„Vajon a megfejtés nem Isten dolga?”

JÓZSEF végigmegy a sötét folyosón, és miközben a fullasztó melegben gürcöl, szakad róla a víz. A börtön épülete annyira átforrósodik a naptól, akár egy kemence. Józsefnek olyan érzése támad, mintha minden egyes téglát és minden egyes falrepedést ismerne. Most e falak között kell élnie. Igaz, tisztelet övezi, de mégiscsak rab.

A gondolatai biztosan sokszor járnak Hebron hegyvidékén, ahol az apja, Jákob nyájait őrizte annak idején. Úgy 17 éves volt, amikor Jákob elküldte, hogy nézze meg a testvéreit, akik sok-sok kilométerre voltak az otthonuktól. Most szinte elképzelhetetlen számára, hogy ilyen szabadon mozogjon. Féltékeny bátyjai gyilkos gyűlölettel ellene fordultak, és eladták rabszolgának. Egyiptomba került, és először egy egyiptomi tisztviselőnek, Potifárnak a házában szolgált. Az ura megbízott benne egészen addig, amíg a felesége nem vádolta meg hamisan azzal, hogy meg akarta erőszakolni. Emiatt került József börtönbe (1Mózes 37., 39. fejezet).a

József most 28 éves, és már vagy tízévnyi rabszolgaság és börtön van a háta mögött. Az élete finoman fogalmazva nem úgy alakult, ahogyan remélte. Szabad lesz még valaha? Látja még idős apját vagy szeretett öccsét, Benjámint? Meddig kell még ezen a nyomorúságos helyen sínylődnie?

Neked is voltak már ilyen érzéseid? Az élet néha teljesen másképp alakul, mint ahogy az ember fiatalon elképzeli. Úgy tűnhet, hogy egy siralmas helyzetnek már soha nem lesz vége. Nem látod a kiutat, és nem tudod, hogy fogod kibírni. Hogyan segített Józsefnek a hite, és mit tanulhatsz ebből?

József tudta, hogy az Istene, Jehova egy percre sem feledkezett meg róla, és ez biztosan segített neki kitartani. Még itt, ebben az egyiptomi börtönben is megtalálta a módját, hogy éreztesse a törődését Józseffel. Ezt olvassuk: „Jehova azonban Józseffel maradt, és szerető-kedvességet mutatott iránta azáltal, hogy József kegyet talált a börtönparancsnok szemében” (1Mózes 39:21–23). Mivel szorgalmasan dolgozott, Istennek volt mit megáldania. Milyen megnyugtató lehetett neki az a tudat, hogy Jehova mindig vele van!

Vajon Jehova hagyja, hogy József örökké börtönben maradjon? József csak remélte, hogy nem, és bizonyára sokszor beszélt erről imában Istennel. Ahogyan az oly gyakran történik, igen szokatlan módon kapott választ az imáira. Egy napon némi felbolydulás támadt a börtönben, mivel hoztak két új rabot, akik magas rangú tisztviselők voltak: az egyik a fáraó fősütőmestere, a másik pedig a főpohárnoka (1Mózes 40:1–3).

A testőrparancsnok megbízta Józsefet, hogy legyen ennek a két férfinak a szolgálatára.b Aztán az egyik éjszaka mindketten nagyon valószerű, ám rejtélyes álmot láttak. Reggel József észrevette rajtuk, hogy valami nincs rendben. Meg is kérdezte tőlük: „Miért lett komor az arcotok?” (1Mózes 40:3–7). A figyelmessége jóleshetett nekik, és úgy érezhették, hogy nyugodtan elmondhatják, mi bántja őket. József nem is sejtette, hogy ez a beszélgetés fordulatot hoz az életében. Ha nem lett volna ilyen nyitott, valószínűleg nem kezdenek beszélgetni. Mi is megkérdezhetjük magunktól: „Ki szoktam fejezni az Istenbe vetett hitemet úgy is, hogy törődöm az embertársaimmal?”

A két férfi elmondta, hogy mennyire felzaklatta őket az álmuk, és az, hogy nem volt velük olyan valaki, aki értelmezni tudta volna. Az egyiptomiak nagy jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak, és teljesen megbíztak azokban, akik azt állították, hogy értelmezni tudják őket. Ez a két férfi nem tudta, hogy az álmuk József Istenétől, Jehovától származott. József viszont tudta. Így nyugtatta meg őket: „Vajon a megfejtés nem Isten dolga? Kérlek titeket, mondjátok el nekem” az álmotokat (1Mózes 40:8). A szavai ma is elgondolkodtatóak mindenkinek, aki őszintén tanulmányozza a Bibliát. Bárcsak minden vallásos ember ugyanilyen alázatos lenne! Félre kell tennünk a büszkeségünket, és Istenre kell támaszkodnunk, hogy rátaláljunk a Szentírás helyes értelmezésére (1Tesszalonika 2:13; Jakab 4:6).

