MEZOPOTÁMIA

(gör. eredetű;  jel.: ’folyamköz’):

A Tigris és az Eufrátesz folyók közti földsáv görög elnevezése. Alighanem megegyezik a hasonló jelentésű, héber Arám-Naharaim megnevezéssel (Zs 60:zsf.). És csakugyan, a görög Septuaginta fordítói az „Arám-Naharaim” elnevezést általában a „Mezopotámia” névvel adták vissza. (Lásd: ARÁM 5.)

Az ókorban változó volt, hogy mely területet értették a „Mezopotámia” megnevezés alatt, és ez igaz napjainkra is. Alapvetően tágabb értelemben a Tigris és az Eufrátesz közti egész vidéket felöleli, emellett D-ről a Perzsa-öböl határolja, É-ról pedig Törökország és Irán hegyvidéke. Tehát magában foglalhatja a Bagdadtól D-re fekvő, mintegy 400 km-es területet, amely egykor az ókori Babilónia alluviális (üledékkel feltöltött) síksága volt. (Lásd: BABILON 2.) Szűkebb értelemben azonban nem tartozik bele Babilónia; a Mezopotámia megnevezés csak az É-on lévő vidékre utal. Ez az é. rész egy alacsonyan fekvő, dimbes-dombos, sziklás fennsík, számos medencével.

A Cselekedetek 7:2-ben a tágabb értelemben vett megnevezésre találunk példát az i. sz. I. századból. Ebben az írásszövegben István azt mondja Ábrahámról, hogy „Mezopotámiában” élt, pedig Ábrahám akkortájt Babilónia Ur nevű városában lakott. Azonban teljes bizonyossággal nem állapítható meg, hogy vajon a héber „Arám-Naharaim” megnevezés is magában foglalta-e Babilóniát. Olykor van támpont arra vonatkozóan, hogy a Héber Iratokban szereplő „Arám-Naharaim” (Mezopotámia) elnevezés nagyjából mely területre utal, és ebből látható, hogy magában foglalja az é. területet Hárán környékén (1Mó 24:2–4, 10, Káldi, lábj.; MKB, lábj.), illetve az é. hegyvidéket Petor környékén (5Mó 23:4, Káldi; IMIT [23:5]; vö.: 4Mó 23:7, Haft., lábj.). Bár azt nem tudni pontosan, hogy Mezopotámia királya, Kusán-Risataim (Izrael elnyomója Otniel bíró idejében) mekkora terület felett gyakorolt uralmat, birodalmának a székhelye ugyancsak É-ra lehetett (Bí 3:8–10; lásd: KUSÁN-RISATAIM). És valószínűleg az ammonita Hánun király is É-Mezopotámiából fogadott bérbe szekereket és lovasokat, hogy harcoljon Dávid király ellen (1Kr 19:6, 7).

I. sz. 33-ban pünkösd ünnepén a Jeruzsálemben összegyűlt zsidók és prozeliták között voltak mezopotámiai lakosok is (Cs 2:1, 2, 9). Lehettek köztük olyanok, akik annak a területnek a d. részéről, azaz Babilóniából valók voltak. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó, amiről a történetíró, Josephus számolt be, miszerint az i. e. I. században „sok zsidó lakott” Babilóniában (A zsidók története. XV. könyv, 2. fej., 2.).