’Csatasorba tömörülve’

„És mindezek a csatasorba tömörült harcosok teljes szívvel vonultak Hebronba, hogy Dávidot az egész Izrael királyává tegyék” (1KRÓNIKA 12:38).

 1. Milyen sürgető helyzet követeli meg ma, hogy éberek legyünk?

HARSANJON fel hát a harci riadó hangja! Jehova minden bátor tanúja sorakozzon fel a csatára! Az ellenség elleni harc a kritikus szakaszához közeledik. Sürget az idő! Nem süllyedhetünk vissza a kényelembe, nem ringathatjuk magunkat abban a gondolatban, hogy már megvívtuk a csatát. Az ellenség azt szeretné, ha így gondolkoznánk, mivel tudja, hogy kevés ideje van hátra. Ezért számíthatunk arra, hogy hirtelen rajtaütéssel próbálkozik abban a reményben, hogy meglepheti az igazságért harcolókat (1Thessalonika 5:1–6).

 2. Miért nem kell Jehova tanúinak félniük az ellenségtől? (Zsoltárok 24:8).

² Jehova úgy tekinti mai hű tanúit, mint szellemi harcot vívó katonákat. Ez a harc gyorsan közeledik a csúcspontjához. Amikor segítségül hívják, Jehova „bátor harcos”-sá lesz, akinek jobbja képes összezúzni és megsemmisíteni ellenségeit (2Mózes 15:3, 6, 7). Az angyala által vezetett ókori Izraelnek tett ígérete ma is érvényben van: „Ha pontosan megtartod szavát és csakugyan megteszel mindent, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségednek, és megszorongatom majd szorongatóidat” (2Mózes 23:20–22).

 3. a) Írd le, milyen állást tölt be Jézus i. sz. 1914 óta. b) Milyen háborút kezdett el ő? c) Miért vannak ma támadásnak kitéve Jézus felkent követői?

³ A prófétai igazság feltárja hit-szemeink előtt, hogy az i. sz. 1914-es esztendő őszétől a megdicsőített Krisztus Jézust Jehova a mennyei angyali seregek legfőbb Hadvezérévé nevezte ki (Zsoltárok 110:1, 2; Máté 25:31). Ezeket a seregeket Jézus azonnal bevetette az Ördög és démonangyalai ellen, és megtisztította szennyező jelenlétüktől a mennyeket és a Föld bolygó közelébe kényszerítette őket. Most pedig, Jehova végső jeladására várva — amely után elpusztítja ellenségeit —, Krisztus Jézus a látható földi tevékenységet irányítja, amely szintén hadviselés jellegű (Jelenések 12:7–9). Sátán és démon hordái, mivel tudják, hogy kevés idejük van hátra, dühödt csatát vívnak Jézus felkent követőinek maradéka ellen. Vajon miért? Azért, mert a maradék tagjai engedelmesen hirdetik Istenük és az ő Krisztusa Királyságát (Jelenések 12:17).

’Krisztus Jézus katonái’

 4. Magyarázd meg, hogyan lehet valaki „Krisztus hű katonája”.

⁴ Ebből az következik, hogy mindazok, akik kapcsolatban vannak Isten felkentjeinek maradékával és támogatják őket, maguk is e gonosz hadviselés célpontjává lesznek. Minden olyan egyénre, aki ma Jehova tanújaként szolgál, szintén vonatkozik Pál buzdító intése: „Mint Krisztus Jézus jó katonája, szenvedd el velem együtt a bajokat. Egy katonaként szolgáló férfi sem bonyolódik bele az üzleti élet dolgaiba, hogy elnyerje annak tetszését, aki besorozta katonának” (2Timótheus 2:3, 4). Az élet minden egyéb tevékenysége a Jehova nagy Hadvezérének végzett szolgálatunk mögött a második helyre szorul.

 5. a) Hogyan írja le Pál a keresztények szellemi harcát? b) Mi a keresztény harcosok feltett szándéka, és mi ad nekik bátorítást a küzdelemben?

