Spiritiszta kapcsolat — Miért ne?
„TE az én ajtómnál a Bibliát prédikálod? Nem hiszek a szemeimnek . . . az én Mae-de-Santom [brazíliai voodoo papnő] ma Jehova egyik tanúja?”
Ilyen fogadtatásban részesült Jehova egyik keresztény tanúja Rio de Janeiróban, midőn ajtóról ajtóra prédikált. Brazília katolikusainak ezrei között ő is olyan volt, aki gyakorolta a spiritizmus valamelyik válfaját. De később felhagyott a katolicizmussal és spiritizmussal egyaránt, hogy Jehova tanújává legyen. Miért? Elégedetlen volt voodoo-papnői munkájával? Nem elégítették ki a spiritiszta közlemények? Ezek voltak a házigazda kérdései az érdekes beszélgetés kapcsán, amely a bevezető szavakat követte.
Becslések szerint Brazíliában a névleges katolikusoknak mintegy 70 százaléka gyakorol valamiféle spiritizmust. Nyilvánvalóan úgy érzik, hogy valami hiányzik a katolikus vallásból, ami arra indítja őket, hogy máshol keressenek. De hát mi van a spiritizmusban, ami érdekli őket? Sokak számára ez a spiritiszta szeánszokon megnyilvánuló titokzatosság, miszticizmus lehet. Mások számára vonzó lehet az a remény, hogy értekezhetnek valamelyik szeretett halottal, vagy érdeklődhetnek férjük törvénytelen szerelmi életéről.
Az említett esetben az igazság keresése vezetett a spiritizmus kutatásához, amikor ez az asszony 22 éves volt. Gyors előrehaladást tett és rövid időn belül a voodoo központban alkalmazták. 24 évig folytatta ezt a tevékenységet. Sok kapcsolata a szellemvilággal felületesen szemlélve a dolgot valami jót is eredményezett az ügyfeleinek pénzügyileg, társadalmilag vagy fizikailag. De saját beismerése szerint médiumi tevékenysége sok vonatkozásban családok széthullását és hűtlenséget eredményezett.
De ha valami „jó” származik a spiritiszta kapcsolatból, miért nem gyakorolhatnánk azt? Helyes-e egy kereszténynek belekeveredni ilyen tevékenységekbe, még ha feltételezett „jó” szándékkal is?
JÓTÉKONY HATÁSÚ ÉRINTKEZÉS A SZELLEMI BIRODALOMMAL
A Szentíráshoz fordulva vezetésért, úgy találjuk, hogy az emberi történelem hajnalán volt kapcsolat a láthatatlan birodalommal. Az első emberpárról olvassuk: „Később hallották Jehova Isten hangját, amikor sétáltak a kertben a nap szellős szakaszán” (1Móz 3:8) Ezek alatt a közlési időszakok alatt az első ember sokat tanult, ami javára szolgált. Ha hallgatott volna azokra a tanácsokra, sok szenvedéstől, sőt a haláltól is megkímélhette volna magát.
A héber patriarchák korában is közvetlen kapcsolat volt az Isten szolgái és a láthatatlan birodalom között. Noé láthatatlan forrásból kapott utasítást a nagy bárka építésére az elkövetkező özönvíz túlélése céljából. Mivel Noé hallgatott a láthatatlan Tanácsadóra, ez sok jót eredményezett mind Noé, mind családja számára és a mi számunkra is. Ha Noé nem hallgatott volna a kapott utasításra, mi most nem lehetnénk itt, hogy figyeljünk bármilyen hangra, akár látható, akár láthatatlan forrásból származik. — 1Móz 6:9–22.
