’Felragyog a fény az igazra’
„Felragyog a fény az igazra és az öröm az egyenes szívűekre” (Zsoltárok 97:11).
1. Mi különbözteti meg az igaz embert a gonosztól?
VAJON mi különbözteti meg az igaz embert a gonosztól, Jehova Isten igaz szolgáit azoktól, akik az Isten ellenségének, az Ördög, Sátánnak a rabságában vannak? Mindennél jobban megkülönbözteti őket az, hogy Jehova Isten igaz szolgái világosságban élnek. Rájuk valóban „felragyog a fény” (Zsoltárok 97:11). A gonoszok ellenben sötétségben járnak. Igen, „az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig. A bűnök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak meg” (Példabeszédek 4:18, 19, Ökumenikus fordítás).
2. Hogyan lehetne szemléltetni az igaz ember ösvényét egyre jobban megvilágító világosságot?
2 Figyeljük meg, hogy az igazak ösvényén a világosság ragyogása állandóan fokozódik. „Egyre világosabb lesz.” Úgy lehetne szemléltetni ezt, hogy valaki pirkadat előtt felkel és gyalog útnak indul, hogy átutazzon egy vidéken. Messziről megpillantja egy épület körvonalait, de először nem tudja kivenni, hogy pajta-e, avagy lakóház. Amint fokozatosan felkel a nap, az utas pedig egyre közelebb ér, már kiveheti, hogy lakóházat lát. Nemsokára már azt is meg tudja állapítani, hogy fából, nem pedig téglából épült. Még később meg tudja különböztetni a ház színét és sok egyebet is.
3. Milyen tényezők határozzák meg a fény növekedését?
3 Isten szolgái is éppen ilyesfélét tapasztalnak. Amikor bizonyos időbeli távolságból és csekély megvilágításban látunk valamit, gyakran hiányos, sőt pontatlan elképzelésünk van róla. Ilyen helyzetben korábbi nézeteink is befolyással vannak ránk. De amint a fény egyre ragyogóbb lesz és közelebb jutunk az eseményekhez, jobban megvilágosodik előttünk Isten szándékának a megvalósulása és jobban megértjük azt. A próféciák feltárulnak előttünk, amint Jehova szent szelleme világosságot áraszt azokra, és amint beteljesednek a világeseményekben vagy abban, amit az Isten népe átélt. Hát nem így foglalkozott Jehova Isten már kezdettől fogva az ő szolgáival? De, minden bizonnyal!
ÁBRAHÁM PÉLDÁJA
4, 5. Hogyan tárta fel Isten fokozatosan a szándékát Ábrahámnak?
4 Nézzük például Ábrahámot, a hithű férfit, akit Isten a barátjának nevezett (Ésaiás 41:8; Jakab 2:23). Bár szoros kapcsolatban volt Jehova Istennel, először nem értette meg teljesen Isten szándékát. Ez Ábrahám életének számos fejleményéből látható: az értelme fokozatosan tökéletesedett. Isten felszólította őt, hogy hagyja ott szülőföldjét; közölte vele, hogy nagy nemzetté teszi és általa áldásban részesül a föld minden családja. Ábrahám azonban nem ismert minden részletet; azt olvassuk róla, hogy engedelmeskedett „anélkül, hogy tudta volna, hová megy” (Zsidók 11:8). Később — jóllehet Isten megígérte neki, hogy az ő magvának adja azt a földet — Ábrahámnak fogalma sem volt róla, hogyan fog ez végbemenni. Még azt is kifejezésre juttatta, hogy talán szolgája, Eliézer fogja örökölni az ő házát. Ekkor Jehova világosan megértette Ábrahámmal: „Aki bensődből származik, az lesz a te örökösöd” (1Mózes 12:1–3, 7; 15:2–4). Mivel Ábrahám felesége, Sára meddő volt, arra kérte férjét, hogy kezdjen viszonyt szolgálójával, Hágárral; tőle született Izmael nevű gyermeke. Jehova később feltárta Ábrahámnak, hogy az ígéret örökösének Sárától kell megszületnie (1Mózes 17:15–17).
