Járjunk osztatlan szívvel!

„Oktass engem a te utadra, ó Jehova . . . Tedd egységessé a szívemet, hogy féljem a te nevedet” (ZSOLTÁROK 86:11, NW).

 1. Hogyan jutalmazza meg Jehova azokat, akik lojálisak hozzá?

„CSAK te vagy Isten egyedül!” (Zsoltárok 86:8, 10). Dávid értékeléssel tele szívvel dicsérte Istent. Még mielőtt egész Izrael királya lett volna, Jehova kiszabadította őt Saul és a filiszteusok kezéből. Ezért így énekelhetett: „Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem. Az irgalmashoz irgalmas vagy” (2Sámuel 22:2, 26). Lojális szolgáit Jehova sok próbán át megőrizte. Dávid lojális Istenébe vethette reményét és bizalmát, de további vezetésre volt szüksége. Tehát arra kérte Istent: „Oktass engem a te utadra, ó Jehova (Zsoltárok 86:11, NW).

 2. Hogyan gondoskodik Jehova az oktatásunkról?

² Dávid teljes mértékben kerülni akarta a világi eszméket és filozófiákat. Amint azt Isten prófétája később kijelentette, ő ’az Úr [Jehova, NW] tanítványa’ akart lenni (Ésaiás 54:13). Dávid valószínűleg csupán a Bibliának az ő idejében rendelkezésre álló kilenc könyvén elmélkedhetett. Jehova oktatása mégis értékes volt számára! Tanulásunk során ma a Biblia 66 könyvéből, valamint a „hű és bölcs szolga” által adott bőséges Királyság-irodalomból rendezhetünk szellemi lakomát (Máté 24:45). Dávidhoz hasonlóan folyamodjunk hát Jehovához, hogy szelleme segítsen kikutatni „a miket Isten készített az őt szeretőknek . . ., még az Istennek mélységeit is” (1Korinthus 2:9, 10).

 3. Milyen módon válik hasznunkra a bibliai oktatás?

³ A Biblia választ ad minden kérdésre és gondra, amely életünkben felvetődhet. „Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen” (Róma 15:4). Ha magunkba szívjuk Jehova oktatását, az megerősít bennünket a nehézségek elviselésére, vigaszt nyújt a nyomorúság idején és elevenen tartja szívünkben a Királyság-reménységet. Bárcsak örömet találnánk Isten Szavának olvasásában és az azon való elmélkedésben „éjjel és nappal”, mivel a Biblián alapuló bölcsesség „életnek fája . . . azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!” (Zsoltárok 1:1–3; Példabeszédek 3:13–18; lásd még: János 17:3).

 4. Milyen példát mutatott számunkra Jézus a cselekedeteinket illetően?

⁴ Jézus, az Isten Fia, akit ’Dávid fiának’ is neveznek, mindig Jehovától várta az oktatást (Máté 9:27).a Ezt mondta: „A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.” „Semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok” (János 5:19; 8:28). Jézus példát állított számunkra, ’hogy az ő nyomdokait kövessük’ (1Péter 2:21). Képzeljük csak el! Ha oly módon tanulmányozunk, ahogyan minden bizonnyal Jézus tette, minden helyzetben képesek leszünk úgy cselekedni, ahogyan azt Jehova elvárja. Mindig Jehova útja a helyes út.

 5. Mi az „igazság”?

⁵ Dávid a továbbiakban ezt mondta: „Hogy járhassak a te igazságodban” (Zsoltárok 86:11). Mintegy ezer évvel később Pilátus — megszólítva Dávid fiát, Jézust — ezt kérdezte: „Micsoda az igazság?” De Jézus közvetlenül ezt megelőzően választ adott a kérdésre, ezt mondva Pilátusnak: „az én országom nem e világból való”, hozzátéve: „Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról” (János 18:33–38). Jézus így tudatta, hogy az igazság a messiási Királyságra öszpontosul. A Biblia egészének témája valóban Jehova nevének megszentelése ezen Királyság által (Ezékiel 38:23; Máté 6:9, 10; Jelenések 11:15).

