Egy olyan Jeruzsálem, mely hű a nevéhez
„Örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá [öröm forrásává, »NW«] teremtem” (ÉSAIÁS 65:18).
1. Mit érzett Ezsdrás Isten választott városa iránt?
ISTEN SZAVÁNAK szorgalmas tanulmányozójaként a zsidó pap, Ezsdrás nagyra értékelte a kapcsolatot, mely egykor Jeruzsálem és Jehova tiszta imádata között volt (5Mózes 12:5; Ezsdrás 7:27). Isten városa iránt érzett szeretete a Bibliának abból a részéből is látható, amelynek a megírására ihletést kapott — a Krónikák első és második könyvéből, valamint az Ezsdrás könyvéből. Az egész Bibliában több mint 800-szor fordul elő a Jeruzsálem név, és ezeknek majdnem az egynegyede ezekben a történelmi feljegyzésekben van benne.
2. Milyen prófétai jelentése lehet a Jeruzsálem névnek?
2 A bibliai héber nyelvezetben a „Jeruzsálem” szót lehet úgy is érteni, mintha a héber nyelv úgynevezett kettős számában volna. A kettős számot legtöbbször olyan dolgoknál alkalmazzák, amelyek párban fordulnak elő, ilyen például a szem, a fül, a kéz és a láb. Ebben a kettős számban Jeruzsálem nevét prófétailag olyan békének lehet tekinteni, amelyet Isten népe kétszeres értelemben élhet át — szellemi és fizikai értelemben. A Szentírás nem tárja fel, hogy Ezsdrás ezt teljes mértékben értette-e. De papként minden tőle telhetőt megtett, hogy a zsidók békében legyenek Istennel. És bizonyára keményen dolgozott azért, hogy Jeruzsálem méltó legyen nevének a jelentéséhez: ’Kétszeres béke tulajdonosa [vagyis alapja]’ (Ezsdrás 7:6).
3. Mennyi idő telt el, mire ismét hallunk Ezsdrás tevékenységéről, és milyen körülmények között találjuk?
3 A Biblia nem mondja el, hol volt Ezsdrás az alatt a 12 év alatt, amely jeruzsálemi látogatása és Nehémiásnak a városba érkezése között telt el. A nemzet gyatra szellemi állapota ez idő alatt arra enged következtetni, hogy Ezsdrás nem volt ott. De Ezsdrás később újra ott szolgált Jeruzsálemben hűséges papként, rögtön azután, hogy újjáépítették a város falát.
Csodálatos gyülekezési nap
4. Miért volt jelentőségteljes Izráel hetedik hónapjának az első napja?
4 Jeruzsálem fala épp időben készült el, hogy megtartsák a fontos ünnepet tisri havában, az Izráel vallási naptára szerinti hetedik hónapban. Tisri hó 1. napja különleges újholdünnep volt, amelyet kürtfúvás ünnepének neveztek. Ezen a napon a papok kürtöket fújtak, miközben áldozatokat mutattak be Jehovának (4Mózes 10:10; 29:1). Ez a nap felkészítette az izraelitákat a tisri hó 10-én, évenként megtartott engesztelés napjára és az örömteli betakarítás ünnepére, melyet ugyanebben a hónapban 15-étől 21-éig tartottak.
5. a) Hogyan használta ki Ezsdrás és Nehémiás „a hetedik hónak első napját”? b) Miért sírtak az izraeliták?
5 „A hetedik hónak első napján” „az egész nép” összegyűlt; erre valószínűleg Nehémiás és Ezsdrás buzdította őket. Ott voltak a férfiak, a nők, és „mindazok, a kik azt értelemmel hallgathaták”. Tehát a kisgyermekek is ott voltak, és figyeltek, amikor Ezsdrás egy emelvényen állt és felolvasta a Törvényt „kora reggeltől fogva mind délig” (Nehémiás 8:1–4). A léviták rendszeres megszakításokkal segítettek a népnek megérteni a felolvasottakat. Ez könnyekre indította az izraelitákat, mivel felismerték, mennyire nem engedelmeskedtek Isten Törvényének sem ők, sem ősatyáik (Nehémiás 8:5–9).
