Olvasók kérdései

◼ Helyes-e, ha egy eljövendő „új világról” beszélünk?

Ez a kérdés azért vetődhet fel jogosan, mert a „világnak” fordított kozmosz szó alapjelentése: emberiség, és tudvalevő, hogy Isten nem kíván új emberi fajt létrehozni. Ezenkívül a Bibliában nem találunk sehol ilyen kifejezést, hogy kai·nos΄ kozmosz (azaz: „új világ”).

A Bibliában használatos kozmosz szó jelentése megengedi, hogy a keresztények beszéljenek egy „új világról”, ha ez az eljövendő helyreállított Paradicsomot jelenti. A The New International Dictionary of New Testament Theology így fejtegeti: ’A kozmosz főnév eredetileg épületet, még pontosabban rendet jelöl’. Majd ez a szótár hozzáfűzi: ennek a szónak megvan a maga konkrét jelentése: „diszítés és ékesítés”, „az emberi társadalomban az élet szabályozása”, továbbá „a föld lakosai, az emberi nem”.

A keresztény görög iratokban a kozmosz szó gyakran az egész emberi családra vonatkozóan használatos. Azt olvassuk például, hogy „mindenki vétkezett (vagyis Ádám minden tökéletlen leszármazottja) és nélkülözi Isten dicsőségét” (Róma 3:19, 23). Másrészt, „Isten úgy szerette a világot (kozmoszt), hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Igen, Krisztus váltságáldozata az emberi család minden tagjára kiterjed, aki hitet gyakorol benne.

Ha csupán ez lenne a kozmosz szó kizárólagos értelme a Bibliában, akkor pontatlan lenne egy közeledő „új világról” beszélni. Miért? Mert az emberi nemből egyesek túlélik az eljövendő nagy nyomorúságot. Ezeknek a túlélőknek lehetőségük lesz élni a helyreállított Paradicsomban. Isten tehát nem teremt új emberi fajt, új emberiséget, vagyis az emberek új világát. De a kozmosz szó a Bibliában nemcsak az összemberiség értelmében használatos.

Például időnként a görög szó olyan embereket jelöl, akik Istentől elidegenedtek. A Zsidók 11:7 azt mondja, hogy „Noé hit által . . . elítélte a világot (kozmoszt)”. Értelemszerűen nem ítélt el minden egyes személyt az összemberiségből, ugyanis rajta kívül még hét családtagja is túlélte a Vízözönt. Hasonlóképpen Jézus is így imádkozott: „Én őértük könyörgök, nem a világért (kozmosz) könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál . . . A világ gyűlölte őket, mert ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak” (János 17:9–14; vö. 2Péter 2:5; 3:6).

Figyeljük meg most a kozmosz szónak egy másik, a Bibliában használatos jelentését. Itt a rendet vagy az emberi élet működési területét, keretét, a társadalom felépítését jelenti.a Jézus magyarázatában találkozunk ilyenféle jelentésével: „Mit használ az embernek, ha az egész világot (kozmosz) megnyeri, de elveszti a lelkét?” (Máté 16:26). Nyilvánvalóan Krisztus nem arra utalt, hogy valaki „az emberiség egész világát megnyeri”, nem is „az Istentől elidegenített emberek egész világára” utalt. Nem az emberiséget nyerheti meg magának az anyagias ember, hanem azt, amivel az emberk rendelkeznek, vagy amit sikerül neki elérnie. Ez ugyanígy érvényes Pál apostolnak a házasságban élő személlyel kapcsolatos megjegyzéseire, aki „a világ dolgaival („világi dolgokkal”, Ö.f.) törődik”. Hasonlóképpen egy kereszténynek sem kell ’teljesen igénybe vennie a világot’ (1Korinthus 7:31–33).

Ebben az értelemben a kozmosz ugyanazt jelenti, mint a görög aion szó, amit vagy a „dolgok rendszere” vagy a „korszak” szóval adhatunk vissza. (Lásd Segítség a Biblia megértéséhez című könyv 1671—74. oldalait [angolban].) Egyes esetekeben azt látjuk, hogy a két szó majdnem felcserélhető egymással. Lássunk két példát a kozmosz és az aion szó hasonlóságára: 1. Pál azt írta, hogy Démás elhagyta őt, mert jobban „szerette a dolgok jelen rendszerét [aion]”. János apostol viszont azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy ne ’szeressék a világot [kozmoszt]’, ahonnan ered a „test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet javainak feltűnő mutogatása” (2Timótheus 4:10; 1János 2:15–17). 2. János 12:31 beszél „e világ [kozmosz] uralkodójáról”, aki a 2Korinthus 4:4 szerint nem más, mint maga a „dolgok e jelen rendszerének [aion] istene”.