Miután Ábrahám patriarcha hasonló közleményt kapott, családjával együtt más országba költözött. (1Móz 12:1–4) Valamivel később Isten próbára tette hűséges emberét, azt mondva neki, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot áldozatul. Követte ezt az utasítást határozottan, egészen addig, hogy már felemelte a kést fiának megölésére. Megállította azonban Ábrahámot egy hang a láthatatlan mennyekből. (1Móz 22:1–18) Hasonló közvetlen kapcsolat volt nyilvánvaló Istennel Izrael bíráinak hosszú időszaka alatt, majd később azok által, akiket Isten kiválasztott, hogy próféták gyanánt szolgáljanak a nemzet számára. Ezeknek az emberfölötti közléseknek meghallgatása s megfogadása sok jót eredményezett az összes érdekeltek számára.
SAUL KIRÁLY KÁRHOZTATÁSA SPIRITISZTA KAPCSOLATA MIATT
Mindazonáltal nem minden kapcsolat jó hatású a láthatatlan birodalommal. Amikor Saul, Izrael első királya a filiszteusokkal vívandó döntő ütközettel nézett szembe „megijedt és igen remegni kezdett a szíve”. Saul úgy érezte, hogy segítségre szorul, de Jehova nem felelt a hűtlen királynak. Saul azután így rendelkezett: „Keressetek nekem egy asszonyt, aki a spiritiszta médiumság mestere és én elmegyek és megkérdezem őt.” Mi volt az eredménye? Az elhunyt Sámuel próféta szellemének vélt szellem a médium által ezt mondta a bajban levő királynak: „Jehova veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezébe adja, és holnap te és a fiaid velem lesztek.” — 1Sám 28:4–19.
Igaznak bizonyult-e ez a jövendölés? Igen, de csak részben. Az izraeliták a filiszteusok kezébe adattak és borzalmas vereséget szenvedtek. Saul és három fia elestek a csatában. Saulnak az Isbóseth nevű fia azonban a jövendölés ellenére nem halt meg azon a napon. Igaz, ha Saul hallgatott volna a jövendölésre és visszavonult volna a csatatérről, az „jó” lett volna neki és három fiának. Legalább is egy kissé tovább élhettek volna. De még sokkal jobb lett volna, ha Saul soha nem tanácskozott volna a spiritiszta médiummal Endorban. Fontold meg az okokat, melyekért ez igaz.
Saul régebben „eltávolította a spiritiszta médiumokat és az események hivatásos jövendőmondóit az országból”. (1Sám 28:3) Miért? Azért, mert tudta, hogy Isten törvénye megköveteli: „Ne találtassék közötted . . . aki jóslással foglalkozik, mágiát gyakorol, vagy aki előjelek után kutat, vagy varázsló, vagy olyan, aki másokat elbűvöl, vagy aki spiritiszta médiumtól tudakozódik, vagy az események hivatásos jövendőmondójától, vagy aki halottaktól kérdezősködik.” Mi az oka ennek? Az, hogy „mind utálatos Jehova előtt, aki ezeket cselekszi” (5Móz 18:10–12). Éppen ezért a hűtlen Saul király további kárhoztatást vont magára Jehovától, éppen annak a törvénynek alapján, amelyet ő maga erősített meg mint király. Nos, hát mivel Jehova Isten elítélte a spiritiszta médiumokat és soha nem felelt Saul királynak, előbbi vétkei miatt, azt kérdezheted: Ki küldte Saulnak az üzenetet a médium által?
A SPIRITISZTA ÜZENET FORRÁSA
A felelet világos lesz, ha tovább vizsgáljuk a Biblia feljegyzését. Saul halála után írta Ésaiás próféta: „Abban az esetben, ha azt mondják nektek: ,Forduljatok spiritiszta médiumokhoz vagy olyanokhoz, akikben jövendőmondó szellem van, akik suttognak és mormogva kijelentéseket tesznek’ vajon nem Istenéhez kell fordulnia bármely népnek? Halott személyekhez kell folyamodni élő személyek érdekében?” Aztán hangsúlyozottan mondja: „A törvényhez és a tanúskodáshoz!” (És 8:19, 20). Világos ebből, hogy azok, akik spiritiszta médiumokhoz fordulnak, nem a Mindenható Jehova Istenhez fordulnak. Mi hát a forrása annak az üzenetnek, amelyet a ,suttogó és mormogó kijelentések’ közlői mondanak?