6., 7. Mit tanulhatnak a keresztények abból, amit Nehémiás tett azért, hogy ne sírjanak a zsidók?
6 Pedig ez nem a gyászos sírás ideje volt. Ünnepeltek, és a nép éppen hogy csak befejezte Jeruzsálem falának az újjáépítését. Nehémiás ezért segített nekik, hogy jó hangulatuk legyen, ezt mondván: „Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, a kinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtek.” Engedelmesen „elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vígasságot, mert megértették a beszédeket, a melyekre őket tanították vala” (Nehémiás 8:10–12).
7 Isten népe ma sokat tanulhat ebből a beszámolóból. Akiknek az a kiváltságuk, hogy programot tarthatnak az összejöveteleken és a kongresszusokon, tartsák szem előtt az előbb említetteket. Azon kívül, hogy helyreigazító tanácsot kapunk, amire néha szükség van, az ilyen alkalmakon kihangsúlyozzák, milyen előnyökkel és áldásokkal jár, ha eleget teszünk Isten követelményeinek. Dicséretet kapunk a jó munkáért és buzdítanak, hogy tartsunk ki. Isten népének szívbeli örömmel kell hazatérnie az ilyen összejövetelekről a miatt az építő oktatás miatt, amelyet Isten Szavából kapott (Zsidók 10:24, 25).
Egy másik örömteli gyűlés
8., 9. Milyen különleges összejövetel volt a hetedik hónap második napján, és mit eredményezett ez Isten népénél?
8 Ennek a különleges hónapnak a második napján „összegyűlének az egész népnek, a papoknak és Lévitáknak családfői Ezsdráshoz, az írástudóhoz, hogy megértenék a törvénynek beszédit” (Nehémiás 8:13). Ezsdrás jól képzett volt ahhoz, hogy levezesse ezt az összejövetelt, mivel „erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket” (Ezsdrás 7:10). Ezen az összejövetelen kétségtelenül rávilágítottak arra, miben kell Isten népének jobban alkalmazkodnia a Törvényszövetséghez. Haladéktalanul foglalkozniuk kellett azzal, hogy megfelelő előkészületeket tegyenek a közelgő sátoros ünnep megtartására.
9 Ezt az egy hétig tartó ünnepet a megfelelő módon tartották meg, az egész nép különböző fák ágaiból és leveleiből készített ideiglenes menedékhelyen lakott. Az emberek házuk lapos tetején, az udvarukon, a templom udvaraiban és Jeruzsálem közterein állították fel ezeket a sátrakat (Nehémiás 8:15, 16). Milyen nagyszerű lehetőség volt ez arra, hogy egybegyűjtsék a népet és felolvassanak Isten Törvényéből! (Vesd össze: 5Mózes 31:10–13.) Ezt tették mindennap az ünnepen „az első naptól fogva mind az utolsó napig”, aminek eredményeként ’felette igen nagy öröme’ volt Isten népének (Nehémiás 8:17, 18).
Ne hanyagoljuk el Isten házát
10. Miért rendeztek különleges gyűlést a hetedik hónap 24-én?
10 Megvan a maga ideje és helye annak, hogy helyreigazítsák Isten népén belül a súlyos hibákat. Nyilván mivel Ezsdrás és Nehémiás felismerte, hogy ennek volt itt az ideje, böjtöt rendelt el tisri hónap 24-én. Megint felolvasták Isten Törvényét, és a nép megvallotta bűneit. A léviták ezután áttekintették, milyen irgalmasan bánt Isten az önfejű népével, gyönyörűséges szavakkal dicsőítették Jehovát, és „szilárd szövetséget” kötöttek, melyet a fejedelmek, léviták és papok pecsétje hitelesített (Nehémiás 9:1—10:1, Katolikus fordítás [9:1–38]).
