„A nemzetek Királya” — egyedüli segítségünk

„Ki ne félne téged, ó nemzetek Királya, mert az téged illet; hisz a nemzetek összes bölcsei között és összes királyi méltóságai között, semmiképpen sincs senki hozzád hasonló.” — Jer 10:7.

 1. Kinek az ajkáról hangzik fel a segélykiáltás ma világszerte és miért?

„SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG!” Ez a kiáltás hangzik a föld minden tájáról. Olyan személyek ajkáról tör fel, akik látják, milyen irányban halad kitartóan a világ és látják a katasztrofális következményeket is, amelyekben rövidesen véget ér. Ez a kilátás megrettenti és nagyon elszomorítja ezeket az embereket. Hajlamosak azt mondani, amit Jeremiás próféta mondott nem sokkal Jeruzsálem pusztulása előtt, amit előre bejelentett: „Ó, bárcsak a fejem vizekké, a szemem pedig könnyek forrásává változna! Akkor éjjel-nappal sirathatnám népem [Izrael] leányának levágottait.” — Jer 9:1.

 2. Milyen kilátás miatt sírhatnak joggal ma az együtt érző emberek?

² Miért ne sírna ma az együtt érző ember? Ugyanis az emberiséget most éppen az fenyegeti, amit akkor régen előárnyékolt a nemzeti katasztrófa, melyről Jeremiásnak el kellett mondania: „Tanítsátok leányaitokat siratóénekre, és minden asszony [tanítsa] társát gyászénekre. Mert bejött ablakainkon a halál [saját otthonunkba]; bejött a lakótornyainkba, hogy lekaszálja a gyermekeket az utcáról, az ifjakat a közterekről. . . . ,Az emberek holttestei úgy hullanak a mező színére, mint a trágya [hogy termékennyé tegyék azt] és mint a frissen vágott gabonarendek az arató nyomán, és nincs aki összegyűjtse őket.’” — Jer 9:20–22.

 3. Tekintettel a világosan előre látható világméretű szerencsétlenségre, mihez vagy kihez fordulnak vezetésért az emberek?

³ Ki ne látná az előttünk álló világméretű szerencsétlenséget, a legnagyobbat az egész emberi történelemben? Nem kell hozzá az ókori Jeremiás prófétai előrelátása, hogy észrevegyük. Hogyan tudja hát valamelyikünk is túlélni azt, amit a világi irányzatok nem ihletett megfigyelői is előre jeleznek? A fenyegető kilátások mellett még nem vallásos személyek is akaratlanul arra kényszerülnek, hogy valamilyen magasabb rendű, emberfölötti tényező segítő közbelépését kérjék az emberi család megmentése érdekében. A politikai uralkodók még a kereszténységben is spiritiszta szellem-médiumoktól és látnokoktól kérnek tanácsot aggodalmukban. Mivel egyetlen fontos lépést sem képesek megtenni bizonytalankodás nélkül, asztrológusokat keresnek fel, hogy készítsék el horoszkópjukat és olvassanak az egek előjeleiből. Mások képzeletük alkotta faisteneikhez folyamodnak, ezüsttel és arannyal bevont bálványaikhoz, melyeket emberi kéz alkotta vagy gép-készítette ruhákba öltöztettek. Vajon a népszerű szokások ilyen külsőségeihez kell segítségért folyamodnunk most, amikor a világhelyzet egyre fenyegetőbb és világkatasztrófát sejtet a közeljövőre? Nem! — Jer 10:1–5.

 4. Miért nem valamilyen vak, értelmetlen „kegyes gondviselés” a mi egyetlen segítségünk, és miben rejlik az igazi segítség?