Először a pohárnok mondta el, hogy mit álmodott. Egy szőlőtőt látott, rajta három vesszőt, azokon pedig szőlőfürtöket. Miután a szemek megértek, a fáraó poharába facsarta a levüket. Jehova segítségével József rögtön megértette az álom jelentését. Elmondta a pohárnoknak, hogy a három vessző három napot jelent, és azt, hogy ennyi időn belül a fáraó visszahelyezi őt az állásába. A pohárnok arca felderült a magyarázat hallatán. József erre kérte: „tanúsíts irántam szerető-kedvességet, beszélj rólam a fáraónak”. Hozzátette még, hogy elrabolták és jogtalanul tartják fogva (1Mózes 40:9–15).

Most, hogy a pohárnok jó híreket kapott, a sütőmester is bizakodva kérdezte meg Józsefet az álma jelentéséről. Ő három kosár kenyeret látott, és azt, hogy madarak ettek a fején levő kosarak egyikéből. József ezt a talányt is meg tudta fejteni. Ez az álom azonban nem jelentett jót a sütőmesternek. József így magyarázta meg: „A három kosár három nap. Három nap múlva a fáraó fejedet veszi, és egy oszlopra akasztat; és bizony a madarak fogják rólad leenni a húst” (1Mózes 40:16–19). Isten többi hűséges szolgájához hasonlóan József is bátran továbbadta Isten üzeneteit, az örömtelieket éppúgy, mint az ítéletről szólókat (Ézsaiás 61:2).

Három nap múlva úgy lett, ahogy József megmondta. A fáraó születésnapi ünnepséget rendezett, és ítéletet hozott a két szolgája ügyében. (Isten népének tagjai egyébként nem ünnepelték a születésnapot a bibliai időkben.) A sütőmestert a fáraó kivégeztette, a pohárnokot pedig visszahelyezte a korábbi állásába. A férfi azonban sajnos teljesen megfeledkezett Józsefről (1Mózes 40:20–23).

Két teljes év telt el (1Mózes 41:1). Mennyire csalódott lehetett József! Alighanem felcsillant előtte a remény, amikor Jehova segített neki megérteni a pohárnok és a sütőmester rejtélyes álmát. Minden reggel bizakodva ébredhetett, hogy talán eljött a szabadulás napja – aztán ismét bele kellett nyugodnia, hogy a sivár börtönélet tovább folytatódik, és semmi sem változik. Ezt a két évet lehetett a legnehezebb kibírnia. Mégsem lankadt a Jehovába vetett bizalma. Nem adta át magát a kétségbeesésnek, hanem elhatározta, hogy ki fog tartani, így megerősödve hagyta maga mögött ezt a keserves időszakot (Jakab 1:4).

A mai nehéz időkben melyikünknek ne lenne szüksége kitartásra? Az elhúzódó próbákban csak úgy tudunk helytállni, ha olyan eltökéltségre, türelemre és belső békére teszünk szert, amelyet csak Isten képes megadni. Ahogy József példájából is látjuk, ő tud nekünk segíteni, hogy ne essünk kétségbe, és ne adjuk fel a reményt (Róma 12:12; 15:13).

Lehet, hogy a pohárnok megfeledkezett Józsefről, de Jehova nem. Egyik éjszaka két emlékezetes álmot láttatott a fáraóval. Az elsőben a fáraó hét szép, kövér tehenet látott kiemelkedni a Nílusból, aztán meg hét csúnya, sovány tehenet. A sovány tehenek megették a kövéreket. Később a fáraó hét gyönyörű kalászt látott álmában egy száron. De aztán hét satnya, széltől kiszárított kalász nőtt fel, és ezek elnyelték a szépeket. Reggelre a fáraó igen nyugtalan lett az álmai miatt, ezért az összes bölcset és mágiát gyakorló papot hívatta, hogy fejtsék meg őket. Egyiküknek sem sikerült (1Mózes 41:1–8). Azt nem tudjuk, hogy szóhoz sem jutottak-e a csodálkozástól, vagy egymásnak ellentmondó magyarázatokkal álltak elő. Mindenesetre a fáraó nagyon csalódott volt, és még elszántabban próbálta kideríteni az álmai jelentését.

