Hogyan irányítod az életedet?

„Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr [ÚV: Jehova] törvényében járnak” (Zsoltárok 119:1, „Károli”).

 1. A történelem tanúsága szerint mi fontos még a boldogsághoz?

MI KELL a boldog élethez? Sokan úgy válaszolnának erre, hogy felsorolnák az anyagi természetű dolgokat: élelmet, ruházatot, lakást, vagy a szórakozás és az élvezetek különböző formáit. A történelem azonban bebizonyította, hogy a boldogsághoz ennél sokkal fontosabb az életszemléletünk és az életmódunk. Az, hogy hogyan viselkedünk a munkaadónkkal, a környezetünkben élőkkel, a családunkkal — igazat mondunk-e? nem nyúlunk-e a más tulajdonához? nem veszünk-e részt vitatható munkában vagy szórakozásban?

 2. Hogyan irányítják egyesek az életüket, és ez milyen kérdésekhez vezet?

² Az ilyen kérdések eldöntésénél vannak, akik a határozott szabályokat szeretik, amelyeket vagy ismernek, vagy szükség esetén felkutatnak. Mások azt teszik, ami a lelkiismeretük szerint helyesnek „látszik”. Lehet azonban, hogy valami ennek a kérdésnek a feltevésére késztet: Mivel a Bibliának oly sok mondanivalója van a „lelkiismeretről”, mi is az tulajdonképpen? Hogyan működik? Van-e lényeges szerepe a döntéseinkben és a boldogság elérésében? És vajon elmondhatjuk-e mi is Pál apostollal: „Mind a mai napig teljesen tiszta lelkiismerettel éltem az Isten színe előtt”? (Cselekedetek 3:1, Katolikus fordítás).

A lelkiismereted — Vajon mi is az?

 3, 4. Mi a „lelkiismeret” és kinek van lelkiismerete?

³ Sokan azt hiszik, hogy a lelkiismeret nem más, mint az általános érzékelése annak, ami helyes és ami helytelen. Nekünk azonban ennél sokkal pontosabb információ-forrásunk van: Isten Szava. A Biblia segít nekünk megérteni, hogy a lelkiismeret egy belső tanú. Pál ezért azt mondta: „A lelkiismeretem tanúskodik mellettem szent szellemben” (Róma 9:1). Pál a görög synei’desis szót használta itt, ami betű szerint azt jelenti: önismeret. A lelkiismeret tehát az a képesség, amellyel meglátjuk önmagunkat, ítéletet alkothatunk magunkról, tanúskodhatunk magunkról.

⁴ A lelkiismeret nem egyszerűen a társadalmi fejlődés terméke, mert a Biblia megmutatja, hogy Isten az első emberpárba ültette azt (1Mózes 3:7, 8). A zsidók és a pogányok felelősségét tárgyalva, Pál ezt mondta: „Amikor a pogány törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye. Ezzel igazolja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti” (Róma 2:14, 15, Katolikus fordítás). Igen, még az Isten írott törvényével nem rendelkező népek is helytelenítenek bizonyos dolgokat, mint például a gyilkosságot, a tolvajlást, a vérfertőzést. Ezekből a versekből az is kitűnik, hogy a lelkiismeret kölcsönhatással van a szívre és az elmére (a „gondolatokra”).

 5. Mi a lelkiismeret egyik funkciója?

⁵ Talán leginkább a lelkiismeretnek azt a funkcióját ismerjük, amellyel a helytelen cselekedetünk után, vagyis a (bűn)tett elkövetése után ítéli meg a viselkedésünket. Amikor arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy helytelenül vagy becstelenül cselekedtünk, a lelkiismeretünk vádol és elítél minket. (Vö. 2Sámuel 24:10; 1János 3:20.) Ha reagálunk rá, a lelkiismeretnek ez a funkciója segíthet abban, hogy kerüljük a helytelenség megismétlését: Megbánásra indít, bocsánatkérésre, sőt — ha lehetőség van rá — az okozott kár megtérítésére is késztet minket (Zsoltárok 32:3, 5; Máté 5:23, 24; Lukács 19:1–8).

 6. Hogyan működhet még a lelkiismereted?

⁶ Más formában is szolgálhat a lelkiismeretünk. Bár némelyek azt mondják, hogy a jó lelkiismeret nem szólal meg, amikor döntés vagy probléma előtt állunk, a lelkiismeretünk bizony megszólal és arra ösztökél, hogy a helyeset tegyük. Ennek szép példáját látjuk József esetében, aki visszautasította Potifár feleségének ajánlatait. Bár Isten nem adott még törvényt a házasságtörés dolgában, József lelkiismerete arra indította gazdáját, hogy utasítsa vissza az erkölcstelenséget (1Mózes 39:1–9). Ha tetteink előtt a lelkiismeretünkre hallgatunk, elkerülhetjük a rossz lelkiismeret okozta gyötrelmeket.

