1Királyok

17 A Gileád+ lakói közül való tisbei Illés*+ így szólt Ahábhoz: „Ezekben az években nem lesz harmat, sem eső, csak az én szavamra. Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, Izrael Istene, akit szolgálok*!”+

2 Jehova így szólt hozzá: 3 „Menj el innen, fordulj kelet felé, és rejtőzz el a Kérit-völgynél, a Jordántól keletre. 4 A patakból igyál, én pedig megparancsolom a hollóknak, hogy lássanak el ott élelemmel.+” 5 Erre ő azonnal elment, és Jehova parancsa szerint cselekedett. Elment hát, és a Kérit-völgynél maradt, a Jordántól keletre. 6 A hollók vittek neki kenyeret meg húst reggel, és kenyeret meg húst este, és a patakból ivott.+ 7 De néhány nap elteltével a patak kiszáradt,+ mert nem esett eső az országban.

8 Jehova ekkor így szólt hozzá: 9 „Menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Megparancsolom egy ottani özvegyasszonynak, hogy lásson el élelemmel.”+ 10 Elment hát Sareptába. Amikor a város bejáratához ért, egy özvegyasszony éppen fát szedegetett. Odakiáltott hát neki, és ezt mondta: „Kérlek, hozz nekem egy kis vizet egy pohárban, hadd igyak!”+ 11 Amikor elindult, hogy hozzon, Illés utánakiáltott: „Kérlek, hozz nekem egy darab kenyeret is!” 12 Erre az így szólt: „Nincsen kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a nagy korsóban, és egy kevéske olajam a kis korsóban.+ Most szedek egy kis fát, bemegyek, és készítek valamit magamnak és a fiamnak. Aztán megesszük, és meghalunk. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, a te Istened él!”

13 Illés ekkor így szólt hozzá: „Ne félj! Menj be, és tégy, ahogy mondtad. De először nekem készíts egy kis kerek kenyeret abból, amid van, és hozd ki nekem. Aztán készíthetsz valamit magadnak, és a fiadnak is. 14 Mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »A nagy liszteskorsó nem ürül ki, és a kis olajoskorsó sem apad ki addig a napig, amelyen Jehova esőt ad a föld színére.«”+ 15 Erre az asszony elment, azt tette, amit Illés mondott, és napokon át volt mit ennie neki is, Illésnek is, meg a háznépének is.+ 16 A nagy liszteskorsó nem ürült ki, és a kis olajoskorsó sem apadt ki, ahogy azt Jehova Illés által megmondta.

17 Ezek után a ház asszonyának a fia megbetegedett, és a betegsége annyira súlyossá vált, hogy belehalt*.+ 18 Az asszony ekkor ezt mondta Illésnek: „Mit vétettem ellened,* ó, igaz Isten embere? Azért jöttél, hogy emlékeztess a vétkemre, és megöld a fiamat?”+ 19 De Illés így szólt hozzá: „Add ide nekem a fiadat.” Azután kivette őt az asszony karjaiból, felvitte a tetőszobába, ahol lakott, és lefektette az ágyára.+ 20 Így kiáltott Jehovához: „Ó, Jehova Istenem!+ Hát az asszonyra is bajt hozol, akinél lakom, megölve a fiát?” 21 Akkor egész testével ráborult a gyermekre háromszor, és Jehovához kiáltott: „Ó, Jehova Istenem! Kérlek, add, hogy visszatérjen a gyermekbe az élet*!” 22 Jehova meghallgatta Illés kérését.+ Visszatért a gyermekbe az élet*, és az életre kelt.+ 23 Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a tetőszobából a házba, odaadta az anyjának, és így szólt hozzá: „Nézd, él a fiad!”+ 24 Az asszony akkor ezt mondta Illésnek: „Most már tudom, hogy valóban Isten embere vagy,+ és igaz* Jehova szava, amelyet mondtál.”