Legyetek olyan férfiak, akik félelem nélkül néznek szembe Armageddonnal!
1. Hogyan jelölte meg tévesen az időpontot Theodore Roosevelt, amikor Armageddonra utalt?
AZT MONDJÁK, hogy Theodore Roosevelt, amikor az Egyesült Államok elnöki tisztéért vívott választási harcban vett részt, így kiáltott fel: „Armageddon küszöbén állunk és az Úrért harcolunk!” Roosevelt a Bibliából tudta, hogy el kell jönnie a döntő csatának „azon a helyen, amelyet héberül Armageddonnak neveznek” (Jelenések 16:16, Authorized Version). Eléggé elsietve határozta meg az esemény időpontját, hiszen 1919. január 6-án meghalt, vagyis nem egészen két hónappal az első világháború befejezése után. Az a háború pedig nem csapott át Armageddonba, „a mindenható Isten nagy napjának csatájába”!
2. Abban az időben mi fogja eldönteni, hogy túléljük-e a csaták csatáját?
2 Ebben a nyugtalan 1982-es évben azonban minden jel arra mutat, hogy szemtől szembe állunk a csaták csatájával. Az, hogy milyen állapotban éri ez a csata a mindenható Istennel való kapcsolatunkat, nagy mértékben meghatározza majd, hogy túléljük-e vagy sem azt a háborút.
3, 4. Tekintettel a keresztényeknek abban a csatában elfoglalt állására, mit kell majd gyakorolniuk, hogy „férfiasan viselkedhessenek”?
3 Valóban a láthatatlan „démonok által ihletett kijelentések” terelik egybe most a világ uralkodóit a mindenható Jehova Isten ellen Har-Magedon csatájára (Jelenések 16:14–16).
4 A héber Har-Magedon név azt jelenti: „a seregek gyülekezésének hegye”. Ez a név háborúra utal! Ezek a „seregek” „az egész lakott föld királyai”-nak a hadseregei, a kereszténység politikai uralkodóit is beleértve. Jehova önátadott, alámerített tanúi azonban nem tartoznak e seregek közé. Nekik nincs szükségük arra, hogy testi fegyverekkel harcoljanak, ők csupán a csata szemlélői lesznek. Mivel Jehova lojális tanúi képezik majd a támadás első számú látható célpontját — éspedig azért, mert szilárdan kitartanak Jehova Krisztus alatti Királysága mellett —, a Krisztuséhoz hasonló bátorságra van szükségük ahhoz, hogy ’férfiasan viselkedjenek’ (1Korinthus 16:13; vö. 2Krónika 20:17).
5, 6. Az első világháború végén, az előttük álló háború utáni munka láttán Jehova népének felkent maradéka mit érzett ahhoz hasonlóan, amit az egyik próféta érzett, akinek szembe kellett néznie a saját életidejében bekövetkező jeruzsálemi pusztulással?
5 Miután az első világháború 1918-ban véget ért, a szellemi izraeliták maradékának körülményei, valamint az előttük álló munka kezdett hasonlítani a forrongó Közép-Keleten élt egykori ifjú férfi életkörülményeihez és munkájához. Az a néhai ifjú a Jeremiás nevű zsidó pap volt, Hilkiás fia. Jeruzsálem temploma, amelyben papként szolgált, még az ő életidejében bekövetkező pusztulásra volt ítélve. Nem kevesebb vár ma a kereszténységre, amely azt állítja magáról, hogy az Isten kegyét élvező ókori Izrael szellemi ellenképe és utóda. Korai pusztulással néz szembe, közvetlenül azt megelőzően, hogy bekövetkezik a „mindenható Isten nagy napjának csatája” Har-Magedonkor. Mint az i. e. hetedik században történt Jeruzsálem pusztulásának túlélője, Jeremiás — ihletés alatt — képes volt megírni a város romjai felett a Siralmak könyvét.
6 Amikor a fiatal Jeremiást megbízták a prófétai feladattal, kijelentette: „Ó jaj, Szuverén Úr, Jehova! Íme, én tényleg nem tudom, hogyan kell beszélni, hiszen még csak gyerek vagyok én!” Ámde Jeremiás ezt a választ kapta: „Ne mondd ezt: ’Még csak gyerek vagyok én.’ Hanem menj el mindazokhoz, akikhez elküldelek téged, és mondd el mindazt, amit parancsolok neked. Ne félj az ő arcuk miatt, ’mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged’, ez Jehova kijelentése” (Jeremiás 1:4–8).
