Építsünk tűzálló anyagokból!

„Némelyek aranyat, ezüstöt vagy drágakövet használnak fel, és úgy építenek az alapra; mások fát, szénát vagy szalmát használnak” (1KORINTHUS 3:12, Today’s English Version [Mai angol fordítás]).

 1., 2. a) Mi az, ami még fájdalmasabb annál, mint amikor valakinek a háza porig ég? b) Milyen hasonló csalódást okoz a keresztény szolgáknak az, amit néha tapasztalniuk kell?

BIZONY szomorú látvány, amikor egy gyönyörű épület porig leég. De még szomorúbb, ha te építetted azt! Fájdalmas dolog azt látni, hogy minden erőfeszítésed, munkád füstbe ment. Ez a fájdalom azonban semmi ahhoz képest, amit a keresztény szülő érez, akinek a fia vagy a lánya elhagyja az igazságot világi javakért. Mi is lehetne fájdalmasabb annál, mint amikor valakinek a saját gyermeke szenved ilyen szellemi pusztulást!

² Az előbb említett szülők szívfájdalma hasonló lehet ahhoz a csalódáshoz, amit talán te, mint keresztény szolga, magad is tapasztaltál már. Talán bibliatanulmányozást kezdtél valakivel, hónapokat, sőt éveket töltöttél el azzal, hogy segítetted őt az igazság ismeretére jutni. Láttad, amikor eljött az összejövetelekre, és elkezdte a szántóföldi szolgálatot. Aztán hirtelen kezdett szellemileg legyengülni, tétlenné lett, sőt talán még a régi rossz szokásaihoz is visszatért. Mekkora csalódás lehetett ez számodra!

 3. Milyen kérdések vetődnek fel érthető módon ilyen helyzetekben, és mitől függ a válaszunk?

³ Sajnos, ilyesmi bizony előfordul néha. Tehát csak természetes, ha megkérdezzük: Vajon miért fordul elő? S tehetünk-e valamit ellene? Jóllehet az egyén szívállapota lehet az egyik tényező ebben, bizonyos fokig egy másik kérdéstől is függ a válasz, éspedig a következő kérdéstől: Amikor másokat tanítasz, jó alapra építed fel az épületet, tűzálló anyagból? Ha világosan megértjük, mit jelent ez, és hogyan tudjuk megvalósítani, akkor megtaláltuk a kulcsot azoknak a megsegítéséhez, akiket tanítunk — a bibliatanulmányozóink vagy a gyermekeink megsegítéséhez —, hogy szilárdak legyenek az igazságban.

Ki az, aki épít?

 4. Mihez hasonlítja Pál apostol a keresztény szolgát az 1Korinthus 3:10, 11. versében, és milyen módon teszi ezt?

⁴ Válaszért lapozzuk fel az 1Korinthus 3. fejezetét, ahol Pál a keresztény szolgát építőmunkáshoz hasonlítja. Ezt olvassuk: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (10, 11 vers, Ökumenikus fordítás).

 5. a) A kapcsolt szövegrész szerint miféle építőmunkáról beszél itt Pál? b) Milyen értelemben ’építik’ az embereket a keresztény szolgák?

⁵ Vajon miféle építőmunkáról beszél Pál? Nos, figyeljük meg a kapcsolt szövegrészt: „Ti . . . Isten épülete vagytok.” „Ti Isten temploma vagytok” (1Korinthus 3:9, 16). Tehát jelképes építőmunkáról van szó, amely „emberekre” vonatkozik. Más szóval, a keresztény szolga ’embereket épít fel’ abban az értelemben, hogy igyekszik az érdeklődőkben felépíteni a keresztény egyéniséget és tanítványokká képezni az ilyen embereket (Máté 28:19, 20).

 6., 7. a) Kinek a felelősségére összpontosítja a figyelmet Pál az 1Korinthus 3:9–15. versében? b) Hogyan kerül mégis szóba itt egy közös építőmunka? c) Pál szavainak bővebb megvizsgálása vajon mit segít még meglátnunk?

