Vessétek el a hittagadást, ragaszkodjatok az igazsághoz!
„Mindannak, aki előretolakszik és nem marad meg Krisztus tanításában, nincs Istene. Aki megmarad ebben a tanításban, azé az Atya és a Fiú is” (2János 9).
1, 2. a) Hogyan próbálta meg Sátán időről időre kioltani az igazság fényét Jehova népe között? b) Miért lényeges az, hogy Jehova Tanúi elutasítsák a hittagadást?
JEHOVA ISTEN a szellemi igazság Forrása. Joggal könyörgött hozzá a zsoltáros ezekkel a szavakkal: „Küld ki világosságodat és igazságodat” (Zsoltárok 43:3). Az igazság tehát Jehova imádóinak egyik ismertetőjele (János 8:31, 32; 17:17).
2 Sátán, az Ördög — abbeli erőfeszítésében, hogy Jehova népe közt kioltsa az igazság fényét — megpróbálja időnként hittagadó tanításokkal megrontani a keresztény gyülekezetet (2Korinthus 4:1–6; Júdás 3, 4). De kudarcot vallottak ezek a kísérletei, mert Jehova hű tanúi elvetik a hittagadást, és a szellemi igazsághoz ragaszkodnak. Ez valóban létkérdés, ha szoros kapcsolatban akarunk maradni Jehova Istennel és Jézus Krisztussal, mert János, a keresztény apostol isteni ihletés alatt írta e szavakat: „Mindannak, aki előretolakszik és nem marad meg Krisztus tanításában, nincs Istene. Aki megmarad ebben a tanításban, azé az Atya és a Fiú is” (2János 9).
3. Milyen kérdésekre kell választ kapnunk, amikor János második és harmadik levelét vizsgáljuk?
3 De vajon mit tegyenek Jehova Tanúi, hogy ellenállhassanak a hittagadásnak? És hogyan segíthetik elő a keresztény érdekeket mint az „igazságban munkatársak”? (3János 8). Hogy választ kaphassunk erre, vizsgáljuk meg János apostol második és harmadik ihletett levelét, amelyeket Efezusban vagy annak környékén írt Kisázsiában, i. sz. 98 körül.
Lényeges az igazság és a szeretet
4, 5. a) Miért utalhatott János apostol jogosan önmagára, mint „az idősebb férfi”-ra? b) Ki volt a „választott Úrnő” és kik voltak a „gyermekei”?
4 János ezekkel a szavakkal kezdi második levelét:
„Az idősebb férfi a választott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket őszintén szeretek, és nemcsak én egyedül, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot, az igazságért, amely bennünk marad és velünk lesz mindörökre” (2János 1, 2).
5 Az i. sz. első század végén maga János volt valóban „az idősebb férfi”, mivel közel 100 éves volt és egyben szellemi növekedésben vagy szellemi korban is igen érett vén volt. (Vö. Galata 2:9.) A „választott Úrnőnek” kifejezéssel valószínűleg egy meg nem nevezett helységben levő gyülekezetre utalt, és ezzel a szóhasználattal talán az üldözőket akarta megtéveszteni. Ez esetben a „gyermekei” szellemi gyermekek, annak a bizonyos gyülekezetnek tagjai, és Istentől mennyei elhívásra „kiválasztott”, szellemtől született keresztények (Róma 8:16, 17; Filippi 3:12–14). Másrészt a görög Kyria szó (amit „Úrnő”-vel fordítottak) egyéni keresztény asszony neve is lehetett.
6. a) Melyik „igazság”-ra utalt János? b) Hogyan marad meg az igazság az igaz keresztényekben és hogyan marad velük „mindörökre”?
6 Ezt a ’választott Úrnőt és gyermekeit’ János mindenesetre nagyon szerette, de szerette Jehova összes többi tanúja is, mindazok, akik megismerték „az igazságot”. Az „igazság” akkor a Jézus Krisztusra összpontosuló teljes tanítást jelentette. A megmentéshez elengedhetetlenül szükséges volt szilárdan ragaszkodni ehhez az igazsághoz (János 4:24; Efezus 1:13, 14; 1János 3:23). Egyik alapvető ok, amiért Jehova múltbeli és jelenkori tanúi közt szeretet uralkodik az, hogy mindannyian szeretik „az igazságot”. ’Bennük marad’, amennyiben ott lakozik a szívükben. Ez az igazság „mindörökre” az igaz keresztényekkel marad, mint valamilyen állandó társuk. Értékes, féltett tulajdona ez Jehova mai tanúinak, és köszönetet mondanak érte mennyei Atyjuknak.