7. a) Hány embernek szolgált Jeremiás prófétául, és hánynak van szüksége ma ilyen „próféta” szolgálatára? b) Vajon az ilyen mértékű szolgálatával ez a „próféta” sikert fog elérni a nemzeteknél vagy azoknál, akiknek az érdekében még mindig figyelmességet tanúsít?
7 Jeremiásnak felnőtt férfi munkáját kellett elvégeznie, mivel az, aminek a megírására Jehova ihlette őt, az egész emberiség, még a mai emberiség számára is igen fontos volt. Jehova ’a nemzetek prófétájává’ tette meg Jeremiást (Jeremiás 1:5). Ha a világnak ma szüksége van valamire, az bizonyosan ’a nemzetek prófétája’, mivel az önfejű, makacs nacionalista nemzeteket ma könyörtelenül egybegyűjtik egy döntő leszámolásra, Har-Magedonkor. Nem mintha a modernkori „nemzetek prófétájának” Istentől kapott üzenete sikeresen eltérítené azokat a nemzeteket a biztos pusztulásukba vezető úttól, de emberi egyedek sorsa is kockán forog most! Ezek a meghatározatlan számú egyének a figyelmeztetés hatására nem kívánnak elpusztulni a nemzetekkel együtt, amelyekhez — mint állampolgárok — tartoznak. Amennyiben rajtuk múlik, nem óhajtanak pusztán emberi kormányzatok érdekében a mindenható Isten ellen harcolók közt megfogatni. Nos, az ilyen becsületes szívű egyének javára Jehova előzékenyen gondoskodott „a nemzetek prófétájáról”. És ezt ebben a „végidőben”, az első világháború 1918. november 11-én történt befejezése óta tette meg (Dániel 12:4).
8. Kivel vagy mivel azonos a „próféta”, akit Jehova támasztott és akinek a munkája még Har-Magedon előtt be kell hogy fejeződjék?
8 Az ilyen egyének érdekében — akik szívből keresik Isten uralmát az emberi uralom helyett — az Isten által támasztott „próféta” nem csupán egyetlen személy, mint Jeremiás volt, hanem egy osztály. Ennek az osztálynak a tagjai pedig — mint maga Jeremiás, a próféta-pap is — teljesen átadták magukat Jehova Istennek Krisztus által, és Jehova szent szelleme közreműködésével „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdont képező nép” részévé lettek (1Péter 2:9). Ennek a „próféta” osztálynak csupán egy maradéka él most, e kései korban a földön. A „mindenható Isten nagy napjának csatája” Har-Magedonkor addig nem kezdődhet el, amíg ez az összetett „próféta” be nem fejezi a munkáját.
9. a) Melyik világhatalomnak a győzelmét látta Jeremiás Jehova ókori népének fővárosa felett? b) Melyik ókori város szemlélteti a kereszténységet? c) Minek a részévé lett a kereszténység? d) Nagy Babilon elpusztításakor mi történik majd a kereszténységgel és miért?
9 Egy dolog azonban biztos: ha a „próféta” osztály, a Jeremiás osztály Har-Magedon előtt áll, akkor egyben Nagy Babilon bukása előtt is áll. Az igaz, hogy az ókori Jeremiás nem lehetett szemtanúja Babilon elestének, ámde széles körben hirdette a bibliai történelem harmadik világhatalmának a bukását. Az a világhatalom, amelynek gyökerei a ’Jehovával szembehelyezkedő hatalmas vadász’, Nimród által alapított eredeti Bábel vagy Babilon városába nyúlnak vissza, az emberiség egész ókori világát megfertőzte hamis vallásával (1Mózes 10:8–12). Jeremiás szemtanúja volt annak, amikor az ősi Babilon legyőzte Jeruzsálemet i. e. 607-ben. Tanúja volt tehát a hamis vallás ókori fővárosa győzelmének azon főváros felett, ahol Jehova temploma állt, de amelynek tiszta vallását — amit Isten rábízott — megfertőzték annak lakosai. Ezért az ókori Jeruzsálem a modernkori kereszténységet szemlélteti. Az hamisan állítja magáról, hogy az igaz keresztényiség birodalma. A babiloni hamis vallás áldozatává lett kereszténység valójában a modernkori Nagy Babilon, a hamis vallás világbirodalma kiemelkedő részévé lett. Amikor e világ megcsömörlött politikai elemei megsemmisítik Nagy Babilont — ahogyan azt a Jelenések könyve 17. és 18. fejezete megjövendölte —, a kereszténység vele együtt merül a pusztulásba.
