Legyünk hálásak „boldog reménységünkért”
„Várjuk a boldog reményt és a nagy Isten, valamint a mi Megmentőnk, Jézus Krisztus dicsőséges megnyilvánulását” (Tit 2:13).
1, 2. Milyen kettős vonatkozásban vezethet a hála vagy köszönetnyilvánítás boldogsághoz?
MUNKATÁRSAI körében ügyes, dolgos és boldog titkárnőnek ismerték. Elismerték képességét és rátermettségét. De amikor ugyanerről megkérdezték őt, ez a jó felfogóképességű nő munkaadója hálájára irányította a figyelmet. Miért?
2 Ahogy elmondta, bármilyen csekély vagy megszokott feladatot látott el, munkaadója sohasem fukarkodott elismerő szóval honorálni. Így hasznosnak, szükségesnek érezte magát, sőt boldog dolgozónak. Ez az eset jól szemlélteti, mennyire hasznos, ha kifejezzük hálánkat. A hála vagy köszönet persze nemcsak annak esik jól, aki kapja; annak is javára szolgál, aki köszönetet mond valamiért és ezt a készséget kifejleszti magában.
3. Miért kell elmélyíteni magunkban a köszönetnyilvánítás szellemét?
3 Úgy látszik, ma a legtöbb ember csak saját magával törődik. Ez pontosan ellentéte a köszönetnyilvánítás szellemének, ami mindig elárulja, hogy ki mit gondol a másikról és mennyire értékeli mások segítségét. Érdekes ellentmondás, hogy miközben őszintén azon fáradozol, hogy másokkal törődj és szívből megköszönd ténykedésüket és erőfeszítéseiket, te magad is boldogabb leszel. Ezenkívül a köszönetnyilvánítás szellemének az ápolása kihat Jehova Istenhez fűződő kapcsolatodra is. Sőt kihatással lehet egész jelenlegi életed boldogságára, de még arra a „boldog reményre” is, amit a Biblia az igaz keresztényeknek tartogat (Tit 2:13).
„ADJATOK HÁLÁT!”
4. Mi a Biblia nézőpontja a hála kinyilvánításáról?
4 A Biblia arra serkent, hogy ápoljuk a hálaadás szellemét. Pál apostol például ezt írta: „Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézussal egységben.” A kolossébelieknek pedig ezt tanácsolta: „Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre vagytok elhivatva egy testben. Legyetek hálásak!” (1Thess 5:18; Kol 3:15). Bár ez a tanács főleg az Isten iránti kötelező hálánkat foglalja magában, értelemszerűen mégis azt sugallja, hogy a hálaadás szellemét mindennapi dolgainkban is ápolnunk kell.
5. Hogyan nyilvánított ki Pál hálás szellemet?
5 Maga Pál sohasem mulasztotta el megdicsérni azokat, akik jót tettek. Olykor közvetlenül is köszönetet mondott nekik. Példa erre a Róma 16:1–4 verse. Csupán ebben a rövid szakaszban megdicséri Fébét, aki sokaknak volt támasza’, feltehetőleg oly módon, hogy befolyását a maga közösségében arra használta fel, hogy megvédje a hamisan megvádolt keresztényeket, vagy oly módon, hogy vendégszeretetben részesítette az utazó keresztényeket. Ezután köszönetet mond Priscillának és Akvilának, ennek a házaspárnak, mert ’életüket kockáztatták’ őérte és másokért. Nem nehéz elképzelnünk, mennyire örülhetett Fébé, Priscilla és Akvila ezeknek a nyílt dicsérő szavaknak. De Pálnak is javára szolgált, hogy köszönetet mondott. Ugyanis élvezhette az adományozás örömét, az abból fakadó örömet, hogy elismeréssel és tisztelettel szólhatott róluk és buzdíthatta őket. Nekünk is ugyanilyen boldogság lesz az osztályrészünk, ha kinyilvánítjuk köszönetünket (Csel 20:35; 2Tim 1:16–18).