7. Hogyan jön mind Jehovától, mind Krisztustól a ki nem érdemelt kedvesség, az irgalmasság és a béke?
7 Akik hűségesen kiállnak „az igazság” mellett, azok biztosak lehetnek az isteni áldásokban. Erre mutatnak rá az apostol további szavai:
„Ki nem érdemelt kedvesség, irgalmasság és béke legyen velünk Istentől, az Atyától, és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igazsággal és szeretettel” (2János 3).
Ki nem érdemelt kedvesség mutatkozik meg mind Jehova, mind Jézus részéről abban, hogy bűnös embereket ’nyilvánítottak ki igaznak a Krisztus Jézus által lefizetett váltságdíj alapján’ (Róma 3:23, 24). Hasonlóképpen a mennyei Atya az irgalmasság Forrása is, de ez az irgalom Krisztus által árad ki a tökéletlen emberekre (Zsidók 4:14–16; Júdás 20, 21). Azonkívül ahhoz, hogy Jehovával békében legyenek, a bűnös embereknek szükségük van a vétkeik miatti kiengesztelésre. Ez pedig Jézus halála mint váltságáldozat révén valósulhatott meg (Kolossé 1:18–20).
8. Mit jelenthetett az „igazsággal és szeretettel” kifejezés a 2János 3-ban?
8 János itt hozzáadja az „igazsággal és szeretettel” [vagy igazságban és szeretetben] szavakat (Kingdom Interlinear Translation = Királyság Sorközi Fordítás). Ezzel valószínűleg azt akarta mondani, hogy az ’igazsággal és szeretettel’ együtt az igaz keresztények ki nem érdemelt kedvességnek, irgalomnak és békességnek is örvendhetnek. De János azt is érthette ezen, hogy Jehova szolgái akkor tapasztalhatják ezeket az áldásokat, hogyha megmaradnak az igazságban és továbbra is szeretetet tanúsítanak.
’Járjunk igazságban és szeretetben’
9, 10. a) Miért volt alapos oka Jánosnak az „örvendezésre”? b) Mit tettek „egyesek” az igazság tekintetében?
9 Az apostol megemlíti a személyes öröm egyik okát és egyben józan intést is ad, amikor azt mondja:
„Nagyon örülök, mert találkoztam néhány gyermekeddel, akik úgy járnak az igazságban, ahogy az Atyától kapták a parancsot. Most pedig kérlek Úrnőm, nem mint aki új parancsolatot írok, hanem amit kezdettől fogva ismerünk, hogy mindannyian szeressük egymást” (2János 4, 5).
10 Jánosnak nagy örömet okozott, hogy „egyesek” „az igazságban jártak”. Hittek Jézus Krisztus nevében, szerették egymást, és arra törekedtek, hogy az Isten Fia által felállított minta után menjenek (Zsidók 12:1–3; 1János 3:23). Ha János egy Kyria nevű asszonynak írt, abban az esetben az asszony természetes gyermekei közül néhányan az igazságban voltak. De ha jelképesen használta a „gyermekek” és a „választott Úrnő” kifejezéseket, akkor annak örülhetett, hogy abban a bizonyos meg nem nevezett helységben levő gyülekezetnek tagjai ellenálltak a hittagadásnak és az igazsághoz ragaszkodtak, ugyanakkor Jehovához hű életet éltek. Természetesen Jehova lojális keresztény tanúi mindig is kötelességüknek tartották, hogy az igazsághoz ragaszkodjanak, illetve abban „járjanak”. Számukra ez mennyei Atyjuk parancsa, és megtartását nem tekintik terhesnek. (Vö. 1János 5:3.)
11. a) Mit követelt meg a „szeressétek egymást” parancsolat? b) Miért mondhatta János, hogy ez ’nem volt új parancsolat’?