 6. Az igazságban járva mire kell vigyáznunk?

⁶ Mit jelent igazságban járni? Azt jelenti, hogy a Királyság-reménységet tesszük életünk fő célkitűzésévé. Élnünk kell a Királyság-igazságot. Jézus példáját követve nekünk is osztatlanul kell a Királyság-érdekeket az első helyre helyeznünk, és buzgóknak kell lennünk a Királyság-igazságról való tanúskodás lehetőségeinek kihasználása terén (Máté 6:33; János 18:37). Nem járhatunk az igazságban csupán az idő egy részében, mindössze jelképes szolgálatot végezve, ugyanakkor kerülő úton kedvet lelünk a túlzott kikapcsolódásban, vagy az időigényes foglalkozásban, vagy a ’Mammon szolgálatában’ (Máté 6:24). Ugyanis az egyik ilyen mellékúton úgy eltévedhetünk, hogy soha nem találjuk meg a visszavezető keskeny utat, „a mely az életre visz”. Ne kóboroljunk el erről az útról! (Máté 7:13, 14). Nagy Oktatónk, Jehova Szaván és szervezetén keresztül megvilágítja az utat, ezt mondva: „Ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok” (Ésaiás 30:21).

A helyénvaló félelem

 7. Hogyan tehetjük „osztatlanná” szívünket?

⁷ Dávid imája a 11. versben így folytatódik: „teljes szívvel féljem nevedet.” Dávidhoz hasonlóan nekünk is arra kell törekednünk, hogy Isten akaratának cselekvésében szívünk osztatlan egész legyen. Ez összhangban van Mózes tanácsával: „Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!” (5Mózes 10:12, 13). Valóban javunkra válik, ha szívünket és lelkünket Jehova szolgálatába állítjuk. Ily módon helyénvaló félelmet tanúsítunk nagyhírű neve iránt. Jehova nevének betű szerinti jelentése: „okozza, hogy legyen”; különösen utalva nagyszabású céljainak megvalósulására. Jelenti az egész világegyetem feletti legfőbb hatalmát is. Ha az Isten magasztossága iránti tisztelettel szolgálunk, nem fogunk halandó embertől való félelem miatt mellékvágányra kerülni. Szívünk nem lesz megosztott. Félni fogunk olyat tenni, ami Jehova, az egész életünket kezében tartó Legfőbb Bíró és Szuverén Ur, nemtetszését váltja ki (Ésaiás 12:2; 32:22).

 8., 9. a) Mit jelent az, hogy „nem e világból valók”? b) Mivel „látványosság” vagyunk, milyen lépéseket kell tennünk?

⁸ Még gáncsoskodással és üldözéssel szembekerülve is Jézus bátor példáját fogjuk követni, s nem leszünk része a körülöttünk lévő bűnös világnak (János 15:17–21). Ez nem jelenti azt, hogy Jézus tanítványainak remeteként vagy kolostorba húzódva kell élniük. Jézus ezt mondta Atyjának imájában: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra” (János 17:15–18). Jézushoz hasonlóan mi is a Királyság-igazság hirdetésére küldettünk el. Jézus megközelíthető volt. Az emberek felüdültek tanításától. (Vö. Máté 7:28, 29; 11:28, 29; János 7:46.) Ugyanilyennek kellene lenni nekünk is.

⁹ Kinyilvánított jóakaratunknak, ízléses ápoltságunknak és megjelenésünknek, kedves és tiszta beszédünknek kell elfogadhatóvá tennie minket és az üzenetünket az igaz szívű emberek számára. Kerülnünk kell a hanyagságot, a szerénytelen öltözetet, társaságokat, amelyek révén belebonyolódunk világi dolgokba, valamint azt a léha, elvtelen életutat, amelyet magunk körül látunk a világban. Mivel „látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek”, minden nap 24 órás szolgálatban vagyunk, hogy példamutató keresztényekként tevékenykedjünk és éljünk (1Korinthus 4:9; Efézus 5:1–4; Filippi 4:8, 9; Kolossé 4:5, 6). Szívünknek mindvégig osztatlannak kell lennie.

10. Hogyan emlékezik meg Jehova azokról, akik osztatlanná teszik szívüket a szent szolgálatban?

¹⁰ Rólunk — akik Jehova nevének félelmében nem osztjuk meg szívünket, akik elmélkedünk az ő nagyszerű céljain, és akiknek életét az ő szent szolgálata tölti be — meg fog emlékezni Jehova. „Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak” (2Krónika 16:9). Napjainkra vonatkozó prófétai utalásként a Malakiás 3:16-ban ezt olvassuk: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” Bárcsak osztatlan lenne szívünk Jehova egészséges félelmében!