11. Mire kötelezték el magukat a zsidók a „szilárd szövetség” szerint?
11 Az egész nép megesküdött, hogy az írott, „szilárd szövetség” szerint cselekszik, vagyis hogy ’az Isten törvényében jár’. S egyetértettek abban, hogy nem kötnek házasságot „a föld népeivel” (Nehémiás 10:28–30). Ezenkívül a zsidók kötelezték magukat arra, hogy megtartják a sabbatot; évenként pénzt adományoznak, hogy támogassák az igaz imádatot; gondoskodnak arról, hogy legyen fa az oltárnál az áldozatokhoz; nyájukból és csordájukból az elsőszülötteket áldozatul adják; és hogy földjük zsengéjét a templom étkezőibe viszik. Bizony elhatározták, hogy ’nem fogják elhanyagolni Istenük házát’ (Nehémiás 10:32–40, Újfordítású revideált Biblia [10:32–39]).
12. Mit foglal magában napjainkban az, hogy ne hanyagoljuk el Isten házát?
12 Jehova népének ma vigyáznia kell, nehogy elhanyagolja azt a kiváltságát, hogy Jehova nagy szellemi templomának az udvaraiban ’szolgál’ (Jelenések 7:15). Ez azt is magában foglalja, hogy szívből jövő imát mondanak rendszeresen Jehova imádatának az előrehaladásáért. Ahhoz, hogy összhangban éljenek az ilyen imákkal, szükséges felkészülniük a keresztény összejövetelekre, és közreműködniük ezeken az összejöveteleken, részt venniük a jó hír prédikálásában, és segíteniük az érdeklődőknek újralátogatva őket, és ha lehetséges azáltal, hogy bibliatanulmányozást vezetnek náluk. Sokan, akik nem akarják elhanyagolni Isten házát, pénzt adományoznak a prédikálómunkára és az igaz imádatnak otthont adó létesítmények fenntartására. Esetleg az olyan összejöveteli helyek építésében is segédkezhetünk, amelyekre sürgős szükség van, valamint a tisztán és rendben tartásukban is. Egyik fontos módja annak, ahogyan kimutathatjuk Isten szellemi háza iránti szeretetünket, ha igyekszünk békében lenni hívőtársainkkal, és segítünk mindenkinek, akinek anyagi vagy szellemi segítségre van szüksége (Máté 24:14; 28:19, 20; Zsidók 13:15, 16).
Örömteli felavatás
13. Milyen sürgető helyzetre kellett odafigyelni, mielőtt felavatták volna Jeruzsálem falát, és milyen nagyszerű példát mutattak sokan?
13 A megpecsételt „szilárd szövetség” Nehémiás napjaiban felkészítette Isten ókori népét Jeruzsálem falának a felavatására. De volt valami sürgető dolog, amelyre még figyelniük kellett. Most, hogy nagy fal vette körül 12 kapuval, Jeruzsálemnek több lakóra volt szüksége. Néhány izraelita ugyan ott lakott, de „a város . . . felette igen széles vala és nagy, s a nép kevés lévén benne” (Nehémiás 7:4). Hogy orvosolják ezt a bajt, a nép „sorsot vete, hogy minden tíz emberből vinnének egyet Jeruzsálembe, a szent városba lakóul”. Az, hogy készségesen alávetették magukat ennek az elrendezésnek, arra indította a népet, hogy áldja „mindazon férfiakat, a kik önkéntesen vállalkozának arra, hogy Jeruzsálemben lakoznak” (Nehémiás 11:1, 2). Milyen nagyszerű példa ez az igaz imádóknak napjainkban, akiknek a körülményeik lehetővé teszik, hogy olyan helyre költözzenek, ahol nagyobb szükség van érett keresztények segítségére!
