Mi lesz a hatalmi harc kimenetele?

„KELET AZ KELET és Nyugat az Nyugat, s ez a kettő sohasem fog találkozni, míg Föld és Ég nemsokára Isten nagy ítélőszéke előtt áll.” A keleti és nyugati tömb közötti hatalmi harc jelenlegi alakulása különösen időszerűvé teszik Rudyard Kipling fenti költői szavait.

Mindamellett, ha alaposan meggondoljuk, amikor valaki a Kelet és Nyugat közötti küzdelemről beszél, a „Kelet” többé nem jelent szószerinti keletet, mint ahogy a „Nyugat” sem jelöl olyan államokat, amelyek a föld egy bizonyos pontjától mind nyugatra helyezkednének el. A kommunista tömb ma nemcsak a Szovjetuniót és a kelet-európai nemzeteket foglalja magában, hanem néhány afrikai országot is és Kubát. Ezek nem mind mondhatók keleti fekvésűeknek. A „Nyugati tömb” hasonlóképpen magába ölel olyan országokat, mint Kanada, Dánia (beleértve Grönlandot is), Izland, Norvégia, Ausztrália, Új-Zéland és Japán. Ezek közül a nemzetek közül néhányat aligha lehetne nyugati fekvésűnek mondani. Miért beszélnek hát az emberek „Kelet és Nyugat küzdelméről”? Mert a „hidegháború” eredetileg különösen a két szuperhatalom — a Szovjetunió és az Egyesült Államok — között dúlt, ezek közül az egyik nagyrészt Kelet-Európában, a másik pedig nyugaton fekszik. Így a dolgok alakulása folytán a „Kelet” és „Nyugat” jelképes jelentésűvé vált.

KÉT VETÉLKEDŐ „KIRÁLY”

Ehhez hasonlóan használja Dániel 11. fejezete „az északi király” és a „déli király” kifejezéseket az egymást követő rivális politikai hatalmak megjelölésére. Eredetileg ez a két „király” valóban északra, illetve délre helyezkedett el Dániel népétől, amely nép Isten ókori népe volt a Közép-Keleten.

A prófécia Nagy Sándor halála és a macedon birodalomnak Sándor négy utódja közt való felosztása után kezdett teljesedni. A négy utód közül kettő, éspedig I. Szeleukusz és I. Ptolemaiosz lett az első „északi király”, illetve „déli király”. Egyikük megalapította az északi szeleukida birodalmat, a másik pedig az egyiptomi Ptolemaiosz fáraók közül volt az első délen. Évszázadokig Jehova akkori népének földje volt a vita tárgya ezeknek a hatalmaknak az uralomért folytatott versengésében.

Idővel természetesen folyton változtak az „északi király” és a „déli király” által szimbolizált hatalmak. Az uralomért folyó harc azonban tovább folytatódott évszázadokon át. Ez a prófécia azt is megjövendölte, hogy ez a küzdelem a „két király” közt „a vég idejéig” fog tartani (Dán 11:27, 35, 40).a A világuralomért vívott harcot a kommunista és nem kommunista világ között ma jobban láthatjuk mint valaha. Lehetséges-e azonosítani ezt a két vetélkedő tömböt a „két király”-lyal? Vizsgáljuk meg.

„AZ ERŐDŐK ISTENE”

Dániel próféciája közvetlenül a „vég ideje” megjövendölése után így folytatódik:

„Ez a király [az északi] azt tesz, amit csak akar. Felmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél és szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is . . . És nem törődik ősei istenével . . . De az erődök istenét tiszteli, olyan istent, akit ősei nem ismertek, tiszteli arannyal, ezüsttel” (Dán 11:36–38, Ökumenikus fordítás).

Melyik beszél a két szuperhatalom közül az „istenek Istene”, Jehova ellen, „a népek ópiuma” névvel illetve a vallást? Melyikük szervezte meg úgy az egész gazdaságát, hogy inkább ágyúkat termeljen, mint vajat; tankokat és harcirepülőgépeket élelem, ruházat és fogyasztási cikkek helyett; így adva dicsőséget, így tisztelve „az erődök istenét”? Melyik „Királyság” imád „olyan istent, amelyet nem ismertek az ő atyái” — a tudományos militarizmust —, tisztelvén azt „arannyal és ezüsttel”, nem vonakodva hatalmas nemzeti jövedelmének nagy százalékát a hadi technika és haderő céljaira áldozni? Nem fér hozzá kétség, hogy a modern „északi király” a kommunista tömb, élén a Szovjetunióval.

