2. fejezet

A Biblia harca a fennmaradásért

Számtalan bizonyíték mutatja, hogy a Biblia valóban Isten Szava. Minden bizonyíték már önmagában is meggyőző, de valamennyi együttvéve, lenyűgöző. Ebben, és a következő fejezetben egy sor olyan tényt veszünk szemügyre, ami a Bibliának mint könyvnek a történetét érinti. Igazság szerint a csodával határos, hogy ez a figyelemreméltó könyv máig fennmaradt. Vedd szemügyre most te magad a tényeket.

 1. Mondj el néhány részletet a Bibliáról.

A BIBLIA több mint egy egyszerű könyv. Hatvanhat könyvből álló értékes könyvtár; néhány könyv rövid, néhány pedig igen hosszú. Van benne törvény, prófécia, történelem, költemény, tanács és még sok egyéb. Évszázadokkal Jézus születése előtt írták le hithű zsidók vagy izraeliták — főként héber nyelven — az első 39 könyvet. Ezt a részt többnyire Ószövetségnek nevezik. Az utolsó 27 könyvet keresztények írták, görögül. Ezt általában Újszövetségként ismerik. A belső bizonyítékok és a legrégibb hagyományok azt mutatják, hogy ezt a 66 könyvet több mint 1600 éven keresztül írták. Akkor kezdték el, amikor Egyiptom volt a legnagyobb hatalom, és akkor fejezték be, amikor Róma uralta a világot.

Csak a Biblia maradt fenn

 2. a) Milyen helyzetben volt Izrael, amikor a Biblia írása elkezdődött? b) Milyen más írott művek származnak ugyanebből az időből?

² Több mint 3000 évvel ezelőtt, mikor a Biblia írása elkeződött, Izrael csupán egy kis nemzetet alkotott a sok közel-keleti nép között. Az ő Istenük Jehova volt, míg a szomszédos népek az istenek és istennők zavarba ejtő sokaságát tisztelték. Abban az időben nem csak az izraelitáknak volt vallásos irodalmuk. Más nemzetek is írtak olyan könyveket, amelyek vallásukat és nemzeti értékeiket tükrözték vissza. Így például az akkád Gilgames-eposz Mezopotámiából, és a Ras Shamra hősköltemények, amelyek ugariti nyelven születtek (ezt a nyelvet egykor a mai Szíria északi részén beszélték), kétségtelenül nagyon népszerűek voltak. A korszak hatalmas irodalmához tartoztak még olyan művek is, mint a The Admonitions of Ipu-wer és a The Prophecy of Nefer-rohu egyiptomi nyelven, valamint a különböző sumér istenségekhez szóló himnuszok és az akkád prófétai munkák.¹

 3. Mi mutatja, hogy a Biblia különbözik az egyéb vallási irodalmaktól, amelyek ugyanabban az időben keletkeztek a Közel-Keleten?

³ Ezeknek a közel-keleti műveknek azonban közös lett a sorsuk. Feledésbe merültek, sőt már azokat a nyelveket sem beszélik, amelyeken íródtak. Létezésükről csupán az elmúlt években szereztek tudomást az archeológusok és a nyelvészek, s akkor fejtették meg, hogyan lehet elolvasni őket. Ugyanakkor a héber nyelvű Biblia első könyvei egészen napjainkig fennmaradtak, és még mindig sokan olvassák őket. A tudósok néha azt állítják, hogy a Biblia héber nyelvű könyvei valamilyen úton ezekből az ősi irodalmi munkákból erednek. Az a tény azonban, hogy ez az irodalom nagyrészt feledésbe merült, míg a héber Biblia fennmaradt, azt jelzi, hogy a Biblia ezektől jelentősen különbözik.

A Szó őrzői

 4. Az izraeliták milyen súlyos problémái tehették volna kétségessé a Biblia fennmaradását?

⁴ A félreértések elkerülése végett, emberi nézőpontból tekintve a Biblia tovább élése egyáltalán nem volt magától értetődő dolog. Azok a csoportok, amelyek közreműködtek létrejöttében, olyan komoly nehézségekkel és elkeseredett ellenállással néztek szembe, hogy ennek a könyvnek a fennmaradása napjainkig valóban figyelemreméltó. A Krisztus előtti időben azok a zsidók, akik a Héber Iratokat (az „Ószövetséget”) írták, egy viszonylag kis nemzetet alkottak. Létük bizonytalan volt a kizárólagos hatalomért ismételten összeütköző erős politikai államok között. A nemzetek egész sorával kellett Izraelnek megküzdenie a fennmaradásáért, így például a filiszteusokkal, a moábitákkal, az ammonitákkal és az edomitákkal. Abban az időben, amikor a zsidók két királyságra voltak felosztva, a kegyetlen Asszír Birodalom gyakorlatilag eltörölte a föld színéről az északi királyságot, a Babiloniak pedig lerombolták a déli királyságot, és az embereket fogságba hurcolták, amelyből 70 évvel később csak egy maradék tért vissza hazájába.