14. Mi történt Jeruzsálem fala felavatásának a napján?
14 Hamarosan megkezdték a fontos előkészületi munkákat Jeruzsálem fala felavatásának a nagy napjára. Zenészeket és énekeseket hívtak össze Júda környező városaiból. Két nagy hálaadó kórusba szervezték őket, és mindegyik kórust egy menet követte (Nehémiás 12:27–31, 36, 38). A két kórus és a két menet a falnak a templomtól legtávolabbi részétől indult el, valószínűleg a Völgy-kaputól, és két irányba haladt, míg össze nem találkozott Isten házánál. „Áldozának azon napon nagy áldozatokkal, és vigadának, mert az Isten megvidámítá őket nagy örömmel, sőt az asszonyok és gyermekek is vigadának; és Jeruzsálemnek öröme nagy messze hallatott” (Nehémiás 12:43).
15. Miért nem adott okot Jeruzsálem falának az átadása maradandó örömre?
15 A Biblia nem mondja meg ennek az örömteli ünnepnek a dátumát. Kétségtelenül kiemelkedő esemény volt ez Jeruzsálem helyreállításában, ha nem éppen a csúcspontja. Természetesen sokat kellett még építkezniük a városon belül. Idővel pedig Jeruzsálem lakói elvesztették nagyszerű szellemiségüket. Amikor például Nehémiás másodszor látogatott el a városba, azt tapasztalta, hogy Isten házát ismét elhanyagolták, és hogy az izraeliták újra pogány nőket vettek feleségül (Nehémiás 13:6–11, 15, 23). Malakiás próféta írásai is ugyanilyen rossz állapotokról tanúskodnak (Malakiás 1:6–8; 2:11; 3:8). Jeruzsálem falának az átadása tehát nem adott okot maradandó örömre.
Ok az örökké tartó örömre
16. Milyen csúcspontot jelentő eseményeket vár örömmel Isten népe?
16 Jehova népe ma várva várja azt az időt, amikor Isten győzni fog minden ellensége felett. Ez „nagy Babilonnak”, a hamis vallás összes formáját felölelő jelképes városnak a pusztulásával fog kezdődni (Jelenések 18:2, 8). A közelgő nagy nyomorúság első szakaszát fogja jelezni a hamis vallás elpusztítása (Máté 24:21, 22). Igazán jelentőségteljes esemény vár ránk is — az Úr Jézus Krisztus égi menyegzője az „új Jeruzsálem” 144 000 lakosából álló menyasszonyával (Jelenések 19:7; 21:2). Nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mikor fejeződik be ez a csúcspontot jelentő egybekelés, de minden bizonnyal örömteli esemény lesz. (Lásd: Az Őrtorony, 1990. augusztus 15., 30., 31. oldal.)
17. Mit tudunk az Új Jeruzsálem építésének a befejezéséről?
17 Azt viszont tudjuk, hogy az Új Jeruzsálem építésének a befejezése nagyon közel van (Máté 24:3, 7–14; Jelenések 12:12). Ez a város Jeruzsálem földi városával ellentétben sosem fog csalódást okozni. Ez azért van, mert minden lakója szellemmel felkent, kipróbált és megtisztított követője Jézus Krisztusnak. Mindhalálig való hűségük által mindannyiukról bebizonyosodik az Egyetemes Szuverén, Jehova Isten iránti örök lojalitásuk. Ez sokat jelent az emberiség többi részére, az élőkre és a holtakra nézve egyaránt!
18. Miért ’örüljünk és örvendjünk mindörökké’?
18 Nézzük meg, mi történik majd, amikor az Új Jeruzsálem azokra az emberekre irányítja figyelmét, akik hitet gyakorolnak Jézus váltságáldozatában. János apostol ezt írta: „Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:2–4). Isten ezenkívül ezt a városszerű elrendezést arra fogja felhasználni, hogy tökéletességre juttassa az emberiséget (Jelenések 22:1, 2). Milyen nagyszerű okok ezek arra, hogy ’örüljünk és örvendjünk azoknak mindörökké, amelyeket Isten most teremt’! (Ésaiás 65:18).