Az US Defense Intelligence Agency már 1977-ben elismerte, hogy a szovjet haderő „a leghatalmasabb a világon, nagy tűzerővel és mozgékonysággal”. Ezt a nagy felkészültséget támogatja a katonai képzés az iskolákban. Minden 18 éves vagy ennél idősebb ifjú be van sorozva katonai szolgálatra, hogy eltöltsön két évet a hadseregnél vagy légierőnél, avagy hármat a tengerészetnél. Azután tartalékosok maradnak 50 éves korukig. Ez pedig azt jelenti, hogy jelenleg a szovjet polgárok tízmilliói kaptak katonai kiképzést, akiket gyorsan mozgósítani lehet.

A „DÉLI KIRÁLY” „ÖSSZECSAPÁSA”

Mivel a modern „északi király” a kommunista tömb a Szovjetúnió vezetésével, a „déli király” nem lehet más, mint a vetélytársa, a nem kommunista tömb az Egyesült Államok vezetésével. Ezekre a „királyokra” vonatkozóan a továbbiakban így szól Dániel próféciája: „A vég idején összecsap vele [az északi királlyal] a déli király” (Dán 11:40, Ökumenikus fordítás).

A háború utáni „megütközés” (vagy „összecsapás”, Ökumenikus fordítás; „összetűzés”, Károli) a „déli király” részéről aránylag szelíden kezdődött 1947-ben a „tartózkodási” „Truman doktrinával”. Ezt követte 1949-ben a NATO létrehozása, később pedig más kölcsönös területi védelmi szervezeteké. A „megütközés” vagy „összecsapás” keményebb lett a második vietnami háború idején. Ez a konfliktus és a Nyugat számára kedvezőtlen végkimenetele azonban támogatni látszott a „galambok” ügyét, azokét, akik az USA-ban, valamint szövetségesei között békülékenyen viselkedtek, illetve a békülékeny magatartást támogatták a szovjet tömb felé.

A jelenlegi politikai események azonban azt a benyomást keltik, hogy a „héják” — azok, akik a kemény vonalat képviselik a kommunista tömb irányában — túlszárnyalják a „galambokat”. A „déli király” „megütközése” („összecsapása”) az „északi királlyal” fokozódni látszik. Az angol-amerikai szolidaritás érdekes módon megerősödött ebben az „összecsapásban” az alábbi újsághír szerint: „A NATO szövetségesek közül egyedül — a Kreml iránti bizalmatlanság terén Reagan úrral egyetértő Margaret Thatcher asszony írta alá nyilvánosan ezt a megállapítást. Ő [Thatcher] ugyanis azt mondta csütörtök este [1981. január 29.], semmi jele sincs annak, hogy a szovjet törődne az igazi enyhüléssel [détente]” (International Herald Tribune, 1981. január 31.). Hogy meddig megy el a „déli király” ebben az „összecsapásban”, azt érdemes lesz megfigyelni az előttünk álló napokban.

Az „északi király”, akit most a kommunista tömb képvisel, természetesen reagál erre az „összecsapásra”. Ezt is előre megjövendölte Dániel próféciája a 11. fejezetben. Olvassuk tovább:

„És ellene [a déli király ellen] ront az északi király harciszekerekkel, lovakkal és sok hajóval; és valósággal bevonul az országokba, elárasztja [azokat] és átvonul [rajtuk] . . . És kinyújtja kezét az országok ellen; . . . és ura lesz az elrejtett arany és ezüst kincseknek” (Dán 11:40–43).

HOGYAN REAGÁL AZ „ÉSZAKI KIRÁLY”?

A „déli király” mostanában érvényesülő kemény vonalára adott szovjet válasz azt mutatja, hogy az „északi király” nem hajlandó engedni, hogy kíméletlenül legázolják. A második világháború óta a Szovjetunió „kinyújtotta kezét”, hogy magához ragadja különböző országok és „rejtett kincsek” ellenőrzését, beleértve az olajat is.

