Istenfélő családok a múltban — Példák napjainkra

A CSALÁD — az Egyesült Nemzetek Szervezete megpróbálta ráirányítani a világ figyelmét. Hogyan? Úgy, hogy 1994-et „a családok nemzetközi évének” nyilvánította. Bár a világi vezetők, szociológusok és családi tanácsadók könnyen siránkoznak a házasságon kívüli születések számának növekedése és a válás hirtelen felszökő aránya miatt, mégis nehezen tudnak előállni keresztülvihető, reális megoldásokkal ezekre a nehézségekre.

Lehetséges, hogy a Bibliában vannak megoldások a családi nehézségekre? Néhány ember számára talán naivnak tűnik az az állítás, hogy a Biblia segíthet napjainkban a családokban. Elvégre évszázadokkal ezelőtt írták, közel-keleti környezetben és kultúrában. Az élet a világ legtöbb részén gyökeresen megváltozott a bibliai idők óta. A Bibliát viszont Jehova Isten ihlette, az a valaki, akinek minden család a nevét köszönheti (Efézus 3:14, 15; 2Timótheus 3:16). Mit mond a Biblia a családi nehézségekről?

Jehova pontosan tudja, mire van szükség ahhoz, hogy a családi élet kellemessé és kielégítővé váljék. Ezért Szavának, a Bibliának sok mondanivalója van a családi életről, néha figyelmeztetés formájában. A Biblia olyan családok példájáról is ír, amelyek alkalmazták az isteni alapelveket. Ennek eredményeként igazán bensőséges kapcsolatnak örvendtek, és megelégedettek voltak. Vizsgáljuk meg a bibliai idők családi életét, s figyeljük meg, mit tanulhatunk belőle.

Főség — nehézség?

Figyeld meg például a családi főség kérdését. A patriarchális időkben a férfiak, Ábrahám, Izsák és Jákób például vitathatatlanul családfők voltak (Cselekedetek 7:8, 9; Zsidók 7:4). Ralph Gower a The New Manners and Customs of Bible Times című könyvében ezt írja: „A család . . . egy »kis királyság« volt, amelyben az apa uralkodott. Ő uralkodott a felesége, a gyermekei, az unokái és a szolgái felett — a háznépe közül mindenki felett.” Igen, a patriarcháknak gyakran fiaik családja felett is hatalmuk volt. (Vö. 1Mózes 42:37.)

Vajon ez nem jogosította fel a férfiakat arra, hogy elnyomóan bánjanak feleségükkel és gyermekeikkel? Egyáltalán nem. Igaz, Isten azt mondta az első nőnek, Évának: „epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad” (1Mózes 3:16). Ezek a szavak arra mutattak, milyen lesz általában a férjes asszonyok sora, de nem azt írták le, milyennek kell lennie Isten igaz imádói között. Az istenfélő férjeknek szem előtt kellett tartaniuk, mi volt Jehova eredeti szándéka. Jehova azért teremtette a nőt, hogy a férfi „hozzá illő segítő társa” legyen, s nem a rabszolgája (1Mózes 2:20). Mivel a korai időkben élt istenfélő férfiak felismerték saját alárendeltségüket és felelősségre vonhatóságukat Isten előtt, nem éltek vissza hatalmukkal. Egyáltalán nem bántak úgy feleségükkel és gyermekeikkel, mintha csupán rabszolgák volnának; az istenfélő patriarchák őszinte szeretetet és gyengédséget mutattak irántuk.

Az 1Mózes 50:23 segítségével bepillanthatunk abba, milyen gyengédséget kaptak a gyermekek általában. Itt ezt olvashatjuk József dédunokáiról: ’József térdén születtek.’ Ez ugyan egyszerűen azt is jelentheti, hogy József a leszármazottainak ismerte el a gyermekeket, de arra is mutathat, hogy gyengéden játszadozott a gyermekekkel, a térdén lovagoltatva őket. Az apák napjainkban jól teszik, ha ehhez hasonló gyengédséget mutatnak gyermekeik iránt.

Családfőkként az istenfélő patriarchák családjuk szellemi szükségleteivel is törődtek. Miután előjöttek a bárkából a világméretű Vízözön után, „oltárt építe Noé az Úrnak . . ., és áldozék égőáldozattal az oltáron” (1Mózes 8:20; vö. Jób 1:5). A hűséges patriarcha, Ábrahám személyesen oktatva családjának tagjait jó példát állított fel. Megparancsolta „az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén” (1Mózes 18:19). A szeretetteljes főség tehát hozzájárult a családok érzelmi és szellemi jólétéhez.