 7. Mit szeretnénk eldönteni ennek a tanulmánynak az alapján?

⁷ De még mindig fennáll a kérdés: Milyen befolyással legyen ránk a lelkiismeret? Gondolod, hogy a legtöbb személyes és erkölcsi vitapontot a lelkiismeret alapján kell eldönteni? Vagy jobbnak tartod talán a kész szabályokat? Ezt tudnunk kell. S vannak-e veszélyek, amelyeket bizony kerülnünk kell? Vajon mit mutat Isten Szava, amely kijelenti magáról, hogy „hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok helyreigazítására, az igazságban való nevelésre”? (2Timóteus 3:16).

Szélsőséges nézetek

 8. Milyen kétféle szélsőséges nézet uralkodik az erkölcs tekintetében?

⁸ A szabályok és a lelkiismeret közötti vita nem új keletű. „Álokoskodás” címszó alatt az Encyclopaedia Britannica 11. kiadása (angolban) megmagyarázza, hogy az erkölcsi felfogásról „néha azt gondolják, hogy külső törvény, néha pedig azt, hogy belső magatartás. . . . Akik a törvényben hisznek, azok a tekintélyben és a logikában bíznak, akik a belső magatartásban, hozzáállásban hisznek, azok elsősorban az ösztönös tulajdonságainkra, képességeinkre építenek: a lelkiismeretre, a józan észre vagy érzékre”. Mindkét álláspontban volt valami szélsőséges, amikor Jézus és az apostolok a földön éltek. Jobban megérthetjük a Biblia hasznos egyensúlyát és isteni bölcsességét, ha megfigyeljük az akkori helyzetet.

 9, 10. a) Hogyan nyilvánult meg a farizeusok szélsőséges felfogása? b) Ezzel homlokegyenest milyen általános nézet uralkodott a görögöknél és a rómaiaknál?

⁹ A zsidó farizeusok buzgón kardoskodtak a szabályok mellett. Nem elégedtek meg a mózesi törvénnyel; számtalan szabályt vagy „emberi parancsolatot” állítottak fel, s ezek érvénytelenné tették Isten parancsait. Azon túlmenően, hogy kialakították ezeket a szabályokat, amelyek túlmentek azon, amit Isten megkövetelt, a törvény betűjéhez való ragaszkodásuk azt a nézetet támogatta, amely szerint az igazságosság ezeknek az emberi szabályrendeleteknek az ismeretéből és megtartásából ered (Máté 15:1–20; 23:1–5; Lukács 18:9–12).

¹⁰ „Éppen az ellenkező végletbe esett az ókori Görögország” — magyarázza Samuel H. Butcher, a klasszikus kor kutatója. „A görögök között . . . semmiféle tanításbeli vagy gyakorlatbeli rendszert, semmilyen előírt erkölcsi szabályokat tartalmazó kézikönyvet nem adtak tovább, hogy azok bizonyítékul szolgáltak volna. . . . A tettek szinte megkövesedtek a változatlan szabályokban.” A rómaiakról viszont azt mondja az Encyclopaedia Britannica (angolban): „Cicero és Seneca a józan észt tartotta vezetőjének. Minden problémát annak értékrendje szerint döntöttek el; többet foglalkoztak a szellemmel, mint a betűvel.” Ez a görög—római filozófia igen népszerű volt az első században. Vajon a keresztényeket is vonzotta? Pál ezt írta: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, amely . . . a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (Kolossé 2:8; Cselekedetek 17:18–21, Károli fordítás).

11. Milyen kétféle végletet láthatunk a későbbi történelemben?

¹¹ A későbbi századokban is meg voltak mindkét szélsőséges nézet szószólói, még keresztényeknek nevezett személyek között is. A jezsuiták közismertek voltak arról, hogy a számtalan egyházi törvényen alapuló erkölcsösséget hangsúlyozták. A Reformáció után a protestánsok az egyéni döntésekre és a lelkiismeretre helyezték a fő súlyt, ami a ma divatos nézethez, az úgynevezett „helyzeti etikához” vezetett, amit az episzkopális egyháztag, dr. Joseph Fletcher népszerűsített. A The National Observer jelenti: „Dr. Fletcher pontosan meghatározta az egyéni szabadság és felelősség kérdésével kapcsolatos kiáltványát. Szerinte ez az etika a testvéri szereteten alapszik, és meg kell szabadítania a modern embert a rideg, ősi szabályoktól és a Tízparancsolathoz hasonló törvénygyűjteményektől. . . . Az egyedüli vezetőként elfogadott szeretettel az abortusz, a házasság előtti szex, a válás, és . . . egyéb megszokott helytelenség erkölcsileg elfogadhatóvá lesz dr. Fletcher számára bizonyos helyzetekben.”