⁴ Hol van hát az igazi segítség? Ki, vagy mi az egyedüli segítségünk? Bizonyára nem valamiféle vak, értelmetlen „kegyes gondviselés”. Feltétlenül olyan valóságos személy kell hogy legyen, aki legalább annyira látja a helyzetünk veszélyes voltát, mint bölcs politikusaink, sőt jobban, mint azok a nagy intelligenciával rendelkező emberek. Mert értelmetlenség bizonyára nem képes értelmes személyeknek — mint amilyenek mi vagyunk — pontosan meghatározott segítséget nyújtani. Egyedüli segítségünk az a Valaki, aki elég intelligens volt ahhoz, hogy megalkossa az egész világegyetemet, benne minket, értelmes lényeket is. Ő a helyzet „magaslatán” áll. Ő az, akit a próféta a „Nemzetek Királyá”-nak nevez.

 5. A Jeremiás 10:6–8-ban hogyan írja le a próféta az egyedüli segítségünket?

⁵ Azt kérdezzük, hogy ki az? Nos, Ő az, akit senkihez nem hasonlíthatunk, mert Jeremiás azt mondja róla: „Semmiképpen nincs senki hozzád hasonló, ó Jehova. Nagy vagy te és nagy a te neved hatalmadért. Ki ne félne téged, ó nemzetek Királya, mert az [ilyen félelem] téged illet; hisz a nemzetek összes bölcsei között és összes királyi méltóságai között semmiképpen sincs senki hozzád hasonló. És ugyanakkor [a nemzetek és királyi méltóságaik] értelmetleneknek és balgáknak bizonyulnak. A fa [fából készült bálvány ezüsttel és arannyal borítva és istenekéhez hasonló ruhával befedve] csak hiábavalóságra buzdít.” — Jer 10:6–8.

 6. Melyik két nemzetet említi meg először a Biblia a Noé napjainak özönvize után és a Biblia szerint vajon Jehova volt a királyuk?

⁶ Miképpen volt Jehova Isten a „nemzetek Királya” Jeremiás napjaiban? Elismerték-e őt Királyuknak a nem zsidó, azaz pogány nemzetek? Vajon Ő állította fel királyságaikat, királyi uralmaikat vagy méltóságaikat? Vajon Ő adta nekik kormányformájukat és törvényeiket, vagy Ő lépett velük szövetségre, hogy szoros kapcsolatba hozza őket önmagával? Nos, az első nemzetek, amelyeket megemlít a Biblia Noé napjainak özönvize után: Babilon (Bábel) és Asszíria. Úgy kell értelmeznünk, hogy Jehova volt a Királyuk? Hogyan lehetett volna az? Hiszen az 1Mózes 10:8–12 így mondja el nekünk:

„És Kús [Noé unokája] lett az apja Nimródnak. Ő kezdett hatalmassá válni a földön. Jehovának ellenszegülő hatalmas vadásznak bizonyult. Ezért van az a mondás: ,Éppen olyan, mint Nimród, Jehovának ellenszegülő, hatalmas vadász.’ És az ő birodalmának kezdete volt Bábel [Babilon], Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén. Erről a földről ment aztán Asszíriába és hozzáfogott, hogy megépítse Ninivét, Rekhoboth-Irt, Kaláht és Resent, Ninive és Kaláh között: ez az a nagy város.” — Jegyezd meg az 1Mózes 2:14-et; 1Krónika 1:10-et!

 7. Vajon az ókori előzmények arra mutatnak, hogy Jehova volt az új-babiloni birodalom Királya Jeremiás napjaiban?

⁷ Mikor Babilon (Bábel) építői belemerültek ,Bábel-tornyuk’ vagy zigguratuk építésébe, amit vallásos imádat végzésére szántak, vajon mi történt, ami megakadályozta annak befejezését? Nos, Jehova az alábbiakba kezdett, amint megmondta: „Zavarjuk össze a nyelvüket, hogy ne hallgathassanak [értelmesen] egymás nyelvére.” Mi lett ennek eredménye? Különböző nyelveken beszélő nemzetek; mert így olvassuk: „Ennek megfelelően szétszórta őket Jehova onnan [Bábeltől] az egész föld felszínére és fokozatosan felhagytak a város építésével. Ezért nevezték el Bábelnek [zűrzavar], mert ott zavarta össze Jehova az egész föld nyelvét.” (1Móz 11:7–9) Nyilvánvaló tehát, hogy Jehova éppannyira nem volt annak az első babiloni birodalomnak a királya, mint ahogyan nem volt az új-babiloni birodalomé sem Jeremiás napjaiban. Annak az új-babiloni birodalomnak Bél vagy Merodák (Márduk) volt az istene, akit Nebukadnezár uralkodó imádott. (Jer 50:1, 2) Jehova nem babiloniai isten volt.