⁵ E szellemi hadviselés valóságos voltát és természetét még inkább megértjük, ha figyelembe vesszük Pál apostol figyelmeztetését: „Noha testben élünk, de nem test szerint viselünk hadat. Mert a mi hadviselésünk fegyverei nem testiek, hanem Isten által erősek jól körülsáncolt dolgok legyőzésére. Mert megdöntünk okoskodásokat és minden önteltséget, amit az Isten ismerete ellen emeltek; . . . és mi készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt a ti engedelmességtek tökéletessé válik” (2Korinthus 10:3–6, lásd még Efezus 6:12). Mint Krisztus Jézus katonái szeretnénk mindenki szeme láttára bebizonyítani, hogy betartjuk hadparancsát, és mindenkor készen állunk arra, hogy részt vegyünk az általa előírt haditervben, maradéktalanul végrehajtva azt. Önmagunk bátorítására e szellemi hadviselés terén, lapozzuk most fel Isten Szavát, a Bibliát, és vizsgáljuk meg az ókori Izrael egy történelmi eseményét. Nagyjelentőségű prófétai előképet találunk a mostani eseményekre (Róma 15:4; 1Korinthus 10:11).

Múltbeli és jelenkori királyválasztás

 6. Írd le a Dávid királyként való elfogadásához vezető eseményeket és azt, hogy ez hogyan érintett különböző egyéneket.

⁶ Milyen is volt a helyzet Dávid király idejében, akit Isten kiválasztott és királlyá tett Izrael fölé? Saul halála után Juda emberei elsőként ismerték el Isten választott királyát, Dávidot. A többi törzs Saul fiát, Isbósetet választotta királyának, és ebből állandó viszálykodás lett (2Sámuel 2:1–11; 3:1). Mintegy két évvel később, Isbóset meggyilkolása után, megnyílt az út Izrael többi törzsének csatlakozása előtt. Idővel sok embernek kellett eldöntenie, hogy tulajdonképpen kit szolgáljon. Meg kellett vizsgálnia a fiatal Dávid rátermettségét, alkalmasságát. Vajon valóban ő volt Jehova felkentje? Ő volt az, akin Jehova áldása nyugodott, ellentétben Saullal, aki Isten helytelenítését vonta magára? Vajon képes lesz-e Dávid győzelemre vezetni Izrael seregeit az őket körülvevő ellenség ellen?

 7. Mit jelentett Dávid királyként való elfogadása?

⁷ Nyilvánvaló, hogy egyes izraeliták az elítélt Saul háza javára döntöttek. Másokat személyes okok vezettek a döntésben. Voltak, akik nem tudtak dönteni: haboztak. De előbb vagy utóbb választaniuk kellett, és boldogok voltak azok, akik teljes szívből Dávid királyságát támogatták! Ezek nem bizonyultak önzőknek és nem a legkisebb ellenállás útját választották. És nem volt hátsó gondolatuk. Vállalták a Jehova királya által nekik szánt tevékeny szerepet: azt, hogy Dávid alattvalói és katonái legyenek. Ahogyan az 1Krónika 12:22 kifejezi: „Napról napra jöttek Dávid segítségére, míg olyan nagy lett tábora, mint Isten tábora.”

 8. Hogyan jellemzi az 1Krónika 12:32, 38 azokat, akik elfogadták Dávidot királyuknak?

⁸ A feljegyzés részleteiből megfigyelhetjük, hogy a sokaság közt voltak olyanok is, akik „felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izraelnek” (1Krónika 12:32). Nem voltak lagymatagok a királyuk iránti hűségben. Jól fel voltak fegyverkezve ahhoz, hogy készséggel jelentkezzenek és elfogadják Dávid vezetését a csatában. Nem számítottak könnyű életre. Felismerték, hogy eljött az idő és tudták, hogy a királyságot ellenség veszi körül, amely kész elnyelni Izraelt és kitörölni a létből Jehova imádatát. A Jordán folyótól keletre élő emberek ’csatasorba tömörült harcosok voltak’; készen álltak arra, hogy „teljes szívvel” szolgálják Dávidot (1Krónika 12:38).

 9. a) Találunk-e ma valamilyen modernkori párhuzamot Dávid napjaival kapcsolatban? b) Milyen vitakérdéssel találja magát szembe ma minden ember?