 5., 6. Milyen próbálkozások veszélyeztették a zsidó nép létét?

⁵ Sőt, léteznek az izraeliták kiirtására tett kísérletekről szóló beszámolók is. Mózes napjaiban a fáraó elrendelte, hogy minden újszülött izraelita fiút meg kell ölni. Ha ezt a rendeletet betartották volna, a zsidó nép kihalt volna (2Mózes 1:15–22). Sokkal később, amikor a zsidók perzsa uralom alatt voltak, ellenségeik kitervelték, hogy életbe léptetnek egy olyan törvényt, amelynek célja a zsidók kiirtása (Eszter 3:1–15). Ennek a tervnek a kudarcát még ma is ünneplik a zsidó Purim ünnepen.

⁶ Még később, amikor a zsidók Szíria alattvalói voltak, IV. Antiókhos király minden erővel megpróbálta hellenizálni a nemzetet, kényszeríteni akarta őket arra, hogy görög szokásokat kövessenek és görög isteneket imádjanak. Ő sem járt sikerrel. Mialatt a körülöttük lévő népcsoportok egymás után tűntek el a világ színpadáról, a zsidóság ahelyett, hogy kihalt vagy beolvadt volna, fennmaradt, s vele együtt fennmaradtak a Biblia Héber Iratai is.

 7., 8. Mennyiben fenyegették a Biblia fennmaradását a keresztények megpróbáltatásai?

⁷ Azok a keresztények, akik a Biblia második részét (az „Újszövetséget”) készítették, szintén elnyomott csoportot alkottak. Vezetőjüket Jézust, mint közönséges bűnözőt ölték meg. Az ő halálát követő első időkben a zsidó vezetők Palesztinában megpróbálták elhallgattatni a keresztényeket. Amikor pedig a keresztényiség más területekre is kiterjedt, a zsidók üldözték őket, hogy ezzel is akadályozzák a misszionáriusi munkát (Cselekedetek 5:27, 28; 7:58–60; 11:19–21; 13:45; 14:19; 18:5, 6).

⁸ Néró idejében a római hatóságok kezdetben türelmes magatartása megváltozott. Tacitus azzal büszkélkedett, hogy a züllött császár „válogatott kínzásokat” tart készenlétben a keresztények számára.² Ettől kezdve főbenjáró bűn volt kereszténynek lenni. I. sz. 303-ban Diocletianus császár a Biblia elleni közvetlen csapásra készült.a A keresztényiség kiirtására tett erőfeszítései során elrendelte, hogy minden keresztény Bibliát el kell égetni.³

 9. Mi történt volna, ha a zsidók és a keresztények kiirtására tett erőfeszítések sikerrel jártak volna?

⁹ Az elnyomásra és a népirtásra tett ezen erőfeszítések valódi veszélyt jelentettek a Biblia fennmaradására. Ha a zsidók arra a sorsa jutottak volna, mint a filiszteusok és a moábiták, vagy ha a zsidó és a római hatóságoknak sikerült volna kiirtani a keresztényeket, ki írta és őrizte volna meg a Bibliát? Szerencsére a Biblia őrzői — először a zsidók, azután a keresztények — nem tűntek el a föld színéről, és a Biblia fennmaradt. Volt azonban egy további komoly veszély is, mégpedig nem a Biblia fennmaradására, hanem sértetlenségére nézve.

Másolási hibák

10. Hogyan őrizték meg eredetileg a Bibliát?

¹⁰ A már említett ősi munkákat, amelyek aztán feledésbe merültek, kőbe vésték vagy agyagtáblákba karcolták. Nem így a Bibliát. Azt eredetileg papíruszra vagy pergamenre írták, amelyek sokkal kevésbé tartós anyagok. Így azok a kéziratok, amelyeket az írók eredetileg készítettek, már réges-régen eltűntek. Hogyan őrizték meg akkor a Bibliát? Fáradságos munkával kézzel írott másolatok ezreit készítették. A könyvnyomtatás feltalálása előtt ez volt a könyvkészítés szokásos módja.

11. Mi történik elkerülhetetlenül a kéziratok kézi másolása közben?

¹¹ Van azonban a kézzel történő másolásnak egy veszélye. A híres archeológus, Sir Frederic Kenyon, a British Museum igazgatója kijelentette: „Az emberi kéz és az emberi agy még nem alkotott olyat, ami egy hosszú művet teljesen hibátlanul le tudna másolni . . . Hibák biztosan becsúsztak.”⁴ Ha egy kéziratba becsúsztak hibák, azok megismétlődtek, amikor az a kézirat további másolatok alapjául szolgált. Mivel hosszú időn keresztül sok másolat készült, számos hiba csúszott be.