6, 7. Hogyan tudnád te kinyilvánítani háládat?
6 Minden nap kínálkozik alkalom a köszönetnyilvánításra. Ez lehet egy egyszerű bók, olykor egy ajtónyitás valaki előtt vagy egy elejtett tárgy felvevése a földről. És ha ilyenkor „köszönöm szépen”-nel honoráljuk a figyelmességet, legyen ez több a szokásos udvariassági formánál. Ha szívből hálásak vagyunk ezért, mások ezt észreveszik, következésképpen boldogabbak lesznek, miként mi is.
7 Szép lépés lenne, ha a köszönetnyilvánítás szellemét megpróbálnánk kiszélesíteni, mindjárt azokon kezdve, akiknek ténykedését egyébként magától értetődőnek tekintjük. Ide tartozhatnak például a bolti eladók, pincérek vagy a postások. Ha mosolyunk kíséretében elhangzik szánkból a „köszönöm szépen” kifejezés, ez az ő munkájukat is megkönnyíti és hasznosnak érezhetik magukat. Hálánkra természetesen azok a személyek a legérdemesebbek, akiknek erőfeszítéseit hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Hányszor köszönöd meg feleségednek a jó ebédet, amit elkészített vagy a rendet és tisztaságot, amit a lakásban teremtett, vagy a türelmes nevelést, amit a gyerekek érdekében tett? Hányszor fordul elő az is, hogy férjek éjt-napot dolgoznak anélkül, hogy feleségük — a gyermekekről nem is szólva — elismerő szavakkal nyugtáznák fáradozásaikat! Fiatalok, elgondolkoztatok-e azon, mi mindent tesznek szüleitek értetek, s ti kifejezitek-e szívből hálátokat ezért? Amilyen mértékben hozzászoktok a köszönetnyilvánításhoz, olyan mértékben lesz életetek gazdagabb. Mások is jobban szeretnek majd titeket és a szeretet kötelékei megerősödnek. Igen, boldogabbak lesztek.
HÁLATELT SZÍVVEL ISTEN IRÁNT
8—10. a) A 100. zsoltár szerint miért kell hálásnak lennünk Isten iránt? b) E tekintetben mi az általános nézet a legtöbb embernél?
8 Ha okunk van arra, hogy hálásak legyünk embertársaink iránt, mennyivel több okunk van arra, hogy hálásak legyünk Teremtőnk iránt. A 100. Zsoltár egy megénekelt hálaima, amely arra hívja fel a figyelmet, miért kell hálával adóznunk Istennek. Ezt olvassuk: „Ő alkotott minket, nem mi magunkat” (Zsolt 100:3). Ez oly ésszerű. Hogyan is lehetnénk boldogok, ha Isten nem teremtett volna meg bennünket és nem tenné lehetővé az életet? (Csel 17:26–28) Igen, már az a tény, hogy élünk, ok a hálára.
9 A Zsoltár 100:5 verse kijelenti: „Mert Jehova jó”. Nagyon is sok vonatkozásban igaz ez. Nem legutolsó sorban azért, mert Isten minden jó dologról gondoskodott, ami életbenmaradásunkhoz szükséges, és megengedte, hogy élvezzük ezeket a jó dolgokat. Még ma is Isten földjén élünk és életünket a föld javaiból tartjuk fenn (És 45:18; Csel 14:15–17). Ha egy barátunktól ízletes, tápláló gyümölcsöt kapnánk, bizonyára megköszönnénk neki. Ne felejtsük el, hogy bármiféle gyümölcs és minden egyéb táplálékunk legelső forrása Jehova Isten (1Móz 2:9, 15, 16; Zsolt 104:10–15, 24; 145:15, 16). Érzel-e hálát Isten iránt e gondoskodásokkal kapcsolatban? (1Tim 4:3, 4)
10 Amikor hálát érzünk Isten iránt, ez azt jelenti, hogy különbözünk a ma élő emberek többségétől. Ők ugyanis nem ismerik el Istent és eddigi ténykedését. Még azok közül is, akiknél kialakult az a családi szokás, hogy étkezés előtt néhány szóval „hálát” mondanak az ételért Istennek, előfordul, hogy életük nem tanúsítja ezt, hogy szívük mélyén hálásak lennének Istennek. Életük megtervezésénél ritkán veszik számításba Isten akaratát. De vajon mi másként cselekszünk? Feltétlenül másként kell cselekednünk.