11 Az apostol azt kéri az „Úrnő”-től, hogy tartsa meg a parancsolatot, amely előírja: „szeressük egymást”. (Vö. 1János 3:11.) Kifejezve Jehova akaratát az istenfélő személyekkel kapcsolatban, Jézus azt parancsolta tanítványainak, hogy ’úgy szeressék egymást, ahogyan ő szerette őket’. Ez a parancs nemcsak a felebaráti szeretetet követelte meg tőlük, hanem az önfeláldozó szeretetet is, amely addig terjed, hogy valaki képes az életét is odaadni másokért (3Mózes 19:18; Máté 22:39; János 10:14, 15; 13:34; 15:13). Krisztus követői számára ez a szeretet már „kezdettől”, vagyis Istenhez fűződő önátadott kapcsolatuk kezdetétől kötelező volt. Attól kezdve, hogy Jézus először megparancsolta, és mindenképpen a keresztény gyülekezet létrejöttétől kezdve, i. sz. 33. Pünkösdjén. Ebben az értelemben tehát ’nem volt új parancsolat’, ahogyan János is mondja.
12. Mit jelentett Jánosnak ez a mondása: „Ez az a parancsolat . . . , hogy továbbra is abban járjatok”?
12 A szeretetre utalva, János még hozzáfűzte:
„És azt jelenti a szeretet, hogy továbbra is a parancsolata szerint járunk. Ez a parancsolat, amint azt kezdettől hallottátok, hogy továbbra is abban járjatok” (2János 6).
Az igaz imádók boldogan engedelmeskednek Jehovának, mert egész szívükkel, lelkükkel, erejükkel és elméjükkel szeretik őt (Lukács 10:27). „Kezdettől”, vagyis Jézus szolgálatának idejétől, illetve Istennek való önátadásuktól meg volt már ez a szeretet-parancs azoknál, akikhez János ezt a levelét intézte. De mire gondolt az apostol, amikor azt mondta: „Ez az a parancsolat . . . , hogy továbbra is abban járjatok”? Bár a szeretetre vonatkozó „parancsra” is utalhat (The New English Bible), mégis valószínűbb, hogy magára a „szeretetre” utal az „abban” szó. De bárhogy nézzük is, a „továbbra is abban járjatok” kifejezés azt jelentette, hogy ezután is szeretetet kellett tanúsítaniuk egymás iránt (1János 3:18; vö. Róma 13:8–10).
Őrizkedjetek a hittagadóktól
13. a) Kik között igyekeztek híveket toborozni maguknak azok a „csalók”? b) Milyen hamis tanítást terjesztettek?
13 Erőfeszítésbe került, hogy továbbra is szeretetben és igazságban járjanak. Ennek magyarázataként János ezt írta:
„Mert sok csaló ment ki a világba, olyanok, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Ez a csaló és az Antikrisztus” (2János 7).
Nyilván voltak áltanítók, akik ide-oda utazgattak és megpróbáltak híveket szerezni maguknak az igaz keresztények közül. (Vö. Cselekedetek 20:30.) Bár maguk is kereszténynek vallották magukat, ezek a félrevezető „csalók” nem voltak hajlandók elismerni, hogy Jézus Krisztus emberi testben jött el. Hamis tanításaik meg akarták fosztani Jézust messiási és megváltói szerepétől, kétségbevonva felmagasztalt mennyei állását is (Márk 1:9–11; János 1:1, 14; Filippi 2:5–11).
14. Miért nevezte János a hitehagyottakat „a csaló”-nak és „az Antikrisztus”-nak?
14 János ’csalónak és Antikrisztusnak’ nevezte ezeket a hitehagyott egyéneket, mivel tanításuk félrevezető volt, ők maguk pedig szembefordultak Krisztussal. Az apostol utalása „sok antikrisztusra”-ra azt mutatja, hogy sokan lettek Krisztus ellenségeivé, bár együttesen egy „Antikrisztus”-nak nevezett összetett személyt alkottak (1János 2:18). Jézusnak, mint Krisztusnak, és mint Isten Fiának tagadása egyben a vele kapcsolatos bármely bibliai tanításnak vagy az összes ilyen tanításnak tagadását is jelentette. Jehova hű tanúi teljesen visszautasítják az ilyen hamis tanítók nézeteit.
15. a) Milyen „teljes jutalmat” nyernek el a szellemtől felkent keresztények, akik ’vigyáznak magukra’? b) Miért kell óvakodnia Jehova minden tanújának a hitehagyott tanításoktól?
15 Mivel fennállt annak a veszélye, hogy egyesek hittagadáshoz hajolnak el az igazságtól, János így sürget:
„Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsétek azokat, amiket elértünk, hanem teljes jutalmat nyerjetek. Mindannak, aki előretolakszik és nem marad meg Krisztus tanításában, nincs Istene. Aki megmarad ebben a tanításban, azé az Atya és a Fiú is” (2János 8, 9).