12., 13. Kik voltak felelősek a Héber Iratok szövegének a megőrzéséért?

¹² Tekintettel arra, hogy a Bibliát sok ezerszer lemásolták, honnan tudhatjuk, hogy ennek következtében nem változott meg felismerhetetlenül? Nézzük például a Héber Bibliát, az „Ószövetséget”. Az i. e. VI. század második felében, amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, a héber tudósok egy csoportja, az úgynevezett szoferimek, azaz „írnokok” lettek a Héber Biblia szövegének őrzői, és az ő felelősségük volt ezeket az Írásokat a közös és az egyéni imádatban való használatra lemásolni. Nekik volt a legjobb indítékuk, és szakemberek voltak, így magas színvonalú munkát végeztek.

¹³ A szoferimek örökségét a masszoréták vették át, akik az i. sz. VII—X. századig tevékenykedtek. Nevük héber szóból ered, amelynek jelentése „hagyomány”. Lényegében ezekre a másolókra is az a feladat hárult, hogy őrizzék meg a hagyományos héber szöveget. A masszoréták aprólékosak voltak. A másolónak egy megfelelően hitelesített példányt kellett alapul vennie, és semmit nem volt szabad emlékezetből írnia. Minden betűt ellenőriznie kellett, mielőtt leírta.⁵ Norman K. Gottwald professzor ezt mondja: „A gondosságot, mellyel a feladatukat elvégezték, mutatja az a rabbinikus követelmény, hogy minden új kéziratot ellenőrizni kellett, és a hibás másolatokat azonnal megsemmisítették.”⁶

14. Milyen felfedezés igazolja, hogy a szoferimek és a masszoréták hűen adták tovább a Biblia szövegét?

¹⁴ Mennyire pontosan adták tovább a szöveget a szoferimek és a masszoréták? Erre a kérdésre 1947-ig szinte lehetetlen volt válaszolni, mivel a rendelkezésre álló legkorábbi teljes héber kéziratok az i. sz. X. századból származtak. Azonban 1947-ben néhány nagyon ősi kézirattöredéket találtak a Holt-tenger környéki barlangokban, köztük a Héber Biblia könyveinek részeit. A keltezés szerint néhány töredék a Krisztus előtti időből való. A tudósok ezeket összehasonlították a meglévő héber kéziratokkal, hogy megvizsgálják a szöveg továbbadás pontosságát. Mi volt az összehasonlítás eredménye?

15. a) Mi lett a Holt-tengeri Ésaiás tekercs és a masszoréta szöveg összehasonlításának eredménye? b) Milyen következtetést kellene levonnunk abból a tényből, hogy a Holt-tengernél talált kéziratok némelyike bizonyos mértékű szövegbeli eltérést mutat? (Lásd lábjegyzet!)

¹⁵ Az egyik legrégibb mű, amit megtaláltak, az Ésaiás könyvének teljes szövege. Ennek a szövegnek a ma rendelkezésünkre álló masszoréta Biblia szöveggel való szoros egyezése, csodálatos. Millar Burrows professzor ezt írja: „Sok különbség a [korábban felfedezett] Szent Márk-féle Ésaiás tekercs és a masszoréta szöveg között másolási hibaként magyarázható. Ezektől eltekintve, figyelemreméltó az egyezés a teljes középkori kéziratban található szöveggel. Ez az egyezés egy ilyen sokkal régebbi kézirattal megnyugató bizonyítékot ad a hagyományos szöveg pontosságára.”⁷ Burrows professzor még hozzáteszi: „Csodálatra méltó dolog, hogy mintegy ezer év alatt a szöveg oly kevés változtatáson ment keresztül.”b

16., 17. a) Miért lehetünk biztosak abban, hogy a Keresztény Görög Iratok szövege sértetlen maradt? b) Mit erősített meg Sir Frederic Kenyon a Görög Iratok szövegéről?

¹⁶ A Bibliának a keresztények által görögül írt része, az úgynevezett Újszövetség esetében, a másolók a gyakorlott, jól képzett szoferimekkel összehasonlítva inkább tehetséges amatőrök voltak. Annak ellenére, hogy a hatóságok büntetéssel fenyegették őket, végezték munkájukat, és nagyon komolyan vették azt. Továbbá két dolog biztosít minket arról, hogy ma lényegében ugyanaz a szöveg áll rendelkezésünkre, amit az írók eredetileg leírtak. Először, olyan kéziratokkal rendelkezünk, amelyek keletkezésének időpontja sokkal közelebb áll a megírás időpontjához, mint a Biblia héber részének esetében. Ezek közé tartozik például a János evangéliumának egy töredéke, amely a II. század első feléből való, ez tehát valószínűleg kevesebb mint 50 évvel azután keletkezett, hogy János megírta az evangéliumát. Másodszor, a fennmaradt kéziratok száma már önmagában is figyelemreméltó bizonyítéka a szöveg valódiságának.

