Feltámasztva — „Mindegyik a saját megfelelő helyén”
„Krisztusban mindannyian életre kelnek, de mindegyik a saját megfelelő helyén.” — 1Kor 15:22, 23, Új Angol Biblia.
1. Hogyan mutatta meg Márta, hogy hitt abban, Jézus képes lett volna meggyógyítani Lázárt a halálos betegségéből?
KOMOR téli nap volt, amikor Bethániában követ hengerítettek a közismert Lázár emléksírja elé. Életben maradt nőtestvérei, Márta és Mária, valamint a család barátai azt gondolták, most látták utoljára Lázárt a dolgoknak ebben a rendszerében. Szeretett barátja, Jézus, nyilván túl későn érkezett meg, a Lázár halálát követő negyedik napon. Márta Jézus elébe ment és azt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, a testvérem nem halt volna meg.”
2, 3. a) Márta melyik napra várta a sírba helyezett fivére feltámadását? b) A feltámadást illetően Márta melyik őséhez hasonló hitet tanúsított?
2 Jézus ezt mondta Mártának: „A testvéred fel fog kelni.” Feltárva a feltámadásba vetett hitét, Márta így szólt Jézushoz: „Tudom, hogy fel fog kelni a feltámadásban az utolsó napon.” — Ján 11:1–24.
3 Márta az összes emberi halottak feltámadásra gondolt itt a földón az Isten királysága alatt, arra a feltámadásra, amelyet az Isten Messiása vagy Krisztusa fog végrehajtani. Márta hitt abban, hogy ez a Messiás maga Jézus, aki már életre keltett más személyeket, miként Illés és Elizeus évszázadokkal azelőtt. (Ján 11:27) A feltámadásba vetett hite olyan volt, mint ősatyjának, Ábrahámnak hite, akit „Jehova barátjá”-nak neveztek. (Jak 2:21–23) Márta fivére, Lázár már halott volt és eltemették, viszont Ábrahám esetében az ő fia, Izsák még élt, s azon a ponton volt, hogy feláldozzák emberi áldozatként. Izsák már szinte halott volt, mert Ábrahám kész volt engedelmeskedni Jehova parancsának, hogy áldozza fel öt. Ábrahám hitével kapcsolatban, amelyet ennél a próbateljes alkalomnál tanúsított, Pál, Ábrahám leszármazottja ezt írta:
4. Hogyan kapta vissza Ábrahám a fiát, Izsákot a halottak közül „jelképes módon”?
4 „Hit által volt kész Ábrahám — amikor próba alá került — feláldozni Izsákot, és az a férfiú, aki örömmel fogadta az ígéreteket, megkísérelte feláldozni egyetlennemzett fiát, noha azt mondták neki: ,Izsák által jön az, amit a „te magod”-nak fognak nevezni.’ De ő elismerte, hogy Isten képes feltámasztani azt a halottak közül is, és mintegy jelképesen vissza is kapta őt onnan.” — Zsid 11:17–19; 1Móz 22:1–18; És 41:8; 2Krón 20:7.
5, 6. a) Milyen időre várta Ábrahám az emberi halottak feltámadását? b) Az a tény, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob meghalt, mielőtt elnyerte volna a megígért dolgokat, vajon lerombolta-e az Isten messiási kormányzatába vetett hitüket?
5 Ábrahám tehát hitt az emberi halottak eljövendő feltámadásában, ami Krisztus királysága alatt fog bekövetkezni. Jézus Krisztus, akinek a tulajdon feltámadását árnyékolta elő Izsák jelképes feltámadása, egy alkalommal ezt mondta Ábrahám zsidó leszármazottainak: „Ábrahám, a ti atyátok nagyon örült a reménységnek, hogy megláthatja napomat, s ő meglátta és örvendezett.” (Ján 8:56) Jézus Ábrahámról mondott szavaival összhangban Izsák atyja és Jákob nagyapja felől ezt olvassuk:
6 „Hitben haltak meg mindezek, noha nem nyerték el az ígéretek beteljesedését, hanem távolról látták meg és üdvözölték azokat és nyilvánosan kijelentették, hogy idegenek és ideiglenes lakosok az országban. Mert akik ilyeneket mondanak, azt bizonyítják, hogy komolyan keresnek helyet, amely a sajátjuk . . . De most jobb hely után vágyódnak, vagyis mennyei után [a mennyek királysága után, az ott trónra emelt Krisztussal]. Ezért Isten nem szégyenkezik miattuk, hogy Istenüknek nevezzék, mert várost készített számukra.” — Zsid 11:13–16.