10. Mit ábrázolt elő az a tény, hogy Jeremiás túlélte Jeruzsálem bukását, és röviddel ennek megtörténte után miben vallanak kudarcot a nemzetek?
10 Jeremiás túlélte Jeruzsálem és birodalma i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulását. Ez egyúttal megerősítette azt a tényt, hogy ő Jehova igaz szócsöve volt. A prófétai képnek megfelelően a mai Jeremiás osztály is túl fogja élni a kereszténység közelgő erőszakos megdöntését. A dolgok jelen rendszerének vallásellenes elemei röviddel azután gonosz módon megpróbálják kitörölni a létből a Jeremiás osztályt, ámde erőfeszítéseik kudarcot vallanak — Har-Magedonkor (Jelenések 16:16; 19:19–21).
11. Kit ábrázolt elő az a nem zsidó személy, aki Jeruzsálemben baráti segítséget nyújtott Jeremiásnak és kiknek felel meg ő Jézus példázatában a Máté 25:31–46 szerint?
11 Egy olyan nem zsidó férfi, aki túlélte Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulását, az etióp Ebed-Melek volt. A róla szóló elbeszélést a Jeremiás 38. és 39. fejezetében olvashatjuk. Ő sietett Jeremiás segítségére, amikor az végveszélyben volt, s emiatt joggal félhetett a befolyásos zsidóktól, akik Jeremiás halálát kívánták, hogy elnémítsák őt. De egy külön próféciában — amelyet Jeremiás mondott, akinek életéért az etióp férfi bátor tettre szánta el magát — Jehova arról biztosította Ebed-Meleket, hogy életét zsákmányul adja neki és túl fogja élni a küszöbön álló pusztulást, amely Júda földjére és fővárosára, Jeruzsálemre szakad. Ebben a tekintetben Ebed-Melek, az etióp Jézusnak a juhokról és a kecskékről szóló példázatában szereplő jelképes juhokat ábrázolta elő, amiről a Máté 25:31–46-ban olvashatunk. Mivel barátságosan bántak Jézus Krisztus szellemi „testvéreivel” és közvetlenül is jót tettek velük a „végidő” alatt, ezek a jelképes juhok nem kerülnek levágásra a „kecske” osztállyal együtt Har-Magedonkor. Jehova védelmét élvezik az uralkodó Király, Jézus Krisztus által, és bemennek a dolgok új rendszerébe anélkül, hogy meg kellene halniuk e földön. Lehetőséget kapnak arra, hogy örökké éljenek a földi Paradicsomban.
Mire van most szükségük az isten embereinek
12. Jézusnak a „végidő”-vel kapcsolatos melyik próféciáját ismerhetjük fel a mai félelmet keltő időkben?
12 Az idő, amelyben jelenleg élünk, egyre inkább félelmet keltővé lesz. Pontosan az történik, amit maga Jézus Krisztus megjövendölt annak a bizonyítékaként, hogy a „végidőben” élünk, abban az időszakban, amikor az i. sz. 70-ben bekövetkezett jeruzsálemi pusztulás modernkori ellenképére sor kerül (Lukács 21:5–7). Sokkal inkább a mi javunkra, semmint az első századi apostolok és tanítványok érdekében mondta Jézus: „Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban is; a földön pedig a nemzetek gyötrődnek, mert nem találnak kivezető utat a tenger morajlása és háborgása miatt, mialatt az emberek [görögül: anʹthro·poi] elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek, mert az egek erői megrendülnek. És azután meglátják az ember Fiát eljönni a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel” (Lukács 21:25–27).
13. Hogyan mutatott rá Jézus, hogy nagy különbség lesz a világi emberek szív- és elmebeli állapota és az ő felvilágosult tanítványai szív- és elmebeli állapota között?
13 Itt Jézus különbséget tett az „emberek” (anʹthro·poi), vagyis e világhoz, azaz a dolgok rendszeréhez tartozó nép között és felvilágosult tanítványai között, akik számára és érdekében a fenti leírást adta. Jól informált, értelmes követőit nem fogja tehát magával ragadni a „nemzetek gyötrődése”, s a szívük sem fog „elalélni a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek”. Nekik nem kell leverten, reménytelenül lehorgasztani a fejüket. Milyen legyen hát a magatartásuk, a szívbeli és elmebeli állapotuk? Nos, Jézus további szavai szerint: „Amikor pedig mindezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok” (Lukács 21:28).