8, 9. a) Kit imádtak a többi pogány nemzetek emberfölötti uralkodójukként? b) Hogyan jelezte Sátán Jézus előtt, hogy ő valóban az, akinek Jézus nevezte, vagyis „a világ uralkodója”?

⁸ Más pogány népeknek is megvoltak a maguk nemzeti istenei, akikre mint uralkodójukra tekintettek és akiknek ábrázolására bálványimádati képmásokat készítettek. Az ammoniták nemzete például egy Moloch nevű hamis istent imádott. Ez a név „Uralkodó”-t vagy „Király”-t jelent. (3Móz 18:21; 20:2–5; 1Kir 11:7; Csel 7:43) Az ilyen nemzetek valójában szellem démonokat vagy ördögöket imádtak. (1Kor 10:20) Mindezek fölött a láthatatlan démonok fölött áll Sátán, az Ördög. A 2Korinthus 4:4 „a dolgok gonosz rendszerének istene” néven nevezi őt.

⁹ Sátán, az ördög az összes földi nemzetek fölötti királyi hatalmat önmagának tulajdonítva, megpróbálta kísérteni Jézus Krisztust a következőképpen: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőségét [a lakott föld összes királyságáét], mert nekem adatott, és akinek akarom, annak adom azt. Ha azért te imádati aktust végzel énelőttem, mindez a tied lesz.” (Luk 4:5–7) Jézus azonban nem volt hajlandó emberi király lenni Isten nagy ellenfele alatt. Ezért nem sokkal a halála előtt Jézus úgy beszélt Sátánról, az Ördögről, mint aki „e világ uralkodója”. (Ján 12:31; 14:30; 16:11) A Biblia utolsó könyve, melyet hét évszázaddal Jeremiás napjai után írtak meg, azt mondja, hogy „az egész föld” Sátánt, az Ördögöt és a hétfejű vadállatban ábrázolt látható politikai szervezetét imádja. — Jel 13:3, 4.

10. a) Milyen alapon volt Jehova kizárólag Izrael nemzetének a Királya, míg az el nem vetette a Messiást? b) Bár a „világ királysága” Jehováé és az ő Krisztusáé lett 1914-ben, mit nem hajlandók megtenni a nemzetek?

¹⁰ Régen az izraeliták Jehova Istent ismerték el Uruknak és Királyuknak. Ezzel összhangban mondta az ihletett zsoltáros: „Közli igéit Jákobbal, törvényeit és bírói végzéseit Izraellel. Nem tett így egyetlen más nemzettel sem; és ami a bírói végzéseit illeti, nem tudatta velük azokat. Dicsérjétek Jaht, ti népek [vagy Hallelujah]!” (Zsolt 147:5, 19, 20; 145:1, 12, 13) Következésképpen, a pogány világ nemzetei nem képezték Jehova Isten királyságát. Az a teokratikus kormányzat, amelyet az ősi Izrael fölé emelt Mózes próféta napjaiban, az volt Isten egyedüli földi királysága mindaddig, míg Izrael nemzete el nem vetette Isten Fiát, Jézus Krisztust mint Istentől jött Messiást. (2Móz 15:18–21; 5Móz 33:2–5; 1Krón 29:11, 12, 23; Máté 21:43) Csak a Pogányok idejének i. sz. 1914-ben bekövetkezett vége óta történt először, hogy „a világ királysága a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett”; és a világ nemzetei még mindig elutasítják Jehovát mint Királyukat. — Jel 11:15–18.