Ezek szerint a kozmosz vagy a „világ” szó jelölheti az egész emberi nemet, de jelentheti az emberi társadalom keretét. Erre való tekintettel jogosan és ugyanakkor a szó helyes értelmében beszélhetünk a „dolgok eljövendő új rendszeréről” vagy „az új világról”. Ez ugyanis az emberi élet új kerete vagy világrendje lesz. Többnyire azok fognak a helyreállított földi Paradicsomban élni, akik már éltek a dolgok e régi rendszerében. De e célból túl kell élniük a régi világ végét vagy fel kell támasztatniuk. Ennnek ellenére ugyanazt az emberi nemet fogják alkotni. Amikor megszűnik az Istentől elidegenedett emberiség világa és létrejön az Isten kinyilatkoztatott akaratán alapuló új elrendezés vagy rend, a helyreállított Paradicsom voltaképpen egy új világ lesz.

◼ Beleegyezhet-e egy keresztény abba, hogy hozzátartozóján boncolást végezzenek el?

A Biblia közvetlenül nem mond semmit a boncolásról, de vannak ide vonatkozó bibliai gondolatok, amelyeket egy keresztény figyelembe vehet. Ezután az adott helyzet pontos ismeretében és e szövegek fényében egyénileg dönthet.

A boncolás tulajdonképpen a halál okának tisztázása céljából a holttesten elvégzett vizsgálat, amelynek során az egyes testrészeket feldarabolják. Ez a vizsgálat tájékoztathat a betegség lefolyásáról és hatásairól. Egyes vallásoknak a boncolással kapcsolatos nézetét nem szentírási tanítások befolyásolták. A Katolikus Enciklopédia például ezt mondja: „Az elhunyt tetemével kegyelettel kell bánni, mivel lelkének volt porhüvelye . . . Végső rendeltetése az, hogy lelkével együtt feltámadjon az örök életre való általános feltámadáskor . . . Lehetséges, hogy az orvosilag megállapított halál és a lélek eltávozása között van egy szünet.” A Biblia azt mutatja, hogy ha valaki (egy lélek) meghal, halott lélek lesz. (1Mózes 2:7; 7:21–23; 3Mózes 21:1, 11.) És mi a helyzet a testével? „Az emberek fiairól” és a „vadállatokról” ezt olvassuk: „Mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik” (Prédikátor 3:18–20). A feltámadáskor Isten nem a régen elporladt testet támasztja fel, hanem tetszése szerint új testet alkot. (Lásd 1Korinthus 15:38, 47, 48.)

Egy másik bibliai szempontot is figyelembe vehetünk a boncolással kapcsolatban. Isten ezt parancsolta Izraelnek: „Ne vagdaljátok be testeteket a halott lélekért, és ne végezzetek magatokon tetoválást. Én vagyok Jehova” (3Mózes 19:28; 5Mózes 14:1, 2; Jeremiás 47:5; Mikeás 5:1). Igen, Isten népének nem kellett utánoznia a környező nemzeteket testük megcsonkításában a halottért való gyászuk jeleként, vagy más hamis vallásos okból. Ez a parancs bizonyára arra buzdította az izraelitákat, hogy tiszteljék testüket, mint ami Isten teremtésének a része. (Zsoltárok 100:3; 139:14; Jób 10:8.)

A keresztényeknek hasonlóképpen tisztelniük kell kellően életüket és testüket, amelyet Istennek szántak oda. (Róma 12:1.) Egyesek ebből azt a következtetést vonják le, hogy a test ilyenféle tiszteletben tartása formálólag kell hogy hasson a boncolásról vallott nézetükre is. Úgy érezhetik, hogy ha nem áll fenn kényszerítő ok, kérhetik, hogy kedves hozzátartozójuk tetemét ne vessék alá halál utáni boncolásnak. Egyes helyeken olyan is előfordul, hogy a holttestek vérét transzfúzió céljából vagy egyéb okból leszivattyúzzák, amiben pedig semmiképpen sem szeretnénk részt vállalni.b

Miért egyeznek akkor egyes keresztények bele a boncolásba? Azért, mert tudják, hogy a Bibliában erről az orvosi eljárásról kimondottan nincs szó. Esetleg azt is megfigyelhették, hogy Egyiptomban az izraeliták megengedték az egyiptomi orvosoknak, hogy bebalzsamozzák Jákóbot és Józsefet, pedig ez köztudottan csak úgy lehetséges, ha előbb a belső részeket eltávolítják. (1Mózes 50:2, 3, 26.) Ma is bizonyos esetekben az ország törvénye előírhatja a boncolást. Például, ha egy fiatal, egészséges személy minden érthető ok nélkül meghal, a halál utáni boncolás elkerülhetetlen. Ha tehát a törvény előírja a boncolást, a keresztények ilyenkor azt a tanácsot tartják elméjükben, hogy „engedelmeskedjenek a felsőbb hatalmaknak” (Róma 13:1, 7; Máté 22:21).