5 Mindebből láthatjuk, hogy bár mindaz, amit Jehova közvetlenül feltárt Ábrahámnak igaz volt, Ábrahám mégsem értette meg pontosan, hogyan valósítja meg a szándékát Jehova. De továbbra is hitet gyakorolt és várt Jehova további felvilágosítására. Hasonlóképpen, amikor Jehova megparancsolta neki, hogy áldozza fel fiát, Izsákot a Mória hegyén, Ábrahám nem tudta pontosan, mi lesz ennek a következménye. De hitt abban, hogy Isten képes magot támasztani Izsák által még akkor is, ha ezért fel kell támasztania a halottak közül (Zsidók 11:17–19).
DÁNIEL ÉS MÁS PRÓFÉTÁK
6, 7. a) Dániel mely szavai mutatják, hogy Isten csak a maga idejében tárja fel a dolgokat? b) Hogyan tanúsítja ezt Péter apostol is?
6 A számos próféta közt, akit Jehova a közvetlen kinyilatkoztatás kiváltságában részesített, ott találjuk Dánielt, az ’igen kedvelt férfiút’ (Dániel 10:11, 19). Jehova sok különleges információt közölt vele mind a saját korára, mind a távoli jövőre vonatkozóan; ámde Dániel nem mindent értett meg ezekből. Néhány látomásra vonatkozóan megjegyezte: „Én pedig hallottam, de nem tudtam megérteni.” Amikor bővebb magyarázatot kért, ezt a választ kapta: „Menj, Dániel, mert e szavak titkot képeznek, le vannak pecsételve a vég idejéig” (Dániel 12:8, 9). Hasonlóképpen Jehova Isten sok igazságot tárt fel szolgái, a próféták előtt. Ámde sok mindent nem voltak képesek megérteni.
7 Ezért írhatta Péter apostol: „Pontosan e megmentés után érdeklődtek szorgalmasan és nyomoztak figyelmesen azok a próféták, akik a nektek szánt ki nem érdemelt kedvességről jövendöltek. Állhatatosan kutatták, milyen különleges időszakot vagy miféle időszakot jelzett Krisztusra vonatkozóan a bennük levő szellem, amikor az előre tanúskodott Krisztus szenvedéseiről s az ezeket követő megdicsőítéséről. Nekik lett kinyilatkoztatva, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak azzal, amit most kijelentettek nektek azok, akik a jó hírt hirdették számotokra.” Még az angyaloknak sem adatott meg, hogy teljesen és maradéktalanul megérthessék, hogyan fog megvalósulni Isten szándéka (1Péter 1:10–12).
8. Alámerítő János melyik kérdése bizonyítja, hogy nem értette meg teljesen a dolgokat?
8 E próféták között Alámerítő János volt az utolsó. Isten arra használta fel őt, hogy előkészítse az utat a Krisztus Jézus előtt (Lukács 1:16, 17, 76–79). János nagy kiváltságban részesült, amikor Jehovától jelt kapott a Messiás felismerésére és bemutathatta őt Izraelnek (János 1:26–36). János azonban még így sem értette meg világosan a Jézus első eljövetelére vonatkozó összes részletet. Ez abból is kitűnik, hogy amikor János börtönben volt, elküldte tanítványait Jézushoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?” János kérdése nem a hit hiányára vall, hanem azt a vágyat tükrözi, hogy további igazolást kapjon. Jézus válasza, amely a saját cselekedeteire hívta fel a figyelmet, kétségkívül erőt adott Jánosnak (Máté 11:2–6).
JÉZUS ÉS TANÍTVÁNYAI
9. Mi mutatja, hogy Jézus sem volt teljesen tisztában Atyja szándékával?
9 Isten csak akkor fedi fel akaratát szolgái előtt, ha eljött az ideje és ez még Jézus Krisztus esetében is így volt. Nem kétséges, hogy Jézus közvetlen tájékoztatást is kapott, amíg Atyjával együtt volt a mennyben. De még ő sem tudta, mikor jön el a dolgok jelen rendszerének a befejezése. Ezért bevallotta: „Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, sem a mennyek angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Máté 24:36).