Ugyanez a kérdés merült fel az i. sz. első század emberei előtt is, akik hivatásos médiumok jövendöléseit hallgatták. Figyeld meg például „egy bizonyos szolgálólány” esetét, aki Filippiben élt. „Szellem” volt benne és „nagy jövedelmet szerzett a gazdáinak a jóslás művészetének gyakorlásával”. Ez valósággal követte Pál apostolt és misszionárius társait kiáltozván: „Ezek az emberek a Legfelségesebb Isten szolgái, akik a megmentés útját hirdetik.” Nos, az igazságot mondta. De vajon Istentől származtak-e a szavai? Nem, mert Pál végül belefáradt üzenetének hallgatásába és „azt mondta a szellemnek: ,Megparancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle.’ És az még abban az órában kiment.” Nem bizonytalan kifejezéssel azonosítja az ihletett beszámoló azt a „szellemet”, amikor azt mondja, hogy a „jövendőmondás démona”. — Csel 16:16–18.
Némely szemlélőnek nehéz lehetett volna meghatározni, pontosan kinek szolgált az a leány. Pál mégis tudta, hogy nem Istentől kapta az erejét, hanem emberfölötti más forrásból. Egy démon volt érte felelős. Az, hogy léteztek olyan szellemek, amelyek embereket használtak fel okkult célokra, nyilvánvaló abból, ami Efezusban történt nem sokkal később.
Pál apostolnak e városban folytatott tevékenységéről ezt olvassuk: „Isten továbbra is rendkívüli hatalmas tetteket vitt véghez Pál keze által, úgy hogy még ruhákat és kötényeket is elvittek a testéről a beteg emberekre és a betegség elhagyta őket és a gonosz szellemek kimentek belőlük.” Amikor Szkevának, a zsidó főpapnak hét fia megpróbált kiűzni egy „gonosz szellemet”, a démontól megszállt ember nekik ugrott a mondvacsinált ördögűzőknek, úgy hogy menekülniük kellett ,lemeztelenítve és megsebesítve”. — Csel 19:11–16.
„Ez ismeretessé vált mindenki előtt, mind az Efezusban lakó zsidók, mind a görögök előtt”, mondja az ihletett beszámoló „és félelem szállta meg mindegyiküket és az Úr Jézus nevét tovább magasztalták”. Ennek következtében „sokan azok közül, akik hívőkké lettek, eljöttek és nyíltan megvallották és elbeszélték ilyen eljárásaikat. Azok közül számosan, akik mágikus művészetet folytattak, elhozták könyveiket és megégették mindenki szeme láttára”, annak ellenére, hogy az ilyen könyvek jelentékeny pénzösszegeket értek. Ezek az egyének tudták, hogy meg kell szabadulniuk a mágia gyakorlásától és az azzal kapcsolatos könyvektől is. Elfordultak az okkult jövendőmondás gonosz démoni forrásától az életadó bölcsesség igaz forrásához, Jehova Istenhez. — Csel 19:17–20.
„JÓ EREDMÉNNYEL CSELEKEDNI” MINDIG JÓ FORRÁSRA MUTAT?
Kétségtelen, hogy bármely okkult üzenet, amelyet az efezusiak kaptak azelőtt, nem mindig volt helytelen. Időnként igazak lehettek az üzenetek, és olykor nyilvánvaló „jót” eredményeztek bizonyos személyeknek vagy pénzügyileg vagy fizikailag. Okkult eszközökkel némely efezusbeliek bizonyos gyógymódokhoz irányíttattak komoly betegségük vagy nyavalyájuk miatt. De vajon ez helyessé tette az eljárást? Egy más alkalommal Pál apostol arra figyelmeztetett, hogy „maga a Sátán is mindig a világosság angyalává változik”. Tehát Sátán, az Ördög azért, hogy a vigyázatlanokat becsapja, tud olyan dolgokat tenni, amelyek jónak látszanak. S Pál hozzáteszi, hogy Sátán szolgái is ugyanúgy cselekszenek. — 2Kor 11:14, 15.