7, 8. a) Hogyan mutatták meg Jézusnak a szadduceusokhoz intézett szavai Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kapcsolatban, hogy biztosak lehetünk a feltámadásban? b) A Zsoltárok 45:16-tal összhangban mit tesz majd a mennyel kormányzat uralkodója Ábrahám, Izsák és Jákob érdekében?
7 Mivel Isten előkészületeket tett a régóta halott Ábrahám, Izsák és Jákob számára, ezek az ókori hithű férfiak biztosan feltámadnak a halottak közül a „város” vagy kormányzat fennhatósága alatt, amelyben a megdicsőült Messiás vagy Krisztus uralkodik. Maga Jézus Krisztus mutatott rá erre a tényre a zsidó szadduceusokkal folytatott vitájában, akik nem hittek Ábrahám, Izsák és Jákob feltámadásában. Ezt mondta: „A feltámadáskor sem a férfiak nem házasodnak, sem a nők férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek mint az angyalok [nem angyalok lesznek] a mennyben. Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek Isten, amikor ezt mondta: ,Én vagyok Ábrahám, Izsák és Jákob Istene?’ Ő nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene.” — Máté 22:30–32.
8 Jehova volt Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, mielőtt ezek meghaltak. Csakis a halottak közül való feltámadás által lehet az élő Ábrahámnak, az élő Izsáknak és az élő Jákobnak Istene. Ezek élni fognak majd a „város” vagy mennyei kormányzat alatt, amelyet Jehova, az Istenük készített a számukra. Tehát a Zsoltárok 45:16 beteljesedéseként kell majd a megdicsőült Messiásnak, Jézusnak mint az abban a „város”-ban uralkodó személynek kinevezni ezeket „fejedelmekké az egész földön”. A mennyei Messiás mindegyikük számára betölti azt a tisztségét, amelyet az Ésaiás 9:6 jövendöl meg, még az örökkévaló Atya címet is.
9. Mit írt Ésaiás próféta az emberi halottak feltámadásáról és minek az „elítélése” után történik meg ez?
9 Ábrahám, Izsák és Jákob, valamint más ókori hithű emberek fel lesznek támasztva azon az „utolsó napon”, amelyről Márta beszélt Jézusnak közvetlenül azelőtt, hogy Jézus visszahozta Márta fivérét, Lázárt, a földi életbe. (Ján 11:24–44) Az embereket, akiknek fel kell majd támadniuk, Jézus Krisztus váltságáldozata váltotta meg, és róluk mondja Ésaiás próféta az ihletett írásában: „Azon a napon ezt az éneket éneklik majd Júda földién: . . . Halottaid élni fognak. Az én holttestem — ők felkelnek. Ébredjetek és kiáltsatok fel örömmel, akik a porban lakoztok! Mert a te harmatod, mint a fehér mályva harmatja [ellentétben a holttestek kiszáradt állapotával] és maga a föld szüli meg azokat, akik erőtlenek a halálban.’” (És 26:1, 19) Lesz tehát újraszületése, regenerálása a földi halottaknak. Ez azután következik be, miután Jehova kifejezésre juttatja ítéletét a világ felett, amely vérbűnnel terhelt mindazoknak az ártatlan embereknek a vérétől, akiket idő előtt küldtek a Seolba, a sírgödörbe. Ez azt jelenti, hogy ez a „Mindenható Isten nagy napjának csatája” után történik, azután a világhelyzet után, amelyet a Biblia Har-Magedonnak nevez. — Jel 16:14, 16; 19:11–21.