10, 11. a) A Királyságra vonatkozó milyen téves következtetésre jutottak Jézus tanítványai? b) Miért korlátozta Jézus azt, amit az apostolainak a jövőről és egyéb dolgokról mondott?
10 Jézus teljesen a Példabeszédek 4:18-ban kifejezett alapelv szerint cselekedett a tanítványaival kapcsolatban. Sok mindent elmondott nekik a Királyságról: azt, hogy elmegy, de hosszú idő múlva visszatér és magához veszi őket a mennybe. Ennek ellenére az apostolok ahhoz az elképzeléshez tartották magukat, hogy a messiási Királyság Dávid helyreállított királysága lesz Jeruzsálemben. Ezért tették fel a feltámasztott Jézusnak ezt a kérdést: „Uram, nem ezidőben állítod helyre Izrael számára a királyságot?” Jézus azt válaszolta nekik, hogy vannak dolgok, amiket még nem képesek megérteni: „Nem a ti dolgotok megismerni az időket vagy az időszakokat, amelyeket az Atya saját hatáskörébe helyezett” (Cselekedetek 1:6, 7).
11 Jézusnak az apostolokhoz intézett szavaiból kitűnik, hogy Isten szándékának bizonyos vonatkozásait csak a megfelelő időben lehet megérteni. Jézus ezt mondta: „Még sok mondanivalóm van a számotokra, de jelenleg még nem vagytok képesek elviselni” (János 16:12). Ez azt mutatja, hogy Isten csak akkor adja meg szolgáinak akaratára vonatkozó teljes megértést, amikor azok képesek felfogni és felhasználni azt. Igaz, Jézus azt mondta tanítványainak, hogy Isten szelleme elvezeti őket „minden igazságra” (János 16:13). De vajon Jézus azt akarta mondani, hogy attól a naptól kezdve, amikor megkapták a szent szellemet, felfognak majd minden igazságot anélkül, hogy később további megértésre lenne szükségük? A tények azt mutatják, hogy nem így volt.
A POGÁNYOK BEVÁLASZTÁSA
12, 13. a) Milyen világosabb értelmet nyertek Jézus követői pünkösdkor, és milyen hatással volt ez rájuk? b) Jóllehet Jézus azzal bízta meg őket, hogy képezzenek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül, mikor kezdték megtenni ezt és miért csak akkor?
12 A tanítványok csak i. sz. 33 pünkösd napján kapták meg a szent szellemet, s vele együtt a Jézus feltámadására, mennybemenetelére és az Isten Királysága jelentésére vonatkozó igazság világosabb megértését. Ez az ismeret buzgalommal töltötte el őket és másoknak is el akarták mondani a „jó hírt”. Bár Jézus azt parancsolta nekik, hogy képezzenek tanítványokat minden nemzetből való emberek közül, prédikálásukat először csak a zsidókra és a nem zsidó prozelitákra korlátozták, idővel pedig a szamaritánusokra is kiterjesztették. Nem értették meg, hogy a körülmetéletlen pogányokhoz is el kell menniük (Máté 28:19, 20). Jehova kétség kívül visszatartotta még az erre vonatkozó megvilágosodást, mivel Dániel próféciája kijelentette, hogy a Messiás a 70-ik évhét hátralevő része alatt érvényben tartja még a zsidókkal megkötött szövetséget (Dániel 9:24–27).
13 Amikor az a „hét” i. sz. 36-ban véget ért, Jehova Isten határozottan cselekedett és megnyitotta a „jó hír” útját a pogányok számára. Péternek valóban helyesbítenie kellett a gondolkodásmódját ahhoz, hogy belépjen egy körülmetéletlen pogány otthonába, mivel a Törvény tisztátalannak jelentette ki az ilyeneket. Ihletett álmában kapta az utasítást: „Ne nevezd tisztátalannak, amit Isten megtisztított!” Péternek és a többi apostolnak tehát meg kellett változtatnia korábbi nézetét ebben a kérdésben. Péter ezt meg is tette, ezért Isten felhasználta őt, hogy tárja fel a pogányok előtt: megnyílt számukra az Isten mennyei Királyságába vezető út (Cselekedetek 10:9–43).