Ekkor a pohárnoknak végre eszébe jutott József! Megszólalt a lelkiismerete, úgyhogy beszámolt róla a fáraónak, hogy a börtönben két évvel korábban volt egy figyelemre méltó férfi, aki helyesen értelmezte az álmát, és a sütőmesterét is. A fáraó késlekedés nélkül kihozatta Józsefet a börtönből (1Mózes 41:9–13).

Képzeljük el, mit érezhetett József, amikor a fáraó szolgái megérkeztek a paranccsal! Sietve átöltözött és megborotválkozott; valószínűleg kopaszra nyírta a fejét, mivel Egyiptomban ez volt a szokás. Kétségtelenül buzgón imádkozott Jehovához, hogy jól sikerüljön a beszélgetése a fáraóval. Kisvártatva a palota pazar udvarában találta magát, az uralkodó színe előtt. A beszámoló szerint „a fáraó ekkor ezt mondta Józsefnek: »Álmot láttam, de nincs, aki megfejtse. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha hallasz egy álmot, meg tudod fejteni.«” József válaszából ezúttal is kitűnt, hogy alázatos és hisz Istenben: „Ne rám tekints! Isten hirdet jólétet a fáraónak” (1Mózes 41:14–16).

Jehova szereti az alázatos, hűséges embereket, ezért nem meglepő, hogy Józsefnek feltárta az álmok magyarázatát, míg a bölcseknek és a papoknak nem. József elmondta, hogy a fáraó két álma ugyanazt jelenti. Jehova azért ismételte meg az üzenetet, hogy tudassa, „mindezt szilárdan elhatározta”, vagyis teljesen biztos, hogy így lesz. A kövér tehenek és a telt kalászok hét olyan évet jelentettek, amikor bőség lesz Egyiptomban, a sovány tehenek és a satnya kalászok pedig az utána következő hétéves éhínséget jelentették. Az éhínség felemészti majd a bő termést (1Mózes 41:25–32).

A fáraó tudta, hogy a magyarázat helyes. De mit lehetne tenni? Józsefnek volt egy javaslata. A fáraó keressen „egy értelmes és bölcs embert”, aki felügyeli majd, amint a bőség hét évében raktárakba gyűjtik a fölösleges gabonát, az éhínség idején pedig szétosztják a rászorulóknak (1Mózes 41:33–36). József tapasztalata és képességei teljesen alkalmassá tették erre a feladatra, de ő nem ajánlotta magát. Mivel alázatos volt, ez meg sem fordult a fejében, és a hite miatt nem is volt rá szükség. Ha igazán hiszünk Jehovában, nem kell törtetőnek lennünk, vagy magunkat reklámoznunk. Nyugodt szívvel rábízhatjuk a dolgokat!

A fáraó és a szolgái mind nagyon bölcsnek találták József javaslatát. Az uralkodó azt is elismerte, hogy a terv igazából József Istenétől származik. Ezt mondta a szolgáinak: „Találhatnánk-e hozzá hasonló férfit, akiben Isten szelleme van?” Józsefhez pedig így szólt: „Mivel Isten veled tudatta mindezt, nincs senki, aki olyan értelmes és bölcs, mint te vagy. Te magad leszel a házam fölött, és az egész népem engedelmeskedni fog neked fenntartás nélkül. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad” (1Mózes 41:38–41).

A fáraó meg is tartotta az ígéretét. Józsefet finom lenvászon ruhába öltöztették, és a fáraó adott neki egy arany nyakláncot, egy pecsétgyűrűt, egy díszkocsit, valamint felhatalmazást arra, hogy bejárja az országot, és megvalósítsa a tervét (1Mózes 41:42–44). József tehát egyetlen nap leforgása alatt a börtönből a palotába került. Aznap egyszerű rabként ébredt, de a birodalom második embereként tért nyugovóra. Teljesen egyértelmű, hogy joggal bízott Jehova Istenben. Ő látta, mennyi igazságtalanság éri az évek során. Pontosan a megfelelő időben és a megfelelő módon orvosolta a jogtalanságokat. Közben pedig nemcsak arra volt gondja, hogy Józsefnek igazságot szolgáltasson, hanem arra is, hogy megóvja a későbbi Izrael nemzetének az őseit. Rovatunk következő cikkéből kiderül, hogyan tette ezt.

Ha súlyos gondok gyötörnek, például éveken át igazságtalanul bánnak veled, ne keseredj el. Jusson eszedbe József története. Ő mindvégig kedves, alázatos, kitartó és bizakodó volt, így Jehovának minden oka megvolt rá, hogy végül megjutalmazza.