Örvendezz „a reménységet adó Isten”-ben!
„Te vagy a reménységem, ó Szuverén Úr, Jehova, bizodalmam ifjúságomtól fogva.” — Zsolt 71:5.
1, 2. a) Milyen bibliai bizonyítékunk van arra, hogy Isten gondoskodik rólunk? b) Hogyan lehet örömünk teljessé?
MEGÁLLSZ-E néha, hogy elgondolkozz azon, milyen értékes viszony fűz téged Istenhez? Mily felvillanyozó tudni azt, hogy Isten törődik velünk! Igaz, Jehova szemszögéből a nemzetek olyanok, mint vízcsepp a vederben. Ezért mi mint egyének bizonyára igen parányinak tűnhetünk őelőtte. Jézus Krisztus mégis arról biztosít minket: „Nem adnak-e két verebet egy csekély értékű pénzdarabért? És mégis, egyikük sem esik a földre a ti Atyátok tudta nélkül. De még a fejetek hajszálai is mind meg vannak számolva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél többet értek.” — Máté 10:29–31; És 40:15.
2 Ha Isten még egy veréb leesésére is figyel, mennyivel több könyörületet érez irántunk, emberek iránt, akiket a saját hasonlatosságára teremtett! (1Móz 1:26) A mi Istenünk valóban csodálatos bölcsességet és teremtőerőt mutat, de még ennél is nagyszerűbb módon törődik az elnyomottak igazságos ügyével és kiterjeszti szeretetét az egész emberiségre. (Zsolt 33:4, 5) Bizony nagy kiváltság megnyerni az ő szeretetét, és Jézus szavaival összhangban megmaradni abban: „Ha megtartjátok az én parancsolataimat, megmaradtok az én szeretetemben, amiként én is megtartottam az Atyám parancsolatait és megmaradtam az ő szeretetében.” És Jézus hozzáfűzte: „Azért mondtam nektek ezeket, hogy örömöm bennetek legyen és az örömötök teljes legyen.” — Ján 15:10, 11.
3. Miért bízhatott Dávid teljes mértékig Jehovában, és miért bízhatunk mi is?
3 Ezekben a válságos időkben örülhetünk annak is, hogy szerető Istenünk reménységet ad. Úgy tűnik, hogy Dávid kemény megpróbáltatások után írta meg a 71. zsoltárt és abban úgy magasztalja a Szuverén Urat, Jehovát, mint reménységét és bizodalmát kora ifjúságától fogva. Amikor például szemben állt az esetlen mozgású, óriás Góliáttal, Dávid kijelentette: „Jehova, aki kiszabadított engem az oroszlán karmából és a medve karmából, ő szabadít meg engem e filiszteus kezéből is.” Jehova éppen ezt tette! (1Sám 17:37, 45–50) És Jehova mind a mai napig folytatja tanúi felkent maradékának támogatását, akik szilárd reménységgel, hűségesen szolgálják Őt ,ifjúságuktól fogva’.
SZÜKSÉG VAN ÉLŐ REMÉNYSÉGRE
4. Miért a reménység forrása az, „amit régen megírtak”?
4 Jehova távoli ígéretei, melyeket az ő Szavában találunk feljegyezve, megbízható reménység forrását képezik a jövőre vonatkozóan. Pál apostol kijelentette: „Mindazt, amit régen megírtak, a mi okulásunkra írták meg, hogy kitartásunkkal és az Írásból merített vigasztalás által reménységünk lehessen.” (Róma 15:4) Bizony szükségünk van reménységre. De milyen okot adhat a reménységre az, „amit régen megírtak”? De mindenekelőtt miért volt szükség egyáltalán reménységre?
5. a) Hogyan vetődött fel az, hogy szükség van a reménységre? b) Első szüleink miért érdemelték ki joggal a halált, s ez miért érint minket is?