11, 12. Mi az a kulcsgondolat a Kolossé 3:15-ben, amiért hálásnak kell lennünk?
11 Miként már említettük, Pál apostol ezt írta: „Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre vagytok elhivatva egy testben. Legyetek hálásak!” (Kol 3:15) Az Isten iránti hála részünkről többet kíván egyszerű hálaszavaknál. Egész életünknek kell tanúsítania, hogy hálát érzünk iránta. Mik tanúsíthatják ezt főbb vonalakban? Először is, ha tanulmányozzuk Szavát, hogy megtudjuk, mi az akarata most számunkra, azután pedig, ha így cselekszünk (Ján 13:17).
12 Pálnak a Kolossé 3:15-ben írt szavai azt is kell, hogy jelentsék, hogy Jehova Isten azért gyűjtötte egybe az embereket, hogy a keresztények egységes testületét alkossák. Ezekben megvan a készséges elismerés arra vonatkozóan, hogy bűnösök, de értékelik, hogy Isten bocsánata lehetséges számukra Jézus Krisztus váltságáldozata alapján (Róma 6:17, 23; 7:22–25). Gondolkozz el azon, mit jelent ez számodra! Annyit, hogy tisztán állhatsz Isten előtt. Ez egy további ok, amiért hálát adhatsz Istennek (Jel 7:10, 14).
13. Hogyan terjed túl a hála jelenlegi életünkön?
13 Megfontolandó szempont, hogy vajon a hálaadás szelleme részünkről csupán a mindennapi életünkre vonatkozzék-e. Arról van-e szó csupán, hogy készségesebben kifejezzük köszönetünket, ha mások — legyenek ezek akár embertársaink vagy maga Isten — valamit tesznek érdekünkben? Nem, a keresztény készsége a hálára a jövőt is, reményét is magában foglalja. Pál írta: „Várjuk a boldog reményt, és a nagy Istennek és a mi Megváltónknak, Jézus Krisztusnak dicsőséges megnyilvánulását” (Tit 2:13).
A BOLDOG REMÉNY, AMELYÉRT HÁLÁSNAK KELL LENNÜNK
14, 15. Mi az a „boldog remény”, amire Pál utalt a Titus 2:13-ban?
14 Mi az a „boldog remény”, amellyel Pál rendelkezett és amelyért hálás volt? Nos, ez az a boldog kilátás volt, hogy mennyei feltámadásban részesül és halhatatlan szellemi teremtményként Jézus Krisztussal együtt társként uralkodik „az ő mennyei királyságában” (2Tim 4:18). Ezt a reményt táplálta magában Titusz is, a kolossébeli és thessalonikai szellemtől felkent keresztényekkel együtt.
15 Pál joggal írhatta a kolossébelieknek: „Hálát adunk Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, amikor értetek imádkozunk, mert hallottunk a Jézus Krisztussal kapcsolatos hitetekről és a szeretetről, amely az összes szentek iránt megvan bennetek, a reménységért, amely fenn van tartva számotokra a mennyben. Erről [a reménységről már hallottatok korábban” (Kol 1:3–6). Minden oka megvolt Pálnak arra, hogy ezeket a mennyei életre elhívott keresztényeket így buzdítsa: „Legyetek hálásak!” (Kol 3:15).