⁶ Vajon ez azt sejteti, hogy a keresztény tanító egyedül felel a tanuló fejlődéséért? Egyáltalán nem! Először is, mi „Isten munkatársai” vagyunk. Miközben Pál szavai az 1Korinthus 3:9–15-ben az építőre vagy tanítóra összpontosítják a felelősséget, a valóságban ez közös építőmunka, amelyben a tanulónak is megvan a maga része. Talán ahhoz lehetne hasonlítani, amikor a katona felkészül a csatára. Mások képezik ki és szerelik fel, de amikor kint van az ütközetben, neki kell harcolnia, és felhasználnia azt, amit tanult. Az élete függ ettől! Hasonló helyzet áll fenn, amikor a tanító igyekszik igazi keresztényt építeni, kiképezni, aki képes lesz ellenállni a jelenlegi rendszer nyomásának, kísértéseinek. Ugyanakkor azonban a tanulónak is megvan a felelőssége; ugyanis alkalmaznia kell az életében azt, amit tanult (Máté 7:24–27; Filippi 2:12, 13).

⁷ Tény marad azonban továbbra is az, hogy aki tanít, súlyos felelősséget visel. Ha tovább vizsgáljuk Pál szavait, rájövünk, hogy milyen fontos hatékonyan tanítanunk az Isten Szavát, hogy felépíthessük másokban a mennyei Atyánk iránti értékelést.

Vessünk igazi alapot!

 8. Mi képezi az alapot ebben a jelképes építőmunkában?

⁸ Mielőtt felhúznál egy épületet, előbb le kell raknod az alapokat. A tanítványképzésben vajon mi képezi ezt az alapot? Pál így felel erre: „Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1Korinthus 3:11, Ökumenikus fordítás). Igen, a helyes alap, amelyre építenünk kell, Jézus Krisztus. (Vö. Efezus 2:20–22; 1Péter 2:4–6).

 9. a) Amikor másokat tanítunk, mit foglal magában az, hogy Krisztust vetjük alapként? b) Miért fontos az, hogy a bibliatanulmányozóink jól megértsék a Jézussal kapcsolatos teljes igazságot?

⁹ Amikor másokat tanítunk, hogyan vethetjük alapként magát a Krisztust? Először is, a Jézussal kapcsolatos igazságot kell tanítanunk, és segítenünk kell a tanulónak abban, hogy az életét az ilyen igazság köré építse fel. Ehhez az is hozzátartozik, hogy segítsünk az illetőnek úgy hinni Jézusban, mint Segítőben, és mint Megváltóban, aki által Jehova a váltságról gondoskodott (Máté 20:28; 1János 2:1, 2). De ez még nem minden. Jézus Krisztus egyben a keresztény gyülekezet kinevezett feje (Kolossé 1:18). Továbbá a föld jog szerinti Királya, és ebben a minőségében rövidesen ’teljessé teszi győzelmét’ Armageddonkor (Jelenések 6:1, 2). Világos tehát, hogy ha Krisztust kívánjuk alapként vetni, meg kell tanítanunk az érdeklődőnek a Krisztussal kapcsolatos teljes igazságot, és megértetnünk vele Jézus szerepét az Isten szándéka végrehajtásában. De hát miért olyan fontos ez? Azért, mert ha a tanuló hisz Jézusban, mint Isten uralmon levő Királyában, nem egykönnyen keseredik el a világhelyzet láttán, és az élet mindennapi gondjai, nehézségei miatt (Ésaiás 28:16; 1Péter 2:6–8).

10. a) Mit foglal még magában az, hogy Krisztust vetjük alapként, ha az Efezus 3:17–19. versét vizsgáljuk? b) Hogyan érhetjük el, hogy Krisztus a ’szívünkben lakozzék’?

¹⁰ De még mást is jelent az, ha Krisztust alapul vetjük. Ugyanazzal a céllal kell ezt tennünk, mint Pál apostol tette. Az efezusiakért mondott imájában azt kérte, hogy „Krisztus lakozzék hitetek által a ti szívetekben, hogy meggyökerezhessetek és szilárdan megalapozódhassatok a fundamentumon, hogy képesek legyetek szellemileg tökéletesen felfogni az összes szentekkel együtt, hogy mi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége Isten Szava igazságának, és hogy megismerhessétek a Krisztus szeretetét, amely felülmúlja az ismeretet, hogy mindenben beteljetek minden teljességgel, amelyet Isten ad” (Efezus 3:17–19). Figyeld meg, hogy ’meggyökerezni és megalapozódni a fundamentumon’ azt is jelenti, hogy ’Krisztus a szívünkben lakozik’. Vajon miből áll ez? Nos, ’Krisztus a szívünkben lakozik’, ha az ő tanítása és példamutatása hatással van az érzelmeinkre és a tetteinkre.