A keresztény férfiak napjainkban ezt a példát követik. Az imádattal kapcsolatos dolgokban úgy gyakorolják főségüket, hogy segítenek családjuknak eleget tenni Isten elvárásainak, és ők maguk is jó példával járnak elöl (Máté 28:19, 20; Zsidók 10:24, 25). A patriarchákhoz hasonlóan a keresztény férjek és apák is időt fordítanak arra, hogy személyesen oktassák családjuk tagjait.

Határozott lépéseket tenni

Jákób patriarcha, miután végre kifizette hatalmas adósságát az apósának, megkérdezte: „mikor tehetek valamit a magam házáért is?” (1Mózes 30:30). Mint minden apa, Jákób is érezte a rá nehezedő nyomást, hogy ki kell elégítenie családjának anyagi szükségleteit, és keményen dolgozott ezért. A 1Mózes 30:43 ezt írja: „felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.”

Néhány évvel később azonban, miután Jákób Kanaán földjére költözött, úgy tűnik, nem tudott róla, hogy Dína nevű lányának veszélyes szokásává vált, hogy a pogány kananeusokkal barátkozzona (1Mózes 34:1). Akkor sem cselekedett, amikor megtudta, hogy pogány kegytárgyak vannak a házában. Mindenesetre Jákób határozott lépéseket tett, miután egy kananeus tragikus módon megerőszakolta Dínát. „Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat” — parancsolta (1Mózes 35:2–4).

A keresztény apáknak ébereknek kell lenniük, amikor családjuk szellemiségéről van szó. Ha vannak olyan dolgok, amelyek súlyosan veszélyeztetik családjuk szellemi jólétét, ha például erkölcstelen irodalom vagy ártalmas zene van otthonukban, határozott lépéseket kell tenniük.

Érdekes módon az olyan hithű asszonyok mint Sára, Rebeka és Ráchel, szintén jelentős befolyással voltak a családra. Bár alárendelték magukat férjüknek, nem akadályozták meg őket abban, hogy magukhoz vegyék a kezdeményezést, ha az helyénvaló és szükséges volt. A 2Mózes 4:24–26 például elmondja nekünk, hogy amikor Mózes és családja Egyiptomba ment, „eleibe álla az Úr [Jehova angyala, Septuaginta] és meg akarja vala őt [Mózes fiát] ölni”. Mózes fiának élete nyilvánvalóan veszélyben forgott, mert Mózes elmulasztotta körülmetélni. Czippora gyorsan cselekedett, és körülmetélte fiát. Az angyal ezért hagyta a fiút továbbmenni. A keresztény asszonyok napjainkban is lehetnek kezdeményezők, ha a helyzet megkívánja.

Apai nevelés a Mózesi Törvény alatt

A patriarchák korszaka i. e. 1513-ban Izráel nemzetté válásával véget ért (2Mózes 24:3–8). Az apák továbbra is családfőkként szolgáltak. A családi törvény azonban alá volt rendelve a nemzeti Törvénynek, melyet Isten adott Mózesnek, és amelyet kinevezett bírák hajtattak végre (2Mózes 18:13–26). A lévita papság vette át az imádatban az áldozati feladatokat. Ennek ellenére az apának továbbra is fontos szerepe volt. Mózes ezt tanácsolta: „ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szivedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5Mózes 6:6, 7).

A Törvény olyan alkalmakról gondoskodott, mint amilyen a pászka is volt, ilyenkor taníthattak az előírásoknak megfelelően és alkalomszerűen is. A pászka napjának, niszán hó 14-ének közeledtével a zsidó családok kezdtek készülődni a szokásos jeruzsálemi útra (5Mózes 16:16; vö. Lukács 2:41). Melyik gyermeket ne ragadta volna magával az ilyen készülődésekkel járó izgalom? Már maga az utazás is élvezetes volt. Akkorra az esős évszak véget ért, s a tavaszi napsütés kezdte felmelegíteni a levegőt. Ahogy Hermon hegyén olvadt a hó, a Jordán kiáradt medréből.