16. Mikor valósul meg ez a „reménység”?
16 Mikor kellet, hogy megvalósuljon ez a „boldog reménység”: a mennyei életre való feltámadás? Pál tisztában volt azzal, hogy bekövetkezéséig más jövendő eseményeknek is meg kell történniük. Azt írta, hogy „az élők, akik megmaradnak az Úr jelenlétéig, nem előzik meg azokat, akik a halálban elaludtak”. Majd „elsőként azok támadnak fel, akik a Krisztusban haltak meg”. A remény beteljesülésére Krisztus jelenlétének (gör.: pa·rou·si’a) kezdetéig kellett várni (1Thess 4:15–17).
17, 18. Miért, különösen fontos a mi időnk a „boldog reménység” tekintetében?
17 Ez izgalmas, nagy horderejű dolog számunkra. Jézus megjövendölte, hogy jelenlétét egy összetett jel jelzi majd. Ez az összetett jel többek között magában foglalja a rendkívüli háborúkat, földrengéseket, élelmiszerhiányokat és egyéb olyan dolgokat, amik az első világháború óta megtörténtek (Máté 24:3–14). Figyelemre méltó az is, hogy a felkent keresztények mennyei életre való feltámadása a jövendölés szerint az előtt történik, mielőtt Jézus Krisztus akcióba kezd az eljövendő „nagy nyomorúságban” (Máté 24:21; Jel 2:26, 27). Ebből következik, hogy most abban az időben élünk, amikor Pál, Titusz és mások, akik Krisztussal egységben voltak, de már meghaltak, elnyerik „boldog reménységük” megvalósulását.
18 Ez a feltámadás tehát része a „nagy Isten, valamint a mi Megmentőnk, Jézus Krisztus dicsőséges megnyilvánulásának” (Tit 2:13). Isten támogatása kíséretében Jézus megnyilvánul vagy feltűnik azok ítélőjeként és megjutalmazójaként, akik meghaltak Krisztusban. Erről mondja a Szentírás, hogy „leszáll az égből parancsszóval, főangyal kiáltása és isteni harsona kíséretében, és azok, akik meghaltak a Krisztusban, feltámadnak” és egyesülnek vele a mennyben (1Thess 4:16). S mi lesz azokkal a felkent keresztényekkel, akik még most élnek a földön? Haláluk bekövetkezésekor ők „elváltoznak egy szempillantás alatt”. Szellemi testet kapnak, a mennybe vitetnek és elnyerik az „élet koronáját” (1Thess 4:17; 2Tim 4:1, 8; 1Kor 15:44, 50–57; Jak 1:12).
19. Kiknek van még boldog reményük?
19 Megváltónknak, Jézus Krisztusnak ez a tette egyben Isten dicsőségének megnyilvánulása lesz. Isten dicsőségének Krisztuson keresztül történő megnyilvánulása ennél többet is jelent, s különösen azoknak a ma élő keresztényeknek jelent sokat, akik tudják, hogy nem részesültek Isten szelleme felkenetésében és nem választattak ki mennyei életre. Ezeknek a hűséges keresztényeknek az a boldog reményük, hogy örökké élhetnek a helyreállított paradicsomi földön. Ha te is ilyen kilátással rendelkezel, vizsgáld meg, mi az a különleges ok, amiért hálásnak kell lenned.
HÁLA A KÖZVETLEN ELŐTTÜNK ÁLLÓ DOLGOKÉRT
20, 21. Jövendölése szerint mit fog Jézus végrehajtani jelenléte idején?
20 Jehova igaz imádóinak évszázadokon át ki kellett tartaniuk és küzdeniük kellett a dolgok gonosz rendszerével, amelynek szerves része a hamis vallás. Az igaz keresztények sok örömet találtak Jehova szolgálatában, de tökéletesen boldogok nem lehettek, amíg ez a gonosz világrend és hamis vallása fennáll. Van azonban egy különleges okunk az örömre és a hálára már most. Mi ez?