11., 12. a) Hogyan érhetjük el másoknál, hogy Krisztus a ’szívünkben lakozzék’? b) Mi egyébről van még szó, amikor Jézusról tanulunk?

¹¹ De hogyan segíthetünk azoknak, akiket tanítunk, abban, hogy ’Krisztus a szívükben lakozzék’? Természetesen létfontosságú szerepe van az ismeretnek is, hiszen ’fel kell fogniuk értelmileg’, hogy „mi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége” az Isten Szava igazságának, különösen ami Jézus Krisztus életére és tanítására vonatkozik. Mi azt akarjuk, hogy a tanulónk elnyerje a ’Krisztus értelmét’, tehát, hogy alaposan megismerje őt mint élő, érző személyt (1Korinthus 2:16). Ez megindítja a tanuló szívét.

¹² De figyeld meg, hogy Pál ezt is mondja: „Hogy megismerhessétek [görögül: gnonaiʹ, megismerni „gyakorlatilag, tapasztalat útján”] a Krisztus szeretetét, amely felülmúlja az ismeretet.” Megismerhetjük a Krisztus „szeretetét”, ha megtanuljuk, mit mond a Biblia az ő életéről, és a másokkal való bánásmódjáról. De leginkább Jézus példájának a követése bizonyítja, hogy őszintén értékeljük az ő érzéseit. Ily módon a tapasztalat által ismerjük meg ’Krisztus szeretetét’, ’amely felülmúlja az ismeretet’.

13., 14. a) Hogyan segíthetünk a tanulónknak abban, hogy kövessék Jézus jó tulajdonságait? b) Hogyan segíthet a tanulónak jó kapcsolatot kiépíteni Jehovával az, ha megpróbál Jézushoz hasonlóvá lenni? c) Mire kell még figyelmet fordítani a helyes alapon kívül?

¹³ Amikor alapot vetsz, hívd fel a figyelmet Jézus tulajdonságaira — szeretetére (János 15:13, 14), melegszívűségére és szívélyességére (Máté 11:28–30), alázatosságára (János 13:1–15) és együttérzésére (Márk 6:30–34), hogy csak néhányat említsünk erényei közül. Buzdítsd a tanulódat arra, hogy kövesse ezeket a jó tulajdonságokat és gyakorolja az életében. Ez jó alapul szolgál, amelyre azután más jó tulajdonságokat is fel lehet építeni. Időnként, amikor a Jézussal kapcsolatos bibliai elbeszélésekkel foglalkoztok, talán jó lenne megállni egy kicsit és feltenni a kérdést: ’Ön szerint milyen tulajdonságokat nyilvánított ki Jézus? Hogyan tudna ön is hasonló tulajdonságokat felmutatni a saját életében?’ Magyarázd meg, hogy Jézus egyéniségének a követése segít majd a bibliatanulmányozónak abban, hogy erős, bensőséges kapcsolatot építsen ki Jehovával. Vajon hogyan? Úgy, hogy Jézus oly tökéletesen visszatükrözi az Atyja személyiségét, hogy ha őt követjük, tulajdonképpen magát Jehovát követjük ebben! (János 14:9).

¹⁴ Fontos dolog a helyes alap vagy fundamentum, de vajon elégséges-e? Pál így válaszol erre: „Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá.” Igen, milyenfajta anyagot használunk fel arra, hogy olyan építményt húzzunk fel, amely megmarad a fundamentumon?

Tűzálló anyagok

15., 16. a) Milyen ellentétet domborít ki Pál az 1Korinthus 3:12-ben? b) Milyen kérdés vetődik fel Pál szemléltetésének az alkalmazása terén?

¹⁵ Ezzel el is érkeztünk az 1Korinthus 3. fejezet 12. verséhez, ahol Pál a különféle építőanyagokról beszél: „Ha valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít az alapra.” Az egymástól eltérő anyagok egész sorát megtaláljuk itt! Vajon Pál azt mondja, hogy mindegyikből építsünk be egy keveset a tanulóinkba? Nyilvánvalóan nem azt mondja. Figyeljük csak meg, hogyan fejezik ki ezt más fordítások: „Némelyek aranyat, ezüstöt vagy drágakövet használnak, és úgy építenek az alapra; mások fát, szénát vagy szalmát használnak” (TEV [Mai angol fordítás]). „Erre az alapra aranyból, ezüstből és drágakövekből, vagy fából, szénából és szalmából építhetsz” (Jeruzsálemi Biblia). Pál tehát szembeállít kétféle épületet. Egyik oldalon ott van, mondjuk egy arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszített szép palota. A másik oldalon egy zsúpfödeles kunyhó, amelynek fából készült tartóoszlopai sárral kevert szárított fűből készült falakat támogatnak.