5 Az, „amit régen megírtak”, világosan közli velünk, hogyan teremtette meg Isten az első szüleinket, hogyan helyezte őket a gyönyör Paradicsomába azzal a kilátással, hogy örökké élhetnek és betölthetik a földet szerető, boldog emberekkel, akik sohasem halnak meg. (1Móz 1:26–28; 2:7–9, 18–25) Ádám és Éva azonban elvesztette ezt a kiváltságot. Vajon miért? Azért, mert vétkeztek, nem mutatták fel az Atyjuk, Jehova Isten iránti tökéletes engedelmességük jelét. A Szuverén Úr, Jehova, joggal ítélte halálra az engedetlen emberpárt. Önfejű, független emberekké lettek, s ezért nem volt többé helyük Jehova lojális teremtményei között. Azonkívül nemcsak saját maguknak érdemelték ki a halálbüntetést, hanem a több milliárdnyi gyermeküknek is, akiknek ezektől a bűnös szülőktől kellett megszületniük. Pál apostol ezt mondja erről: „Azért, amiképpen egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mert mindannyian vétkeztek.” — Róma 5:12.
6. Milyen reménység alapján került az egész teremtés szolgaság alá?
6 Pál azonban azzal folytatja, hogy bár „a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett”, ez „reménység alapján” történt. Milyen reménység alapján? Nos, azon élő reménység alapján, hogy „megszabadul a romlottság rabszolgaságából és elnyeri az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát”, amiként első szüleink is ilyen szabadságot élveztek az édeni Paradicsomban. Ehhez hozzátartozott az örök élet reménysége is. Egyedül Isten gondoskodhatott erről a reménységről. — Róma 8:20, 21; Ján 17:3.
REMÉNYSÉG A „MAG”-BAN
7. Hogyan azonosítható az ígéret „magva”?
7 Mindjárt az elején annak, „amit megírtak” Isten azon ígéretéről olvashatunk, hogy az ő asszonyhoz hasonló mennyei szervezetének „mag [leszármazott]”-ja „összezúzza [a kígyó] fejét”, azaz elpusztítja Sátánt annak minden fajzatával együtt. (1Móz 3:14, 15) De hát ki ez a „mag”? Később úgy is beszélnek róla, mint Isten barátjának, Ábrahámnak „magvá”-ról, aki által „áldásban részesül a föld minden nemzete”. Pál apostol azonosítja ezt a „mag”-ot, és ezt mondja: „Mármost az ígéretet Ábrahámnak és az ő magvának tették. . . . ,És a te magodnak’, aki a Krisztus.” —1Móz 22:18; Gal 3:16.
8. a) Hogyan jelentették be jó előre Jézus földi életútját? b) Hogyan nyilvánult meg Isten szeretete az emberiség iránt?
8 Az, „amit régen megírtak”, előre megjövendölte Jézus Krisztus földi életpályáját. Ahogyan Ésaiás próféciája 700 évvel korábban előre megmondta, Jézust megvetették, semmibe vették, bántalmazták és „vitték miként a bárányt levágásra”. Atyja akaratának megfelelően „kiontatta lelkét” mindhalálig, hogy megváltson „sokakat” a bűn rabságából. (És 53:3–12) Jehova életre keltette őt a halottak közül és az „élet Fő Közvetítőjeként” beiktatta a mennyben, hogy „mindaz, aki hisz őbenne, örök életet nyerjen”. Isten azért gondoskodott erről, mert „oly nagyon szerette a világot” [az emberiség világát]. (Ján 3:15, 16, Csel 3:15) Mily csodálatos reménységet nyitott meg ez számunkra! — Ján 5:24–29.
AZ ÖRÖK ÉLET REMÉNYSÉGÉNEK SZILÁRD ALAPJA
9. a) Mi szavatolja reménységünket? b) Milyen hatással legyen ránk ez a reménység?
9 Éppen a mi Istenünk, Jehova neve szavatolja jól megalapozott reménységünket. Ez a név azt jelenti: „Ő idézi elő, hogy létrejöjjön”, ami azt mutatja, hogy különleges eseményeket idéz elő a szándékai megvalósítása végett. Ő az Isten, aki „nem hazudhat” és aki gondoskodik a „reménység alapjá”-ról, „amit hosszú idővel ezelőtt megígért”. (Tit 1:2) Mit jelent neked ez a reménység? Úgy tekinted-e azt, ahogyan a kereszténység tagjai tekintik a vallásukat: külsőséges formának, amit csak ajkukkal szolgálnak? Vagy pedig a szíved mélyén átadtad egész személyedet, egész életedet a „reménységet adó Isten”-nek? (Róma 15:13) Olyan erőssé lett-e benned ez a reménység, hogy szinte máris valóságnak tűnik? Ha így van, akkor ez a hiteddé lett: olyan hitté, amely élőnek bizonyul, mialatt jó cselekedeteid által tanúskodsz másoknak reménységedről. — Zsid 11:1; Jak 2:17.