14. Vajon a most közelgő „szabadulás” a maradék mennyei megdicsőítésére utal, és vajon kiknek lesz csodálatos kilátásuk a földön ama bizonyos „szabadulás” után?
14 Az e világhoz tartozó emberek számára tehát az egyre szaporodó bajok — amelyek Har-Magedonkor érik el csúcspontjukat — a küszöbön álló biztos pusztulás jelei (Filippi 1:28). Mindez megköveteli a mai igaz kereszténytől, hogy erős hite legyen a mindenható Istenben és az ő hűségeseinek adott ígéreteiben. A „szabadulás”, ami az ilyen hittel rendelkezők számára oly közel van már, elsődlegesen nem Krisztus szellemtől született tanítványai maradékának mennyei megdicsőítését és a nyomorúságos földi színtérről való megszabadítását jelenti, noha mindez végül is meg fog történni. A „szabadulás” sokkal inkább arra vonatkozik, hogy Isten véget vet a háborúknak, éhínségnek, járványos betegségeknek, földrengéseknek és az uralkodó Király, Jézus Krisztus igaz követői ádáz üldözésének azáltal, hogy elpusztítja Jehova Krisztus alatti Királyságának összes ellenségét a „mindenható Isten nagy napjának háborújában”, amit Har-Magedonnak neveznek. Mily csodálatos kilátás nyílik meg akkor a mennyei Királyság örököseinek maradéka, valamint lojális társaik előtt — azok előtt, akiket Ebed-Melek, Jeremiás próféta bátor segítője ábrázolt elő!
15. Ahhoz, hogy az ilyen egyének ’férfiasan viselkedjenek’, mit kell tenniük az Írások szerint, hogy a munkára felkészítettek legyenek?
15 Ahhoz, hogy ezek most ’férfiasan viselkedjenek’, keresztény érettségre kell jutniuk és alkalmassá kell lenniük arra, hogy elvégezzék a messiási Királyság melletti végső, világméretű tanúskodást (1Korinthus 16:13, ÚV, Authorized Version, Revised Standard Version; Máté 24:14). Ezért kaptuk a Bibliát, amely a Szent Iratokat tartalmazza. Ahogyan azt Pál megírta az ifjú Timótheusnak: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságban való nevelésre, hogy az Isten embere teljesen alkalmas, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített legyen” (2Timótheus 3:16, 17). A The New English Bible szerint a 17. vers így szól: „Hogy az Isten embere eredményes lehessen és mindenfajta jó cselekedetre felkészített.” A The Jerusalem Bible ezt mondja: „Ily módon lesz az Istennek átadott ember teljesen felkészített és minden jó munkára kész.” Ez arra utal, hogy az „Isten emberé”-nek rendszeresen kell tanulmányoznia az ihletett Írásokat, és azok szerint kell élnie, és el kell végeznie azt a munkát, amelynek eredményes elvégzésére az ilyen tanulmányozás által felkészült.
16. Miért tanácsosabb — még a Noé vízözön előtti napjainál is jobban — menekülni az ifjúkori kívánságoktól?
16 Mi az egész emberi történelem legsúlyosabb időszakában élünk! Egy egész világ letűnésével nézünk szembe, egy sokkal nagyobb méretű világéval, mint amilyen Noé napjaiban létezett. Következésképpen az eddigi legnagyobb szabású és jelentőségű munkát végezzük az emberiség számára. Természetesen Jehova Isten egyetlen önátadott, alámerített tanúja sem teheti meg most, hogy az ifjúkor érzéki, figyelmet elterelő kívánságai kielégítésével törődjön. Amint Pál írta az ifjú Timótheusnak: „Kerüld az ifjúkor vágyait.” „Te azonban, Isten embere [anʹthro·pos], menekülj ezektől” (2Timótheus 2:22; 1Timótheus 6:11, Katolikus fordítás). Ma még időszerűbbek a János apostol szavai, mint amikor megírta őket: „a világ azonban elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17).
17. Mit nem szabad lebecsülnünk a régebbi, ’Isten emberei’-vel kapcsolatban, mégis kire kell tekintenünk mint tökéletes példaképre?