¹⁷ Ezt a pontot Sir Frederic Kenyon megerősítette: „Nem lehet eléggé nyomatékosan leszögezni, hogy a Biblia szövege lényegében megbízható. Ez különösen az Újszövetségre igaz. Az Újszövetség kéziratainak, a belőle készült korai fordításoknak, és a legrégebbi egyházi írók innen származó idézeteinek száma olyan nagy, hogy gyakorlatilag bizonyos: minden kétséges rész eredeti szövegváltozata megmaradt egyik vagy másik forrásmunkában. Ezt a világ egyetlen más ősi könyvéről sem lehet elmondani.”¹⁰

Népek és nyelvek

18., 19. Hogyan fordították le a Bibliát végül más nyelvekre is?

¹⁸ Azok a nyelvek, amelyeken a Bibliát eredetileg írták, végeredményben szintén akadályozták a fennmaradást. Az első 39 könyv túlnyomórészt héberül, az izraeliták nyelvén íródott. De a héber nyelv soha nem volt széles körben elterjedt. Ha a Biblia ezen a nyelven maradt volna meg, a zsidó nemzeten és azon a néhány idegenen kívül, akik tudtak héberül olvasni, másokra semmilyen hatást nem gyakorolhatott volna. Azonban az i. e. III. században az Alexandriában (Egyiptom) élő zsidók számára elkezdődött a Biblia héber részének lefordítása görögre. A görög akkoriban nemzetközi nyelv volt. Így a Héber Biblia a nem-zsidók számára könnyen hozzáférhetővé vált.

¹⁹ Abban az időben, amikor sor került a Biblia második részének a megírására, a görögöt még mindig nagyon széles körben beszélték, így a Biblia utolsó 27 könyvét ezen a nyelven írták le. De mégsem mindenki értett görögül. Ezért a Bibliának mind a héber, mind a görög részét hamarosan lefordították az akkori idők olyan mindennapi nyelveire, mint például a szír, a kopt, az örmény, a georgiai, a gót és az etiópiai. A Római Birodalom hivatalos nyelve a latin volt, és olyan sok latin fordítás készült, hogy szükség lett egy hivatalosan jóváhagyott változatra. Ez körülbelül i. sz. 405-ben készült el, és Vulgata néven vált ismertté, aminek jelentése „népszerű” vagy „mindennapi”.

20., 21. Mi akadályozta a Biblia fennmaradását, és miért tudta legyőzni ezeket az akadályokat?

²⁰ Így minden akadály ellenére a Biblia egészen az időszámításunk szerinti első századokig fennmaradt. Azok, akik írták, megvetett és üldözött kisebbség volt. Nehéz körülmények között éltek, ellenséges világban. A Biblia a másolások következtében erősen megváltozhatott volna, de ez nem történt meg. Azt a fenyegető veszélyt is elkerülte, hogy csak azok számára legyen hozzáférhető, akik beszélnek bizonyos nyelveket.

²¹ Miért volt olyan nehéz a fennmaradás a Biblia számára? A Biblia maga ezt mondja: „Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Ennek alapján számolni kellett a világ ellenséges magatartásával az igazság közzétételével szemben, és ez így is volt. De akkor miért a Biblia maradt fenn, amikor sok más irodalom, amely nem nézett szembe hasonló nehézségekkel, feledésbe merült? A Biblia erre is válaszol: „Jehova kijelentése örökre megmarad” (1Péter 1:25). Ha a Biblia valóban Isten Szava, emberi hatalom nem képes elpusztítani. És egészen a XX. századig éppen ez bizonyult igaznak.

22. Milyen változás történt az i. sz. IV. század elején?

²² Azonban az i. sz. IV. századában történt valami, ami végül újabb támadásokat eredményezett a Biblia ellen, és alaposan befolyásolta az európai történelem menetét. Csaknem tíz évvel azután, hogy Diocletianus megpróbálta a Biblia összes példányát megsemmisíteni, a császári politika megváltozott, és a kereszténység hivatalosan elismert lett. Tizenkét évvel később, i. sz. 325-ben egy római császár volt a keresztény niceai zsinat elnöke. Egy ilyen látszólag kedvező fordulat miért bizonyulna veszélyesnek a Biblia számára? Erre a következő fejezetben fogunk választ kapni.

