ISTENI

Istenhez tartozó vagy vele kapcsolatos, Istenhez hasonló, rá jellemző vagy égi.

A Héber Iratokban előfordul néhány helyen, hogy az ʼÉl (az „Isten” szó egyes száma) és az ʼEló·hímʹ (az „Isten” szó kiválóságot kifejező t. sz.) egymás után következik. Így a Józsué 22:22-ben és a Zsoltárok 50:1-ben is ez áll a héber szövegben: ʼÉl ʼEló·hímʹ Jehwáʹ. Míg néhány fordítás (Ro; Zs 49:1, BC [spanyol]) egyszerűen csak átírja e kifejezés első két szavát, addig mások az „Istenek Istene” fordítással élnek (Kár., Kat., JB), illetve némileg pontosabban így adják vissza: „Isten, az Isten”, „a Hatalmas, Isten” (IMIT, AS, Mo), vagy „isteni Fenség, Isten” (ÚV). (Lásd: ISTEN.)

A Keresztény Görög Iratokban vannak bizonyos szavak, amelyek a the·oszʹ (isten) származékai, és olyasmire utalnak, ami isteni. Ezek az egymással rokon szavak – a theiʹosz, a thei·oʹtész és a the·oʹtész – a Cselekedetek 17:29-ben, a Róma 1:20-ban, a Kolosszé 2:9-ben és a 2Péter 1:3, 4-ben találhatók meg.

A Cselekedetek 17:29-ből megtudjuk, hogy Athénban Pál kiemelte, mennyire ésszerűtlenül teszik az emberek, ha azt gondolják, hogy „az isteni Lény [to theiʹon, a theiʹosz egyik formája] aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló”. Ebben a versben sok fordító „az istenség”, illetve „az Istenség” szót használja (Kár., ÚRB, Kat., KNB, ED, RS ). A Csia-fordítás ugyanakkor úgy fogalmaz, hogy „ami isteni”, E. J. Goodspeed fordításában pedig „az isteni természet” kifejezés szerepel. A The International Standard Bible Encyclopedia szerint a to theiʹon „a theiʹosz melléknévre vezethető vissza, amelynek jelentése: ’Istennel kapcsolatos’, ’isteni’” (G. Bromiley szerk.; 1979, 1. köt. 913. o.). A Liddell és Scott-féle Greek-English Lexicon viszont „az Istenség” jelentést adja meg (H. Jones átd.; Oxford, 1968, 787–788. o.). A to theiʹon kifejezés tehát az értelmét tekintve személyt is, és tulajdonságot is jelölhet, ezért a fordítónak nyilván a szövegkörnyezet alapján kell megválasztania a megfelelő szót. A Cselekedetek 17:29 esetében a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy Isten személyéről van szó, ezért az Új világ fordítás helyénvalóan az „isteni Lény” kifejezést használja. (Vö.: NIV.)

A Róma 1:20-ban az apostol azokra a cáfolhatatlan, látható bizonyítékokra utal, amelyekből érzékelhetők Isten „láthatatlan tulajdonságai”, kiváltképp az ő „örök hatalma és istensége [thei·oʹtész]”. Más fordítások itt olyan szóval élnek, amelyről sokaknak az „Istenség” mint személy jut az eszükbe (KJ, NE, RS, JB). Csakhogy a Liddell és Scott-féle Greek-English Lexicon szerint a görög thei·oʹtész jelentése: ’isteni természet, isteni jelleg’ (788. o.). Indokolt hát a thei·oʹtész szót olyan kifejezéssel fordítani, amely az isteni természetre utal, nem pedig Istenre mint személyre, és ezt a szövegkörnyezet is alátámasztja. Az apostol a fizikai teremtésműben érzékelhető dolgokról ír. Például a teremtés nem tárja fel Isten nevét, de bizonyítja az ő ’örök hatalmát’, amelyre szükség volt a világegyetem megteremtéséhez, és amely nélkülözhetetlen annak fenntartásához. A fizikai teremtésmű emellett a Teremtő ’istenségét’ (isteni természetét) is elénk tárja, azt tudniillik, hogy ő valóban Isten, aki méltó az imádatunkra.