A „jó hír” prédikálásával János és mások is olyan gyümölcsöt ’termettek’, amely e levél eredeti címzettjeinek megtérését eredményezte. De csak akkor kerülhették el annak veszélyét, hogy „elveszítik” a ki nem érdemelt kedvességet, irgalmasságot és békét Jehovától és Fiától, ha ’vigyáztak magukra’. Csak így maradhattak meg mindannyian tartós testvéri közösségben az igazság és a szeretet kötelékében. János szellemtől felkent hivőtársai továbbra is örvendhettek Jehova jutalommal járó szolgálatának, feltéve, ha hűek maradtak. Amikor „teljes jutalom”-ról beszélt, János nyilván a mennyei „koronára” is gondolt, amelyet a lojális felkent keresztények nyernek el (Jelenések 2:10; 1Korinthus 9:24–27; 2Timótheus 4:7, 8; Jakab 1:12). Természetesen Jehova minden tanújának vissza kell utasítania mindenfajta hittagadó tanítást, mivel az megfosztaná őt akár a mennyei, akár a földi örök élettől.
16. a) Hogyan ’tolakodtak előre’ a hittagadók? b) Hogyan lehet Jehova hű tanúié „mind az Atya, mind a Fiú”?
16 A hitehagyott „csalók” ’előretolakodtak’ és ’nem tartották magukat a Jézus és hű apostolai által tanított igazsághoz. Az eretnekeknek tehát ’nem volt Istenük’, mivel nem voltak egységben Jehovával és nem volt kapcsolatuk vele (1János 1:5, 6; 2:22–25). Jehova hű tanúi azonban azt vallják, hogy ’Krisztus eljött a testben’, hisznek váltságáldozatában, és ragaszkodnak ahhoz, amit Jézus és lojális apostolai tanítottak (Máté 20:28; 1Timótheus 2:5, 6; 2János 7). Ezek az igaz keresztények ragaszkodnak az igazsághoz, így „övék az Atya és a Fiú is”, mivel ismerik mindkettőt, nagyra értékelik tulajdonságaikat, és bensőséges kapcsolatot ápolnak velük.
A hitehagyottakkal szembeni magatartás
17. A 2János 10, 11 szerint hogyan kellett bánniuk a lojális keresztényeknek a „csalók”-kal?
17 A keresztényeknek vendégszeretőknek kell lenniük, ámde nem az olyanok iránt, akik elhagyták az igaz hitet! (1Péter 4:9). János világosan értésünkre adta ezt:
„Bárki megy is hozzátok és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok be otthonotokba, ne is köszöntsétek őt. Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben” (2János 10, 11).
A „csalók” ide-oda utazgattak és tevékenyen terjesztették a hamis tanítást. Természetesen helytelen lett volna bármely önátadott keresztény részéről baráti jobbot nyújtani az ilyeneknek és befogadni otthonukba ezeket a hamis tanítókat. Helytelen lett volna bármilyen formában is üdvözölni őket akár érkezésük, akár távozásuk alkalmával, mint például „Isten veled!” (Authorized Version, [vagy ahogy a Csia fordítás mondja: „örömkívánással”]). Egyetlen lojális keresztény sem kívánhatta szándékosan a hamis tanítás sikerét. Ezért hát Jehova egyetlen hű tanúja sem kívánja az ilyen egyén társaságát (1Korinthus 5:11–13).
18. Miért nem szabad Jehova hű tanúinak még csak köszönteniük sem a hitehagyottat?
18 Ha Jehova valamelyik önátadott szolgája befogadná otthonába az ilyen csaló tanítót, „bűntársává” lenne annak gonosztettében. (The New English Bible) Ezért Jehova egyetlen modernkori tanúja sem üdvözölheti a kiközösített vagy hitehagyott egyént, és nem engedheti meg az illetőnek, hogy a keresztény otthonát tévtanok terjesztésére használja fel. Bizonyos, hogy súlyos felelősséget vállalna Isten előtt az a hivő, aki hitehagyott személy iránt tanúsítana vendégszeretetet, és ezzel egy keresztény társa, Jehova imádója szellemi halálát segítené elé. (Vö. Róma 16:17, 18; 2Timótheus 3:6, 7).