19. Mi a szellemi paradicsom, amelyben össze vannak gyűjtve a keresztények?
19 A megbánást tanúsító embereknek azonban nem kell addig várniuk arra, hogy segítséget kapjanak Istentől. Jehova 1919-ben elkezdte begyűjteni a 144 000 utolsó tagjait egy szellemi paradicsomba, ahol bőségesen van Isten szellemének gyümölcseiből — így például a szeretetből, örömből és békéből (Galátzia 5:22, 23). Ennek a szellemi paradicsomnak kiemelkedő jellegzetessége a felkent lakosok hite, akik rendkívül eredményesek voltak abban, hogy elöl jártak Isten Királysága jó hírének a prédikálásában az egész lakott földön (Máté 21:43; 24:14). Ennek eredményeként már majdnem hatmillió „más juh” van, akinek földi a reménysége, s szintén engedélyt kapott arra, hogy bemenjen a szellemi paradicsomba, és élvezze az eredményes munkát (János 10:16). Azáltal váltak erre alkalmassá, hogy átadták magukat Jehova Istennek a Fia, Jézus Krisztus váltságáldozatába vetett hitük alapján. Igazán hasznosnak bizonyult, hogy csatlakoztak az Új Jeruzsálem leendő tagjaihoz. Jehova tehát azáltal, hogy a felkent keresztényekkel foglalkozik, szilárd alapot vetett egy „új földnek”, vagyis egy olyan társadalomnak, mely istenfélő emberekből áll, akik az égi Királyság földi birodalmát fogják örökölni (Ésaiás 65:17; 2Péter 3:13).
20. Hogyan felel majd meg neve jelentésének az Új Jeruzsálem?
20 Jehova népe hamarosan fizikai paradicsomban a földön fogja tapasztalni azokat a békés körülményeket, amelyeket most szellemi paradicsomában él át. Ez akkor lesz majd, amikor az Új Jeruzsálem leszáll az égből, hogy megáldja az emberiséget. Isten népe kétszeresen is élvezni fogja az Ésaiás 65:21–25-ben megígért békés körülményeket. Azok a felkentek, akik még várják, hogy elfoglalják az égi Új Jeruzsálemben a helyüket, és a „más juhok” Jehova egyesült imádóiként a szellemi paradicsomban már most Isten adta békét tapasztalnak. Ez a béke pedig kiárad majd a fizikai Paradicsomra, amikor ’meglesz Isten akarata, mint a mennyben, úgy a földön is’ (Máté 6:10). Igen, Isten dicsőséges égi városa hűnek fog bizonyulni a Jeruzsálem névhez, mint a ’Kétszeres béke [szilárd] alapja’. Egy örökkévalóságon át dicsőséges ékessége lesz Nagy Teremtőjének, Jehova Istennek és a város vőlegény Királyának, Jézus Krisztusnak.
Emlékszel?
◻ Mi valósult meg, amikor Nehémiás egybehívta a népet Jeruzsálemben?
◻ Mit kellett tenniük az ókori zsidóknak, nehogy elhanyagolják Isten házát, és mi mire kaptunk felhívást napjainkban?
◻ Milyen szerepe van „Jeruzsálemnek” a maradandó öröm és béke elhozatalában?
[Térkép a 23. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
JERUZSÁLEM KAPUI
A számok a mai, tengerszint feletti magasságot jelölik méterben
HAL-KAPU
AZ ÓVÁROS KAPUJA
EFRAIM-KAPU
SZEGLET-KAPU
Széles-fal
Köztér
VÖLGY-KAPU
MÁSODIK VÁROSRÉSZ
Első északi fal
DÁVID VÁROSA
SZEMÉT-KAPU
Hinnom-völgy
Vár
JUH-KAPU
ŐR-KAPU
A templom területe
ÍTÉLET-KAPU
LÓ-KAPU
OFEL
Köztér
VÍZ-KAPU
Gihon-forrás
FORRÁS-KAPU
Királyi kert
En-Rogel
Türopöon-völgy (Közép-völgy)
Kidron-patak völgye
740
730
730
750
770
770
750
730
710
690
670
620
640
660
680
700
720
740
730
710
690
670
Jeruzsálem falának feltételezett elhelyezkedése a város pusztulásakor, és amikor Nehémiás vezette a fal újjáépítését