10. Melyik „utolsó nap” után nem lesz többé a föld egy világméretű temető?
10 Az az „utolsó nap” tehát, amelyről Márta beszélt, szemtanúja lesz az emberi halottak újbóli életrekeltésének, ahelyett, hogy azok továbbra is a föld méhében maradnának eltemetve. (És 26:20, 21) Az emberi élet mily harmatos frissességét látja meg majd az az „utolsó nap”, az emberiség megváltott halottainál! A föld nem lesz többé világméretű temető!
11, 12. Hogyan mondott csődöt Nagy Heródes király arra irányuló kegyetlen erőfeszítése, hogy megölje a nemrég megszületett „zsidók királyát”?
11 Még a halott csecsemők és felelősség nélküli fiatal gyermekek is abban a kiváltságban részesülnek, hogy örökké tartó ifjúságra növekedhetnek fel a paradicsomi földön. Ily módon a Nagy Heródes király gyilkos műve a visszájára fordul. Ő volt az, aki elküldte Betlehembe a keleti csillagjósokat, akik nála tudakozódtak, hogy megjelöljék számára az újszülött „zsidók királya” tartózkodási helyét. Azt tervezte, hogy megöli Jézust, a zsidó szűznek, Máriának fiát. Miután gonosz erőfeszítései csődöt mondtak abban, hogy megtudja, hol tartózkodik az eljövendő „zsidók királya”, Heródes kiküldte katonáit, hogy öljék meg az összes kétéves és azon aluli gyermeket. A gyermekeiktől megfosztott anyák gyászát megjövendölte a bibliai prófécia, a feltámadásra vonatkozó vigasztaló szavakkal együtt.
12 Az evangélium-író Máté elmondja nekünk: „Akkor beteljesedett az, amit Jeremiás próféta mondott, amikor így szólt: ,Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta fiait és nem akart megvigasztalódni, mert nincsenek többé.’” (Máté 2:1–18) Mária azonban nem volt a síró és jajveszékelő anyák között, mert elmenekült a gyermek Jézussal és Egyiptomba távozott, hogy ott maradjon Heródes haláláig.
13. Jeremiás jövendölésének Máté általi alkalmazása szerint melyik az „ellenség földje”, ahonnan az ártatlanul lemészárolt fiatal gyermekek vissza foginak térni?
13 Mindazonáltal, a gyermekeiktől megfosztott anyák helyzete mégsem volt teljesen reménytelen. Jeremiás jövendölése, amelyből Máté idézett, így folytatódik: „Íme, ezt mondta Jehova: ,Tartsd vissza hangodat a sírástól és szemeidet a könnyektől, mert van jutalma a te tevékenységednek’, ez Jehova kijelentése, ,és ők egész biztos, hogy visszatérnek az ellenség földjéről.’” (Jer 31:15, 16) Azon mód alapján, ahogyan Máté a Jeremiás jövendölését ihletés alatt alkalmazza, „az ellenség földje” nem lehet a Jeremiás idejében létező, ókori Babilon. Ez inkább az a föld, ahova az ellenség, Nagy Heródes időnek előtte kényszerítette ártatlan áldozatait, a halál országa. A halálról is mint „ellenség”-ről beszél az 1Korinthus 15:26 és ezt mondja: „Utolsó ellenségként lesz megsemmisítve a halál.”
14. a) Hogyan bizonyult Babilon földje a halál helyének sok izraelita számára, Jeremiás idejében? b) Hogyan fognak „visszatérni” az ártatlan betlehemi kisdedek és melyik napon?