Jehova szerető-kedvessége

11. Hogyan mutatkozik majd meg Jehova szerető-kedvessége a lojálisok iránt?

¹¹ Milyen lelkes Dávid imája! Így folytatja: „Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed [szerető kedvességed, NW], és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból” (Zsoltárok 86:12, 13). Ebben a zsoltárban Dávid már másodszor dicséri Jehovát szerető-kedvességéért — lojális szeretetéért. Oly nagy ez a szeretet, hogy még a látszólag lehetetlen helyzetekből is kimenthet. Dávid úgy érezhette magát, amikor Saul üldözte a pusztában, mintha halálos hurokba szorult volna. Mintha szemtől szembe került volna a legmélyebb Seollal — a feneketlen sírgödörrel. Ám Jehova megszabadította! Hasonlóképpen Jehova a modernkori szolgáinak is gyakran hoz szabadulást csodálatos módon, s tartja életben a feddhetetlenségüket megőrző embereket, akik még a halálig is készek hűségesen kitartani. Minden lojálisnak meglesz a maga jutalma; ha szükséges a feltámadás által is. (Vö. Jób 1:6–12; 2:1–6, 9, 10; 27:5; 42:10; Példabeszédek 27:11; Máté 24:9, 13; Jelenések 2:10.)b

12. Mennyiben elbizakodott és kegyetlen a papság, és mi lesz a büntetésük?

¹² Üldözőire vonatkozóan Dávid így kiáltott fel: „Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged” (Zsoltárok 86:14). Ma az üldözők közé tartozik a kereszténység papsága. Istent véli imádni, de szent nevét az „Úr” címmel helyettesíti és titokzatos háromságként mutatja be, amiről valójában szó sincs a Bibliában. Micsoda elbizakodottság! Ráadásul megpróbálja rávenni a politikai erőket arra, hogy helyezzék törvényen kívül és börtönözzék be Jehova Tanúit, amint azt a föld meglepően sok országában még mindig megteszik. Isten nevének e talárba öltözött káromlói Nagy-Babilon valamennyi szajhaszerű részével együtt el fogják nyerni büntetésüket (Jelenések 17:1, 2, 15–18; 19:1–3).

13. Milyen tulajdonságokkal teszi Jehova nyilvánvalóvá jóságát?

¹³ Az előzőek boldog ellentéteként Dávid imája így folytatódik: „De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!” (Zsoltárok 86:15). Istenünk e tulajdonságai valóban páratlanok. Ezek a szavak visszavezetnek bennünket a Sínai-hegyhez, amikor is Mózes azt kérte, hogy láthassa Jehova dicsőségét. Jehova így válaszolt neki: „Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét.” Ugyanakkor figyelmeztette is Mózest: „Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.” Ezután Jehova lejött felhőben, ezt kiáltva: „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Mózes 33:18–20; 34:5, 6). Dávid ezeket a szavakat idézte imájában. Jehova e tulajdonságai többet jelentenek számunkra minden fizikai megjelenésnél! Vajon saját tapasztalatunk alapján nem méltányoljuk Jehova jóságát, amit ezek a nagyszerű tulajdonságok példáznak?

A ’jóság jele’

14., 15. Hogyan mutatja meg Jehova a szolgáin „jósága jelét”?

¹⁴ Dávid ismét Jehova áldásáért könyörög, amikor ezt mondja: „Fordulj hozzám, légy kegyelmes! Adj erőt szolgádnak, segítsd meg szolgálólányod fiát! Mutasd meg rajtam jóságod jelét, hadd lássák gyűlölőim, és szégyenkezzenek, mert te, URam, megsegítesz és megvigasztalsz engem” (Zsoltárok 86:16, 17, Ökumenikus fordítás). Dávid felismerte, hogy mint Jehova ’szolgálólánya fiának’, neki is Jehovához kell tartoznia. Ma ugyanez a helyzet valamennyiünkkel, akik átadtuk életünket Jehovának és keményen dolgozunk az ő szolgálatában. Szükségünk van a Jehova szent szellemén keresztül jövő megmentő erőre. Ezért arra kérjük Istenünket, ’mutassa meg rajtunk jósága jelét’. Jehova jósága magában foglalja azokat a nagyszerű tulajdonságokat, amelyeket itt tárgyaltunk. Mindezt figyelembe véve milyen, jelet vagy bizonyságot várhatunk Jehovától?