3. fejezet

A Biblia hamis barátja

Ebben a fejezetben azokat a legfontosabb okokat tekintjük át, amelyek miatt a nem keresztény országokban sokan elutasítják a Bibliát mint Isten Szavát. Amint a történelemből kitűnik, a kereszténység azt állítja, hogy hisz a Bibliában és megőrzi azt. A kereszténység vallásszervezetei azonban a történelem legszörnyűbb kegyetlenségeivel kapcsolódtak össze, a középkor keresztes hadjárataitól és üldözéseitől kezdve egészen a jelenkori Holocaustig. De vajon a kereszténység magatartása elegendő ok a Biblia elutasítására? Az igazság az, hogy a kereszténység a Biblia hamis barátjának bizonyult. Valóban, a kereszténység i. sz. IV. századi megjelenésével semmi esetre sem volt vége a Biblia fennmaradásért folytatott harcnak.

 1., 2. (És a bevezetés.) a) Miért utasítják el sokan, hogy elfogadják a Bibliát mint Isten Szavát? b) Milyen jó munka ment végbe az I. és II. században, mégis milyen veszélyes fejlődés volt folyamatban?

AZ ELSŐ század végére befejeződött a Biblia könyveinek megírása. Ettől kezdve a keresztények elöl jártak a teljes Biblia másolásában és terjesztésében. Ezzel egyidőben foglalkoztak az akkori leggyakoribb nyelvekre való lefordításával is. Mialatt a keresztény gyülekezet ezzel a nagyszerű munkával volt elfoglalva, kezdett kialakulni valami, ami később a Biblia fennmaradására nézve veszélyesnek bizonyult.

² Ennek a fejlődését a Biblia előre megjövendölte. Jézus egyszer példázatot mondott egy emberről, aki bevetette a földjét jó minőségű búzával. De mialatt aludt, egy ellenség gyom magvakat vetett a földbe. Mindkét mag kihajtott, de egy ideig a gyom elrejtette a búzát. Ezzel a példázattal Jézus megmutatta, hogy bár munkájának gyümölcseként igaz keresztények jelennek meg, halála után mégis hamis keresztények szivároghatnak be a gyülekezetbe. Végül nehéz volt megkülönböztetni a valódit a hamistól (Máté 13:24–30, 36–43).

 3. Péter apostol szerint milyen hatással lesznek a gyomszerű „keresztények” a Bibliába vetett hitre?

³ Péter apostol nyíltan figyelmeztetett, hogy ezek a gyomszerű „keresztények” hatással lesznek arra, hogyan tekintik az emberek a keresztényiséget és a Bibliát. „Köztetek is lesznek hamis tanítók. Éppen ők fognak feltűnés nélkül ártalmas szektákat bevezetni, és még a tulajdonost is megtagadják, aki megvásárolta őket, miáltal gyors pusztulást vonnak magukra. Sőt sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit, s ezek miatt beszélnek majd gyalázkodóan az igazság útjáról” (2Péter 2:1, 2).

 4. Hogyan teljesedtek be Jézus és Péter pfóféciái még az első században?

⁴ Jézus és Péter jövendölései már az első században beteljesedtek. Nagyravágyó férfiak szivárogtak a keresztény gyülekezetbe, és elvetették a széthúzás magvát (2Timótheus 2:16–18; 2Péter 2:21, 22; 3János 9, 10). A következő két évszázadban a tiszta bibliai igazságot görög filozófusok nézetei hamisították meg, és végül sokan követték el azt a hibát, hogy pogány tantételeket bibliai igazságként fogadtak el.

 5. Milyen politikai változást vezetett be Konstantin a IV. század elején?

⁵ A negyedik században Konstantin római császár elfogadta a „kereszténységet” mint a Római Birodalom hivatalos államvallását. De az a „kereszténység”, amit ő ismert, jelentősen különbözött attól a vallástól, melyet Jézus hirdetett. Időközben kivirágzott a Jézus által megjövendölt gyom. Mégis biztosak lehetünk abban, hogy mindig voltak néhányan, akik az igaz keresztényiséget képviselték, és arra törekedtek, hogy Isten ihletett Szavának, a Bibliának megfelelően cselekedjenek (Máté 28:19, 20).

Ellenállás a Biblia fordításával szemben

 6. Mikor kezdett kialakulni a kereszténység, és többek között miben különbözött a kereszténység vallása a bibliai keresztényiségtől?

⁶ A kereszténység ma ismert formája Konstantin idejéből származik. Az az elkorcsosult keresztényiség, amely akkoriban vert gyökeret, a továbbiakban már nemcsak vallási szervezet volt, hanem az állam egy része, és vezetői fontos szerepet játszottak a politikában. Végül a hitehagyott egyház oly módon használta politikai hatalmát, hogy az teljesen ellentmondott a bibliai keresztényiségnek, és a Bibliára nézve is újabb veszélyes helyzeteket idézett elő. Hogyan?