14 A keresztény korszak előtti Babilónia olyan országnak bizonyult, ahol a száműzetésben levő zsidók „halálra voltak szánva” fogvatartóik részéről. A deportáltak közül sokan meg is haltak ott, mint idegenek. (Zsolt 79:11; 102:21; És 14:17) I. e. 537-ben és azt követően a zsidó „foglyok” ezrei „tértek vissza” ténylegesen az ellenséges Babilon földjéről. A betlehemi ártatlan csecsemők visszatérése még hátra van. Ez a feltámadás által fog megvalósulni a bethániai Márta által említett „utolsó napon”, amely „utolsó nap” a „Mindenható isten nagy napjának csatája”, vagyis Har-Magedon után kezdődik, miután Sátánt és démonangyalait megkötözték és a mélységbe vetették”. — Jel 20:1–3, 11–15.
EGY ÍTÉLET-NAP
15. Hogyan mutatott rá Jézus, hogy az „utolsó nap” a feltámasztott emberi halottak ítéletének napja lesz?
15 Ugyanaz az „utolsó nap”, egy ítéletnap is lesz a feltámasztott emberiség számára, azon emberek számára is, akik megvetették Jézust és nem fogadták el a beszédeit. Jézus akkor mutatott rá erre, amikor ezt mondta: „Aki megvet engem és nem fogadja el a beszédeimet, van annak, aki őt megítélje. A beszéd, amelyet szóltam, az fogja megítélni őt az utolsó napon.” (Ján 12:48) Jézus az emberiség világa megítélésének idejét kapcsolatba hozta a feltámadással, amikor így szólt: „[Isten] hatalmat adott neki az ítélkezésre, mert Ő embernek Fia. Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő hangját és előjönnek, akik jót cselekedtek az élet feltámadására, akik gonoszt cselekedtek, az ítélet feltámadására.” (Ján 5:27–29; lásd Az Őrtorony 1978. szeptember 1-i számát „Élet feltámadása és ítélet feltámadása” alcím alatt [angolban] 20-24. oldal!) Természetesen ez az „utolsó nap” nem egy huszonnégy órás nap lesz. Ez egy 1000 éves időszak. Megegyezik Krisztus uralmának 1000 esztendejével. — 2Pét 3:8; Jel 20:4, 6.
16. Az 1Korinthus 15:25, 26-ban említett milyen okból lesz az eljövendő ítélet „napja” dicsőséges nap?
16 Az a „nap” dicsőséges lesz, mert azt a napot megjelöli majd a halál összes következményeinek az eltörlése. Ezt mind Ádámtól és Évától örököltük a felettük kihirdetett halálos ítélet következtében. Krisztus 1000 éves uralma tehát az, melyre mindnyájunknak előre kell tekintenünk. Erről ír Pál az 1Korinthus 15:25, 26-ban „Mert neki királyként kell uralkodnia, míg Isten minden ellenséget a lábai alá vet. Mint utolsó ellenséget a [z Ádámtól örökölt] halált kell megsemmisíteni.”
17. Ha valaki az után az ítélet „nap” után hal meg, miért fordul elő az, és milyen fajta halál lesz az?
17 Annak a halálos csapásnak az ábrázolására, amelyet az általunk örökölt ádámi halálra mér, Jézus János apostolt használta fel. Az emberiség feltámadására rendelt „utolsó nap” leírásában, a Jelenések 20:13, 14 ezt mondja: „És a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a Hádesz is kiadta a benne levő halottakat és megítéltettek egyénenként a cselekedeteik szerint. A halált és a Hádeszt pedig a tűznek tavába vetették. Ez jelenti a második halált, a tűznek tava.” Tehát bárki a földön, aki azután hal meg, már nem az Ádámtól örökölt halál miatt hal meg. Azért hal meg, mert szándékosan megszegte Isten törvényét és bűnt követett el. Az ő halála tehát „a második halál” lesz, amelyből soha többé nem kel életre.
18. Milyen haláltól és következményektől váltja meg Jézus Krisztus az emberiséget és ezért mi ő az emberek számára?
18 Jézus Krisztus az emberiséget csak az ádámi haláltól és a közös sírgödrünktől, a Hádesztől váltja meg. Erről biztosít minket, amikor ezt mondja: „Én vagyok az Első és az Utolsó, és az élő, . . . és nálam vannak a halálnak és a Hádesznek kulcsai.” (Jel 1:17, 18) Alapos oka volt ezért Jézusnak ezt mondani Mártának: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” — Ján 11:25.