14. Milyen világosabb értelemre jutottak a korai keresztények évekkel később a mózesi törvény előírásaira vonatkozóan?
14 Mégis 13 évvel később a körülmetélés vita tárgya lett némely keresztény között. Szükség volt tehát arra, hogy Pál és több tanítvány is felmenjen Jeruzsálembe megbeszélni a dolgot az apostolokkal és azokkal a vénekkel, akik abban az időben a keresztény gyülekezet vezető testületét alkották. Ez a testület meghallgatta Péter beszámolóját Kornélius megtéréséről és Pál elbeszélését azokról a hatalmas tettekről, amelyeket Isten a pogányok között véghez vitt Pál nyilvános szolgálata során. Azután megvizsgálták, mint mond ezzel kapcsolatban Isten ihletett Szava. A szent szellem segítségével helyes végkövetkeztetésre jutottak, tudniillik arra, hogy — bár szükség van a viselkedés bizonyos irányadó mértékeire — nem szükséges, hogy a pogányokat körülmetéljék és előírják számukra a mózesi törvény megtartását ahhoz, hogy keresztényekké lehessenek (Cselekedetek 15:1—16:5).
15, 16. a) Pál mely szavai mutatják azt, hogy felismerte: az igazság fokozatosan tárul fel előttünk? b) Milyen hasonló tanúskodást találunk Péter apostolnál?
15 Mintegy hat évvel az összejövetel után Pál megírta első levelét a korinthusiaknak. Ebben az akkori szellemtől született keresztényeknek a következőket írta: „Mert rész szerint van bennünk az ismeret és rész szerint van a prófétálás; de amikor eljön a teljesség, a rész szerinti meg lesz szüntetve. Mert most fémtükör segítségével elmosódott körvonalakban látunk, akkor azonban szemtől szembe. Most rész szerint ismerek, akkor azonban pontosan fogok ismerni, miként engem is pontosan ismernek.” Tehát ebben a kérdésben a szellemtől született keresztényeket, köztük Pált is, a szent szellem nem vezette el minden igazság teljes ismeretére. Ismeretük még csak rész szerinti volt, addig terjedt, ameddig Isten megadta nekik az értelmet. De mindenképpen elegendő volt az akkori szükségleteiknek megfelelően (1Korinthus 13:9, 10, 12).
16 Mintegy kilenc évvel Pál fenti levelének megírása után, vagyis i. sz. 64 körül, mit is írt keresztény társainak Péter? Miután elbeszélte a Krisztus színe elváltozásával kapcsolatos élményt, ami megerősítette, hogy Jézus az Isten Fia, így folytatta: „Következésképpen sokkal biztosabb lett nálunk a prófétai szó, és jól teszitek, ha figyelmet szenteltek neki, mint sötét helyen világító lámpásnak, míg felvirrad az a nap, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben” (2Péter 1:16–21). A keresztényeknek tehát továbbra is kutatniuk kell az Írásokat, nagyobb figyelmet kell fordítani a prófétai szóra, amely a sötét helyen világító lámpás szerepét tölti be. Ezt addig kell folytatniuk, amíg a felkent keresztények el nem nyerik jutalmukat Jézus Krisztus dicsőséges megnyilvánulásakor.
17. a) Milyen új igazságokat ismerhettek meg a keresztények, amikor megkapták a Jelenések könyvét? b) Mikor áradt még több fény ennek a könyvnek a tartalmára?
17 Körülbelül 32 évvel Péter második levelének megírása után, vagyis mintegy 63 évvel i. sz. 33 pünkösdje után, János apostol egy sor látomást kapott és jegyzett fel, és ez képezi ma a Jelenések könyvét. Ezekben a látomásokban első ízben tárult fel a szellemtől született keresztények előtt egy sor Isten szándékával kapcsolatos igazság. Megtudták például, hogy 144 000 férfi és nő részesül megváltásban minden nemzetből, hogy Jézus Krisztus társörökösei legyenek a mennyben és királyként, papként és bíróként uralkodjanak az 1000 éves messiási Királyságban (Jelenések 7, 14. és 20. fejezet). Még abban a korai időszakban élő keresztények sem rendelkeztek teljes ismerettel. Isten Szavának tanulmányozói ma láthatják, hogy a Jelenések látomásai — bár igen tanulságos és buzdító hatásúak lehettek a János idejében élő keresztény szemében — azok számára különleges értékűek, akik az „Úr napján”, vagyis a mi időnkben élnek (Jelenések 1:10). A Jelenések 5:1–14 élénk színekkel ecsetel előttünk egy könyvtekercset, amelynek pecsétjeit fel kell törni ahhoz, hogy a tekercset felnyithassák. Ez arra utal, hogy a Jelenésekben található próféciák teljesedésének idején az ismeret és az értelem fokozatos kiteljesedése várható abban a mértékben, ahogyan az egyes pecséteket egymás után feltörik.