 7., 8. Mikor nyilatkozott a pápa a Biblia lefordítása ellen, és miért tette azt?

⁷ Amikor a latin megszűnt beszélt nyelv lenni, új bibliafordítások váltak szükségessé. De a katolikus egyház ezzel nem értett egyet. Vratislav, aki később Csehország királya lett, 1079-ben engedélyt kért VII. Gergely pápától, hogy a Bibliát az alattvalói nyelvére lefordíthassa. De a pápa nemmel válaszolt. Kifejtette: „Azok számára, akik gyakran elmélkednek a Biblián, világos, hogy a Mindenható Istennek nem ok nélkül tetszett, hogy a szent iratok bizonyos részét titokban tartani, nehogy semmibe vegyék, ha minden ember számára egyszerűen érthető, sőt esetleg lenézzék, vagy félművelt emberek félreértelmezzék, és ez tévedéshez vezessen.”¹

⁸ A pápa a Bibliát az akkor már holt latin nyelven akarta megtartani. A tartalma „titokban” maradt, nem fordították le az egyszerű emberek nyelvére.a Jeromos latin Vulgatá-ja, amely az V. században azért készült, hogy a Biblia mindenki számára hozzáférhető legyen, ugyanakkor a titokban tartás eszközévé vált.

 9., 10. a) Hogyan mutatkozott meg a római katolikus egyház további ellenállása a Biblia lefordításával szemben? b) Mi volt ennek a bibliaellenes ellenállásnak a célja?

⁹ A középkorban az egyház ellenállása a nemzeti nyelvű Bibliával szemben egyre erősödött. III. Ince pápa olyan szigorú levelet írt 1199-ben a németországi Metz érsekének, hogy az érsek minden német nyelvű Bibliát, amelyet csak képes volt kézrekeríteni, elégettetett.³ A Toulouse-i zsinat elrendelte 1229-ben, hogy „világiak” birtokában nem lehet semmilyen nemzeti nyelvű Biblia.⁴ A spanyolországi Tarragona tartományi zsinatának parancsára 1233-ban az „Ó- és Újszövetség” minden könyvét át kellett adni, hogy elégessék.⁵ Az angliai Oxfordban 1407-ben Thomas Arundel érsek által összehívott zsinat kifejezetten megtiltotta a Biblia lefordítását angolra vagy bármilyen más újkori nyelvre.⁶ Szintén Angliában 1431-ben Stafford wellsi püspök megtiltotta mind a Biblia lefordítását angolra, mind az ilyen fordítások birtoklását.⁷

¹⁰ Ezeknek az egyházi méltóságoknak a célja nem a Biblia elpusztítása volt. Azt akarták, hogy megkövesedjen, azaz egy olyan nyelven maradjon, amelyet csak kevesen tudtak elolvasni. Azt remélték, hogy ezzel megakadályozzák azt, amit ők eretnekségnek neveztek, de ami valójában tekintélyük megtámadására irányult. A Biblia csupán szellemi kíváncsiság tárgya lett volna, ha ez sikerül, és kevés, vagy egyáltalán semmi hatással nem lett volna a hétköznapi ember életére.

A Biblia védelmezői

11. Mi lett a következménye annak, hogy Julián Hernández spanyol nyelvű Bibliákat csempészett Spanyolországba?

¹¹ Szerencsére azonban sok becsületes ember elutasította, hogy eleget tegyen ezeknek a rendeleteknek. De az ilyen elutasítások veszélyesek voltak. Egyesek a Biblia birtoklásának „bűne” miatt rettenetesen sokat szenvedtek. Példaként nézzük egy spanyol ember, név szerint Julián Hernández esetét. Foxe History of Christian Martyrdom című munkája szerint Julián (vagy Juliano) „vállalta, hogy Németországból a saját országába nagyszámú Bibliát szállít. Hordókba rejtette és mint rajnai bort pakolta fel őket.” Elárulták, és a római katolikus inkvizíció elfogta. Azokat, akiknek a Bibliákat szánta, „válogatás nélkül megkínozták, és aztán többségüket különböző büntetésekre ítélték. Juliánt megégették, húsz másikat nyárson megsütöttek, többeket életfogytiglani börtönre ítéltek, egyeseket nyilvánosan megkorbácsoltak, sokakat gályára küldtek.”⁸

12. Honnan tudjuk, hogy a középkori egyházi méltóságok nem a bibliai keresztényiséget képviselték?

¹² Micsoda szörnyű visszaélés a hatalommal! A legcsekélyebb kétség sem férhet hozzá, hogy ezek a felelős egyházi méltóságok nem a bibliai keresztényiséget képviselték! A Biblia maga jelenti ki az ilyenek közé tartozókról: „Az Isten gyermekeit és az Ördög gyermekeit ez a tény teszi nyilvánvalóvá: Mindaz, aki nem tart ki az igazságosság mellett, nem Istentől származik és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást, nem úgy, mint Káin, aki a gonosztól származott és megölte testvérét” (1János 3:10–12).