10. a) Mi teszi még kézzelfoghatóbbá a reménységünket? b) Miért örvendezzenek ma reménységüknek a felkent keresztények?
10 Szuverén Urunk, Jehova örökké él, s ezért ígéretei alapot képezhetnek az „élő reménység”-re. Jézus Krisztus, az ő feltámasztott Fia pedig „mivel örökké életben marad”, még kézzelfoghatóbbá teszi ezt a reménységet előttünk azzal, hogy „képes teljesen megmenteni azokat, akik általa Istenhez közelednek, mivel Ő mindig él, hogy esedezzék érettük”. (Zsid 7:24, 25) Ezért írta Péter apostol a felkent keresztényeknek: „áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, mert nagy könyörületességéhez híven új születést adott nekünk élő reménységre azáltal, hogy Jézus Krisztust feltámasztotta a halottak közül romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre. Ez a mennyekben van fenntartva számotokra, akiket Isten hatalma megoltalmaz a megmentésre, amely kész arra, hogy az utolsó időszakban megnyilvánuljon. Nagyon örültök ennek a ténynek.” (1Pét 1:3–6) Tekintettel arra, hogy ma már eljutottunk az „utolsó időszak”-hoz, a felkent keresztényeknek nyomós okuk van arra, hogy ennek a reménységnek örvendezzenek.
11. a) Milyen ,élő reménysége’ van a „nagy sokaság”-nak is? b) Mi a szilárd alapja ennek a reménységnek?
11 De mit mondjunk a „nagy sokaság”-ról, a „. . . minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” való emberekről, akik örökké tartó életben reménykednek a paradicsomi földön? Az ő reménységük is „élő reménység”, mert számukra így szól az ígéret: „Ezek sem éhezni, sem szomjazni nem fognak többé, a nap sem tűz majd rájuk, sem perzselő hőség, mert a Bárány fogja legeltetni őket, aki a trón [Isten trónja] közepén van és az élet vizének forrásaihoz vezeti őket. És Isten letöröl majd szemükről minden könnyet.” (Jel 7:9, 16, 17) Akik ebben a „jó hír”-ben reménykednek, nem fognak csalódni, mert ennek szilárd alapja van Isten ihletett Szavában. Az Ésaiás 40:8-at idézve, Péter apostol ezt mondta „az élő és meg nem szűnő Isten szavai”-ról: „,Minden test olyan, mint a fű és minden dicsősége olyan, mint a fű kivirágzása; a fű elhervad és a virág lehull, de Jehova beszéde megmarad örökké.’ Igen, ez az a ,beszéd’, amelyet jó hírként hirdettek nektek.” — 1Pét 1:23–25.
12. Milyen nagylelkűséget tanúsít Isten az örökké tartó élet adományozásával?
12 Amikor önmagát a jó pásztorhoz hasonlította, aki „odaadja a lelkét a juhokért”, Jézus ezt mondta: „Azért jöttem, hogy életük legyen és azzal bőségesen rendelkezzenek.” (Ján 10:10, 11) Ez a nagylelkűség nem korlátozódik a „kicsiny nyájra”, azokra, akik társörökösökké lesznek Krisztussal a mennyekben. (Luk 12:32) Egyáltalán nem, hiszen Jézus ezt mondta: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; ezeket is elő kell hoznom s hallgatnak majd a szavamra és lesznek egy nyáj, egy pásztor. És örök életet adok nekik.” (Ján 10:16, 28) A „nagy sokaság”-on kívül, mely reméli, hogy élve átkerül a „nagy nyomorúság”-on, ott lesznek a keresztény kort megelőző hű szolgák és a halott emberek milliárdjai, akik feltámadnak a földre, örökké tartó élet kilátásával. (Máté 24:21; Zsid 11:35; Jel 20:12) Mily nagylelkű a mi Istenünk, amikor így gondoskodik az életről!