⁹ Milyen szívderítő megfigyelni ma az akkori helyzetnek szemünk előtt kibontakozó modernkori ellenképét! A Nagyobb Dávidot, Krisztus Jézust Jehova választotta ki, és most mennyei Királyként uralkodik. A világ nemzetei azonban ellenzik királyi uralmát. Azzal fenyegetőznek, hogy elsöprik a földről a Király alattvalóit (Zsoltárok 2:1–3). Az egész világon élő emberek ezért arra kapnak felszólítást, hogy foglaljanak állást az egyik vagy a másik oldalon a vitatott kérdésben. A vitapont ugyanis a következő: Jehova Fiának Királysága mellett vannak-e, vagy ellene? Vannak, akik aszerint foglalnak állást, hogy melyik az előnyösebb: csak személyes biztonságukat és nyereségüket veszik önző módon figyelembe (Sofóniás 2:2, 3; Joel 3:14).

10. a) Miért haboznak sokan, hogy elfogadják-e Krisztus királyi hatalmát? b) Milyen felelősség nyugszik ma Jehova tanúin?

¹⁰ Mialatt egyre szélesebb körben terjed Isten királyi képviselőinek jó hírneve, mind többen és többen lesznek képesek értelmes módon választani (Mikeás 4:1–3; Zakariás 8:23). Sokan csak azért bizonytalankodnak, mert nincs kellő ismeretük; nem fogják fel az idők jelentését, nem érzik, mennyire szükségük lenne arra, hogy szilárdan állást foglaljanak Isten Királysága mellett. Még mindig óriási tömegek vannak Sátán propagandájának befolyása alatt. Ezeket az a veszély fenyegeti, hogy Sátán magával ragadja őket a saját és bűntársai pusztulásába. Ezért Jehova minden tanújának szól a sürgető felhívás, hogy sorakozzanak fel a Nagyobb Dávid, Krisztus Jézus mellett, felfegyverkezve és felkészítve az ellenség elleni harcra. (Vö. Máté 12:30).

Kik alkalmasak a csatára?

11. Magyarázd meg, hogy mutatta meg Jézus, miként lehet ’tökéletessé tenni’ a Krisztus iránti engedelmességünket.

¹¹ Krisztus minden katonájának meg kell felelnie bizonyos követelményeknek ebben a szellemi hadviselésben. Pál megmutatta, hogyan kell ’tökéletessé tenniük’ a Krisztus iránti saját engedelmességüket (2Korinthus 10:5, 6). Honnan tudhatjuk meg, hogy ez már tükröződik-e a saját viselkedésünkön és magatartásunkon? Az alábbi kérdések segítenek ennek megállapításában:

Vajon valóban minden emberi kapcsolat fölé helyeztük-e az Istennek és a Krisztusnak végzett szolgálatunkat? (Máté 10:37)

Kiöltünk-e magunkból minden olyan törekvést, ami anyagi javak megszerzésére irányul, vagy azt célozza, hogy világi körökben kedvezően beszéljenek rólunk? (Lukács 6:20–26).

Arra van-e gondunk, hogy Vezetőnk és Parancsolónk tetszését keressük, ahelyett, hogy azokkal törődnénk, amikről Jehova megígérte, hogy gondoskodni fog: az élelemről, a ruházatról és a fedélről a fejünk felett? (Máté 6:25–32).

Abbahagytuk-e a krisztusi harcostársaink elítélését és bírálgatását, nehogy egyenetlenség és megosztottság lépjen fel szent sorainkban? (Lukács 6:37; Zsoltárok 133:1–3).

Igazán szeretjük-e testvéreinket, és minden harcostársunk jólétére törekszünk-e, akik velünk együtt harcolnak ebben a szellemi hadviselésben Isten ellenségei ellen? (János 13:35; 1Péter 4:8).

Ezek olyan kutató kérdések, amelyekre Krisztus minden követőjének egyénileg kell választ adnia.