13., 14. a) Milyen figyelemreméltó középkori esemény mutatja a Biblia isteni eredetét? b) Hogyan változott a helyzet Európában a Bibliát illetően?

¹³ Milyen figyelemreméltó, hogy férfiak és nők készségesen vállalták ilyen rettenetes bánásmód kockázatát csupán azért, hogy Bibliájuk lehessen! És az ilyen példák egészen napjainkig megsokasodtak. Az a mélységes odaadás, amit a Biblia az emberekből kiváltott, és az a készség, amellyel türelmesen szenvedtek és zokszó nélkül viselték a szörnyű halált anélkül, hogy fellázadtak volna kínzóik ellen, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a Biblia Isten Szava (1Péter 2:21).

¹⁴ Végül a XVI. században a római katolikus hatalom elleni protestáns felkelés után maga az egyház erőltette a Biblia lefordítását az ismert európai nyelvekre. Mégis már akkoriban több kapcsolata volt a Bibliával a protestantizmusnak, mint a katolicizmusnak. Amint azt Edward J. Ciuba katolikus pap írta: „Őszintén be kellene ismerni, hogy a protestáns reformáció egyik legtragikusabb következménye a katolikus hívők között a Biblia elhanyagolása volt. Bár teljesen soha nem merült feledésbe, a Biblia mégis zárt könyv volt a legtöbb katolikus számára.”⁹

A magasabb kritika

15., 16. Ami a Bibliával szembeni ellenállást illeti, a protestantizmus miért nem mentes a felelősségtől?

¹⁵ De a Bibliával való szembenállást illetően a protestáns egyházak sem mentesek a felelősségtől. Ahogy múltak az évek, bizonyos protestáns tudósok másfajta támadást intéztek a könyv ellen: intellektuális támadást. A XVIII. és XIX. században kifejlesztették a Biblia tanulmányozásának egy módszerét, amely magasabb kritika néven vált ismertté. Követői azt tanították, hogy a Biblia nagy részét legendák és mítoszok alkotják. Néhányan még azt is mondták, hogy Jézus soha nem élt. Ahelyett, hogy Isten Szavának nevezték volna a Bibliát, ezek a protestáns tudósok ember szavának mondták, ráadásul nagyon zavarosnak.

¹⁶ Ezek közül az elképzelések közül a szélsőségesebbeket már nem képviselik, de a magasabb kritikát még mindig tanítják a szemináriumokon, és egyáltalán nem szokatlan egy-egy protestáns lelkésztől azt hallani, hogy nyilvánosan elutasítja a Biblia nagy részét. Amint egy ausztrál újság beszámol róla, egy anglikán lelkész például azt állítja, hogy sokminden, ami a Bibliában van, „egyszerűen téves. Történelmi szempontból néhány dolog nincs rendben. A részletek némelyikét nyilvánvalóan elferdítették”. Ez a felfogás a magasabb kritika eredménye.

„Gyalázkodóan beszélnek”

17., 18. Hogyan hozott szégyent a kereszténység magatartása a Bibliára?

¹⁷ Talán mégis a kereszténység magatartása akadályozza leginkább az embereket abban, hogy elfogadják a Bibliát mint Isten Szavát. A kereszténység azt állítja, hogy a Bibliát követi. Magatartásuk azonban szégyent hoz a Bibliára és magára a keresztény névre. Amint Péter apostol megjövendölte, az igazság útjáról „gyalázkodóan beszélnek” (2Péter 2:2).

¹⁸ Miközben az egyház tiltotta a Biblia lefordítását, a pápa például anyagilag támogatta a közel-keleti muzulmánok elleni erőteljes katonai törekvéseket. Ezeket „szent” keresztes hadjáratoknak hívták, pedig semmi szent nem volt bennük. Az első — az úgynevezett „Népek keresztes hadjárata” — volt az elkövetkezők mintája. Egy prédikálóktól felbujtott féktelen sereg, mielőtt elhagyta Európát, rátámadt a zsidókra Németországban, és lemészárolta őket egyik városban a másik után. Miért? Hans Eberhard Mayer történész ezt írja: „Az az érv, hogy a zsidók mint Krisztus ellenségei, megérdemlik a büntetést, csupán gyenge kísérlet volt a valódi indíték, a kapzsiság elrejtésére.”¹⁰

19—21. Miért jelentett szégyent a Bibliára nézve a harmincéves háború, valamint Európa missziós törekvései és a gyarmati terjeszkedés?