19. Melyik ember — aki türelméről nevezetes — szerepel majd a feltámadottak között, és meddig akart ő a Seolban eltemetve feküdni?
19 Azok között, akikért az uralkodó Király, Jézus Krisztus használja majd a Hádesz (vagy héberül Seol) kulcsait, van egy férfiú, aki a türelméről közismert. Ez nem más, mint az Úz földjéről, a Közel-Keletről való Jób. A ma ránk szakadó bajok miatt néhányan közülünk talán úgy vélekednek, mint Jób, és azt kívánják, bárcsak halottak lennének, a Hádeszben vagy a Seolban eltemetve. De nekünk is hinnünk kell abban, amiben Jób hitt: a feltámadásban. Ő tudta, hogy amikor ez megtörténik az „utolsó napon”, megszabadul az emberiség jelenlegi összes bajától. Ha elalszik a halálban és elföldelik, nyugodni fog mindaddig, amíg az „ég” vagy emberfölötti erők, amelyek ma az emberiséget uralják, elmúlnak. Ezeknek az elmúlása lehetővé teszi az itteni, földi állapotok csodálatos átváltozásának a kezdetét. Ezért Jób így könyörgött Jehova Istenhez:
20. A Jób 14:12–15 szerint miért imádkozott Jób Istenhez?
20 „Az embernek is le kell feküdnie és nem kel fel . . . nem ébrednek fel, sem nem ébresztik fel őket az álmukból. Ó, ha a Seolban rejtenél el engem, ha elrejtve tartanál, míg visszafordul a haragod, határidőt szabnál nekem és megemlékeznél rólam! Ha egy éptestű férfi meghal, vajon újra élhet-e? Kötelező szolgálatom minden napján [mivel Isten megengedi a gonoszságot] várni fogok, míg elérkezik a felmentésem. Te hívni fogsz és én felelek neked. Vágyakozni fogsz a kezeid munkája után.” — Jób 14:12–15.
21. Milyen arcnak a változását szerette volna látni Jób, és „megváltójának” milyen cselekedetét várta, hogy megtörténjen az ő érdekében?
21 Jób, megpróbáltatásának ideje alatt nem látta, hogy Isten arca kedvezett volna neki. Vajon nem érezzük-e néha mi is, hogy a bajok miatt, amelyeket Isten ránk következni enged, rosszallóan tekint ránk és szeretnénk, ha megváltozna irányunkban az ő arckifejezése? Az eljövendő „utolsó napon” feltámadásban részesülnek az emberi halottak a Seolból vagy Hádeszből és ez a tény magában is azt jelenti, hogy Isten kegyesen tekint a megváltott emberiségre. Jób hitte, hogy lesz feltámadás az ő számára és az emberiség többi tagjai számára is, mert van egy „megváltó”, valaki, aki megadja a visszavásárlási árat, hogy visszaszerezze őket a „kötelező szolgálatból”, amelybe eladták őket.
22, 23. a) Miben bizakodva hitt Jób abban, hogy lesz valaki, aki gondoskodik majd alapról az ő feltámadása számára? b) Mikorra várta Jób a „megváltó” érkezését és kinek az elismerő, kegyes orcáját kívánta megpillantani?
22 Jób bízott a Jehova Isten iránti személyes feddhetetlenségében annak ellenére, hogy az emberek hamisan vádolták őt. Ezért meg volt győződve arról, hogy lesz egy „megváltó”-ja. Ez a „megváltó” Jób halála után jön majd el, de Jób jó életrajzot hagy majd hátra a „megváltónak” megvizsgálás végett. Abban bízva, hogy az eljövendő „megváltó” alapot szolgáltat majd a feltámadáshoz, Jób így kiáltott fel:
23 „Én magam pedig jól tudom, hogy az én megváltóm él, és amikor eljön én utánam, feláll a por fölött. És miután a bőrömet lenyúzták — ezt! Noha csökkentett testben [a lenyúzás miatt] meglátom Istent, akit én magamnak látok meg, s akit a saját szemeimmel látok meg, nem valaki idegenével. Veséim elaléltak mélyen a bensőmben” a hatalmas mérvű várakozás miatt. — Jób 19:25–27.