12. Hogyan lehet azonosítani Isten Királyságának barátait és ellenségeit? (Máté 25:31–46).

¹² Egy további fontos dolog, amit keresztény hadviselésünkben szintén figyelembe kell vennünk: tiszta képet kell alkotni magunkban az Isten tiszta szervezete és az e világ erkölcstelen szervezetei között tátongó szakadékról (1Mózes 3:15; Zsoltárok 97:10). Az egymással szemben álló haderőknek jól meg kell tudni különböztetni a háborúban a jó barátot az ellenségtől. Ezt az eltérő egyenruha és a fegyverzet is lehetővé teszi. Már tanultunk Isten szellemének gyümölcseiről. A test cselekedeteivel is tisztában vagyunk. Ezek szintén gyümölcsként jelennek meg (Galata 5:19–24). Nincs tehát átmeneti terület, úgynevezett „senki földje” Isten szervezete és Sátán szervezete között.

13. Milyen célt szolgálnak a szellemi hadviselésben a rendszeres összejövetelek?

¹³ Továbbá, vajon megmutatjuk-e a cselekvési vagy eljárásmódunkkal, hogy ’tisztában vagyunk a szellemi szükségletünkkel’? (Máté 5:3; Zsidók 10:25). A testi hadviselésben igen lényeges, hogy a tisztek eligazítást tartsanak a személyi állomány többi tagjának, hogy pontosan — naprakészen — értesüljenek a hadmozdulatokról és az ellenség legújabb stratégiájáról, harcmodoráról. Ezért oly fontosak a Királyság-teremben vagy másutt megtartott összejöveteleink, hogy rendszeresen erőt gyűjtsünk Isten Szavából és szent szelleméből, és figyelmeztetést kapjunk az ellenség hadmozdulatairól (1Péter 5:8).

14. Hogyan fejezik ki jól a saját érzéseinket Zakariásnak a Lukács 1:74, 75-ben feljegyzett szavai?

¹⁴ Milyen hálásaknak kell lennünk Jehovának és az ő Fiának, amiért ilyen jól felkészítettek minket a szellemi hadviselésre! Alámerítő János atyjához, Zakariáshoz hasonlóan mi is indíttatva érezzük magunkat arra, hogy Jehovát dicsőítsük, amiért biztosította nekünk a kiváltságot, hogy ’miután megszabadultunk ellenségeink kezétől, félelem nélkül végezhessünk neki szent szolgálatot lojalitással és igazságossággal őelőtte, életünk minden napján’ (Lukács 1:74, 75). Mi megszabadultunk Nagy Babilonból. S miután eleget tettünk Vezetőnk és Parancsolónk követelményeinek, most abban a helyzetben vagyunk, hogy csatasorba állhatunk Isten és Krisztus ellenségei ellen.

15, 16. a) Miféle „okoskodást” és „jól körülsáncolt dolgokat” ültetett el Sátán az emberek elméjébe? b) Csakis milyen módon lehet ezeket ’megdönteni’, és milyen mértékben folyik ez ma?

¹⁵ A világ összes fegyverzete és minden hadserege gyermekded játékszernek tűnik a Sátán és démonserege által ihletett hamis filozófiákhoz és emberi hagyományokhoz viszonyítva. Abban a törekvésében, hogy Istenhez hasonló legyen felségben és hatalomban, Sátán széles körben elterjesztette hazug tanításait. Meghazudtolja az igaz Istent, és csaló módon azt állítja, hogy ő maga az ismeret forrása. Azt tanítja, hogy az embernek nincs szüksége Jehovára, és az ember önerőből is eljuthat oda, hogy Istenhez hasonló legyen. Sátán tagadja Isten teremtői jogát, csalárd módon rásózva az emberiségre azt a nézetet, amely szerint az ember az evolúció terméke. Sikerült sokakkal elhitetnie, hogy nincs igazi halál, s ami halálnak látszik, az valójában egy másik életformára történő átváltás. Különféle kormányformák létrejöttét támogatta; valamennyinek a gyökerét és alapját az önzés képezi. Ezek és az ehhez hasonló dolgok mind-mind ’olyan okoskodások és olyan önteltség, amit az Isten ismerete ellen emeltek’ (2Korinthus 10:5).