¹⁹ A XVI. századi protestáns felkelés sok európai országban kimozdította a katolicizmust a hatalomból. Ennek egyik következménye a harmincéves háború volt (1618—1648) —, amely a The Universal History of the World szerint „egyike az európai történelem legborzalmasabb háborúinak”. Mi volt a háború valódi oka? „A katolikusok gyűlölték a protestánsokat, és a protestánsok gyűlölték a katolikusokat.”¹¹

²⁰ Akkoriban kezdett a kereszténység Európán túl is terjeszkedni azáltal, hogy a „keresztény” kultúrát elvitte a föld más részeire. Ezt a katonailag is támogatott terjeszkedést a kegyetlenség és a kapzsiság jellemezte. Az amerikai kontinensen a spanyol konkvisztádorok rövid idő alatt kiirtották az ősi bennszülött kultúrát. Egy történelemkönyv hozzáteszi: „A spanyol kormányzók általában kiirtották az ősi civilizációt anélkül, hogy az európait bevezették volna. Az, ami őket az Újvilágba vonzotta, elsősorban az arany utáni mohó vágy volt.”¹²

²¹ A protestáns misszionáriusok szintén útnak indultak Európából más kontinensekre. Tevékenységük többek között hozzájárult a gyarmati rendszer kiterjedéséhez. Azt, hogy mit tartanak ma széles körben a protestáns missziókról, a következő megállapítás mutatja: „A missziók számos esetben a népek fölötti uralom igazolására és ürügyül szolgáltak. A misszió, a technológia, és az imperializmus közötti kapcsolat jól ismert.”¹³

22. A kereszténység névre hogyan hozott szégyent a kereszténység a XX. században?

²² A keresztény egyházak és az állam közötti szoros kapcsolat még napjainkban is fennáll. Mindkét világháború elsősorban a „keresztény” nemzetek közötti harc volt. A lelkészek mindkét oldalon arra buzdították a fiatalembereket, hogy harcoljanak és próbálják megölni az ellenséget — aki gyakran ugyanahhoz a valláshoz tartozott. Amint az If the Churches Want World Peace című könyv megjegyezte: „[Az egyházaknak] biztosan nem válik becsületére, hogy a mai háborús rendszer kialakult, és a legnagyobb pusztítást azok között az államok között végezte, amelyek elkötelezték magukat a keresztényiség mellett.”¹⁴

Isten Szava fennmarad

23. Hogyan mutatja a kereszténység története, hogy a Biblia Isten Szava?

²³ Azért pillantunk vissza a kereszténység hosszú és szomorú történelmére, hogy két pontot kiemeljünk. Először, hogy ezek az események bibliai próféciákat teljesítenek be. Előre megjövendölték, hogy sokan, akik magukat kereszténynek vallják, szégyent hoznak majd a Bibliára és a keresztényi névre, és az, hogy ez megtörtént, a Biblia igaz voltát bizonyítja. Mindenesetre figyelembe kellene venni, hogy a kereszténység magatartásának semmi köze sincs a Biblián alapuló keresztényiséghez.

24. Mi azonosítja az igaz keresztényeket, és bélyegzi meg egyúttal a kereszténységet mint nem keresztényt?

²⁴ Jézus maga mondta, hogy miről lehet felismerni az igaz keresztényeket. „Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:35). Jézus továbbá azt mondta: „Ők nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak” (János 17:16). A kereszténység mindkét pontban azt árulja el magáról, hogy nem a bibliai keresztényiséget képviseli. Bár azt állítja, hogy a Biblia barátja, de hamis barátnak bizonyul.

25. Miért élte túl a Biblia az összes támadást egészen napjainkig?

²⁵ Másodszor: végiggondolva azt, hogy a kereszténység mint egész, milyen sokat tett a Biblia iránt érdeklődők ellen, valóban figyelemreméltó, hogy ez a könyv egészen napjainkig fennmaradt, és még mindig jó hatást gyakorol sok ember életére. A Biblia nemcsak a lefordítása ellen irányuló heves ellenállást élte túl, hanem az újkori tudósok részéről jövő támadásokat, és hamis barátjának, a kereszténységnek nem keresztényi magatartását is. Miért? Azért, mert a Biblia egyetlen más írásművel sem hasonlítható össze. A Biblia elévülhetetlen. A Biblia Isten Szava, és ő maga mondja nekünk: „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (Ésaiás 40:8, Ökumenikus fordítás).