Fiatalok kérdezik:

Mi kivetnivaló van az általam hallgatott zenében?

„Apa azt mondja: ’Kapcsold már ki azt a zajt! Bántja a fülemet!’ ” (Egy tizenéves fiú).

„Némelyik rapzene igazán, de igazán förtelmes” (Egy tizenéves lány).

„NEM nagy ügy. Nem tudom, a szüleim miért csinálnak a zenéből ekkora nagy ügyet” — panaszkodik Jodie. A tizenhárom éves Lisette hasonlóan érez. „Ez csak egy dal” — bizonygatja.

Ehhez hasonlóan te is állandóan összecsapsz a zene miatt a szüleiddel? Ha így van, akkor lehet, hogy panaszkodással, fenyegetéssel és utasításokkal nézel szembe, ha a kedvenc kazettádat, vagy lemezedet hallgatod. („Apa azt mondja: ’Kapcsold már ki azt a zajt! Bántja a fülemet!’ ” — mondja egy tizenéves fiú.) Belefáradva a vitákba úgy érzed, hogy a szüleid a semmiségekből csinálnak nagy ügyet. „Mi volt akkor, amikor ők voltak fiatalok? — érvel egy tizenéves lány. — Vajon az ő szüleik nem azt gondolták a zenéjükről, hogy rossz?”

Ebben van valami. A történelem folyamán a fiatalabb és az idősebb generáció hajlamos volt arra, hogy összeütközésbe kerüljön az egyéni ízlés dolgában. Miért kellene abbahagynod a neked tetsző zene hallgatását csupán azért, mert a szüleid nem szeretik? Különben is, mi kivetnivaló van a neked tetsző zenében?

A zene — az életben betöltött helye

Nos, valójában senki sem mondja, hogy helytelen dolog élvezni a zenét. A Biblia néhány részét — különösen a zsoltárokat — eredetileg úgy írták meg, hogy azokat el lehetett énekelni. A bibliai időkben a zene kiemelkedő szerepet játszott Isten imádatában (Zsoltárok 149:3; 150:4). Zenével fejezték ki az örömöt, a feldúltságot és a szomorúságot (1Mózes 31:27; Bírák 11:34; 1Sámuel 18:6, 7; Máté 9:23, 24). Jézus Krisztus idejében a társas összejöveteleken a zene általános jellegzetesség volt; hozzájárult ahhoz, hogy jól érezzék magukat ez alkalommal (Lukács 15:25).

A zene ma is fontos szerepet játszik — különösen a fiataloknál. A The Journal of the American Medical Association megjegyzi: „A hetediktől a középiskola negyedik osztályáig a tizenévesek átlagban 10 500 órát hallgatnak rockzenét, alig kevesebbet, mint amennyi órát az óvodától a felsőbb oktatásig az osztálytermekben töltenek.”

Felmérések szerint a fiatalok többsége az USA-ban többnyire kizárólag rock- vagy popzenét hallgat. (Az egyszerűség kedvéért a „rock” és a „pop” kifejezéseket használjuk a fiatalok körében hallgatott zenékre — a soul- és az újhullámként emlegetett zenétől kezdve a rap és a heavy metal zenéig.) A The World Book Encyclopedia szerint „a rockzene többé már nem csak az amerikai fiatalság zenéje. Ma már az egész világ zenéje”.

A rockzene varázsa

Miért olyan népszerű a rockzene? A Youth Trends című könyv szerint a rock számít „a közös nyelvnek a fiatalok körében”. Néhány fiatal ezért úgy érzi, ha lépést tart a zenével — ismeri a legújabb együtteseket és a legújabb számokat — ez segít neki beilleszkedni a többiek közé. A zene közös kötelékként szolgál, és végtelen beszélgetési témát ad.

Sok fiatal azonban akkor élvezi legjobban a zenét, ha egyedül van. Talán kemény napod volt az iskolában? Akkor lehet, hogy hasonlítasz egy tizenéves lányhoz, Bree-hez, aki ezt mondja: „Ülök a szobámban, egészen hangosra veszem a sztereó magnót és csak ülök. Valahogy enyhíti a feszültséget és a nyomást.” Bár a rockzenét gyakran bírálat éri, hogy zajos és fülsiketítő, mégis sok népszerű számnak dallamos melódiája van és kellemes hangzású a hangszerelése.

Sokak számára mégis a ritmus az igazán csábító. „Ez a legegyszerűbb zene, amire táncolni lehet” — magyarázta egy fiatal lány, amikor megkérdezték tőle, miért rajong a rapzenéért. De sokakat maga a szöveg is vonz. A popzene leginkább a fiatalok számára íródik, a kamasz érzelmek és szorongások széles skálájával. A rapzene általában arról nevezetes, hogy olyan időszerű kérdésekre irányítja a figyelmet, mint például a rasszizmus és a társadalmi igazságtalanság. „Bekapcsolom a rádiót, a legtöbb zene értelmetlen, és ez megőrjít — panaszkodik egy tizenéves, név szerint Dan, a Newsweek folyóiratnak. — A rap azonban igazi történeteket mond el, és igazi gondolatokat tartalmaz. Érdemes hallgatni.”

Ám épp a zene üzenete az, ami a szüleid számára talán a legnagyobb gondot jelenti.

A rapzene üzenete

Vegyük például a rapzenét. A rapzenében a szöveget — az utcai bölcseleteket és rímbe szedett szlenget — nem is annyira éneklik, mint inkább erőteljes dobszólam kíséretében mondják. Természetesen önmagában a felállásban nem rejlik semmi rossz. Évtizedeken keresztül számos népszerű zene tartalmazott beszédként mondott szavakat. De a rapzene gyakran vad túlzásokba viszi ezt az ötletet.