21 Pál apostol, amikor a thessalonikaiaknak Krisztus jelenlétéről írt, ihletés alatt azt ígérte, hogy e korszak csodálatos változásokat hoz majd. Először is Krisztus hozzáfog, hogy megsemmisítse „jelenléte kinyilvánításával” a hamis vallást, más szóval a „bűn emberét”. Itt arról az antikrisztusi hitehagyásról van szó, amely a vallásvezetők, de különösen a kereszténység papsága révén jött létre (2Thess 3:3–8).
22, 23. Miért kell a hamis vallás megszűnéséért hálát adnunk?
22 A hamis vallás vége valóban ok az Isten iránti hálára. De Krisztus többet tesz ennél. Jehova Isten támogatásával Jézus megsemmisíti mindazokat, akik nem ismerik Istent és a. mi Urunk Jézus evangéliumának nem engedelmeskednek (2Thess 1:6–10). Most Krisztus jelenléte és a „nagy Isten, valamint a mi Megmentőnk, Jézus Krisztus dicsőséges megnyilvánulása” idején élünk. Ez azt jelenti, hogy abban az időben élünk, amikor bekövetkezik a hamis vallás elpusztítása mindazokkal egyetemben, akik nem szolgálják igazságban a Teremtőt. Ha Pál azt írhatta az ókori thessalonikaiaknak, hogy, mindenért adjanak hálát’, gondoljuk csak el, mennyivel több okunk van most a hálaadásra (1Thess 5:18).
23 A hamis vallás megsemmisítése áldás lesz. Vele együtt eltűnnek azok a félrevezető tanítások is, amelyek milliókat megfélemlítettek, például a halhatatlan lelkek tüzes pokolban való kínzásáról, és a halottak lelkéről szóló tanítások (Ján 8:32). Az egész engedelmes emberiség Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának fog engedelmeskedni és Jehovát fogja szolgálni. Ez egységet és békét fog teremteni. Vajon ez nem olyasmi, amiért hálásaknak kell lennünk?
24, 25. Milyen áldások vannak küszöbön az engedelmes emberek számára?
24 Amikor már többé nem lesznek azok, akik nem engedelmeskednek a „jó hírnek”, az emberiség megismeri és követi majd az igazságosság útját (És 11:9; 26:9). Már most boldogító arról beszélni családunk körében, milyen változást hoz ez magával. Próbálj összehasonlítást tenni, mit tapasztalsz munkahelyeden, vagy állami tisztviselőkkel való ügyintézésed során, vagy ha ismeretlen területre utazol.
25 Az új rendet Isten fizikai áldásai is jelezni fogják. ó megszünteti a betegségeket és a halált (Jel 21:1–4). Megáldja kezünk munkáját, s így az élet szükségleteit bőségben élvezhetjük (Zsolt 6:6; [6:7, Károli]; v.ö. És 65:21–25). Béke lesz az emberiség és Isten állati teremtményei között; Jehova gondoskodni fog erről ugyanúgy, mint kezdetben Édenben, amikor az állatok növényt ettek és nem ártottak az embernek.
26. Milyen okod van a hálára és a boldogságra?
26 Ezek az áldások közvetlen előttünk vannak. Megélheted ezek valóra válását. Ezért mondhatjuk, hogy páratlan időben élünk! Annak ellenére, hogy ma általában hálátlanság és boldogtalanság jellemzi az embereket, bőséges okunk van az Isten iránti hálára, legfőképpen azért a boldog reményért, amellyel rendelkezünk. Rendszeresen adjunk hálát neki ezért.
[Képek a 20. és a 21. oldalon]
Azok a „boldog reményt” táplálók, akik az úrral egységben halnak meg az ő „jelenléte” idején, nem alusznak a halálban. A haláluk alkalmával életre kelnek, elváltoznak „egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszó idején”.