24. Hogyan lett az emberek rokonává a „megváltó”, akiről Isten gondoskodott, és mit adott ő „váltságdíjul cserébe sokakért”?
24 Nos, hadd áskálódjon csak Sátán, az Ördög az emberiség ellen, mint amely nem méltó a feltámadásra, mivel képtelen olyan férfiakat és nőket létrehozni, akik megőrzik Isten iránti feddhetetlenségüket. A halottak feltámadása megtörténik azon az „utolsó napon”, amelyet a bethániai Márta említett. S vajon miért? Azért, mert Isten, akinél semmi sem lehetetlen, létrehozott egy „megváltót”, a tulajdon egyetlen-nemzett Fiát, aki rokonságba került az emberekkel azáltal, hogy tökéletes emberként született. Ideiglenesen a földre jött, nem azért, hogy neki szolgáljanak, „hanem hogy ő szolgáljon és [emberi] lelkét adja váltságdíjul cserébe sokakért”. (Máté 20:28; Márk 10:45) Ez megnyitotta az utat Isten számára, hogy kimondja mindazoknak a feltámadását, akiket Jézus Krisztus áldozati halála megvásárolt vagy megváltott.
25. Miért nem lesz az „utolsó nap” az emberiség létezésének végső napja és mit tesz majd Isten azon a napon az emberiség érdekében?
25 Következésképpen az „utolsó nap” nem jelenti az emberiség létezésének végső napját, mivel a megváltott emberiség feltámadása azon a „napon” történik, Krisztus ezeréves uralma alatt. Ez lesz az „utolsó nap” az összes előző napok után, amelyik alatt Isten engedte a bűnt és a halált uralkodni az emberiség felett úgy, hogy milliók kerültek a Seolba vagy Hádeszbe. Ez lesz az a „nap” Isten számára, amelyen a megváltott emberiséget úgy tekinti, mint amelynek ki lett egyenlítve minden múltbeli bűne. Ekkor megtanítja őket igazságos követelményeire, amelyek teljesítésével elnyerhetik az örök életet a földön helyreállított paradicsomban. — És 26:9; Róma 6:7.
26. a) Mi volt Krisztus „saját megfelelő helye” a feltámadás tekintetében? b) Hogyan mutat rá az 1Thessalonika 4:16, hogy lesz másoknak is feltámadása rangsorolás, hely és fontosság szerint?
26 Ezért kellett megtörténnie a „megváltó” halálának és feltámadásának, mielőtt sor kerülhetne az emberiség feltámadására, amelynek szüksége volt a megváltásra. A Megváltó Jézus Krisztus feltámadása tehát elsőrendű fontosságúnak bizonyult. Isten Őt a „saját megfelelő helyén” támasztotta fel, tekintettel a hely fontosságára. Azonkívül mások is részesülnek feltámadásban rangsorolás vagy hely, vagy fontosság szerint, még mielőtt sor kerülne Jóbnak, a lemészárolt betlehemi kisdedeknek vagy a halott emberiség más tagjainak a feltámadására. Erre hívják fel a figyelmünket az 1Thessalonika 4:16-ban leírt ihletett szavak, ahol ezt olvassuk: „És először a Krisztusban meghaltak támadnak fel.” (Amerikai Standard Fordítás) Kik azok, akik elsőként részesülnek feltámadásban, mikor és hogyan történik ez?
[Kép a 20. oldalon]
Képzeld el milyen örömmel üdvözöljük majd a halott ókori hűségesek visszatérését, és azoknak az anyáknak a boldogságát, akik visszakapják a Heródes által megölt kicsinyeiket!