A rap (vagy hip-hop) állítólag az 1970-es években vált népszerűvé a New York városi kis zeneklubokban, amelyeket gyakran látogatott a belvárosi fiatalság. Ahogy a disc-jockey-k elkezdtek a háttérből rímeket kántálni (vagy rappelni) az előjáték ütemét dobolva, a táncolók majdhogynem hisztériával válaszoltak. A rapzene az utcákról és a pinceklubbokból hamarosan bekerült a zenei világ főáramlatába. A rapesek felvett neve épp oly hetyke, akárcsak a zenéjük — Public Enemy, M. C. Hammer és Vanilla Ice —, hamar betöltötték a levegőt bömbölő zenéjükkel.

Érdekes módon, amikor az Ébredjetek! tudósítója megkérdezett egy külvárosi, különböző fajból összetevődött fiatal keresztény csoportot: „Sokan hallgatnak közületek rapzenét?”, meglepő módon a többség azt mondta, hogy igen! „Mit szerettek a rapben?” — volt a következő kérdése. „A ritmusát — válaszolta egy tizenéves lány. — Csak úgy folyik, és könnyű hallgatni.” „Lehet rá táncolni” — válaszolta másvalaki. A következő kérdésre azonban kevésbé volt ilyen lelkes a válasz: „Lehet-e némelyik rapzene megkérdőjelezhető a keresztények számára?”

Zavart csend állt be, majd az egyik lány elismerte: „Némelyik rapzene igazán, de igazán förtelmes.” Mások húzódoztak, de egyetértettek vele. Sőt még az is kiderült, hogy a fiatalok közül sokan a kifogásolható dalokból hosszú listányit aggasztóan jól ismernek — olyan számokat, amelyek a szabad szerelmet és a perverzitást felháborítóan élénk szavakkal támogatják. Néhányan bevallották, hogy ezek közül sok dalban nyíltan káromkodnak.

Igen, úgy tűnik, hogy a legtöbb rapzene a lázadás, az erőszak, a harag, a rasszista gondolkodásmód és a szexuális szabadosság üzenetét hordozza. A rap egyik támogatója, Daniel Caudeiron, a Kanadai Feketezene Társaság elnöke, elismerőleg ezt mondta a rapről: „ellenállhatatlanul pozitív”, mégis elismeri, hogy a rapzene többsége „nőgyűlölő, szexuális beállítottságú és néha mocskos kifejezéseket használ” (Maclean’s, 1990. november 12.).

A rap életstílus

Való igaz, hogy nem minden rapzene erkölcstelen, vagy erőszakos. A The New York Times egyik cikke szerint, némelyik ezek közül olyan helyes célokat támogat, mint például az oktatás, továbbá némelyik helyteleníti a kábítószer-élvezetet és a társadalom nehézségeinek megoldására buzdít. De az ártalmatlan szöveg inkább kivétel, mintsem általánosság. Amikor a Newsweek értékelte a tíz legsikeresebb rap-albumot az USA-ban használatos filmértékelő rendszer szerint, csupán kettő volt közülük, amit „G” jelzéssel láttak el, vagyis amit mindenki meghallgathat. A Newsweek négyet „R” jelzéssel látott el (csak a felnőttek számára), kettőt pedig „X”-szel „szeméremsértő nyelvezete” és szexuális szókimondása miatt.

Mindemellett a rap üzenete többet mond a dal szövegénél. A rap egyfajta kulturális forradalmat indított el. Tizenévesek milliói hordanak túlméretezett ruhát, kifűzött magas szárú tornacipőt, lötyögő farmernadrágot, aranyláncot, baseballsapkát és fekete szemüveget, ami a rapruházat kiegészítője. Sokan még az előadó hivalkodó gesztusait és viselkedését is utánozzák. A szülők és a tanárok megrökönyödésére illetlen szavakat használnak — azt mondják például, hogy „hé!” vagy „nyugi” —, azaz a rapben dicsőített utcai szlenget, ami belopódzott a mindennapi beszédbe.

A rap nagyon jól kifejezheti az igazságtalanság elleni lázadást. De egészében véve a rap olyan kultúra is egyben, amely az isteni alapelvek szerinti viselkedés, öltözködés és beszéd ellen hat. Vajon egy kereszténynek lehet ilyen az ízlése a zene terén; vajon kockáztatni merné, hogy belemerüljön ilyen megkérdőjelezhető életstílusba?

Természetesen a rap aligha az egyedüli formája az olyan zenéknek, amelyek ilyen szélsőségekbe esnek. A Time folyóirat erről számol be: „A modern amerikai popkultúra majdnem minden területén keserű íz érezhető. A profi heavy metálos Montley Crüe sátánista képmásokat hív segítségül, és a Beastie Boys együttes a maszturbálás folyamatát játssza el pantomimban a színpadon.” A Biblia előre megmondta, hogy „az utolsó napokban . . . a gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén” (2Timótheus 3:1, 13). Vajon meglep, hogy a mai zene a keresztény számára helytelen üzenetet hordoz?

Szüleid ezért talán joggal nyugtalankodnak, ha belemerülsz a rapbe, vagy a rockzene egyéb szélsőséges fajtájába. Talán attól félnek, ha rendszeresen ilyen zenét hallgatsz, az a károdra lehet. Vajon jogos a félelmük? A következő számunkban erről a kérdésről fogunk írni.

[Képek a 17. oldalon]

Ma sok fiatal utánozza a rapelőadók öltözködését és viselkedését