13. Hogyan jut kifejezésre Isten szeretete az emberek iránt, s hogyan érintsen ez minket?
13 Jehova nagylelkűsége, mely megmutatkozik az emberek iránt, Jézus korábbi szavaiban is visszatükröződik: „Isten oly nagyon szerette a világot [az emberiség világát], hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol őbenne, el ne pusztuljon, hanem örökké tartó élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el Fiat a világba, hogy elítélje [elmarasztalólag] a világot, hanem hogy a világ megmentésben részesüljön általa. Aki hitet gyakorol őbenne, nem lesz elítélve.” (Ján 3:16–18) Mivel Jehova és az ő Fia ilyen nagylelkű, nem kell-e nekünk is nagylelkűnek lennünk azáltal, hogy másokkal is tudatjuk ezt a nagyszerű „jó hírt”?
14. a) Miért olyanok a nemzetek, mint akiknek „nincs reménységük”? b) Hogyan tükröződik vissza hitünk és ,élő reménységünk’?
14 Ha ezt tesszük, mi is részt veszünk „minden jó munkában, amelyet Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk”. Nem leszünk többé olyanok, mint akik — Pál leírása szerint — „idegenek az ígéret szövetségétől” és akiknek „nincs reménységük” és „Isten nélkül valók . . . a világban”. Nem járunk többé úgy, „mint a nemzetek is járnak gondolataik haszontalanságában, mialatt a bennük levő tudatlanság miatt, szívük érzéketlensége miatt szellemileg sötétségben vannak és elidegenedtek az élettől, amely az Istené”. (Ef 2:10, 12; 4:17, 18) Nem, mert mi most Istennel járunk, a „jó hír” prédikálásában és tanításában mutatkoznak meg, visszatükrözik hitünket és a szívünkben túláradó „élő reménység”-et. — Máté 4:17; 5:16; 9:35; 24:14.
EGY IGAZSÁGOS KORMÁNYZAT REMÉNYE
15. a) Miért van szükség jó kormányzatra ahhoz, hogy ,élő reménységünk’ legyen? b) Milyen bíztató jövendölést jegyzett fel számunkra ezen a téren Ésaiás?
15 Élő reménységünk sokkal többet foglal magába az örökké tartó élet kilátásánál. Gondold el: milyen kellemes lenne kegyetlen és elnyomó emberi kormányzatok alatt élni örökké, amilyenek oly gyakran uralkodtak a történelem során? Egyesek inkább a halált választanák, mintsem az ilyen rabszolgaságot. Szerencsére Isten népének élő reménységéhez hozzátartozik egy igazságos kormányzat reménye is, azé a Királyságé, amelyért a keresztények régóta imádkoznak, s amely megszenteli Jehova nevét és előidézi, hogy az ő akarata „legyen meg, mint a mennyben, úgy a földön is”. (Máté 6:9, 10) A Királyság hosszú előkészítése folyamán Jehova Dávidot, Izrael királyát használta fel, hogy Jézus Krisztus előképe legyen a királyi szerepében. Ésaiás próféta „Békefejedelem”-nek írta le Őt és ezt mondta: „A fejedelmi uralom bőségének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és az ő királysága felett, hogy szilárdan megalapozza és fenntartsa azt igazsággal és igazságossággal mostantól fogva határtalan ideig. A seregek Jehovájának nagy buzgalma teszi ezt.” — És 9:6, 7.
16. Milyen biztosítékot adott Gábriel és a zsoltáros a Királysággal kapcsolatban?
16 Több mint 1000 évvel később Gábriel angyal megjelent egy szűznek, Máriának, és ezt mondta neki: „Jóindulatra találtál Istennél; és íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, akit Jézusnak kell nevezned. Ez nagy lesz és a Legfelségesebb Fiának fogják nevezni és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját és . . . királyságának nem lesz vége.” (Luk 1:30–33) Ezért ez a „Legfelségesebb Fia” nem csupán az örök élethez vezető megmentés útjáról fog gondoskodni, hanem a Királysága által jövő áldásokról is. Ez a kormányzat igazságosságban uralkodik az egész emberiség felett és bőséges békét hoz alattvalóinak az egész földön. — Zsolt 72:1–8.