MILYEN ÉRTELEMBEN „A NEMZETEK KIRÁLYA”?

11. Milyen szempontból nevezte Jeremiás Jehovát a „nemzetek Királyá”-nak?

¹¹ Milyen szempontból nevezhette hát Jeremiás Jehovát a „nemzetek Királyá”-nak? Olyan szempontból, hogy mindazok között, akik a nemzetek királyai voltak és királyi hatalmat gyakoroltak, Ő volt a legkiemelkedőbb Király. Ő uralkodott mint a királyok Királya, a Legfőbb Király, Aki az összes többi király Ura. „Mert — mondta Mózes Izraelnek már régen i. e. 1473-ban — Jehova a ti Istenetek, isteneknek Istene és uraknak Ura, nagy, hatalmas és félelmet keltő Isten.” (5Móz 10:17) Később az ihletett zsoltáros mondta Jehova népének „Adjatok hálát az istenek Istenének: mert határtalan ideig tart az ő szerető kedvessége; adjatok hálát az urak Urának: . . . aki nagy királyokat vert le: . . . és aki hozzáfogott, hogy megöljön felséges királyokat: . . . még Szihont, az amoriták királyát is: . . . és Ógot, Básán királyát: . . . és aki odaadta az ő földjüket örökségül: . . . Örökségül szolgájának, Izraelnek.” (Zsolt 136:2, 3, 17–22) Ilyenformán Ő uralkodik „minden nemzet” felett annak ellenére, hogy azoknak megvannak a saját démonaik és emberi királyi méltóságaik. — Jer 9:25, 26.

12. Hogyan szemléltette és magyarázta meg Jehova Jeremiásnak, hogy ő a „nemzetek Királya”?

¹² Ezért mondhatta Jehova Jeremiásnak: „Lásd, én e mai napon nemzetek fölé és királyságok fölé rendellek téged.” (Jer 1:10) Jeremiás pedig helyesen szólította meg őt mint a „nemzetek Királyá”-t, s ezt Jehova egy szemléltetéssel meg is mutatta neki. Jehova megparancsolta, hogy menjen le egy fazekas házába. Miután a fazekas készített egy edényt, amely hibásnak bizonyult, majd összegyúrta az agyagot és olyan edényt formált belőle, amely megfelelt a kívánalmaknak, Jehova így szólt:

„Vajon nem cselekedhetem-e veletek úgy, mint ez a fazekas, ó Izrael háza? . . . Nézd! Mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, ó Izrael háza! Bármikor szólok egy nemzet ellen és királyság ellen, hogy kigyomlálom, lerontom és elpusztítom, és az a nemzet valóban megtér az ő gonoszságából, amely ellen szóltam, én is megbánom a szerencsétlenséget, amelyet rajta véghezvinni szándékoztam. Máskor meg azt mondhatom egy nemzetre és királyságra vonatkozóan, hogy felépítem és elültetem, de az olyat cselekszik, ami rossz az én szememben, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom a jót, amit mondtam magamban, hogy megteszem az ő javára.” — Jer 18:1–10; lásd még a Jeremiás 1:10-et is!

13. Hogyan követte Jehova, a nagy Fazekas ugyanezt a cselekvési szabályt az ősi Egyiptom és Izrael esetében?

¹³ Évszázadokkal e kijelentés előtt Jehova kedvezett Egyiptom földjének, mikor Józsefet, Jákob fiát bízták meg annak élelmiszerellátásával. De valamivel később, nem sokkal József halála után, amikor az egyiptomi fáraók kezdték elnyomni József népét — Jákob (vagy Izrael) leszármazottait —, sőt megpróbálták kitörölni őket a létből, Jehova közbelépett. Csapást bocsátott Egyiptomra és megsemmisítette a fáraót hadseregével együtt és megszabadította választott népét, az izraelitákat. (Zsolt 136:10–16; Róma 9:17, 18, 21–24) Ugyanezen cselekvési szabály szerint, amikor Júda királysága fellázadt szövetséges Istene ellen és kitartott helytelen útján, Jehova, a nagy Fazekas, elhatározta, hogy megdönti Izrael királyságát. (Jer 18:11–17) Azok a lázadók még rosszal is viszonozták Jehova prófétájának, Jeremiásnak azt a jót, amit igyekezett érdekükben tenni. Sőt meg is akarták ölni Jeremiást. (Jer 18:18–20, 23) Ezért végül Jeremiás is egyetértett azzal, hogy Jehova végrehajtsa elmarasztaló ítéletét azokon a lázadókon. — Jer 18:21, 22.