A Nyugat elleni kihíváshoz tartozik az ideológia is, hiszen a gyarmati uralmat követő számos kormányzat a Harmadik világban magáévá tette a marxista politikát. A dolgok ilyen alakulása megkönnyítette a szovjet befolyás behatolását Ázsiába, a Közép-Keletre, Afrikába, sőt még Amerikába is. Ezenfelül az „északi király” jelentős sikert ért el a kommunisták vezette felkelések támogatásában, ami lehetőséget nyújtott számára, hogy „bevonuljon az országokba” és befolyást gyakoroljon ideológiájával, katonai és technikai segítségével.

Több mint négymillió fegyveres katonájával a Szovjetunióban és Kelet-Európában, valamint 50 000 tankkal, 5775 harcirepülőgéppel, 289 nagyobb felszíni hadihajóval és legalább 257 tengeralattjárójával az „északi király” biztosan rendelkezik megfelelő eszközökkel, hogy „ellene rontson harciszekerekkel, lovakkal és sok hajóval . . . elárassza és átvonuljon [rajta]”.

Jelentések szerint szovjet csapatok vannak már jelen Afganisztánban, Kubában, Etiópiában, Irakban, Líbiában, Maliban, Mauritániában, Vietnamban, Szíriában és Dél-Jemenben, nem beszélve sok más országban levő katonai tanácsadókról. Szovjet hadihajók cirkálnak az összes hadifontosságú óceánokon és tengereken, beleértve a Földközi-tengert is. Hogy milyen mértékben fogja még a kommunista „északi király” elszabadítani ezeket az erőket és miként fog „bevonulni” más „országokba” is, csak a jövő fogja megmutatni.

MINDKÉT „KIRÁLYT” ELÉRI A VÉG

Akármilyen mértéket ér is el a „déli király” „megütközése” vagy „összecsapása”; és akár „eláraszt” még az „északi király” más országokat szószerinti invázióval, akár nem, egy biztos: Dániel próféciája szerint egyik „király” sem ér el döntő győzelmet a másik fölött. Az „északi király” sorsáról így jövendöl a prófécia: „De eléri a vég és senki sem segíthet rajta” (Dán 11:45, Ökumenikus fordítás). Emellett egy párhuzamos próféciában azt mondja a „déli király” által szemléltetett angol-amerikai világhatalomról, hogy „kéz nélkül rontatik meg” (Dán 8:25, Károli). [„Összetörik anélkül, hogy hozzányúlnának”, Ökumenikus fordítás].

Hogyan éri el a vég ezeket a „királyokat”, egyiket „kéz nélkül”, a másikat pedig úgy, hogy „senki sem segíthet rajta”? A végük nem emberi eszközzel fog bekövetkezni. Dániel próféciája ugyanis így folytatódik: „És azidőben felkel Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért [Dániel népéért, tehát Jehova népe fiaiért] áll. És az bizonyosan olyan nyomorúság ideje lesz, amilyen még nem volt, amióta nemzet létezik mindezideig” (Dán 12:1). Mihály nem más, mint Jehova beiktatott királya, Jézus Krisztus. (Lásd Jelenések 12:7–10.) A „nyomorúság ideje” azonos a „nagy nyomorúsággal”, amelyről Jézus a „dolgok rendszerének befejezéséről” és az ő Királyságával való „jelenlétéről” szóló saját próféciájában tett említést (Máté 24:3, 21; Luk 21. fejezete).

Ezeknek a próféciáknak jelenlegi teljesedése azt mutatja, hogy mi most „a vég idején” élünk. Krisztus nemsokára véget fog vetni mind a kommunista „északi királynak”, mind a nem kommunista „déli királynak”. A trónraemelt király, Jézus Krisztus „megveri” őket a szájából jövő „hosszú, éles karddal”, és „legelteti őket vasvesszővel” (Jel 19:11–21). És ezzel egy másik drámai prófécia is beteljesedik véglegesen Dániel könyvéből, mert ezt olvassuk: „Ezeknek a királyoknak [politikai hatalmaknak] az idejében támaszt a menny Isten egy királyságot, amely nem semmisül meg soha és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké [UV: határtalan ideig]” (Dán 2:34, 35, 44, Ökumenikus fordítás).

Ez a király tartós békét és igazságos új rendet fog bevezetni a földön (2Pét 3:13; Jel 21:1–5). Ott nem lesznek többé elnyomó politikai „királyok”. Ez az a „királyság”, amelyért imádkozol, ha az „Úr imáját” mondod. (Máté 6:9, 10). Ez az emberiség egyedüli reménye. Jehova tanúi boldogan segítenek neked magadévá tenni ezt a reménységet.

[Lábjegyzet]