Még olyan személy esetében is hasznos lehet a boncolás eredménye, aki orvosi kezelés alatt állott és valószínűleg ismert volt a halálok. Az életben maradó gyermekek is tudni szeretnék, mi volt a valószínű halálok, mert a család kórtörténete ily módon hasznos adattal bővül. Ezek a tájékoztatások befolyásolhatják jövőbeli életüket vagy kezelésüket. Vannak egyéb okok is, amikért egyesek megengedik a boncolás elvégzését. A boncolásról szóló jelentés, amit a szövettani vizsgálatok is megerősítenek, hasznos lehet a család számára, mert a túlélő családtagok folyamodhatnak kedvezményért, ha például bizonyítható, hogy a preumokoniózis (porbelégzés okozta tüdőmegbetegedés) a szénbányában végzett munkával hozható kapcsolatba. Egyesek úgy vélték, hogy a boncolás még nagyobb lelki megnyugvást is ad, mivel bizonyítja, hogy nem az okozta a hozzátartozó halálát, amit tett, vagy amit elmulasztott megtenni. Nem családtagokat is érinthet ez a jelentés. A rokonok őszintén óhajtják, hogy a boncolás elvégzése segítse az orvost annak tisztázásában, hogy milyen volt a betegség lefolyása, és ebből tanulhasson, hogy legközelebb más betegeket eredményesebben gyógyíthasson.

Következésképpen a keresztényeknek helyes tiszteletben tartaniuk testüket, de lehetnek egyéb tényezők, amiket figyelembe vehetnek annak eldöntésénél, hogy egy adott helyzetben megengedik-e a boncolás elvégzését vagy sem.

◼ Mózes azt mondta az izraelitáknak, hogy a „kinyilatkoztatott dolgok ránk és fiainkra tartoznak meghatározatlan ideig” (5Mózes 29:29). Vajon „ezek a kinyilatkoztatott dolgok” azt a világosságot is magukban foglalják, amely Isten Szavát ezekben az utolsó napokban megvilágítja?

Nem! Nem lenne helyes az ezekben az utolsó napokban kapott jövendölések megértését egybe vonni azokkal a „kinyilatkoztatott dolgokkal”, amelyekről Mózes beszélt.

Mózes szavainak szövegösszefüggése szerint azok a „kinyilatkoztatott dolgok”, amelyekről ő beszélt, a Törvényszövetséggel voltak kapcsolatban. (5Mózes 29:25.) Mózes kimutatta, hogy ezek a „kinyilatkoztatott dolgok” kötelességekkel jártak együtt. Aki nem élt e kötelességeknek megfelelően, számíthatott Jehova fegyelmezésére.

A Törvényszövetség természetesen Jehova Isten kinyilatkoztatása volt. De már korábban egyéb kinyilatkoztatások is elhangzottak a patriarcháknak, Noénak és másoknak egészen vissza Ádámig. Isten Mózest használta fel arra, hogy írásba foglalja az addig elhangzott kinyilatkoztatásokat. Később, amint a „Kinyilatkoztatott dolgok ránk tartoznak” című cikk fejtegette (Az Őrtorony 1986. május 15-i számában, [angol]; magyarban: 1987. március 1-jei számában), ezek a „kinyilatkoztatott dolgok” a Bibliában megörökített összes tájékoztatást felölelték. (2Timótheus 3:16.)

A Biblia tehát „Isten szent kijelentéseinek” vagy az általa feltárt dolgoknak a gyűjteménye. (Róma 3:2.) Amikor a test szerinti zsidók hűtleneknek bizonyultak, a felkent keresztények lettek e „kinyilatkoztatott dolgok” sáfárai, vagyis a krisztusi gyülekezet lett az Írások „támasza és oszlopa” (1Timótheus 3:15; 1Korinthus 4:1). Logikusan e gyülekezet mai tagjai helyesen mondhatják Mózes szavaival, hogy a „kinyilatkoztatott dolgok ránk tartoznak”.

Ma Jehova nagy fényt árasztott ezekre a „kinyilatkoztatott dolgokra”. Jehova népe Dániel jövendölésének megfelelően [Isten] ihletett Szavában kutatva körbejár, és így ’az igaz ismeret bőséges lesz’ (Dániel 12:4). Ma már tudjuk, kiket kell értenünk a „más juhokon” (János 10:16). Felismertük a „nagy sokaságot” (Jelenések 7:9–17). Látjuk a juhokról és kecskékről szóló példázat beteljesülését. (Máté 25:31–46.) Ezek az igazságok feltárultak, ismertté váltak számunkra, de nem a Jehova ihletett Szavában megörökített „kinyilatkoztatott dolgok” értelmében.

Ezért nem lenne helyes, ha a megértés terén tapasztalt előrehaladást egy szintre hoznánk azokkal az ihletett kinyilatkoztatásokkal, amelyek a Bibliában megörökített „kinyilatkoztatott dolgokat” alkotják. Jehova népe a Biblia fokozott tanulmányozása révén imádságos szellemben kereste, kutatta ezeknek a „kinyilatkoztatott dolgoknak” a pontos megértését. Kellő időben szent szelleme segítségével Jehova megadta ezeknek a megértését.

A Biblia azt mondja, hogy „az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, amely egyre világosabb lesz, a teljes délig” (Példabeszédek 4:18). Jehovának a „kinyilatkoztatott dolgokra” kiárasztott egyre növekvő világossága azt mutatja, hogy a „teljes dél” egyre közeledik, és ez egyben azt is mutatja, hogy Isten áldása nyugszik a mai keresztény gyülekezeten.

[Lábjegyzetek]