Mt 3:2; 4:17; 25:34-hez tartozó magyarázó jegyzeteket.)
Galileai-tenger: Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
kivetették hálóikat: Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
halászok: Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
emberek halászaivá: Lásd a Mt 4:19-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
követték őt: Lásd a Mt 4:20-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Jakabot. . . és annak testvérét, Jánost: Lásd a Mt 4:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
Zebedeus: Lásd a Mt 4:21-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
a napszámosokkal: Csak Márk említi meg, hogy Zebedeusnak és a fiainak a halászvállalkozásában napszámosok is voltak. Talán Pétertől származott ez az információ, aki kétségkívül az üzlettársuk volt, és a szemtanúja a legtöbb eseménynek, amelyet Márk feljegyzett (Lk 5:5–11; lásd még a „Márk evangéliumának áttekintése” című részt). Az a tény, hogy Zebedeusnak és a fiainak napszámosaik voltak, illetve hogy Lukács beszámolója szerint több csónakjuk is volt, arra enged következtetni, hogy jól ment az üzletük. (Lásd a Mt 4:18-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.)
Kapernaumba: Lásd a Mt 4:13-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
zsinagógába: Lásd a Szójegyzéket.
tanítási módján: Ez a kifejezés Jézus tanítási módszereire utal, arra, hogy hogyan tanított. Ehhez az is hozzátartozik, amit tanított.
nem pedig úgy, mint az írástudók: Jézus nem köztiszteletben álló rabbiktól idézett, ahogy akkoriban az írástudók tették, hanem Jehova képviselőjeként beszélt, mint akinek hatalma van, Isten Szavára alapozva a tanításait (Jn 7:16).
tisztátalan szellem: Márk ezt a kifejezést a „démon” szó szinonimájaként használja. (Vesd össze a Mr 1:23, 26, 27-et az 1:34, 39-cel; valamint a Mr 3:11, 30-at a 3:15, 22-vel.) Ez a kifejezés azt emeli ki, hogy a démonok tisztátalanok erkölcsileg és Isten szemében, illetve tisztátalan hatással vannak az emberekre.
kiabált: Amikor a férfi a 24. versben feljegyzett szavakat kiabálta, Jézus a tisztátalan szellemre parancsolt rá, akitől a férfi szavai származtak (Mr 1:25; Lk 4:35).
Mit akarsz tőlünk. . .?: Lásd a Mt 8:29-hez tartozó magyarázó jegyzetet.
tőlünk . . . tudom: Mivel csupán egyetlen tisztátalan szellem van megemlítve a 23. versben, a férfit uraló démon minden bizonnyal a démontársaira utal a többes számmal („tőlünk”), az egyes számmal („tudom”) pedig csak magára.
Hallgass: Szó szerint: „kössék be a szád”. Habár a tisztátalan szellem tudta, hogy Jézus a Krisztus, vagyis a Messiás, és úgy szólította, hogy „az Isten szentje” (24. vers), Jézus nem engedte meg a démonoknak, hogy tanúskodjanak róla (Mr 1:34; 3:11, 12).
Simon anyósa: Lásd a Lk 4:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
lázas betegen: Lásd a Lk 4:38-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
a nap már lenyugodott: A naplemente jelezte a sabbatnap végét (3Mó 23:32; Mr 1:21; lásd a Mt 8:16; 26:20-hoz tartozó magyarázó jegyzeteket). Most, hogy már egyetlen zsidónak sem kellett attól tartania, hogy bírálat éri, mindegyikük odavihette Jézushoz a betegeit, hogy meggyógyítsa őket. (Vesd össze: Mr 2:1–5; Lk 4:31–40.)
akik betegek voltak, és akiket megszálltak a démonok: A démonok időnként előidézték, hogy fizikai rendellenességük legyen azoknak az embereknek, akik felett hatalmuk volt (Mt 12:22; 17:15–18). Viszont az Írások különbséget tesznek az általános betegségek és a démonok által okozott betegségek között. Függetlenül attól, hogy ki vagy mi okozta az emberek szenvedését, Jézus meggyógyította őket (Mt 4:24; 8:16; Mr 1:34).
az egész város: A Mr 1:5-höz hasonlóan az itt szereplő „egész” szó is kétségkívül egy túlzás; élénken írja le, hogy milyen sok emberről van szó.
tudták, hogy ő a Krisztus: Néhány görög kéziratban az olvasható, hogy „ismerték őt”, amelyet úgy lehetne visszaadni, hogy „tudták, hogy ki ő”. A Lk 4:41-ben található párhuzamos beszámolóban ez áll: „tudták, hogy ő a Krisztus”.
Mindenki: Ez minden bizonnyal egy túlzás annak kiemelésére, hogy milyen sokan keresték Jézust.
szerte egész Galileában prédikált: Jézus ezzel kezdte meg az első galileai prédikáló körútját az előzőleg kiválasztott négy tanítványával: Péterrel, Andrással, Jakabbal és Jánossal (Mr 1:16–20; lásd az A7-es függ.-et).
egy leprás: Lásd a Mt 8:2-höz tartozó magyarázó jegyzetet és a Szójegyzékben a „Lepra” címszót.
térdre borult: Az ókori Közel-Keleten az emberek a tiszteletüket fejezték ki azzal, hogy letérdeltek, különösen akkor, amikor egy feljebbvalótól kértek valamit. Márk az egyetlen evangéliumíró, aki ezt a konkrét kifejezést használja ezzel az eseménnyel kapcsolatban.
megszánta: Vagy: „könyörületet érzett”. (Lásd a Mt 9:36-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.) Néhány modern bibliafordításban az olvasható, hogy „megharagudott”. Viszont a legtöbb ókori kéziratban, beleértve a legkorábbiakat és leghitelesebbeket, a „megszánta (könyörületet érzett)” kifejezés található. Emellett a szövegkörnyezet is azt erősíti meg, hogy Jézus nem haragból, hanem könyörületből segített ezen az emberen.
megérintette őt: Lásd a Mt 8:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Akarom: Lásd a Mt 8:3-hoz tartozó magyarázó jegyzetet.
Nehogy elmondd ezt bárkinek is: Jézus valószínűleg azért adta ezt az utasítást, mert nem akarta a saját nevét dicsőíteni, illetve nem szerette volna elvonni a figyelmet Jehova Istenről és a királyságról szóló jó hírről. Ez beteljesítette az Ézs 42:1, 2-ben található próféciát, mely szerint Jehova szolgája „nem hallatja hangját az utcán”, vagyis nem akar szenzációt kelteni maga körül (Mt 12:15–19). Jézus alázata merőben eltért azoknak a képmutató embereknek a magatartásától, akiket elítélt, amiért „a főutcák sarkain [imádkoztak], hogy lássák őket az emberek” (Mt 6:5). Jézus nyilvánvalóan azt szerette volna, ha mások szilárd bizonyítékok, nem pedig a csodáiról szóló, szenzációhajhász beszámolók alapján következtetnek úgy, hogy ő a Krisztus.
mutasd meg magad a papnak: A mózesi törvénnyel összhangban egy papnak kellett megerősítenie, hogy egy leprás ember meggyógyult-e. A meggyógyult leprásnak a templomhoz kellett utaznia, és fel kellett ajánlania áldozatként azt, amit Mózes a 3Mó 14:2–32-ben előírt.