12. Milyen veszély fenyeget minket, amit el kell hárítanunk?

¹² Az emberek nyilván a szélsőségek felé hajlanak: akár szabályok vezetik őket, akár a lelkiismeret. Néhányan, amikor az egyik szélsőséget látják, azzal reagálnak, hogy a másik végletbe esnek, ahogyan a falióra ingája is a szélső jobbról a szélső balra lendül. A középkorban például az inga a jezsuiták szabályrendeletekre alapított szemléletétől a reformáció híveinek a szabadságot és a lelkiismeretet hangsúlyozó szemléletébe csapott át. Talán ismersz olyan szülőket, akik túl szigorúan nevelték a gyermekeiket. Amikor azután a gyermekek felnőttek, az ellenkező végletbe csaptak át, s mindenféle szabadságot és kilengést megengedtek a gyermekeiknek, ami katasztrófális következményekkel járt. Láthatjuk, hogy mennyire igaza van a Bibliának: „Jól tudom, ó Jehova, hogy nem tartozik a földi emberre az útja. Nem tartozik a járókelő emberre még lépteinek irányítása sem” (Jeremiás 10:23).

Isten kiegyensúlyozott, biztos vezetése

13. Milyen segítséget nyújt a Biblia az erkölcsi felfogás és a lelkiismeret terén?

¹³ Jehova kiegyensúlyozott segítségről gondoskodott a keresztények számára az Írásokban, hogy képesek legyünk elkerülni: (1) a túlterhelő törvényszabályokat, amelyek kicsinyes, merev életszemlélethez és imádathoz vezethetnek, vagy (2) a lelkiismereti szabadság túl hangsúlyozását, ami egyeseket emberi okoskodáshoz, sőt a helytelen cselekedetek mentegetéséhez vezetett. Hogy magunkévá tegyük Isten Szavának kiegyensúlyozott nézetét és hasznunkra fordíthassuk annak útmutatását, nekünk is át kell vennünk Dávid magatartását: „Ismertesd meg velem saját utadat, ó Jehova, taníts meg saját ösvényeidre! Járass a te igazságodban, és taníts engem, mert te vagy a megmentésem Istene!” (Zsoltárok 25:4, 5).

14, 15. Mit tanulhatunk a Keresztény Görög Iratokból a zsidók nézetéről és Isten nézetéről a törvénnyel kapcsolatban?

¹⁴ A Biblia feltárja előttünk, mennyire helytelenítette Jézus az írástudók és farizeusok szabályrendeletekre összpontosuló beállítottságát. Néhány zsidó, aki nem akarta használni az Istentől kapott gondolkodó képességét, talán jobban szerette, ha szabályozva volt, meddig kellett megmosnia a karját, milyen munkát végezhetett szombat napon, milyen gabonaféleségből kellett tizedet beadni stb. Az ilyen megközelítés terhes szabályrendeleteket eredményezett, sokféle értelmezéshez vezetett, és elterelte a figyelmet az Írások szellemétől és komolyabb, lényegesebb vonatkozásaitól. Jézus ezért azt mondta a vallási vezetőknek: „Mentából, kaporból és köményből tizedet adtok, közben ami fontosabb a törvényben, az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget elhanyagoljátok” (Máté 23:23; Márk 7:3, 4, Katolikus fordítás).

¹⁵ A mózesi törvény nagyban hozzájárult a zsidók szellemiségéhez, erkölcsösségéhez és egészségéhez. Azonkívül bebizonyította nekik, hogy szükségük van a Messiásra (Galata 3:19, 23–25; Róma 7:7–14). Mivel a törvény tökéletes irányadó mértékül szolgált, egyetlen izraelita sem volt képes hibátlanul betartani és így tökéletes lelkiismeretre szert tenni (Zsidók 9:9, 10). Ezért — jóllehet ez a törvénygyűjtemény isteni eredetű volt —, amikor betöltötte az Isten szándékában meghatározott célját, Isten félretette az útból. Tehát ahelyett, hogy egy kiterjedt írásos törvénygyűjtemény alapján bánt volna nevének népével, Isten ’a törvényét az elméjükbe és a szívükbe helyezte’ (Jeremiás 31:33; Zsidók 10:16; 2Korinthus 3:5–11).