14. Miért kell nekünk mint egyedeknek ma megszívlelnünk a nagy Fazekas bánásmódjának történelmi példáit?

¹⁴ Ezeket a történelmi példákat az összes nemzeteknek, de különösen a kereszténység nemzeteinek alaposan meg kellene ma szívlelniük. Legalábbis nekünk, egyszerű embereknek, egyénileg feltétlenül meg kell tennünk ezt. Jehova, a nagy Fazekas még mindig a legfőbb hatalom és meg fogja mutatni az egész emberiségnek, hogy még mindig ő a „nemzetek Királya”. Ma is igazak — jobban mint valaha — Jeremiás következd szavai:

„De [ellentétben az éppen ezelőtt leírt hamis istenekkel] Jehova az igaz Isten. Ő az élő Isten, és a Király határtalan ideig. Felháborodása miatt megrendül a föld, és a nemzetek nem tudják elviselni a vádjait. Ezt mondjátok tehát nekik [a nemzeteknek]: ,Azok az istenek, akik nem alkották magát a mennyet, ki fognak veszni a földről és az ég alól.’a Ő alkotta a földet az erejével, Ő az, aki megalapozta a termékeny földet a bölcsességével, és aki kiterjesztette az eget az értelmével.” — Jer 10:10–12.

15. Miért volt Jehovának alapos oka arra, hogy felháborodjon a nemzetek ellen és hogyan juttatja ezt majd kifejezésre?

¹⁵ Van-e valóban oka ma Jehova Istennek arra, hogy felháborodjon? Nos, tekintsünk csak a törvénye iránti tiszteletlenség széleskörű elterjedésére, nevének gyalázására, a bűnözésre, arra, hogy a gyönyört szeretik inkább, mint Istent, az erkölcstelenségre, a vallásos képmutatásra, azok üldözésére, akik ma a Jeremiás osztályt alkotják, és a nemzetek engedetlenségére Jehova Krisztus általi királysága iránt. Bizonyára mindezeknek a láttán igen alapos oka van Jehova Istennek, a nagy Fazekasnak a méltatlankodásra, a felháborodásra. Nemsokára kifejezésre is juttatja ezt, mint ahogy Jeremiás napjaiban tette, amikor elpusztította Jeruzsálemet és Júda királyságát.

16. Miért nem képesek „elviselni” Jehova kifejezett vádjait a gonosz nemzetek?

¹⁶ Írott Igéjében, a Bibliában Jehova elítél minden gonoszságot. Rövidesen elpusztít mindent, amit elítélt. Kifejezett vádjait ,egyetlen nemzet sem viseli el’. A nemzetek „istenei”, azok a dolgok, melyeket istenítettek vagy bálványoztak, tehetetleneknek bizonyulnak és elvesznek. Imádóik velük együtt vesznek el.

17. Kiknek a segélykiáltásai jutnak el a mi egyedüli Segítőnkhöz és miért?

¹⁷ Logikus tehát, hogy egyedüli segítségünk az egyedüli igaz és élő Isten, a „nemzetek Királya”. Segélykiáltások jutnak hozzá minden felől azoktól, akik Jeremiáshoz hasonlóan sajnálkoznak az istentelen állapotok miatt; és mindazoktól, akik „sóhajtoznak és nyögnek az utálatos dolgok miatt, amelyeket cselekesznek” különösen a képmutató kereszténységben. (Ez 9:4) Szinte megszakad a szívük az összeomlás miatt, amiről Jeremiás azt írta, hogy az összes nemzeteket fenyegeti, mivel uralkodóik nem keresik Jehovát, az egyedüli segítségünket. (Jer 10:19–22) Az Egyesült Nemzetek Szervezete csődöt mond mint a béke és biztonság világképviselete. Minden emberi terv, amely a történelem irányítását és a Nagy Fazekas kezétől jövő pusztulás elhárítását célozza, hiábavalónak bizonyul.