Azután a Kolosszé 2:9-ben Pál apostol azt fejtegeti, hogy Krisztusban „lakik az isteni jelleg [a the·oʹtész szó egyik formája] egész teljessége testileg”. Egyes fordítások itt megint csak olyan szóval ([I]istenség) élnek, amelyet a háromsághívők úgy értelmeznek, hogy Isten mint személy lakik Krisztusban (Kár., 1918; Káldi, 1865; Szep; KJ, RS). Mindazonáltal a Liddell és Scott-féle Greek-English Lexicon meghatározása szerint a the·oʹtész lényegében ugyanazt jelenti, mint a thei·oʹtész: ’isteni jelleg, isteni természet’ (792. o.). A szír Pesitta és a latin Vulgata is az ’isteni jelleg’ jelentésű szóval adja vissza ezt a kifejezést. Ennélfogva itt is teljesen indokolt úgy fordítani a the·oʹtész szót, hogy az tulajdonságra, ne pedig személyre utaljon.

Ha megvizsgáljuk a Kolosszé 2:9 szövegkörnyezetét, egyértelművé válik, hogy bár Krisztus „istenséggel”, vagyis „isteni természettel” bír, ettől még nem ugyanaz a személy, mint a mindenható Isten. Az 1. fejezetben Pál így fogalmaz: „Isten jónak látta, hogy őbenne lakjon az egész teljesség” (Kol 1:19). Más szóval az egész teljesség azért lakik Krisztusban, mert így „tetszett az Atyának” (Kár.), mert „az Isten úgy akarta” (Maszny.), mert „az Atya úgy látta helyesnek” (Csia). A Krisztusban lakozó „istenség”, vagyis „isteni természet” teljessége tehát azért a Krisztusé, mert az Atya így döntött. Továbbá Pál később úgy beszél Krisztusról, mint aki „az Istennek jobbján ül”, ami szintén azt bizonyítja, hogy Krisztus még az ilyen „teljesség” birtokában sem ugyanaz a személy, mint a mindenható Isten (Kol 3:1).

A Kolosszé 2:9 közvetlen szövegkörnyezetét vizsgálva megfigyelhetjük, hogy a 8. vers arra inti a keresztényeket, hogy vigyázzanak, nehogy félrevezessék őket a filozófiák és emberi hagyományok védelmezői. Pál azt is mondja a keresztényeknek, hogy „[Krisztusban] van gondosan elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse”, és arra buzdítja őket, hogy ’továbbra is járjanak vele egységben, meggyökerezve és épülve őbenne, és szilárddá válva a hitben’ (Kol 2:3, 6, 7). A 13–15. vers ezenkívül megmagyarázza, hogy hitük által Isten megelevenítette őket, és felszabadultak a törvényszövetség alól. Pál tehát amellett érvel, hogy a keresztényeknek nincs szükségük a (Krisztus által eltávolított) Törvényre, sem az emberi filozófiákra vagy hagyományokra. Mindenük megvan, amire szükségük van: övék az értékes ’teljesség’ Krisztusban (Kol 2:10–12).

Végezetül a 2Péter 1:3, 4-ben az apostol rámutat, hogy a hűséges felkent keresztények a nekik szóló ’értékes és igen nagy ígéretek’ által ’isteni természet részeseivé válhatnak, miután kimenekültek a romlottságból, amely a gerjedelem által van a világban’. A Szentírás más helyeken úgy utal a keresztényekre, mint akiknek ’részességük van’ Krisztussal, osztoznak vele szenvedéseiben, az övéhez hasonló halálban, és az övéhez hasonló feltámadásban, amely halhatatlanságot hoz nekik mint szellemteremtményeknek, és így az örököstársai lesznek az égi Királyságban (1Ko 15:50–54; Fi 3:10, 11; 1Pt 5:1; 2Pt 1:2–4; Je 20:6). Ez alapján egyértelmű, hogy az „isteni természet” részesének lenni azt jelenti a keresztények számára, hogy osztoznak Krisztussal a dicsőségében.