¹⁶ Ha a gyakorlatban akarjuk alkalmazni Pál szemléltetését, akkor az a kérdés: Amikor másokat tanítunk, „palotát” vagy „kunyhót” építünk-e? Ha egyes fiatalok vagy újak elesnek, annak talán az az oka, hogy nem ugyanabból az anyagból épültek fel mindannyian. De hát miből állhat a különbség? A régi korinthusi gyülekezetben uralkodó állapotok jól szemléltetik a különbséget a tűzálló anyagból és az éghető anyagból készült épületek között.

17., 18. a) Milyen komoly nehézség támadt az ókori korinthusi gyülekezetben, és hogyan igazította helyre Pál ezt az ügyet? b) Melyik az a kulcstényező, amelynek alapján meg lehet határozni, hogy „aranyból” vagy „szénából” építettünk-e?

¹⁷ Pál megtette a magáét, amikor lerakta a megfelelő alapot, ámde valaki Korinthusban ’fából, szénából és szalmából’ — tehát éghető tűzveszélyes anyagokból épített erre az alapra, más szóval nem tartós anyagból (1Korinthus 3:12). Ezért Pál kénytelen volt ezt írni az ottani testvéreknek: „Viszálykodások vannak közöttetek. Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: ’Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé.’ Hát részekre van-e osztva Krisztus?” (1Korinthus 1:11–13, Ökumenikus fordítás). A gyülekezet tagjai tehát klikkekre oszlottak. Vajon miért? Egyszerűen azért, mert túl nagy fontosságot tulajdonítottak bizonyos embereknek. Pál helyreigazította őket, és ezt mondta: „Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hivővé lettetek . . . Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta” (1Korinthus 3:5–7, Ökumenikus fordítás).

¹⁸ Röviden ez volt a probléma: Mivel túl nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy embereket kövessenek, a korinthusi gyülekezet némely tagja nem tartott fenn szoros, bensőséges kapcsolatot Jehovával. Ez a kulcs tényező annak a megítélésében, hogy vajon „aranyat”, vagy „szénát” használtak-e fel, és „palotát” vagy „kunyhót” építettek-e belőle.

19. a) Hogyan fordulhat elő az, hogy aki tanít, akaratlanul is önmagára vagy más emberi teremtményre irányítja túlzottan a figyelmet? b) Ha azt szeretnénk, hogy ’aranyat, ezüstöt és drágaköveket’ használjunk fel az építőmunkánknál, mire kell törekednünk?

¹⁹ Értékes tanulságot vonhatunk le ebből. Egyesek azt mondhatják: ’De én senkinek se tanítottam, hogy embereket kövessen!’ Mégis könnyen előfordulhat ilyesmi, jóllehet egyáltalán nem áll szándékunkban. Például, amikor egy tanuló kérdést tesz fel, és mi ismételten azt mondjuk: ’X testvér (vagy testvérnő) ezt mondja, . . . ’, nem irányítjuk-e túlságosan a figyelmet egy tökéletlen férfira vagy nőre? Vagy ha egy kérdés felvetődése esetén azt mondjuk: ’Nos, nem vagyok biztos benne, de én ezt mondanám’, nem tereljük-e túlságosan önmagunkra a figyelmet? Ne feledjük: a tanuló nagyon könnyen kifejleszthet magában túlzott véleményt a saját tanítójáról. (Vö. Cselekedetek 10:25, 26); Jelenések 19:10.) Ha mi „palotákat” akarunk építeni, legyünk résen, nehogy emberek követőit építsük fel! Inkább ahhoz segítsük hozzá a tanulóinkat, hogy építsenek ki jó kapcsolatot Jehovával. Ebből a célból ’aranyat, ezüstöt és drágaköveket’ használjunk az építkezéshez. Vajon ezek mit ábrázolnak?