17 Ezekben a napokban, amelyek a keresztény férfias tulajdonságok kinyilvánítását követelik meg tőlünk, figyeljük meg annak a férfiúnak tökéletes példáját, akiről Poncius Pilátus helytartó azt mondta a lármás zsidó tömeg előtt: „Íme, az ember!” „Nézzétek, a Királyotok!” (János 19:5, 14). Jóval Krisztus előtt is voltak Istennek emberei, mint „Mózes, az [igaz] Isten embere”, Illés és munkatársa, Elizeus és mások is (5Mózes 33:1; 1Királyok 17:18, 24; 20:28; 2Királyok 1:9–12; 4:7, 9, 16). De jóllehet nem akarjuk figyelmen kívül hagyni vagy lebecsülni Istennek ezeket a keresztény kor előtti embereit, arra a férfira kell tekintenünk, aki a legkiválóbb volt valamennyi ’Isten embere’ közt ezen a földön, név szerint Jézus Krisztusra, aki most királyként uralkodik a mennyekben a Nemzetek Idejének vége, 1914 óta (Zsidók 11:1-től 12:3-ig; Lukács 21:24). Ha mi is olyan férfiasan viselkedünk, mint ő, félelem nélkül nézhetünk szembe a dolgok pusztulásra ítélt rendszerének végével Har-Magedonkor.
18. Hogyan tudunk eleget tenni az óriási felelősségünknek, tudniillik annak, hogy részt vegyünk Jehova Isten egyetemes felsőbbsége igazolásában?
18 Kitörölhetetlen, elpusztíthatatlan feljegyzést írunk most önmagunkról az ítélet ideje alatt, amikor letűnőben van ez a világ. Vajon ez a feljegyzés a javunkra és a dicséretünkre lesz, avagy — sajnos — az örök pusztulásunkra e világgal együtt? Ha férfiasan viselkedünk, tökéletes példaképünket, Jézus Krisztust követve, bebizonyítjuk, hogy nem „e világ istene”, nem Sátán, az Ördög a mi szellemi uralkodónk (2Korinthus 4:4). Ellenkezőleg, Jehova Isten egyetemes szuverenitása mellett szállunk síkra, és részt veszünk annak igazolásában minden élő teremtmény színe előtt. Óriási a felelősségünk ebben a tekintetben és ugyanakkor csodálatos, dicsőséges a lehetőségünk!
19. Azonkívűl, hogy éberek maradunk és szilárdan állunk a hitben, milyen tekintetben kell még növekednünk mint „férfiak”-nak, és hol találjuk meg ennek a forrását?
19 Rajtunk múlik, hogy éberek maradunk-e a kiváltságunk közepette és élünk-e azzal a lehetőséggel, hogy ’szilárdan álljunk a hitben’. Mint Isten emberei, akik Istennek adták át magukat, nem gyengülhetünk meg! Jehova megtiltja ezt! E magasztos cél érdekében szívleljük meg Pál apostol időszerű tanácsát: „Legyetek erősek!” (1Korinthus 16:13). Ha állhatatosan Jehovára tekintünk és őhozzá imádkozunk Királyunk, Jézus Krisztus által, képesek is leszünk erre. Az Ésaiás 40:29-ben ezt olvassuk: „Ő ad erőt a megfáradtnak, és akinek nincs tettereje, annak teljes erőt ad bőségben.” Miután szemtanúi lehetünk Har-Magedonkor az isteni győzelemnek, legyen kiváltságunk rázendíteni arra az énekre, amelyet Mózes énekelt, amikor a fáraó hadserege a Vörös-tengerbe veszett: „Bátor harcos [héberül: ish] Jehova! . . . Erősségem és hatalmam Jah, hiszen szabadítómmá lett!” (2Mózes 15:3, 2).
Tudnál-e válaszolni ezekre a kérdésekre?
◻ Mi dönti el, hogy vajon túléljük-e Har-Magedon csatáját?
◻ Jehova felkent szolgáinak milyen körülményei hasonlítanak ma az ókori szolgája, Jeremiás körülményeihez?
◻ Milyen vonatkozásban ábrázolta elő az Ebed-Melek által végzett szolgálat a „juhok” szolgálatát, amiről Krisztus példázata szól a Máté 25:31–46-ban?
◻ Krisztusnak a Lukács 21. fejezetében olvasható próféciája szerint miben különbözik Krisztus követőinek a magatartása a nemzetekhez tartozó emberek magatartásától?
◻ Milyen „szabadulásról” beszél a Lukács 21:28. verse?
◻ Milyen nagyszerű eredménnyel jár az, ha mindannyian annak a példáját követjük, akiről azt mondták: „Az ember!”?