18. Hogyan tárta fel Jehova Isten az igazságot szolgáinak az ókorban és az első században?
18 Láthatjuk tehát, hogy mind Jehova hű szolgái a keresztény korszak előtti időben, mind pedig az időszámításunk első századában a felkent keresztényekből álló gyülekezet tagjai, kivétel nélkül hiányos ismerettel rendelkeztek és nem értették meg teljesen a dolgokat. További ismeretet kellett szerezniük, helyesbíteniük kellett a dolgok értelmét azáltal, hogy megfigyelték és tapasztalták, hogyan valósul meg fokról fokra Jehova szándéka. Számukra természetesen olyan volt az igazak ösvénye, mint a ’felragyogó világosság, amely egyre fényesebb lesz’ (Példabeszédek 4:18). A világosság növekedésével nőtt az ismeretük, jobban megértették Jehova nagyszerű igazságait, amelyeket fokozatosan feltárt előttük.
19. Mit mondott Isten Dánielnek a „vég idején” feltáruló ismerettel és megértéssel kapcsolatban?
19 De mit mondhatunk Jehova vég idején élő szolgáiról? Az angyal így szólt Dánielhez: „Ó Dániel, tartsd titokban e szavakat és pecsételd le a könyvet a vég idejére. Sokan tudakozódnak majd felőle [Isten Igéjében] és [ennek eredményeként] bőséges lesz az igaz ismeret” (Dániel 12:4). A 10. versben további kijelentést olvasunk Isten szolgáiról: „Sokan megtisztítják, megfehérítik magukat és nemesebbé lesznek. A gonoszok pedig gonoszul cselekszenek, és egyetlen gonosz sem fogja megérteni ezt; a bölcsek azonban megértik.” Ez a világosság talán mind egyszerre jön? Ahhoz, hogy Isten szolgái bölcsnek bizonyuljanak, vajon az kell, hogy teljes, részletes ismerettel rendelkezzenek, hogy mindent megértsenek, hogy ne kelljen később se kiigazítani vagy megváltoztatni bizonyos tanítással vagy egyéb dolgokkal kapcsolatos nézeteiket? Ezeket és az ehhez hasonló kérdéseket a következő cikkekben fogjuk megvizsgálni.
[Kiemelt rész a 8. oldalon]
Jehova szolgáival kapcsolatos múltbeli eljárásából kitűnik, hogy szándékának megértésére gyakran fokról-fokra jutunk csak el.
Ábrahám nem tudta pontosan, hogyan fogja Isten megvalósítani a „mag”-ra vonatkozó ígéretét.
Dániel nem értette meg próféciáinak végső beteljesedését.
Alámerítő János, aki a zsidóknak bemutatta a Messiást, később felvilágosítást kért arról, nem jön-e valaki más?
Maga Jézus sem tudta a „nagy nyomorúság” eljövetelének napját és óráját.
Az apostoloknak fokozatosan kellett megtanulniuk, hogy a Királyság mennyei uralom lesz, és hogy pogányok is örökölhetik azt.
Az első keresztények csak a Jelenések könyvének kézhez vétele után tudták meg, hogy Krisztus uralma ezer évig fog tartani, és hogy 144 000 társörököse lesz a mennyben.
[Képek az 5. oldalon]
Egy kora reggeli séta alkalmával a tárgyak egyre világosabban látszanak, amint közeledünk feléjük, és amint a homályt fokozatosan felváltja a világosság