19. Mi Jehova lojális tanúinak álláspontja ma a modernkori hittagadókkal kapcsolatban?
19 Vannak, akik korábban Jehova tanúiként szolgáltak, de később elvetették Jézus Krisztus és az apostolok tanításán alapuló különféle bibliai nézeteket. Például ahhoz kötik magukat, hogy nem vagyunk még az „utolsó napok”-ban — jóllehet meggyőző bizonyítékok vannak rá, hogy benne élünk (2Timótheus 3:1–5). Ezek a hittagadók ’közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók’ (1János 2:18, 19). Ezért nem tartanak fenn tovább kapcsolatot Jehova lojális felkent tanúival és azok társaival, és ezeknek az önző eretnekeknek „semmi részük” sincs többé az Atyában és az ő Fiában, bármennyire állítják is, hogy bensőséges kapcsolatban vannak Istennel és Krisztussal. Sokkal inkább szellemi sötétségben vannak (1János 1:3, 6). Akik szeretik a világosságot és az igazságot, álljanak ellen szilárdan az ilyen tévtanok terjesztőinek. Jehova lojális tanúja semmiképpen ne legyen bűnrészese a hűtlen személyek „gonosz cselekedeteinek”, az istentelen szavait és tevékenységét bármiben is támogatva. Inkább ’folytassunk kemény harcot a hitért, amelyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak’ (Júdás 3, 4, 19).
Ragaszkodjunk az igazsághoz
20. Ahelyett, hogy folytatta volna a levélírást, miben reménykedett János apostol?
20 Miután arra buzdította hivőtársait, hogy vessék el a hittagadást és ragaszkodjanak az igazsághoz, János ezekkel a szavakkal fejezte be második ihletett levelét:
„Bár sokat kellene írnom nektek, de nem akarom azt papírral és tintával végezni, hanem remélem, hogy eljövök hozzátok és szemtől szembe beszélek veletek, hogy örömötök teljes legyen. Választott nővéred gyermekei üdvözletüket küldik neked” (2János 12, 13).
Amit még rejtve őrzött az apostol szíve, azt jobbnak látta nem bízni az írásra. Félretette hát a papirusztekercset, nádszálból készült írótollát és a tintát (valószínűleg mézga, korom és víz valamilyen keverékét). Idős kora ellenére még reménykedett abban, hogy meglátogathatja őket és „szemtől szembe” vagy betű szerint, „száj száj ellenében” beszélgethet velük, bensőséges társalgásnak örvendezve (Kingdom Interlinear Translation; vö. 4Mózes 12:6–8). Az idős apostol látogatása bizonyosan nagyszerű kölcsönös szellemi buzdítást eredményezett volna, bőséges öröm közepette. (Vö. Róma 1:11, 12.)
21. Mit bizonyítanak János második levelének befejező szavai?
21 A János által küldött üdvözlő szavakból teljesen nyilvánvaló a Jehova imádóit egybekovácsoló keresztényi szeretet. Ha egy Kyria nevű egyénnek szólt a levél, e nőnek bizonyosan volt egy test szerinti nővére, akinek természetes gyermekeihez címezte legjobb kívánságait. Ha pedig egy másik gyülekezetre (mondjuk az efezusira) utalt, az itt említett „nővérű az a gyülekezet volt, „gyermekei” pedig a gyülekezet egyéni tagjai.
22. a) Miben segít Jehova Tanúinak János második ihletett levele? b) Milyen témát szükséges tovább vizsgálnunk?
22 János apostol második ihletett levelében őszinte és szerető tanáccsal kívánta segíteni hivőtársait abban, hogy elutasítsák a hittagadást és ragaszkodjanak az igazsághoz. Szilárd elhatározással éppen ezt akarják tenni ma Jehova Tanúi is Isten segítségével. De nekünk, mint közös ’munkatársaknak az igazságban’, a keresztény érdekeket is elő kell mozdítanunk (3János 8). De hát hogyan lehetséges ez?
Tudnál-e válaszolni rá?
◻ Mit jelent ’az igazságban járni’?
◻ Milyen hamis tanítást terjesztettek a „csalók”?
◻ A 2János 10, 11 szerint hogyan tekintsék Jehova Tanúi a hitehagyott egyéneket?
[Kép a 18. oldalon]
Jehova lojális tanúi mindenkor elutasították a hittagadást