16. Milyen tanulság rejlik ebben a tanulmányban a) az olyanok számára, akik túl szigorúak önmagukhoz, és b) számunkra, valamint a szabályokkal kapcsolatos szemléletünk számára?

¹⁶ Amikor erre gondolnak, azok a mai személyek, akik mások tevékenységére felügyelnek vagy azt koordinálják, vigyázzanak arra, hogy ne terheljék meg felesleges emberi szabályrendeletekkel a szolgatársaikat. Nagyon is hajlamosak lehetnek erre azok, akik túl szigorúak önmagukhoz, sokat követelnek meg maguktól, és úgy érzik, hogy másoknak is ugyanezt kellene tenniük. Pál azonban ezt írta a keresztényeknek: „Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok hiteteken keresztül, nem, inkább örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis szilárd” (2Korinthus 1:24). Ezzel kapcsolatban a keresztényeknek általában kerülniük kell azt, hogy valamelyik vezető beosztásban levő személytől akarjanak mindenben szabályokat megtudni. Inkább arra törekedjünk, hogy minél nagyobb ismeretet szerezzünk arról, amit Isten Szava mond, és így iskolázzuk a lelkiismeretünket és felfogóképességünket (Zsidók 5:14).

17. Milyen helytelen nézettől kell még óvakodnunk?

¹⁷ Egy másik veszély is fenyeget: az ugyanis, hogy átbillenünk az ellenkező végletbe és úgy véljük, hogy minden keresztény gyakorlatilag szabadon megtehet bármit, amit a lelkiismerete megenged. Néhányan nemrég vitakérdést csináltak ebből, és azt mondták: „A keresztényiség nem szabályrendeletek vallása”, és olyan szövegrészekre hivatkoztak, mint például a következő: „Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd embertársadat, mint saját magadat” (Galata 5:13, 14). Igaz, hogy a keresztények nincsenek a mózesi törvény alatt, sem bármilyen más, kiterjedtebb isteni törvénygyűjtemény hatálya alatt. Mégis vigyáznunk kell arra, hogy ’senki meg ne tévesszen minket hamis érveléssel’ (vagy „tetszetős szavakkal”, Katolikus fordítás), mert a Biblia becsületes megvizsgálása azt mutatja, hogy igenis tartalmaz számunkra bizonyos törvényeket vagy szabályrendeleteket (Kolossé 2:4).

A keresztények nem élnek törvény nélkül

18, 19. Milyen állásponton vannak a keresztények a bibliai törvények és szabályrendeletek dolgában?

¹⁸ Pál azt írta a korinthusiaknak, hogy közösítsenek ki egy férfit, aki paráznaságot követett el. Az apostol hozzátette, hogy bálványimádók, házasságtörők, homoszexuális egyének, tolvajok, kapzsi emberek, részegesek, szidalmazók és zsarolók „nem öröklik Isten Királyságát” (1Korinthus 5:1, 6, 7, 11–13; 6:9–11). Azt is olvashatjuk, hogy a keresztényeknek ’tartózkodniuk kell a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva-holt állatoktól és a paráznaságtól’, s azokat az állítólagos testvéreket, akik hamis tanításokat terjesztenek, el kell utasítani (Cselekedetek 15:28, 29; Titusz 3:10; 2János 9–11). Világos, hogy itt törvényekről van szó. A bűnt gyakorló egyén nem lehet igaz keresztény. És ha Isten valamelyik szolgája megbánás nélkül folyamatosan vétkezik, ki kell közösíteni.

¹⁹ De találunk olyan vétkekre vonatkozó bibliai szabályokat is, amelyekért nem jár kiközösítés. Például Pál apostol azt írta, hogy az egyedülálló keresztények „csak az Úrban” kössenek házasságot, és elrendelte, hogy „ha valaki nem akar dolgozni, az ne is egyék” (1Korinthus 7:39; 2Thessalonika 3:10). Valaki talán igy érvel: ’Mivel nem közösítenek ki, ha nem teszek eleget ennek a tanácsnak, ezek bizonyára nem súlyos szabályok!’ Ez bizony nem bölcs okoskodás! Isten komolyan veszi ezeket a szabályokat. Nem azt mondta-e Pál a thesszalonikabelieknek, hogy „jegyezzék meg” az ilyeneket és „ne barátkozzanak” a lustákkal, akik szántszándékkal nem engedelmeskednek a munkára vonatkozó szabályoknak? (2Thessalonika 3:14, 15).a

20, 21. Mit tanulhatunk a gyülekezeti irányelvekről és hogyan kell tekintenünk azokat?