Éppen ezért Krisztus követői bölcsen éberek maradnak és kerülik a kapcsolatot az ilyen „világosság angyalaival” és az ő szolgáikkal. Istenfélő személyek ,megvizsgálják az ihletett kijelentéseket, hogy lássák, vajon Istentől erednek-e’, vagy az ő nagy ősellenségétől, Sátántól, az Ördögtől. (1Ján 4:1) Ezenfelül Jézus Krisztus is kijelentette: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem, Uram, Uram, megy be a mennyek királyságába . . . Sokan mondják nekem azon a napon, Uram, Uram, nem . . . űztünk-e ki démonokat a te nevedben? . . . És mégis én azt vallom meg nekik: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem ti törvénytelenség cselekvői” (Máté 7:21–23) Kemény szavak ezek, de éppen olyanokra illenek, akik úgy érzik, hogy tudnak érintkezni szellemekkel vagy ki tudnak űzni gonosz szellemeket. Nyilvánvaló, hogy az ilyen egyéneket könnyen be lehetett csapni és Sátán szolgaságába vezetni, inkább, mint az igaz Istenébe.
ÁLLJATOK ELLENT A GONOSZ SZELLEMI ERŐKNEK!
Pál apostol írta Krisztus követőinek Efezusba: „Öltsétek magatokra Istennek teljes fegyverzetét . . . mert nem hús és vér ellen van harcunk, hanem . . . a mennyei helyeken levő gonosz szellemi erők ellen” (Ef 6:11, 12) Ha egy keresztény tanácskozna ilyen erőkkel valamely spiritiszta médium által, elmondhatja-e, hogy harcol ellenük? Valóban nem! Nem kellene-e inkább megsemmisíteni minden ilyen spiritiszta közléssel kapcsolatos tárgyat, követve az efezusi hívőket, akik az első században megégeték még az okkultizmussal foglalkozó könyveket is?
Az előbb említett voodoo papnő ezt az eljárást követte, amikor megismerte a Biblia igazságát. Elpusztította az okkultizmussal kapcsolatos minden felszerelését, megégette az összes képeit és a jelmezes öltözeteit, amelyeket spiritiszta szeánszokon viselt egykor. Ezt nyíltan tette meg, azok előtt, akik meg voltak győződve arról, hogy ez a dolog az életét veszélyezteti. Ettől fogva tevékeny életet kezdett, 140 óránál többet áldozott egy hónapban az Isten királysága jó hírének prédikálására. Nos, még a meglepődött házigazda is, akinek az üdvözlő szavait idéztük a cikk elején, követte a példáját és elvetette a katolicizmus egyvelegét. Most már mindketten felismerték, hogy erős torony Jehova neve, abba menekül az igazságos és védelmet talál. — Péld 18:10
A Krisztus követői nem várnak közvetlen közlést Istentől mint Ádám, Ábrahám és mások kaptak az első időkben. Felismerik, hogy „Isten, aki beszélt régen sokszor és sokféleképpen az ősatyáinknak a próféták által szólt, most e napon végén . . . a Fia által”, Jézus Krisztus által szól. (Zsid 1:1, 2) Amit Jehova Isten szól nekünk az ő Fia által, le vannak írva a mi javunkra a Szentírásban. A Krisztus követőinek nincs szükségük arra, hogy közvetlen, személyes közleményt kapjanak Istentől.
Ezért a Krisztus igazi követői kerülnek minden merész törekvést a szellemvilággal való közlekedésre. Ellenállnak Sátán törekvésének, aki el akarja hitetni velük, hogy valaki spiritiszta kapcsolatot ápolhat, s ugyanakkor élvezheti Isten kegyét is. Ehelyett inkább Pál tanácsát fogadják meg: „Vegyétek magatokra az Istennek teljes szellemi fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon és miután minden dolgot alaposan elvégeztetek, szilárdan megállhassatok.” — Ef 6:13.