¹⁵ Jehova „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” Adományozója, és nagylelkűen ad — amint arról Jézus biztosít bennünket — „Szent Lelket [szent szellemet, NW] azoknak, a kik tőle kérik” (Jakab 1:17; Lukács 11:13). Szent szellem — micsoda felbecsülhetetlen ajándék Jehovától! A szent szellemen keresztül gondoskodik Jehova például a szív öröméről még üldözés idején is. Így Jézus apostolai, amikor életük próbára lett téve, képesek voltak örömmel kijelenteni, hogy Isten ad szent szellemet azoknak, akik neki mint uralkodónak engedelmeskednek (Cselekedetek 5:27–32). A szent szellem öröme folytonosan megmutatta rajtuk a ’jósága jelét’ (Róma 14:17,18).

16., 17. a) Jósága mely jelét adta Jehova Pálnak és Barnabásnak? b) Milyen jelt kaptak az üldözött thessalonikabeliek?

¹⁶ Pál és Barnabás Kis-Ázsiában tett misszionáriusi útja során szembekerültek nehézségekkel, még komoly üldözéssel is. Amikor a pisidiai Antiókhiában prédikáltak, a zsidók elutasították üzenetüket. Ezért a nemzetekhez fordultak. Milyen eredménnyel? „A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hívének.” A zsidók azonban felháborodtak, ezért a misszionáriusokat kiűzték az országból. Vajon ez elcsüggesztette őket és az új hívőket? Egyáltalán nem! „A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel [szent szellemmel, NW]” (Cselekedetek 13:48, 52). Jehova megadta nekik jóságának jelét.

¹⁷ Később a thessalonikai új gyülekezet volt üldözésnek kitéve. Ez indította Pál apostolt arra, hogy vigasztaló levelet írjon nekik, dicsérve a szenvedések alatti kitartásukat. Ők „befogadták a szót sokféle szorongattatás között, szent szellem örömével” (1Thessalonika 1:6, NW). S a „szent szellem öröme” továbbra is erősítette őket, nyilvánvaló jelként Istentől, aki irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban.

18. Hogyan tanúsítanak kelet-európai testvéreink értékelést Jehova jósága iránt?

¹⁸ A közelmúltban Jehova kinyilvánította jóságát hűséges kelet-európai testvéreink iránt, megszégyenítve azokat, akik őket gyűlölik — korábbi üldözőiket. Az évtizedes elnyomás alól felszabaduló drága testvéreinknek még ki kell tartaniuk, mivel sokuknak komoly gazdasági nehézséggel kell szembenézniük. A „szent szellem öröme” [NW] azonban megvigasztalja őket. Mi lehetne számukra nagyobb öröm, mint újonnan kapott szabadságuk felhasználása a tanúskodás kiterjesztésére? Sok ember hallgat rájuk, amint azt a kongresszusokról és az alámerítkezésekről szóló beszámolók tanúsítják. (Vö. Cselekedetek 9:31.)

19. Hogyan imádkozhatjuk a Zsoltárok 86:11 szavait?

¹⁹ Mindaz, ami ebben és az előző cikkben tárgyalásra került, visszhangozza Dávid lelkes imáját Jehovához: „Oktass engem a te utadra, ó Jehova . . . Tedd egységessé a szívemet, hogy féljem a te nevedet” (Zsoltárok 86:11). Tegyük magunkévá 1993-as évi szövegünk szavait, miközben teljes szívvel munkálkodunk a Királyság-érdekek támogatásán és a mi egyetlen Istenünk, a Szuverén Úr, Jehova kimeríthetetlen jóságának értékelésén!

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

◻ Mit jelzünk ezen imánkkal: „Oktass engem a te utadra, ó Jehova . . . ”?

◻ Mit jelent az, hogy szívünk nem megosztott Jehova nevének félelmében?

◻ Hogyan fogja Jehova megmutatni szerető-kedvességét valamennyi lojálisa iránt?

◻ Hogyan mutatja meg számunkra Jehova a jósága jelét?

[Kiemelt rész a 16. oldalon]

Az 1993-as éviszöveg: „Oktass engem a te utadra, ó Jehova . . . Tedd egységessé a szívemet, hogy féljem a te nevedet” (Zsoltárok 86:11).

[Kép a 15. oldalon]

Jehova kőszikla és erősség azok számára, akik egyenesen járnak az igazságban

[Kép a 18. oldalon]

Az oroszországi Szentpétervárott ez év júniusában 46 214-en vettek részt és 3256-an merítkeztek alá Jehova Tanúi „Fényhordozók” Nemzetközi Kongresszusán. Milyen csodálatos módon veszik hasznát Jehova jóságának a „szent szellem örömével”!