²⁰ Egyes szabályrendeletek kifejezetten a gyülekezet javát szolgálják. A múltban például egyes keresztények különböző nyelveken beszéltek. Pál úgy intézkedett, hogy egy alkalommal csak ketten vagy hárman beszéljenek felváltva, és legyen jelen egy tolmács is. Ez az intézkedés a békét és a jó rendet segítette elő (1Korinthus 14:26–33). Hasonlóképpen, egy gyülekezet vénei például ma is intézkedhetnek, hogy a Királyság-teremben hagyják szabadon a kijáratokat, ne foglaljanak le feleslegesen ülőhelyeket, ne parkoljanak a gépkocsikkal olyan helyen, ahol zavarják a szomszédokat vagy veszélyeztetik a biztonságot. Ezek a gyülekezeti szabályok nem Írás-ellenesek, mert ugyanaz a céljuk, mint a Szentírásnak (a béke és a jó rend), ahogyan Pál tanácsa is ezt szolgálta a nyelvekkel kapcsolatban. Ide vonatkozik az a bibliai tanács is: „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vezetnek titeket” (Zsidók 13:17). Mivel az olyan bűnöktől való tartózkodás, mint a hazugság vagy a lopás az Isten iránti engedelmességgel van kapcsolatban, a fenti szöveg a vének iránti engedelmességünkre vonatkozik, akik gyülekezeti ügyekben irányítanak minket. Ez pedig nem esik nehezünkre, ha azok ’nem uralkodnak azokon, akik az Isten öröksége’ (1Péter 5:3).

²¹ Más „szabályok” vagy eljárásmódok viszont az egész világra kiterjedő nyáj számára előnyösek. Jehova tanúitól például azt kérik, hogy adjanak le jelentést a végzett tanúskodásról. (Vö. Cselekedetek 2:41, 42; 8:14.) Aki az egyéni szabadság terén a végletekre hajlamos, talán nem ért egyet ezzel az eljárással. De gondoljunk csak arra, hogy mennyi jó származik abból, ha a nyáj felvigyázói megtudhatják a munkajelentésből, hogy milyen méretű tanúskodás történt, hol van szükség segítségre, mikor kell gyülekezetet alakítani új hírnökökből. És nem örülünk-e mindannyian, amikor a világraszóló jelentéseket olvassuk? (Ezekiel 9:11; Márk 6:30; Cselekedetek 14:21–23; 15:3; 19:1–6). Ha bízunk abban, hogy Jehova vezeti a népét, a támogatás és az együttműködés szellemét kell kinyilvánítanunk.

22. Miért kell még tovább vizsgálnunk a lelkiismeret témáját?

²² A sajátos törvényeken vagy szabályrendeleteken kívül a Szentírás hasznos alapelveket is tartalmaz, amelyeket a bölcs keresztények azért alkalmaznak, hogy az „útjuk feddhetetlen” legyen (Zsoltárok 119:1). Az alapelvek különösen hasznosak abban, hogy a lelkiismeretünket Isten gondolkodásmódjával egybehangolhassuk. De hát mit jelent ez ’a lelkiismeretre tartozó ügyek’ tekintetében? Egyesek úgy érezték eddig: ’Ha valami a lelkiismeretemre van bízva, akkor az teljesen az én személyes ügyem, hogy mit csinálok.’ Nos vizsgáljuk meg ezt a kérdést a következő cikkben és nézzük meg, hogyan iskolázhatnánk ki a lelkiismeretünket úgy, hogy a legtöbb előnyünk származzon abból.

[Lábjegyzet]

Meg tudod magyarázni?

◻ Mi a lelkiismereted és hogyan segíthet neked?

◻ Milyen kétféle véglet létezik az erkölcsiség terén?

◻ Hogyan segít a Biblia helyes szemléletet kialakítani az erkölcsi vezetésben?

◻ Milyen bibliai szemléletre van szükségünk a törvények és szabályok tekintetében?

[Oldalidézet a 25. oldalon]

Akik túl sokat követelnek meg önmaguktól, óvakodjanak attól, hogy túl sok szabályt kényszerítsenek másokra

[Oldalidézet a 26. oldalon]

Egyesek tévesen úgy gondolják, hogy a keresztény mindent megtehet, amit a lelkiismerete megenged

[Kép a 23. oldalon]

Erkölcsi dolgokban az emberek gyakran ingadoznak két véglet között

FELADAT ÉRZELEM LELKIISMERET

TÖRVÉNYEK SZABÁLYOK HATALOM