20. Mit jelképez az ’arany, ezüst és a drágakő’? (Példabeszédek 3:13–15).

²⁰ Az olyan írásszövegek összevetése, mint például a Zsoltárok 19:7–11, [19:8–12, Károli], a Példabeszédek 2:1–6 és az 1Péter 1:6, 7 azt mutatja, hogy az arany, ezüst és drágakő időnként jelképes értelemben szerepel olyan tulajdonságok szemléltetésére, mint például az erős hit, az isteni bölcsesség, a szellemi megkülönböztető képesség, a lojalitás, a Jehova és az ő törvénye iránt tanúsított értékelés. Ezek a tulajdonságok lényegesek azok számára, akik erős bensőséges kapcsolatot akarnak fenntartani Jehova Istennel. Ezek a tulajdonságok olyan személyiség szerkezetet alkotnak, amelyet igyekeznünk kell felépíteni azoknál, akiket tanítunk. Te is ilyen módon építesz?

Vajon kiállják a „tűzpróbát”?

21. a) Miért fontos, hogy időálló jó tulajdonságokat építsünk fel azokban, akiket tanítunk? b) Mit jelképez a „tűz”?

²¹ Miért olyan fontos, hogy segítsünk tartós jó tulajdonságokat kiépíteni azokban, akiket tanítunk? Pál apostol így folytatja ennek a magyarázatát: „Kinek-kinek a munkája nyilvánvaló lesz, mert az a nap feltárja, miután tűzzel jelenik meg, és ez a tűz megpróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája” (1Korinthus 3:13). Tehát a „tűz” „megpróbálja”, hogy milyen módon építettünk. De mit szemléltet itt a „tűz”? Erőszakos fizikai üldözést? Nyilván nem. Mert figyeljük meg, hogy „kinek-kinek a munkája” alá lesz vetve a „tűzpróbának”. Nem minden keresztényre szakad heves üldözés. A „tűz” tehát bármilyen nyomást vagy kísértést szemléltethet, amely képes tönkretenni valakinek a jó szellemiségét.

22. Milyenfajta tűzpróbákon kell átesni némelyeknek?

²² Egyesek számára a „tűz” a semlegesség kérdésében jelentkezhet. Például arra kényszerítik őket, hogy vegyenek részt valamilyen politikai tevékenységben, különben börtönbe kerülnek (János 15:19). Más esetben a „tűz” talán sokkal alattomosabb formában jelentkezik. Talán abban nyilvánul meg, hogy nézzünk meg valamilyen filmet vagy tv-műsort, amely a szexet és az erőszakot mutatja be. Keresztény fiatalok számára a „tűz” a szexuális provokáció formájában jelentkezhet, vagy a kábítószer élvezetre való felhívásban, esetleg a világi aljas szórakozásra való buzdításban. Az a természetes vágy, hogy az embert a többiek elfogadhatónak, egyenértékűnek tartsák, óriási nyomást jelent ma a keresztény fiataloknak (1János 2:16).

23. a) Milyen kérdések vetődnek fel az ilyen próbákkal kapcsolatban, és mitől függ a válaszunk? b) Miről lesz szó a következő cikkben?

²³ A legtöbb igaz keresztény sikeresen kiállta ezt a tűzpróbát. Sajnos azonban egyesek nem állták ki. Ezért meg kell kérdezni önmagunktól: Amikor az általunk tanított egyének szembekerülnek a „tűz”-zel, hogyan viselkednek majd? Olyanok lesznek-e, mint a tűzálló arannyal, ezüsttel és drágakövekkel ékesített szép palota, és megállnak-e a próbában? Vagy talán olyanok lesznek, mint a fából, szénából és szalmából készült kunyhó, és elégnek? Természetesen sok múlik azon, hogy milyen maga a tanuló. Ugyanakkor azonban sok függ tőlünk, tanítóktól is: attól, hogy mi magunk hogyan építettünk. Továbbra is nyitva áll tehát a kérdés: Hogyan építed ezeket a maradandó jó tulajdonságokat azoknál, akiket tanítasz. Ezt tárgyalja a következő cikkünk.

Meg tudod magyarázni?

◻ Hogyan jöhet szóba egy közös építőmunka, amikor másokat tanítunk?

◻ Hogyan vetheted „alapként” Krisztust?

◻ Mit lehet tanulni abból, ami az ókori korinthusi gyülekezetben történt?

◻ Mi az itt említett „tűz”, és hogyan domborítja ki ez annak a fontosságát, hogy tartós jó tulajdonságokat építsünk fel az emberekben?

[Képek a 11. oldalon]

Amikor másokat tanítasz, vajon tűzálló anyagokból, vagy éghető anyagokból végzed az építést?