FÉSZEK

Elsősorban a madár lakóhelye, ebben költi ki tojásait és neveli fiókáit; menedék és kényelmes otthon (Pl 27:8; Ézs 10:14; 16:2).

A madárfészkek nagymértékben eltérnek a méretükben és a felépítésükben, és az is változó, hogy a madár hol építi meg a fészkét. Mindenesetre mindegyik fészek tökéletesen megfelel annak a célnak, amiért készült. A fészek épülhet a földön, például homokban (a kígyóról is azt mondják, hogy „fészkel”, méghozzá a földön vagy kövek között; Ézs 34:15), fűcsomókban, bokrokban, kövek között, fákon, fatörzsek üregeiben, tengerparti sziklákon, hegyekben, épületek hasadékaiban, sőt a nádasban, a víz fölött. Az építőanyagok között lehetnek: ágak, levelek, hínár, gyapjú, gyapot, széna, szalma, moha, állatszőr, például lószőr, madártoll, növényi pelyhek, szövetdarabok és így tovább. A fészek alapvetően rejtekhely a ragadozók támadásakor, menedék a vihar elől, és oltalom a hőség, illetve a hideg idején.

Jehova azért, hogy érzékeltesse, hogy ő milyen bölcs Teremtő, felhívta Jób figyelmét a sasra, amely „magasra rakja fészkét. . . kőszirten tanyázik, és sziklafokon, megközelíthetetlen helyen tölti az éjt” (Jób 39:27, 28). Mózes pedig „a fészekalját felrebbentő” sassal szemléltette, milyen szeretettel bánt Isten az izraelitákkal. A szemléltetésével nyilván arra utalt, ahogyan a sas nógatja vagy olykor kilöki a levegőbe a fiókáját, hogy megtanítsa repülni. Jehova ugyanígy hozta ki Egyiptomból Izrael nemzetét. A sashoz hasonlóan, amely figyelemmel kíséri és óvja a fiókáit, mialatt azok repülni tanulnak, Isten gyengéden törődött fiatal nemzete tagjaival a pusztai vándorlás során, és akkor is, amikor letelepítette őket az Ígéret földjén (5Mó 32:11; lásd: SAS).

A szirti galamb is magas sziklaszirtre építi a fészkét. A Holt-tenger közelében a magasba tornyosuló sziklák sok-sok repedése és ürege alkalmas a fészeképítésre. Jeremiás talán az ilyen, elhagyatott helyeken épített fészkekre gondolt, amikor ítéletet hirdetett Moáb lakosai ellen, akik azon a területen éltek: „Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a sziklaszirten, Moáb lakói! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely az üreg szája körül fészkel” (Jr 48:28; vö. Bálám kijelentésével, amely a 4Mó 24:21-ben olvasható).

A Libanon masszív cédrusainak a sűrű lombozata egész évben kiváló menedéket és rejtekhelyet nyújtott sok madárnak, hogy ott fészkeljen. A zsoltáríró ezzel a leírással példázta, milyen csodálatosan gondoskodik Isten a teremtményeiről (Zs 104:16, 17).

A Törvény tiltotta az izraelitáknak, hogy kiszedjék a fészekből a tojásokat vagy a fiókákat, és ezzel egy időben megöljék a tojót is; ez meggátolta azt a kegyetlen tettet, hogy egy egész madárcsaládot irtsanak ki egyszerre. Életben kellett hagyni az anyamadarat, hogy további fiókái lehessenek (5Mó 22:6, 7).

Egy bizonyos írástudó egyszer ezt mondta Jézusnak: „Tanító, követlek téged, bárhová készülsz is.” Erre ő ezt felelte neki: „A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak pihenőhelyük [vagy „fészkük”], de az Emberfiának nincs hová lehajtania a fejét” (Mt 8:19, 20; Lk 9:57, 58). Jézus itt arra célzott, hogy a követőinek le kell mondaniuk arról a kényelemről, amelyet az emberek általában élveznek, és a bizalmukat teljesen Jehovába kell vetniük. Ez az alapelv figyelhető meg a tanítványainak mondott mintaimában is: „Add meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket”, valamint ebben a kijelentésében: „Így biztosak lehettek abban, hogy senki sem lehet a tanítványom közületek, aki búcsút nem mond mindennek, amije van” (Mt 6:11; Lk 14:33).

Jelképes értelem: Isten az Edom elleni ítéletüzeneteiben a magasba épített sasfészekkel szimbolizálta azt, hogy Edom a magasban, hegyek között feküdt, és azt, hogy gőgös és elbizakodott volt (Jr 49:15–18; Ab 1–4; vö. Istennek a Ha 1:6; 2:6–11-ben olvasható kijelentésével, amely Babilon ellen szól).

Jeremiás, amikor Jeruzsálem ellen prófétált, a Libanon fenséges fáira és a cédrusfa értékére utalt. Főként a királyok és a gazdagok építették ebből a faanyagból a házaikat. Júda királyának a palotája és a jeruzsálemi kormányzati épületek javarészt cédrusból épültek. Ezért beszélt Jeremiás úgy Jeruzsálem lakosairól, mint ’akik a Libanonon laknak, és cédrusok között fészkelnek’. De nem kerülhették el, hogy lealacsonyítsák őket, és odalegyen a fenséges mivoltuk (Jr 22:6, 23).

’Rekeszek’: Az 1Mózes 6:14-ben szereplő héber qin·nímʹ (fészkek) szót többféleképpen adják vissza, például: ’hajlékok’ (Kom.), ’kamrák’ (IMIT, KNB) és ’rekeszek’ (ÚV). Az ezekkel a szavakkal visszaadott helyiségek nyilván aránylag kicsi rekeszek voltak a Noé által épített bárkában, és a madárfészekhez hasonlóan oltalmat és menedéket nyújtottak egy vészterhes időszakban, amikor az emberek és az állatok tehetetlenek voltak.