18, 19. Hogyan próbálják irányítani hivatalos lépteiket a politikai uralkodók és hogyan bizonyosodik be, hogy nincs hatalmukban ezt tenni?

¹⁸ Miután megvizsgáltuk a történelem figyelmeztető példáit, egyetértünk Jeremiással, amikor ezt mondja: „Jól tudom, ó Jehova, hogy nem a földből való ember hatalmában van az ő útja. Nem a járókelő emberre tartozik, hogy irányítsa a lépését.” — Jer 10:23.

¹⁹ Mivel az ember képes járni, azt hiheti, hogy úgy járhat, ahogy neki tetszik és mégis célhoz ér. Úgy érezheti, hogy Jehova Istennek semmi köze az egészhez. Ezért a politikai uralkodók megpróbálják úgy intézni a nemzeti ügyeket, hogy közben figyelmen kívül hagyják a Biblia-történelem tanulságait. Gúnyolják a modern Jeremiás osztályt, amiért szerencsétlenséget jelent be a „nagy nyomorúság” idejére. (Máté 24:3, 21, 22) Nem figyelnek a bibliai próféciára és úgy gondolják, képesek meghatározni a dolgok kimenetelét, igazi tartós békéhez és biztonsághoz irányítva lépteiket. Bár vallásilag, politikailag és gazdaságilag úgy járnak el, ahogy kívánják, Jehova a „nemzetek Királya”, mégis beletaszítja majd őket a megjövendölt pusztulásba a kikerülhetetlen „nagy nyomorúság” idején.

20. Jeremiáshoz hasonlóan milyen mértékű helyreigazítást kérünk Jehovától és miért?

²⁰ Istentől jövő rendreutasításra mindnyájunknak szükségünk van. Ezért könyörögni szeretnénk, ahogy Jeremiás könyörgött azzal a vággyal a szívünkben, hogy elkerüljük az emberiséggel való megsemmisítésünket. „Igazíts helyre engem, ó Jehova, de ítélettel [azaz szükségletemnek megfelelő mértékkel]; ne haragodban [a nagy nyomorúság idején], hogy semmivé ne tégy. Öntsd ki haragodat azokra a nemzetekre, akik nem vesznek tudomást rólad [vagy akik nem ismertek meg téged], és azokra a családokra, akik nem hívják segítségül a te nevedet. Mert ők [a babiloniaiak és szövetségeseik] felfalták Jákobot. Igen, felfalták őt és kipusztítva hagyták; lakóhelyét pusztasággá tették.” — Jer 10:24, 25, lapszéli jegyzet: Zsolt 79:6, 7.

21. Kire hagyhatjuk az igazságos ítélet végrehajtásának ügyét azokkal szemben, akik megpróbáltak kiirtani minket a cselekvésmódunk miatt?

²¹ Ez az ima a „nemzetek Királya” felé irányul. Őrá kell hagynunk az ügyet, hogy végrehajtsa igazságos ítéletét azokon, akik nem ismerik el őt és bosszúállóan megpróbálják kiirtani mindazokat, akik elismerik és lojálisan támogatják az ő egyetemes szuverenitását. Mi is segélykiáltással fordulunk hozzá, az egyedüli segítőnkhöz.

„De mindezekből győztesen kerülünk ki az által, aki szeret bennünket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem kormányzatok, sem jelenvaló dolgok, sem a jövendő dolgok, sem hatalmasságok, sem maggasság, sem mélység, sem semmilyen más teremtmény nem képes elszakítani bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” [Róma 8:37-39].

[Lábjegyzet]