¹⁶ Azokat a ’jól körülsáncolt elképzeléseket’ meg kell cáfolni, le kell leplezni, hogy a félrevezetés áldozatai elmebelileg és szellemileg is felszabadulhassanak (2Korinthus 10:4). Megvan hozzá a kellő fegyverzetünk és védőfelszerelésünk: a hit pajzsa, az igazság megerősítő öve; a szív védelmére szolgáló mellvért: az igazságosság, és a megmentés reménysége sisak gyanánt; kardnak pedig ott van az Isten Szava. Ott van továbbá a békesség jó híre, hogy segítségére legyen azoknak, akik hajlandók alárendelni magukat a Jehova által kiválasztott Királynak (Efezus 6:14–17). Ezeknek a szellemi fegyvereknek segítségével Jehova keresztény tanúi már számtalan foglyot kiszabadítottak!

A győzelem biztosítva van!

17. Milyen kimenetelre mutat rá a Zsoltárok 45:3, 4 [Károli: 45:4, 5] verse, amikor Krisztus végső csatára hívja ki az ellenségeit?

¹⁷ Egyre közelebb kerülünk ahhoz az időponthoz, amikor Jehova jelt ad majd az általa kiválasztott Királynak az ellenség elleni végső harcra. A mennyei seregek Vezetőjéhez intézi majd Jehova a Zsoltárok 45:3, 4 [Károli: 45:4, 5] versének szavait: „Kösd derekadra kardodat, ó, te hatalmas, öltsd fel méltóságodat és díszedet és díszedben járj sikerrel; járj el az igazság, alázatosság és az igazságosság ügyében, és jobbod félelmet keltő dolgokra tanítson téged!” A cselekmény kimenetele egészen biztos. Sátán egész szervezete — látható és láthatatlan része — el lesz távolítva, a föld pedig felszabadul minden gonosz és elnyomó uralom alól. Micsoda nagyszerű és boldog nap vár a túlélőkre, amikor minden elnyomó, minden hazug, minden parázna és a földet pusztító minden elem örökre eltűnik! (Jelenések 11:16–18; 19:11–21).

18. Hogyan történt meg a ’csatasorba tömörülés’ i. sz. 1914 óta?

¹⁸ Mily csodálatos dolog lesz látni az Írásokban feljegyzett drámai helyzetek beteljesedését! Napjainkban Krisztus Jézus felkent szellemi testvérei voltak azok, akik elsőként üdvözölték őt mint Királyukat, az i. sz. 1914-ben bekövetkezett trónra emelése után. Ők mindannyian ’csatasorba tömörültek’. Azután pedig — különösen 1935-től kezdve, amikor fény vetődött a Jelenések 7:9–17 versére — egy „nagy sokaság” is felismerte a siker és az áldás igazi forrását, és szintén ’csatasorba tömörült’. Csatlakoztak a modernkori szellemi izraelitákhoz; készen állnak arra, hogy vállalják a Sátán egész szervezete elleni nyílt háború minden szenvedését és nehézségét — Jehova tiszteletére és dicsőségére (Zakariás 2:11).

19. Mire határozza el magát Jehova minden bátor tanúja?

¹⁹ Világos tehát, hogy sürget az idő. Nem gondolhatjuk, hogy már befejeződött a szellemi hadviselés. Bár sohase érne minket váratlanul az ellenség támadása szent szolgálatunk közelgő kritikus időszakában! Akár a szellemi izraeliták maradékához, akár társaik „nagy sokaságához” tartozunk is, mindannyian ’tömörüljünk csatasorba teljes szívvel’. Harsogjuk továbbra is félelem nélkül a csatakiáltást, mert Jehova a győzelemről biztosít minket! (2Krónika 20:15).

Röviden összefoglalva:

◻ Miért sürgős ’csatarendbe tömörülni’ ma?

◻ Milyen harcban vesznek részt Jehova tanúi?

◻ Milyen vitakérdéssel kell szembenézni ma minden embernek?

◻ Mi az, ami „Krisztus Jézus katonája”-ként minősít bennünket?

◻ Milyen győzelemben lehetünk biztosak?

[Kép a 10. oldalon]

A Királyság-teremben rendszeresen megtartott összejövetelek (1) erőt adnak a szellemi hadviseléshez, (2) segítenek „felismerni az időket” és (3) megmutatják, hogy szolgálhatunk „teljes szívből”