17. Miért kell tehát ,bővelkednünk reménységben’, s hogyan fejezhetjük ki ezt a reménységet?
17 Ismét arra utalva, „amit régen megírtak”, Pál apostol ezt írja: „És ismét azt mondja Ésaiás: ,Lesz gyökere Jessének [Dávid atyjának], és lesz, aki felkel, hogy uralkodjék a nemzeteken; és a nemzetek őreá helyezik reménységüket.’ Töltsön el titeket a reménységet adó Isten a hit teljes örömével és békéjével, hogy a szent szellem erejével bővelkedjetek reménységben.” (Róma 15:12, 13) Isten Krisztus általi Királyságába vetett reménységünk természetesen szívbeli öröm és béke forrása és mivel bővelkedünk ebben a reménységben, arra kapunk buzdítást, hogy másoknak is hirdessük ezt a reménységet azzal az erővel, amelyet Isten szelleme ad nekünk. — Zak 4:6; És 40:28–31.
18. Milyen ragyogó képet fest előre a Királyságról Ésaiás próféta?
18 Amikor Pál, „Jesse gyökeré”-ről beszél, az Ésaiás 11. fejezetét idézi, amely ragyogó előzetes bepillantást enged Krisztus Királyuralmába: „Rajta nyugszik Jehova szelleme, a bölcsességnek és értelemnek szelleme, a tanácsnak és hatalomnak szelleme, Jehova ismeretének és félelmének szelleme; és hatalomnak szelleme, Jehova félelemében. És nem ítélkezik csupán szemeinek látása szerint, sem nem fedd egyszerűen a füleivel hallott dolgok szerint. És igazságossággal kell megítélnie az alacsony sorsúakat és egyenességben kell végeznie a feddést a föld szelídei érdekében.” Miután leírja a szellemi paradicsom békéjét, melynek Isten népe már most örvendezhet, mintha a föld vadállatai megszelídültek volna, a prófécia kijelenti: „A föld valóban teljes lesz Jehova ismeretével, mint a vizek az egész tengert beborítják.” Mily dicsőséges reménység! Nem csoda tehát, hogy a nemzetekből oly sokan fordulnak kérdően „Jesse gyökeré”-hez, a trónon ülő Jézushoz, aki „ott áll, mintegy jelként a népek számára”. — 1–10. vers.
19. Miért kell különösen most örvendeznünk reménységben?
19 Az 1914-es eseménydús esztendő óta az emberiség „a dolgok rendszerének a befejezése” idejében él. „Az ember Fia” eljött és vele együtt az angyalok mind, hogy leüljön dicsőséges mennyei trónjára. Elkezdte összegyűjteni a nemzeteket ítéletre, és „elkülöníteni az embereket egymástól éppúgy, mint a pásztor elkülöníti a juhokat a kecskéktől”. A nemzetek és a „kecskék” számára ez a reménytelen szorongás ideje, az engedelmes, juhokhoz hasonló emberek számára viszont annak az ideje, hogy ,kiegyenesedjenek és felemeljék a fejüket, mert elközelített a szabadulásuk’. — Máté 24:3–8; 25:31–34; Luk 21:26–28.
20. Minek a cselekvése által lehetünk kitartók a reménységben?
20 Mindazonáltal, kitartás szükséges ahhoz, hogy keresztül vigyük a reménység megvalósulását. Amint ezek az „utolsó napok” a befejezéshez közelednek, úgy kell tekintenünk a dolgokat, ahogyan Jézus tekintette és ahogy Pál figyelmeztet minket: „A kitartást és vigaszt nyújtó Isten bárcsak megadná nektek, hogy ugyanaz a szellemi magatartásotok legyen, amilyen a Krisztus Jézusé volt, hogy teljes egyetértésben, egy szájjal dicsőíthessétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.” (Róma 15:5, 6) Bárcsak kitartással szolgálnánk továbbra is, „teljes egyetértésben” és „egy szájjal” prédikálva a Királyságnak ezt a jó hírét tanúskodás végett minden nemzetnek, bízva abban, hogy „akkor jön el a vég”! (Máté 24:13, 14) Igen, bárcsak rendíthetetlen bizalommal lennénk Szuverén Urunk, Jehova, a mi „reménységet adó Isten”-ünk iránt!
[Képek a 9. oldalon]
„Egy ember által jött be a világba a bűn és a bűn által a halál, így a halál minden emberre átterjedt.” — Róma 5:12
„Isten oly nagyon szerette a világot, hogy egyetlen-nemzett Fiat adta, hogy aki hitet gyakorol Őbenne, el ne pusztuljon, hanem örökké tartó élete legyen.” — Ján 3:16.