Olvasók kérdései

Miért küldött ki Noé a bárkából egy hollót, majd később egy galambot?

A Biblia nem ad részletes magyarázatot erre a kérdésre. Noé eljárása azonban nagyon is ésszerűnek tűnik.

Negyven nappalon és negyven éjszakán át a földre olyan nagy mennyiségű eső hullott, hogy a csapadék öt hónapon át a hegyek tetejét is beborította. Azután „a bárka megfeneklett az Ararát hegyén” (1Mózes 7:6—8:4). Hónapokkal később, miután „megjelentek a hegyek csúcsai”, Noé „elbocsátott egy hollót és az állandóan kint repdesett oda és vissza” (1Mózes 8:5, 7).

Miért éppen egy hollót? Mert ez a madár sokáig tud repülni, és sokféle élelemből fenn tudja tartani magát, beleértve a halottak tetemeit is. Noé valószínűleg azért küldte ki a hollót, hogy megtudja, visszatér-e a bárkába, vagy kint marad a bárkán kívül, talán eszik a tetemek maradványaiból, mivel a vizek elapadtak és előtűnt a szárazföld. A holló azonban nem maradt távol. A Biblia azt mondja, hogy visszatért, de azt nem mondja, hogy Noéhoz tért vissza. Talán azért jött vissza, hogy a repülések között — midőn az apadó vizek tetején úszó élelem után kutatott — megpihenjen a bárkán.

Később, Noé egy galambot küldött ki. Ezt olvassuk: „A galamb nem talált pihenőhelyet a talpa számára, ezért visszatért őhozzá a bárkához” (1Mózes 8:9). Ez azt sugallja, hogy repülőútjával a galamb annak meghatározásához szolgált volna, hogy vajon az özönvíz szintje csökkent-e vagy sem. A madarak figyelemre méltó bizalmat tanúsítanak az emberek iránt. Noé elvárhatta, hogy a galamb nemcsak a pihenés miatt fog visszatérni a bárkára, hanem magához Noéhoz.

Azt mondják, hogy a galambok csak száraz földön pihennek meg, alacsonyan repülnek a völgyekben és növényekből élnek (Ezékiel 7:16). A Grzimek’s Animal Life Encyclopedia megjegyzi: „Mivel minden madárra igaz az, hogy magvakat és diót esznek, ezért gondot jelent a táplálásuk, amikor a hótakaró [vagy víztakaró] egy napnál hosszabb ideig befed mindent, hiszen a lehetséges táplálékuk legnagyobb része a föld felszínén található.” Ezért a galamb annak a bizonyítékát adhatta Noénak, hogy száraz talajt vagy sarjadó növényeket talált. Amikor első alkalommal küldte ki Noé a galambot, az egyszerűen visszatért hozzá a bárkába. Másodszor, a galamb egy olívaággal tért vissza. Harmadszorra már nem tért vissza, ezzel bizonyítékát adva, hogy Noénak is lehetséges és biztonságos elhagynia a bárkát (1Mózes 8:8–12).

Egyesek úgy tekinthetik, hogy ezek csupán mellékes részletek, az a tény azonban, hogy a beszámoló ilyen részletes, anélkül, hogy teljes magyarázatra törekedne, a Biblia hitelességét tükrözi vissza. Ez okot szolgáltat nekünk arra, hogy a beszámolót ne elképzelésként vagy koholmányként, hanem becsületesen pontosnak fogadjuk el. A kimerítő részletek és magyarázatok hiánya azt is sugallja, hogy milyen érdekes dolgokat kérdezhetnek meg majd a hűséges keresztények Noétól, amikor Noé feltámadásban részesül és első kézből adhat magyarázatot tetteinek az okaira és az indokaira (Zsidók 11:7, 39).