Az úton az apák nemcsak országuk földrajzára taníthatták gyermekeiket, hanem arra a sok történetre is, amely azokhoz a helyszínekhez fűződött, amelyek mellett esetleg elmentek. Ezek között lehetett Ebál és Gerizim hegye, ahol felolvasták a Törvényben található átkokat és áldásokat. Lehet, hogy Bétel mellett is elmentek, ahol Jákóbnak látomása volt az égi lajtorjáról. Milyen izgalmas beszélgetések kerekedhettek! Az úton később a családok csoportjaihoz más utazók is csatlakoztak az ország más részeiről, mindannyian élvezték az építő társaságot.

A család végül megérkezett Jeruzsálembe, „melynek szépsége tökéletes” (Zsoltárok 50:2). Alfred Edersheim tudós ezt mondja: „E zarándokok közül sokan bizonyára a város falain kívül vertek tábort. Akiket a falakon belül helyeztek el, azokat ingyen szállásolták el.” Igen, a héber fiatalok első kézből tanultak a testvéri szeretetről és a vendégszeretetről. Jehova Tanúinak évenként megtartott kongresszusai hasonló célt szolgálnak napjainkban.

Végül elérkezett niszán hó 14. Levágták a pászkaállatot és órákon keresztül sütötték. Éjfél körül a család megette a bárányt, a kovásztalan kenyeret és a keserű füveket. A szokás szerint egy fiú megkérdezte: „Micsoda ez a ti szertartástok?” Az apák pedig az előírásoknak megfelelően oktattak, ezt mondván: „Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta” (2Mózes 12:26, 27; 13:8).

Izráel királya, Salamon ezt mondta: „Ideje van . . . a nevetésnek . . . és ideje a szökdelésnek” (Prédikátor 3:4). Az izraelita gyermekeknek hagytak időt a szórakozásra. Jézus Krisztus nyilván a piacokon játszadozó gyermekeket figyelte (Zakariás 8:5; Máté 11:16). És az sem volt szokatlan, hogy a tehetős szülők kellemes családi összejöveteleket rendeztek, ahol énekeltek, táncoltak és ünnepeltek (Lukács 15:25). A keresztény szülők napjainkban hasonló módon magukhoz ragadják a kezdeményezést, hogy egészséges szórakozásról és társaságról gondoskodjanak gyermekeiknek.

Anyák és gyermekek a zsidó társadalomban

Mi volt az anyák szerepe a Mózesi Törvény alatt? A Példabeszédek 1:8 megparancsolja: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.” Férje hatalmát figyelembe véve, a zsidó feleség eleget tett az Istentől kapott, családi életre vonatkozó követelményeknek. Gyermekeinek tisztelniük kellett őt, még akkor is, miután megöregedett (Példabeszédek 23:22).

Az anya sokat tett gyermekei nevelésében is. Szinte kizárólag egyedül ő foglalkozott a csecsemővel, míg a gyermek el nem érte azt a kort, hogy elválasszák; ez kétségtelenül szorosabb köteléket eredményezett az anya és a gyermek között (Ésaiás 49:15). Míg az apák szakmát tanítottak fiaiknak, az anyák háztartási ismeretekre oktatták lányaikat. Az anyák is nagy hatással voltak fiaikra. Lemuel király például hasznát vette annak, amire „tanította vala őt az anyja” (Példabeszédek 31:1).

A derék zsidó asszony elég nagy mozgásteret kapott, amikor ’vigyázott a háza népe dolgára’. A Példabeszédek 31:10–31 szerint valószínűleg ő vásárolt be a családnak, ingatlanokba fektette a pénzt, sőt kisebb üzletet is vezetett. Az őt megbecsülő férje előtt értéke ’felülhaladta az igazgyöngyöket’!

Példa napjainkra

A bibliai időkben a családi elrendezés a család minden tagjának érzelmi és szellemi téren való növekedését szolgálta. Az apáknak szeretettel kellett hatalmukat gyakorolniuk, hogy az hasznára váljon családjuknak. Nekik kellett elöl járniuk az imádatban. Az apák és az anyák egyaránt törődtek gyermekeikkel — tanították és képezték őket, együtt gyakorolták velük az imádatot, és gondoskodtak szórakozásukról. Az istenfélő anyák értékes segítségnek bizonyultak, akik tiszteletben tartották férjük főségét, miközben kezdeményezők voltak a családjuk érdekében. Az engedelmes gyermekek örömet szereztek szüleiknek és Jehova Istennek. A bibliai idők istenfélő családja valóban kiváló példa napjainkra.

[Lábjegyzet]

[Kép a 23. oldalon]

Családod oly boldog lehet, mint a bibliai időkben élt, Jehovát imádó családok